2020. október 9., péntek

A szeretet új utakat keres magának! - Október 10-én avatják boldoggá a 15 évesen elhunyt Carlo Acutist

Carlo AcutisNike cipőben, farmerban, rózsafüzérrel a kezében fekszik koporsójában a 15 éves korában meghalt Carlo Acutis, akinek élete példa lett sokak számára. Szerette Krisztust és a szegényeket, mindennap áldozott, virtuális kiállítást rendezett az eucharisztikus csodákról. Október 10-én Asissiben avatják boldoggá; előtte és után nyitott koporsójához lehet zarándokolni. De ki is volt ez a fiatalember? Erről szól Pagano Loretta Maria írása. 

   A jelenleg érvényes hírek szerint 2020. október 10-én boldoggá avatják Carlo Acutist. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy ki is volt Ő?

   Carlo 1991. május 3-án született Londonban, olasz családban. Kis idő múlva visszaköltöztek hazájukba, ettől kezdve Milánóban nevelkedett. Már egészen kiskorától fogva nagy szeretet kötötte az egyházhoz, ha meglátott egy templomot, azonnal be szeretett volna menni, hogy üdvözölje Jézust. Nagyon szerette a természetet, sétálni az erdőben, ahol virágokat gyűjtött a Szűzanyának. Mindössze 7 éves volt, amikor elsőáldozó lett, ez volt a  legnagyobb vágya. Innentől kezdve minden nap részt vett a szentmisén és áldozott. Ahogy Ő mondta: ,,Az Eucharisztia az én autópályám a Mennyországba.”

     Számára mindig az került előtérbe, hogy segítse társait. Mindenkihez volt egy jó szava. Már nagyon fiatalon

megvolt benne a karizma, hogy mindenkivel szót tudjon érteni. A hindu portással a lakásuknál, aki hallgatva Carlot úgy döntött: megkeresztelkedik. Szeretett beszélgetni a menekültekkel, nem különböztetett meg senkit. Gyakran találkozott hajléktalanokkal, akiknek odaadta azt, ami nála volt. Egyiknek, aki a házuk alatt aludt pár kartonon, nagyszüleitől kapott zsebpénzén hálózsákot vett. Iskolából hazajövet pedig megosztotta vele az uzsonnáját. Mindent megtett azért, hogy senki se legyen elfeledve.

Mikor barátaival, iskolatársaival beszélgetett, nem ijedt meg olyan kérdésekben állást foglalni, mint az abortusz: arra ösztönözte lány osztálytársait, hogy becsüljék meg önmagukat, mert mind értékesek.

     Carlot mindenki, aki ismerte egy átlagos fiúnak írja le, aki szeretett focizni, sok barátja volt és szívesen játszott a számítógépen. de nem mindennapi kiegyensúlyozottsággal bírt, és mértéket tartott mindenben. Rendkívül tehetséges volt az informatika világában, olyan dolgokat tudott, melyeket sokan csak az egyetemen tanulnak meg. Sok könyvet is olvasott, magát képezte. Ez egy különleges adomány volt számára. Ezt is arra használta, hogy közvetítse az emberek felé Isten szeretetét. Nem kérte szüleit, hogy nyaralni menjenek, de szerette volna az összes Eucharisztikus csoda helyszínét felkeresni. Létrehozott egy weboldalt, ahol az összeset leírta, ez a mai napig megtekinthető. Elkészítése 4 évet vett igénybe, az egészet Ő csinálta. Idővel az oldal bejárta a világ 5 kontinensét. Nem véletlen, hogy őt szeretné az egyház az internet védőszentjévé választani.

     Szent Ferenc története magával ragadta, nem csoda ezért, hogy Assisit tekintette második otthonának. Sokszor ellátogatott oda, később nagy szerepe lett ennek életében.

     Egyszer azt mondta: készen áll a halálra. Előre megjósolta, hogy amikor ez meg fog történni, 70 kg lesz. Éppen ezért, mikor szemtől szembe került a betegséggel azt mondta, semmit sem sír vissza, amit elhalasztott volna. Először egy influenzának tűnt, azonban kiderült, hogy rosszindulatú daganat, mely nem hagyott neki sok időt. Ekkor mindössze 15 éves volt. Ám érettségét itt is igazolja, mikor megkérdezték, hogy érzi magát, válasza mindig ugyanaz volt: ,,Van aki sokkal rosszabbul van nálam.” Egyetlen aggodalma szülei voltak, hogy ne szenvedjenek elvesztése miatt.

     Végül 2006. október 12-én Carlo visszatért Teremtőjéhez...ekkor pontosan 70 kg volt, ahogy előre megmondta. A temetésén rengetegen voltak, muszlimok, buddhisták, más vallásúak, akikkel addig beszélgethetett míg iskolába ment. Olyan emberek, akiket sosem látott korábban a családja.

Itt vált még fontosabbá Assisi, szeretett városa, hiszen itt helyezték örök nyugalomra.

     Carlo halála után is sok ember életében tett csodát. Többen gyógyultak meg testileg, lelkileg hozzá imádkozva. Flavio Bergamo (egy tanúságtevő) már 30 éve eltávolodott hitétől, mikor 2013-ban véletlenül olvasott Carloról az interneten. Története egyből magával ragadta, el is látogatott Assisibe a sírjához. Azon a napon nagy vihar volt, autójában várakozott a Szent Ferenc bazilika temetője előtt. Mikor elállt az eső, bement, de nem tudta hol van a sír pontosan. Sétált egy darabig ám egy ponton nem tudta, jobbra vagy balra forduljon. Egyszer csak meglátott egy szivárványt, elkezdte követni: és annak végén lelte meg Carlo sírját. Sírva borult le és ebben a pillanatban úgy érezte, minden súly lekerült a válláról, amit abban a sok évben cipelt.

     Néhány évvel ezelőtt én is véletlenül ismertem meg Őt. Akkor fogalmam sem volt, ki az a Carlo Acutis, csak láttam a nevét és belenéztem egy róla szóló videóba. Ezután sokáig nem került a látóterembe. Majd 2019-ben, amikor eljutottam Assisibe, az utolsó ott töltött napon teljesen véletlenül, szüleimmel bementünk a Santuario della Spogliazione templomba, ahová éppen néhány hónapja szállították át. Ekkor vált számomra különlegessé. A sírja nagyon fényes volt, tele az életét bemutató jelenetekkel a falon. Ezután olvastam utána jobban, és abban a pillanatban, amikor megláttam, hogy ugyanazon a napon van a születésnapunk, azt éreztem, hogy valami különleges köt minket össze. Ezután úgy döntöttem, Őt választom bérmaszentemnek.

   Rengeteg fiatal él ma is, aki nincs tisztában élete fontosságával. Sokan nem veszik figyelembe társaik problémáit, melyeken segíthetnének, néhány jó szó, kedves gesztus is elegendő volna.

Remélem, Carlo példája sokakhoz eljut és mindenki számára tanít valamit, mely lehetővé teszi, hogy egy szeretettelibb világban éljünk!                                               Szerző: Pagano Loretta Maria

Carlo életéről szóló film megtekinthető itt.