Október 11-18. között
A VII. egyetemes zsinat atyáinak emléke
Ezt
a zsinatot a szentképek tiszteletének helyreállítása ügyében hívták
össze 787-ben, Niceában. Ez a II. niceai zsinat. Bár a képrombolás
látszólag megszűnt, amikor a kiskorú Konstantin császár helyett 780-ban
Iréné özvegy anyacsászárnő vette át az uralmat, de a belső szakadás a
pártok között megmaradt. Hogy ezt megszüntessék, Tarasius pátriárka
egyetemes zsinat összehívását látta szükségesnek. Kérését a császárné is
támogatta I. Adorján pápánál. Először 786-ban gyűltek össze az atyák
Konstantinápolyban. A szentképek tisztelete visszaállításának okairól
tárgyaltak. Az ellenpárt katonái betörtek a templomba, és a püspököket
szétűzték. Csak 787-ben folytatták a tanácskozást Niceában.
Összegyűjtötték a képtisztelet Szentírási bizonyítékait és a
hagyományokat, majd elfogadták a zsinat hitvallását. A szentképek, a
kereszt és az ereklyék Krisztus, az Isten és a szentek személyére
emlékeztetnek. Külső tiszteletadás: proszkünézus illeti meg őket, ami
különbözik az egyedül Istennek kijáró imádástól a latreiától. Ezenkívül
még más egyházfegyelmi határozatokat is hoztak.
A Boldogságos Szűz Mária anyasága
Szent Fülöp apostol, diakónus.
Szentünk
a palesztinai Cezareából származott. Házasságra lépett, 4 leánya
született, akik később prófétáltak. Fülöpöt az apostolok a 7 diakónus
közé álasztották, hogy a szegényekre legyen gondjuk. István vértanúi
halála után a keresztények sokan elszéledtek Jeruzsálemből Judea és
Szamaria vidékére. Fülöp Szamariában hirdette az evangéliumot agy
sikerrel. Hittek beszédének és sokakat megkeresztelt. Köztük Simon
varázslót is, aki sokáig ámította varázslásaival a népet. Isten
angyalának parancsára elment a Jeruzsálemből Gáza felé vezető útra,
találkozott az etióp főemberrel, hirdette neki is Jézust, és egy tónál
megkeresztelte. Onnan Cezareába tért vissza, ahol saját házában együt
lakott 4 próféta leányával. Ezután visszatért Jeruzsálembe, ahol az
apostolok püspökké szenteltek, és Kisázsiába, Trallia városába küldték.
Ott is evangéliumot hirdetve sok csodával erősítette meg szavait. Késő
öregségében hunyt el. Tetteiről az Apostolok Cselekedeinek könyvében, a
6. és 8. fejezetben olvashatunk. Nem tévesztendő össze a 12 apostolhoz
tartozó Fülöp apostollal.
BOLDOG GRIESINGER JAKAB domonkos testvér
*Ulm, 1407. +Bologna, 1491. október 11.
Dietrich
Griesinger tehetős molnár volt Ulmban. Feleségével együtt kitűnt élő
hitével, nagy jótékonyságával, erkölcsi szigorúságával és jámborságával.
Második gyermekük volt az 1407-ben született Jakab. Testileg és
lelkileg apjára hasonlított s kedvence is lett. Alapos kiképzést kapott
az olvasásban, írásban, számolásban és a latinban, de nem a kereskedői
vagy a papi hivatást választotta. Az Ulmban meghonosodott üvegfestészet
vonzotta. Tanulóideje alatt gazdag technikai tudást sajátított el.
1432-ben
néhány hasonló korú társával együtt elhatározta, hogy Rómába
zarándokol. Egy februári reggelen a székesegyház terén gyülekeztek, hogy
együttesen keljenek útra. Bár az utazás hozott némi örömet, sok
áldozatot is kívánt, Jakab azonban római útján elsősorban zarándoknak
érezte magát.
Róma sok temploma és látnivalója feltárult nyitott
és lelkes tekintete előtt. Nagycsütörtökön életgyónást végzett, hogy
jól előkészüljön IV. Jenő pápa (1431--1447) áldására és a teljes
búcsúra.
Fordulóponton is állt egyben. Pénzét felemésztette az
utazás és az alamizsnálkodás. Amikor meghallotta, hogy Aragóniai Alfonz
zsoldosokat toboroz, hogy elfoglalja a nápolyi királyságot, beállt
zsoldosnak. Gaeta erődítménye és kikötővárosa előtt kellett szolgálnia; a
gaetaiak azonban nemsokára megfutamították őket, majd részt vett a
szerencsétlenül végződött aversai csatában is.
Négyévi szolgálat
után felhagyott a katonaélettel. Capuában házmesterséget vállalt egy
jogtudósnál, majd anélkül, hogy teljes bérét és holmiját magával vitte
volna, csakhamar elhagyta ezt az állását is, és észak felé vette útját.
