Lyoni Szent vértanúk, † 177
Szent Erazmus püspök és vértanú, † ~303
Szent Erazmus püspök és vértanú, † ~303
BOLDOG PELINGOTTO JÁNOS remete, III. r (1240-1304)
Urbinoban,
Assisitol nem messze született - Szent Ferenchez hasonlóan kereskedo
családból. Amikor ifjúvá serdült, apja maga mellé vette az üzletbe. A
kereskedéshez nem volt tehetsége, érdeklodése inkább a vallás felé
vonzotta. Mégis sokáig uzte ezt a foglalkozást, részint, hogy szülein
segítsen, részint, hogy alkalma legyen mások megsegítésére. Szíve vágya a
remeteélet volt. Végül apja beleegyezésével búcsút mondott a kereskedo
pályának, Urbinoban belépett Szent Ferenc III. rendjébe és a várostól
nem messze remeteéletet kezdett - amint ezt mások is tették; különösen a
13. század második felében. Sokat imádkozott, sanyargatta magát, de
másokon is segített azzal, hogy kéregetett s a kapott alamizsnát
megosztotta a szegényekkel. Pontosan nem tudjuk, mennyi idot töltött a
remeteségben. De életszentsége miatt sokan tisztelték s felkeresték,
hogy példáján épüljenek és tanácsát, segítségét kérjék. A ferences
martirológium kiemeli alázatosságát, bunbánó lelkületét és csodatevo
hírét. 1304. jún. 1-én halt meg s az urbinói Szent Ferenc templomban
temették el. Századok óta meglévo tiszteletét XV. Benedek pápa hagyta
jóvá 1918-ban. Urbinói Jánosnak is nevezik.
Az Isten és a teremtmények szeretete - Thomas Merton tanítása:
„Nem
igaz, hogy a szentek és a nagy szemlélodok sohasem vették észre a
teremtményeket, hogy nem értették meg és nem értékelték a világot s a
benne élo embereket... El tudod képzelni, hogy szeretetük Isten iránt
összefér azoknak a dolgoknak a gyulöletével, amelyek ot tükrözik vissza
és mindenütt Róla beszélnek?... A szentek valóban elmerültek Istenben.
De éppen ezért tudták meglátni és értékelni a teremtményeket is. Egyedül
Istent szerették, azért egyedül ok szerettek mindenkit.”
Imádság:
Istenünk,
te Boldog Jánost Szent Ferenc követojévé tetted a ferences III.
rendben. Közbenjárására alakíts minket is tetszésed szerint, hogy egykor
részesei legyünk örök dicsoségednek. Krisztus, a mi Urunk által.
SZENT MARCELLIN és SZENT PÉTER
+ 303. (?)
A
két vértanú, Marcellin és Péter neve szerepel a szentmise ősi, római
kánonjában. Megbízható hagyomány e vértanú-párról természetesen ugyanúgy
alig áll rendelkezésünkre, mint Ágnes, Nereus és Achilles vagy Pongrác
vértanúságáról. Föltehetően 500 táján készült szenvedéstörténetük
jóltájékozottnak és beszédesnek mutatkozik. Formája szerint épületes,
dicsőítő irat a vértanú-tisztelet szolgálatában. Történeti hitelességét
azonban már nincs módunk megítélni. A két vértanú -- az írás szerint --
római klerikus volt: Marcellin áldozópap, Péter pedig exorcista
(ördögűző). Diocletianus császár üldözésének idején szenvedhettek
vértanúhalált.
Damasus pápa azt állítja a két római vértanú
sírfeliratában, hogy haláluk és temetésük történetét a kivégző hóhértól
hallotta: ,,amikor még gyermek voltam''. Helyi tiszteletüket Rómában ki
lehet mutatni, sírjukat a Via Labicanán lévő temetőben tisztelték.
