Paolo Nigro 1940-ben fejezte be
egyetemi filozófiatanulmányait. Meggyőződéses ateista volt, felesége
azonban, akit árvaként kármelita nővérek neveltek, mélyen hívő.
Tarantóban kezdték közös életüket. Paolo néhány év múlva súlyos
mellhártyagyulladást kapott, olyannyira, hogy 1950 tavaszán az orvosok
lemondtak róla.
Áprilisban
egy szombat este 10 órakor két férfi kopogtatott. Bemutatkoztak, és azt
mondták, Pio atya küldte őket, hogy elmondjanak egy rózsafüzért az itt
lakó súlyos betegért. Az asszony soha nem hallott még Pio atyáról,
ráadásul Paolónak két hete magas láza volt, időnként delíriumos
állapotba került, és ott volt a két kicsi gyerek. Férjével megbeszélve
végül mégis beengedte az idegeneket.
A
két férfi letérdelt, és áhítattal imádkozta a rózsafüzért. A beteg
azonban nyugtalanul azt mondogatta a feleségének: „Maria, küldd el azt a
csuklyás szerzetest az ágy végétől!” Az asszony úgy vélte, férje a
magas láztól hallucinál. Az ima végeztével a két férfi kérte az
asszonyt, hogy fogadjon el egy kis pénzt. „Pio atya küldi. Szükségük
lesz rá jövő héten a San Giovanni Rotondó-i utazáshoz, mert Pio atya
szeretne találkozni a férjével. A többi meg a gyógyszerekre.”
Hétfőre
a beteg sokkal jobban lett, lement a láza; az orvosok álmélkodtak.
Csütörtök reggel már annyira jól volt, és annyira szeretett volna
találkozni Pio atyával, hogy a két férfi taxival kivitte őt az
állomásra. Estére értek San Giovanni Rotondóba. Másnap, pénteken, amikor
Pio atya végzett a gyóntatással és kilépett a gyóntatószékből, Paolo
azonnal felismerte, hogy ő állt az ágya lábánál. Odalépett hozzá, és
zokogva térdre vetette magát. A Padre felsegítette, és – Paolo
tájszólásában – azt mondta: „Ha sírsz, máskor nem jövök el hozzátok.”
Másnap
Paolo meggyónt a szentnél, akinek lelki gyermeke lett. Lánya, Santina
vallomása szerint apja „más ember lett. Ettől kezdve naponta járt
szentmisére és áldozott. Pio atya továbbra is mellette maradt. Olykor
eljött hozzánk (lelkileg, bilokációval), hogy meglátogassa. Lábadozása
idején apám néha azt mondta: 'Santina, Pio atya a fejedre tette a
kezét'. Később sokszor láttam, hogy sír a korábbi bűnei miatt. Hogy jóvá
tegye, sokakat vezetett Istenhez és Pio atyához.”
(Santina Nigro vallomása, San Giovanni Rotondo, 2005. május 10.)