Bolognában pihenőt tartott, de úgy gondolta, hogy hamarosan elindul
hazafelé. Imádkozott a székesegyházban, majd összetalálkozott néhány
társával, akik kilenc évvel azelőtt vele együtt indultak a római
zarándoklatra, és mint ő is, Itáliában maradtak. Azt javasolták neki,
maradjon velük, és vállaljon szolgálatot a helyőrségen, s utána majd
együttesen térnek haza. Jakab hamarosan elnyerte századosa bizalmát.
Szabad óráiban a templomokat látogatta. Különösen a San Domenico templom
vonzotta, ahol gyakran imádkozott Szent Domonkos (lásd: A szentek
élete, 417. o.) sírjánál. Itt világosodott meg hivatása, jelentkezett
Szent Domonkos rendjébe laikus testvérnek, s harmincnégy éves korában be
is öltözött. A ,,német Jakab testvér'' néven került bele a bolognai
domonkos kolostor történetébe. Ez a közösség lett életének, imádságának,
munkájának és halálának helye. Földi hazája és vándorlásai helyett
állandó helyet talált további élete számára. A bolognai nagy, száz
szerzetest befogadó domonkos kolostorban a zsolozsmában, prédikálásban
és szentségek kiszolgáltatásában megszentelődő papok mellett laikus
testvérként megtalálta helyét. A konventnek jó hagyománya volt a
kolostori fegyelemben.
Jakab testvér a konyhában és a
templomban, valamint a betegápolásban segédkezett. ,,Aki látta, hogyan
ápolta a betegeket, egyetért azzal, hogy lobogott benne a szeretet és a
jóság'' -- terjedt el róla. Egy pestis sújtotta évben -- tehát 1449-ben
vagy 1457-ben -- szerető vnátadása nem ismert határt. Elöljárói később
azzal bízták meg, hogy tanult mesterségét, az üvegfestészetet elevenítse
fel. E munkájára vonatkozó bizonyítékok, ahogy jórészt maguk a művek
is, sajnos az évszázadok folyamán elvesztek. 1463-ban megbízták, hogy a
San Petronio templom hat nagy kerek ablakába illesszen négyszögletű
címerképet. Elkészítette továbbá a jegyzők egyesülete kápolnájának
üvegablakait is.
A San Domenico homlokzatának nagy rózsaablakát
is Jakabnak tulajdonítják. A könyvtár kialakításában is közreműködött.
Szava mértékadó volt a boltozatok, falak és párkányzatok színezésében,
valamint az oszlopfők kiképzésében. 1468-ban készítette az ablakok
tervrajzait, s 1472-ben beillesztették az utolsókat is. A
számadáskönyvek bejegyzéseiből kiderül, hogy Jakab festő-, kovács- és
lakatosként is tevékenykedett. 1473-ban Szent Domonkos szarkofágját
művészi díszítéssel látták el. Ez alkalommal két kerek ablakot helyeztek
el a Domonkos kápolna előtti új keresztboltozatban; ez is Jakab testvér
munkája volt. (1730-ban egy átalakítás áldozatai lettek.)
Amit a
San Petronio és a San Domenico számadáskönyvei az üvegfestő és kézműves
Jakab munkáira vonatkozóan jelentenek, azt jelenti lelkiségére
vonatkozóan életrajza, melyet egyik tanítványa, Ambrogino Tormoli
testvér szerkesztett.
Jakab lelki életéről azt írja Ambrogino
testvér, hogy Isten számára nem volt elég neki semmiféle idő. Miközben a
klerikusok a kóruson zsolozsmát mondtak, ő mint laikus testvér a
Miatyánkot imádkozta. Munka közben megőrizte belső összeszedettségét és a
hallgatást, tartózkodott a haszontalan beszédtől. A felebaráti szeretet
és az engedelmesség gyakorlása többet jelentett számára művészi
munkáinál. Türelme a munkában és magatartásában, szelídsége,
vezeklőkészsége közmondásos volt. Különösen az Egyházért és rendje
ügyeiért imádkozott. Már életében a szentség hírében állt, betegeket
vittek hozzá, hogy meggyógyítsa őket. Calabria hercege Bolognán
átutazóban maga is látni akarta, és tisztelettel ölelte át.
Élete vége felé súlyos betegségét nagy megadással viselte el. 1491. október 11-ről 12-re virradó éjszaka halt meg.
A
San Petronio napfényben még ma is ragyogó üvegablakainál nem csekélyebb
jelentőségűek a századok távlatából felénk sugárzó erényei, melyek az
isteni világosságot és erőt hirdetik.
1825. augusztus 3-án XII.
Leó pápa megengedte ulmi Boldog Jakab ünnepének megülését Bologna
érseksége és a domonkos rend számára. Rottenburg püspöksége is felvette
ünnepi naptárába a Svábföldről származó boldogot.