Konstantin császár bazilikát építtetett oda, melyhez hozzáépíttette
anyjának, Ilonának a mauzóleumát. A két szent ereklyéi 827-ben a Majna
menti Seligenstadtba kerültek.
--------------------------------------------------------------------------------
A két római vértanú életéből a legendás szenvedéstörténet épületes részleteket beszél el:
Amikor
Pétert bebörtönözték, megnyerte fogolytársai és őrei bizalmát.
Arthemius felügyelő is elpanaszolta gondját: van egy lánya, akit
megszállva tart a gonosz lélek. Péter ajánlkozott, hogy Krisztus nevében
meggyógyítja. Arthemius azonban nem akarta elhinni, hiszen ha Péter
Istene olyan erős volna, akkor először nyilván saját szolgáit
szabadította volna ki a bilincsekből. De Péter bátorította őt, hogy
higgyen Isten erejében. Akkor a börtönfelügyelő kettős láncot hozott, és
a szentre zárta: ,,Ha Istened kiszabadít ebből a kötelékből, és
meggyógyítja a lányomat, hinni fogok Krisztusban.''
A következő
éjszaka Péter szabadon, kereszttel a kezében lépett a kételkedő elé,
kinek a lánya is teljesen meggyógyult. Arthemius egész házanépével
rögtön kérte a keresztséget, és szabadon engedte a keresztény foglyokat,
azokkal együtt, akik meg akartak keresztelkedni. Marcellinus, aki
papként ugyanabban a börtönben volt, mindnyájukat megkeresztelte.
Amikor
a bíró megtudta, hogy Marcellin és Péter megkeresztelte a felügyelőt és
más foglyokat, és mindnyájan szabadok, sietve újra elfogatta és egy
szigorúbb börtönbe záratta őket. Jöttek a kínzók: Marcellint
üvegcserepekre fektették, Pétert kalodába zárták. Az Úr angyala azonban
éjjel kiszabadította őket a börtönükből, és megparancsolta nekik, hogy
továbbra is erősítsék a keresztény népet szóval és tettel. Mindenekelőtt
Arthemius bátorítására siettek, akinek szintén meg kellett ízlelnie a
bíró haragját: családjával együtt megkövezték. Végül Marcellint és
Pétert egy sötét erdőbe hurcolták, és ott lefejezték.
A legenda még arról is tud, hogy a hóhér látta, amint lelküket angyalok kísérték az égbe. Akkor ő is eljutott a hitre.
--------------------------------------------------------------------------------
Istenünk,
aki Szent Marcellin és Szent Péter vértanúid dicsőséges hitvallásának
emlékezetét erősíted bennünk és oltalmunkra fordítod, kérünk, segíts,
hogy követésük előbbre vigyen, és közbenjárásuk támogasson minket!
Szent Marcellin példája:
A kereszténység mindég veszedelmes a pogányságra!
Nekünk mégis szeretnünk kell a Világot!Szent Péter példája:
A legtöbb vértanúról alig tudunk valamit is - mégis csodálatosak hősiességükkel.
A legtöbb vértanúról alig tudunk valamit is - mégis csodálatosak hősiességükkel.
Szent Nikéfor főpap
BOLDOG SZÁDOK és TÁRSAI
BOLDOG SZÁDOK és TÁRSAI
+Szandomír, 1260. június 2.
