Egy házaspár, akinek nem lehetett
gyermeke, Pio atya közbenjáró imáit kérte. Az asszony rövidesen várandós
lett, és nagyon félt, hogy elveszíti a babát. Már a szülés ideje
közeledett, amikor egy éjjel azt álmodta, hogy a szülészeti műtőben van,
és mielőtt az orvos bejött volna, meglátott egy szakállas embert, aki a
műtő egyik sarkából mosolyogva tekintett rá. Ekkor felébredt. Az ismert
fényképek alapján úgy gondolta, az álmában látott férfi Pio atyához
hasonlított. Ezt sokaknak elmesélte; szinte rögeszméjévé vált. Néhány
nap múlva fia született, és minden a legnagyobb rendben zajlott.
Néhány
hónap múlva a boldog anya tervezni kezdte, hogy elmegy San Giovanni
Rotondóba, hogy saját szemével lássa, csakugyan hasonlít-e Pio atya az
álmában látott emberhez, s ha igen, köszönetet mondjon neki. Férje
próbálta lehűteni: „Nyugodj meg – mondogatta –, csak álom volt, semmi
más.” Végül mégis elutaztak. Amikor megérkeztek, a kolostorban olyan
helyre álltak, ahol Pio atyának el kellett haladnia. Mikor a szent
odaért, megállt a férj mellett, kedvesen ránézett, gyengéden
megveregette a vállát, és széles mosollyal, csipkelődve így szólt:
„Szóval csak álom volt, mi?”
(Anna Baroni vallomása, Chiavari, 1994. december 8.)