Szent Deniz és Majorikus vértanúk, † ~550
BOLDOG SCHEFFLER JÁNOS püspök, vértanú, III. r. (1887-1952)
Kálmánd
községben (Szatmár m.) született foldmuves szüloktol. Teológiai
tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. Pappá
szentelése (1910) után Rómába kerül s a Gregoriana pápai egyetemen
egyházjogi doktorátust szerez. 1915-ben Budapesten hittudományi doktorrá
avatják. Egy ideig plébános és a teológián tanár Szatmáron a papnevelo
intézetben.1931-ben Nagyváradra kerül, mert a teológiát is oda helyezik
át. 1939. oszétol a kispapok spirituálisa. Gyakran tartott papoknak
lelkigyakorlatokat, késobb, 1948-ban ezeket le is írta, de nyomtatásban
csak 1998-ban jelenhetett meg A pap címen. Közben többször járt
külföldön (pl. 1930-ban a Karthágóban tartott Nemzetközi Eucharisztikus
Kongresszuson). 1942-ben XII. Piusz pápa kinevette szatmári
megyéspüspöknek, késobb nagyváradi apostoli kormányzónak is. Püspöki
jelmondata: „Ut omnes unum sint” (Hogy mindnyájan egyek legyenek)
kifejezi programját is. Járta az egyházmegyét, új plébániákat
szervezett. A II. Világháború után nem volt hajlandó közremuködni a
románok által propagált békepapság mozgalommal. Ezért letartóztatták s
1950-ben kényszerlakhelyre a korösbányai ferences rendházba vitték.
Amikor a ferenceseket innen elvitték, reá maradt a korösbányai plébánia
ellátása. 1952. március 11-én újból letartóztatták és Bukarestbe vitték.
Szept. 12-ig a belügyminisztériumban tartották fogságban, innen
átvitték Jilavára, a hírhedt földalatti börtönbe. Az embertelen
körülmények következtében dec. 6-án szívroham (vagy agyvérzés) véget
vetett szenvedéseinek. Holttestét a börtön temetojében temették el
koporsó nélkül. 1965-ben engedélyezték földi maradványai elszállítását,
így Szatmáron a székesegyház kriptájába temették. Mint vértanúnak,
1991-ben kezdodhetett meg boldoggá avatási pere beindítása. Megbízható
helyrol tudjuk, hogy Szent Ferenc III. rendjének tagja volt.
Scheffler János elmélkedése Jézus szavairól: (Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak.)
„A
barátság néha a baráti szeretet legnagyobb áldozatát, az élet
feláldozását is megkívánja. Az én isteni Barátom így tanúsította
barátságát, s apostolaitól szó szerint kívánta meg a legnagyobb fokú
barátságnak ezt a bizonyítását. Utánuk is sok ezer barátját tuntette ki
azzal, hogy huségüket mártír vérükkel pecsételhették meg. Másoktól
nyugodt idokben csak az önfeláldozó munka mártíriumát kérte. Hogy nekem
melyiket szánta, nem tudom, de egyet igen: a vértelen önfeláldozást, az
önmagam számára való meghalást, a baráti huség pecsétjét, zálogát.”
Imádság:
Istenünk,
te Boldog János püspököt megerosítetted, hogy éretted börtönt és
halált szenvedjen. Kegyelmeddel alakítsd ki a mi szívünkben is azt a
szeretetet, mellyel hos vértanúd minden testi kínt legyozött. Krisztus, a
mi Urunk által.
SZENT MIKLÓS PÜSPÖK
+350 körül
Amilyen
kevés hitelesnek tekinthető történeti adat birtokában vagyunk, olyan
sok mozgalmas történetet ismerünk a szent püspökről, akiről a hagyomány
olyan tisztelettel beszél, hogy népszerűségben, bensőséges tiszteletben
és életszerűségben alig találjuk párját a szentek között.
Olyan
életrajz, amely a történettudományt is kielégítő pontossággal mondaná el
Szent Miklós püspök életét, nincs birtokunkban, s a későbbi források
adatai sem megbízhatóak, ezért alakját annak a történetnek alapján
vázoljuk föl, mely először a 13. századi Legenda Aureában tűnt fel.
A
legenda egyik közlése olyan erővel hat, mint amikor fiatal szülők az
első fényképet készítik újszülöttjükről. Eszerint Miklós már a születése
napján fölállt a fürdőkádjában! S hasonló ehhez az is, amit némi
büszkeséggel mond el a legenda, mint a leendő aszkéta első
megnyilvánulását, hogy böjti napokon a kisded csak egyszer szopott.
Miklós felnőttkoráról pedig elbeszéli a legenda, hogy amikor megtudta,
hogy az egyik szomszéd nagy szegénysége miatt nyilvánosházba akarja adni
három lányát, a következőképpen segített rajtuk: éjnek idején a nyitott
ablakon át bedobott egy erszény pénzt, és így először a legidősebb,
majd hasonló ,,égből jött'' segítségek után a másik két lány is
tisztességgel férjhez mehetett.