Domonkos
hagyomány szerint Szádok zágrábi prior volt. 1221-ben maga Szent
Domonkos küldte Magyarországra, Boldog Pállal és más három testvérrel
együtt. 1259--60-ban a szandomíri konvent priorja volt. Följegyezték,
hogy a város ostroma előtti napon a novícius, akinek a martirológiumot
kellett olvasnia, a következő nap vértanúinak fölsorolását a testvérek
nagy megdöbbenésére így fejezte be: ,,Szandomírban 49 vértanú
szenvedése''. Másnap, 1260. június 2-án a tatárok megrohanták a várost,
behatoltak a domonkosok Szent Jakab- templomába, és megölték Szádokot és
társait, miközben ők a Salve Reginát énekelték. Innen ered az a
domonkos szokás, hogy a haldokló testvér ágyánál a Salve Reginát
éneklik. Szádok társai a következők voltak: Pál, szubprior, Malakiás
szónok, András elemozsinárius, Péter kertész, Jakab novíciusmester, Ábel
számvevő, Simon gyóntató, Kelemen, Barnabás, Illés, Bertalan, Lukács,
Máté, János, Fülöp; három diákonus: Joachim, József és István; négy
szubdiákonus: Tádé, Mózes, Ábrahám, Vazul; klerikusok: Dávid, Áron,
Benedek, Onofrius, Domonkos, Mihály, Mátyás, Mór, Timóteus; fogadalmas
tanulók: Jordán, Felicián, Márk, János, Gerváz, Kristóf, Donát, Medárd,
Bálint; novíciusok: Dániel, Tóbiás, Makár, Rafael, Izaias; Cirill szabó,
Jeremiás cipész, Tamás orgonista.
Tiszteletüket VII. Pius pápa 1807-ben hagyta jóvá. Ünnepüket a domonkos rendben június 2-án ülik.
--------------------------------------------------------------------------------
Hevenesi Gábor a 17. század végén így ír Szádokról:
Szádok
Szent Domonkos tanítványa volt, őt küldte az Úr nagy magyarországi
szőlejébe. A magyar származású Boldog Pál testvérrel elsőként érkeztek
az ország határára. Éjszaka Szádok buzgón imádkozott, hogy ezen a földön
is meg tudjon telepedni a rend, s akkor nagy sereg ördögöt látott, akik
így kiáltoztak: ,,Jaj nekünk, mert kiűztök birodalmunkból, és
megzavarjátok városainkat!'' E látomástól még jobban föllelkesültek,
Szádok csak bátrabb lett, és virrasztással, imádsággal, vezekléssel,
böjtöléssel szüntelen imádsággal könyörgött Istenhez a misszió
sikeréért. Azután katekézissel, nyilvános és magánbeszélgetésekkel, a
szentségek kiszolgáltatásával és egyéb, a lelkek üdvösségére hasznos
jámbor cselekedetekkel áldozta magát a nép javára. Hosszú időn át
serényen fáradozott, Isten pedig bőséges aratással jutalmazta, mert
sokakat vezetett Krisztus hitére. A nagy zsákmány feletti örömében még
többet akart fáradni. Magyarországból Lengyelországba hívták, és
váratlanul Szandomírben priorrá választották. A konvent 48 szerzetesét
atyaként irányította, s inkább övéi, mint a maga javát kereste. 1260-ban
a tatárok megtámadták, és nemes harc után, Jézus és Mária nevével az
ajkán, a pogányok kardjai és lándzsái alatt dicsőséges halált halt.
Emlékezete ma is él: Szandomírban június 2-án sok hívő sereglik össze,
hogy megünnepelje a vértanút.
Boldog Szádok és vértanútársai (? - 1260)
A
legenda szerint Szádok zágrábi prior volt, innen indult Itáliába
tanulni, ahonnan Szent Domonkos hatására Boldog Pállal együtt jött
Magyarországra, hogy a domonkos rendet letelepítsék itt is. Szádokot
magyarországi sikeressége miatt Lengyelországba is hívták, ahol
szandomíri priorrá nevezték ki. Az 1260-as Lengyelországot sújtó tatár
támadás folyamán a sereg ezt a várost is elérte, s amikor betörték a
kapukat Szádok és negyvennyolc társa a Szent Jakab templomba menekült.
Itt a tatárok rájuk törték az ajtót és lemészárolták a Salve Reginát
énekelő szerzeteseket. A mai napig a domonkosok haldokló testvérük
ágyánál tiszteletből és megemlékezésből ezt éneklik. Tiszteletüket VII.
Piusz pápa hagyta jóvá 1807-ben.