BOLDOG MÁRIA ANGÉLA TRUSZKOWSKA III. r., társ-rendalapító (1825-1899)
Lengyelországban,
Kaliszban született, keresztneve Zsófia. Szülei vallásosan nevelték. A
család 1837-ben Varsóba költözött, ahol Zsófia nemsokára megismerkedett a
kapucinus Honorát atyával (bold. av. 1988), akit gyóntatóatyjául
választott. Unokahugával, Klotilddal éveken át gyakorolta az irgalmasság
cselekedeteit a szegényekkel, idosekkel, betegekkel, elhagyatott
gyermekekkel. Ez utóbbiakat összegyujtötte, két bérelt szobában írásra,
olvasásra, vallásra tanították oket. Vasárnaponként együtt elmentek a
kapucinusok templomába és ott a Cantalicei Szent Félix oltárnál
imádkoztak. A városban a fiúkat Szent Félix fiainak, Zsófiát és társát
pedig Szent Félix novéreinek, röviden feliciána novéreknek nevezték. Ez
az eredete a késobbi Feliciána Novérek Kongregációja elnevezésnek.
Zsófia és Klotild 1855-ben beléptek a Honorát atya vezette ferences III.
rendbe, két évvel késobb Zsófia tizenketted magával magára öltötte a
feliciána novérek ruháját, ekkor kapta a Mária Angéla nevet. Mindjárt a
novérek újoncmesternoje és általános elöljárója lett. 1860-ban a
kongregáció 12 tagja klauzúrás novér lett, hogy imájukkal támogasság a
karitatív, oktató és egyéb tevékenységet folytató „aktív” novéreket.
1864-ben már 32 helyen tevékenykedtek. A kongregáció ferences irányítás
alatt, ferences Regulával muködött. Az 1864. évben azonban – a lengyel
felkelés leverése után – a cári önkény sok szerzetesrend muködését
megszuntette. A novérek egy része Krakkóba vagy olyan területre ment,
ahol szabadon muködhettek (így a klauzúrás novérek is), a többiek
titokban fejtették ki tevékenységüket. Angéla anya ezután a klauzúrás
novérekkel maradt, az aktív novéreknek másik novér lett az elöljárója.
Élete utolsó 30 évében – részben egyre növekvo nagyothallása miatt –
visszavonultan élt Krakkóban, imában, testi-lelki szenvedései türelmes
viselése közepette. Lelkiatyjához, Honorát atyához írt levelei
bevilágítanak eros., áldozatos lelkébe. II. János Pál pápa avatta
boldoggá 1993-ban.
Boldog Angéla anya buzdítása szétszórtságban élo novéreihez:
„Ha
nem engedik meg, hogy mint feliciána novérek éljetek, éljetek úgy, mint
Krisztus igaz szolgálói, a Legszentebb Szuz leányai. A szerzetesi ruha
helyett öltsétek magatokra a jámborság, alázatosság, szelídség,
ártatlanság ruháját, így Krisztus jó illatát árasztjátok a világban és
világít a ti világosságtok az emberek elott, azok pedig magasztalják
mennyei Atyátokat.”
Imádság:
Add
Urunk, hogy huséges jegyesed, Boldog Mária Angéla példája szítsa fel
szívünkben az istenszeretet lángját, amelyet szerzetescsaládja tagjaiban
is fellobbantott, Egyházad dicsoségére. A mi Urunk Jézus Krisztus
által.
Sauli Szent Sándor püspök és hitvalló, † 1593.
Szent Tarachus és társai vértanúk, † 304.
Szent Teofán hitvalló püspök.
Szent Tarachus és társai vértanúk, † 304.
Szent Teofán hitvalló püspök.
Teofán
istenfélő szülőktől született Palesztinában. Egy Teodor nevű testvére
is volt, akit „Megbélyegzett” Teodor néven tisztelünk Mindketten az
akkori idők bölcsességét tanulták és jó nevű filozófusok lettek. Később
azonban életüket Istennek szentelték, mint szerzetesek a Szent Száva
kolostorban.
Abban az időben az istentelen császárok üldözni
kezdték a szentképeket és azok tisztelőit. Nicefor jeruzsálemi pátriárka
Konitantinápolyba küldte a szent testvéreket, hogy a császár előtt
fejtsék ki az igazhitű tanítást a szentképek felől. Teofán akkor már
áldozópap volt. Mindketten sokat szenvedtek 25 éven keresztül az üldöző
Leó, Mihály és Teofil császároktól. A szenvedések között Teodor 840
körül meghalt. Teofán tovább élt, és megérte azt a időt, amikor az
istenfélő Mihály császár végét vetett a szentképek üldözésének, és a
birodalomban beköszöntött a béke. Teofánt Metodiosz pátriárka a niceai
egyház metropolitájává szentelte. Békében hunyt el 847-ben. Nevéhez
fűződik sok kánonének megírása, és sok sás hasznos írás, sztichira is.
Szent Zinaida és Filonilla vértanúnők.
E
két nő édestestvér volt. A ciliciai Tarzusból származtak, Szent Pál
apostol rokonai voltak. Elhagyva anyjukat és lemondva vagyonukról,
kitanulták az orvosi mesterséget, és igazán apostoli munkát végeztek.
Demetriáda városába jöttek és egy barlangban szálltak meg. Zinaida
minden lehetséges betegséget gyógyított, Filonilla pedig böjtölve és
virrasztva sok csodát művelt. A pogányok, egy éjszaka titokban meglepték
őket, és mindkettőjüket agyonkövezték. Hithirdetésük miatt, bár nem
szenvedtek kínokat és békében haltak meg, mégis a vértanúk közé
számítják.