Alma De Concini egészen Pio atyára
bízta magát az Istenhez vezető úton. Íme a vallomása: „Pio atya éppen
nőket gyóntatott. Ott voltam a templomban, három-négy méterre tőle.
Aznap nem lett volna esélyem, hogy beszéljek vele, ezért magamban
kértem: 'Atyám, küldjön nekem egy áldást, nagy szükségem van rá.'
Alighogy végére értem a gondolatnak, az atya elfordult az arcát eltakaró
gyóntatórácstól, egyenesen rám nézett, és keresztet rajzolt a levegőbe.
Aztán visszahajolt a rácshoz, és folytatta a gyóntatást.”
(Alma De Concini vallomása, Terzolas, 1995. július 23.)