Égi jel hatására Myra városa
megválasztotta püspökének. Miklós kiválóan teljesítette püspöki
feladatait, s részt vett a niceai zsinaton is. Mikor pedig egy napon
viharba került matrózok hívták segítségül, megjelent a hajón, kezébe
ragadta a kormányt, és a szükséges manőver után -- lecsillapítván a
vihart is -- biztonságban hagyta ott őket.
Legendája legrégibb
rétegéhez tartozik az az elbeszélés, mely szerint megmentett három
ártatlanul vádolt katonatisztet. Ezeket koholt vádak alapján
bebörtönözték és halálra ítélték. Miklós azonban Nagy Konstantinnak
megjelent álmában, és a katonákat megmentette a hóhértól.
Megszámlálhatatlan
azoknak a történeteknek a száma, amelyek a segíteni siető Miklósról
szólnak, különösen gyermekek esetében. Az egyik ilyen történet szerint
egy gonosz vendéglős elcsábított három iskolás fiút, majd megölte őket,
és mint a húst szokás, só közé egy hordóba rejtette a holttestüket.
Miklóst egy angyal figyelmeztette az esetre, mire ő megjelent a
vendéglős házánál, föltámasztotta a gyermekeket és megbüntette a bűnöst.
Mikor hosszú öregség után 343-ban vagy 350-ben meghalt, angyalok fogadták és vezették be a Paradicsomba.
A
Legenda Aurea ilyen képet fest Szent Miklós püspökről. A tudományos
kutatók ennél sokkal kevesebbet és egyszerűbb dolgokat tudnak róla. Így a
szentek életével foglalkozó tudósok, a hagiográfusok kiderítették, hogy
Szent Miklós legendájában van néhány olyan vonás, amelyeket más, 6.
századi szentektől vettek át és kölcsönöztek neki. Ezenkívül azt
mondják, hogy legendája a 6. században keletkezett, görög kultúrkörben,
és a következő történeteket tartalmazta: a három igazságtalanul vádolt
katonatiszt története, a három szegény leány megsegítése, továbbá három
halálra ítélt ártatlan tanuló és a matrózok megmentése.
E
hagiográfusok azt is vallják, hogy egy szent legendája részben kifejezi
egy-egy szent tiszteletét, részben pedig oka a tisztelet további
bontakozásának. Maga a legenda is él: alakul, fejlődik, főleg azáltal,
hogy merít abból a gazdag motívumkincsből, amely nem a történeti
szenttel, hanem a nép életével és a természettel van kapcsolatban.
E
fölismerés birtokában a Szent Miklós-tisztelet alakulását így
vázolhatjuk: Keleten, Myra városában és Konstantinápolyban Miklós
püspököt a 6. században már tisztelték. Myrából és konstantinápolyi
sír-templomából terjedt el tisztelete az egész görög, szláv illetve
orosz egyházban. Kappadókia tartományának falusi templomaiban általában
más szentek társaságában mint orvost, de legtöbbször mint a tengerészek
védőszentjét ábrázolják. A régi Oroszországban különleges tiszteletet
tanúsítottak iránta: az ország fő patrónusa lett. Az ortodox egyház ma
is nagyon tiszteli, az ikonosztázokon mindig megjelenik. Szibériában még
a részegítő italokkal is kapcsolatba hozták a nevét, mivel a
,,nyikolitsza'' ige azt jelenti: leissza magát.
A latin
egyházban -- a dél-itáliai területtől eltekintve -- lassan és később
terjedt el tisztelete. A 9. században Rómában egy bazilikában és három
kápolnában tisztelték. Németországba a 10. század végén került a
Miklós-kultusz a görög származású Theofanu császárnő révén.
Franciaország és Anglia területére a normannok viszik a tiszteletet a
11. század végén. Ereklyéinek 1087-ben Bari városába történt átvitele
Európa-szerte fölvirágoztatta a Miklós-tiszteletet. (Magyarországi
tiszteletéről kimerítően ír Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium c. művének
I. kötetében.)
A késő középkor óta Miklós püspököt a tizennégy
segítő szent közé sorolják. Számtalan templom, társulat és foglalkozás
patrónusa (tanulók, gyermekek, leányok, hajósok, foglyok, pékek,
kereskedők, gyógyszerészek, jogászok).
A 11. században
keletkezett a három megölt gyermek története, amit hamarosan
dramatizálva is megjelenítettek. Az ártatlan gyermekek napján, december
hatodika előestéjén előadott püspökjátékból bontakozott ki a közismert
Miklós-est: a gyermekek meglátogatása, kikérdezése és megjutalmazása.
A
jelen körülmények között -- félretéve az összes történeti problémát --
Myra szent püspökének történeti arca alig ismerhető föl sűrű szakálla
mögött. A hívő ember számára azonban akkor is a szent alakja ragyog
tiszteletében, ha sokak számára Szent Miklós ma csak egy Télapó.
A bizánci és a kopt rítusban temetése napját, december 6-át ülik ünnepként. Nyugaton a 10. század óta tartják ezt a napot.
--------------------------------------------------------------------------------
Az
eddig elmondott történetekkel egyáltalán nem merítettük ki a legendák
gazdag kincstárát. Hallgassunk csak néhány további történetet a szent
püspökről, aki bőkezű felebaráti szeretetével a Karácsony misztériumának
is előhírnöke lett.
Amikor a myrai püspök meghalt, a környék
püspökei összegyűltek, hogy megválasszák az utódot. Éjszaka egyikük egy
szózatot hallott: ,,Holnap délben állj a templom kapujába! Az első
embernek, aki akkor belép, Miklós lesz a neve, őt szenteljétek
püspökké.'' És valóban, Miklós, aki Isten hűséges szolgája volt, miként
előre megmondatott, eljött a templomba, és az égi szózat szerint --
ámbár eleinte tiltakozott -- megválasztották, és fölszentelték püspökké.
Egyszer a vidéken éhínség volt, Myra kikötőjében pedig
gabonával megrakott, nagy hajók horgonyoztak, és rakományuk a császári
tárházak feltöltésére volt szánva. A püspök tárgyalni kezdett a
hajósokkal, és azt javasolta nekik, hogy minden hajóról csak száz
mérőnyi gabonát adjanak a városnak, bizonyára nem fogják észrevenni a
hiányt a császári ellenőrök. A kapitányok hajlottak a szóra, és átadták
neki a kért gabonát, de amikor megérkeztek rendeltetési helyükre, a
rakomány éppen annyi volt, amennyit Alexandriában behajóztak.
Egy
másik történet a szent okosságát mutatja, aki egymaga játszva
szembeszállt a felbőszült Diána vélt bosszújával. Történt ugyanis, hogy
Miklós püspök kivágatott egy szent fát, amelyet a nép Diána istennő
tulajdonának tartott. A bosszúért lihegő Diána robbanó keveréket
készített, és az utazókra bízta, hogy vigyék el Myrába, s mint áldozati
adományt ajánlják föl Miklós püspök jelenlétében a templomban. Miközben
azok a tengeren voltak, Miklós megjelent nekik, és fölszólította a
zarándokokat, hogy a veszedelmes folyadékot tartalmazó korsót vessék a
tengerbe. Megtették, s mikor a korsó a vízbe került, tartalma
fölrobbant, és lobogva égni kezdett a vízen. Ezzel kinyilvánult a
tervezett merénylet.
De Szent Miklós ,,ökumenikus'' szent is,
amennyiben segített az akkoriban nem kedvelt zsidókon is, amikor
keresztények hazug módon vádolták őket. Így esett meg egyszer, hogy egy
keresztény adósa volt egy zsidónak, de nem akarta megadni tartozását,
sőt tanúk előtt vallotta, hogy már régen visszaadott mindent. Amikor
bírósági tárgyalásra került a sor, a hazug keresztény megjelent egy
vándorbottal a kezében, amelynek belsejét előzőleg kifúrta, és arannyal
töltötte meg. Amikor esküt kellett tennie, átadta a botot a zsidó
hitelezőnek, és megesküdött rá, hogy sokkal többet adott hitelezőjének
saját kezébe, mint amennyivel tartozott. Utána pedig visszavette a
botját. Miután a csel bevált, és megnyerte a pert, mint aki jól végezte
dolgát, elindult hazafelé. Útközben azonban elálmosodott, ezért lefeküdt
az út szélére, és elaludt. Egy arra haladó kocsi azonban átment rajta:
elgázolta a csalót, és a kocsi kereke alatt eltörött a bot és előkerült a
beléje rejtett arany. A zsidó hitelező visszakapta pénzét, de arra
kérte Miklóst, gyógyítsa meg az elgázolt embert.
Egy
gyermektelen házaspár azért imádkozott a szenthez, hogy gyermekük
lehessen. Mikor fiúk született és már fölcseperedett, atyja tengerre
szállt vele, hogy hálából elvigyen a myrai Szent Miklós- templomba egy
díszes fogadalmi kelyhet. Útjuk közben a gyermek éppen ezzel a kehellyel
akart vizet meríteni a tengerből, beleesett a vízbe, és megfulladt. Az
apa bár vigasztalhatatlan volt, a fogadalmát teljesíteni akarta, de a
megígértnél sokkal egyszerűbb kelyhet tett az oltárra. Egy láthatatlan
kéz azonban visszautasította a kelyhet, és lesöpörte az oltárról.
Egyszer csak látja ez az ember, hogy a halottnak vélt kisfia beszalad a
templomba, és elmeséli, hogy amikor beleesett a vízbe, Szent Miklós
püspök vette az ölébe, és megmentette. Most már az igazi hálaajándékot
tették le az oltárra.
--------------------------------------------------------------------------------
Irgalmas
Istenünk, alázattal kérünk, Szent Miklós püspök közbenjárására engedd,
hogy minden veszedelemben oltalmat találjunk nálad, és az üdvősség útján
akadálytalanul haladjunk előre!
Példája:
segíts másokon!
Paszkual Szent Péter püspök és vértanú, † 1300
