A bazilikát
Konstantin császár építette, valószínűleg 324-ben szentelte fel I.
Szilveszter pápa, a 12. századtól ünneplik ezen a napon a felszentelés
évfordulóját.
Eredetileg római ünnep volt az évforduló. A templom
a pápa székesegyháza. Címe: "A Város és a földkerekség minden
templomának anyja és feje." Ezért a templom tiszteletét az egész
egyházra kiterjesztették.
Az ünnep kifejezésre juttatja az
egységet és szeretetet Péter apostoli széke iránt, amely Antiochiai
Szent Ignác tanúsága szerint "az egyetemes szeretetközösség élén áll!"
A
templomot 1726-ban ismét fel kellett szentelnie XIII. Benedek pápának,
mivel tűzvész, földrengés és fosztogatás miatt újjá kellett építeni.
Tanulság:
Szeretettel figyelj a pápa minden megnyilatkozására!
Szent Antal vértanú
A
szíriai Apameából származott. Foglalkozására nézve kőműves volt. Látva,
hogy a pogányok áldozatot mutatnak be isteneiknek, megsajnálta őket, és
kérte, hogy álljanak el ettől az istentelenségtől. Mivel nem hallgattak
rá, kiment a pusztába, és ott egy Timoteus nevű remeténél töltött két
évet. Az ő imádságával megerősítve, visszatért a városba, egy pogány
ünnepen bement a templomba, és összetörte a bálványszobrokat. Ezért
megkínozták és kiűzték a városból. Ezután Apamea közelében templomot
kezdett építeni a Szentháromság tiszteletére. A város pogány lakosai
éjjel eljővén, kardokkal darabokra szabdalták.
Szentháromságról nevezett boldog Erzsébet szűz, † 1906.
Szent Eusztolia és Szoszipatra anya
Szent Eusztolia és Szoszipatra anya
Szent
Eusztolia, istenfélő szülők gyermeke Rómában élt Mauritius császár
uralkodása alatt. Fiatal korában Isten szolgálatára adta magát,
Konstantinápolyba ment, és kolostorba lépett. Szoszipatra, Mauritius
császár leánya Konstantinápolyba ment, ahol találkozott Eusztoliával.
Szent életének már nagy volt a híre. Mindkét szerzetesnő a császár
segítségével női kolostort alapított a fővárosban. Ott élték szerzetesi
életüket. Később mások is csatlakoztak hozzájuk. Sok év után, Eusztolia,
üdvös tanításokkal látva el mindnyájukat, Szoszipatrát hagyva utódul,
elment az Úrhoz 610-ben. Szoszipatra anya 625-ben adta vissza lelkét
Istennek.
BOLDOG SIGNAI JANKA remete, szűz, III. r. (1244-1307)
Firenzétol
nem messze Signában született egyszeru, jámbor földmuves szüloktol.
Kiskorától apja juhait orizte. Kedvenc foglalkazása az ima és elmélkedés
volt. Ha találkozott más pásztorgyermekekkel, szívesen együtt
imádkozott velük s arra oktatta oket, hogyan kell Isten kedvében járni, a
bunt kerülni. Életébol legendaszeru események maradtak fönn: Félelmetes
vihar közepette Jankára és juhaira egy csepp eso sem hullik. Látván ezt
a többi pásztor is az alá a fa alá menekül, ahol Janka volt, s ok is
tapasztalják a csodás védelmet. (“Janka fáját” még ma is orzik a csoda
emlékére.) Máskor a felduzzadt Arno folyón kellene Jankának átmennie: a
folyóra teríti köpenyét és rátérdelve szerencsésen átér a túlsó partra. A
nép kíváncsiságtól és tisztelettol vezettetve kezdett kijárni Jankához.
Ez zavarta imaéletét és bántotta alázatosságát. Ezért elhagyta otthonát
és miután felvette a ferences III. rendi ruhát a közeli ferences
templomban, az Arno folyó partján egy emberektol nem látogatott helyen
kunyhót épített a maga számára, de úgy, hogy az ajtó helyét befalazta.
Csak egy szuk ablakot hagyott meg a kunyhó falán, melyen át jólelku
ismerosök idonként élelmet adtak be neki. (A „befalazottakról” lásd
részletesen: jan. 9- ét.) Ebben a házikóban élt kb. 40 évig állandó
önmegtagadást gyakorolva. Voltak, akik felkeresték, szegények, akikkel
megosztotta a neki hozott alamizsnát is, szomorúak, akiket
megvigasztalt, betegek, akik közül némelyik csodás módon meggyógyult:
pl. egy vak ember visszanyerte látását, egy halott gyermek pedig életre
kelt. Földi élete 1307. nov. 9-én fejezodött be 63 éves korában. A
Breviárium adata szerint halálakor a legközelebbi három templom harangja
magától megszólalt, s így találtak rá az emberek a halott Jankára,
kinek romlatlanul maradt testét egy kápolnába temették. A remetecellát
is kápolnává alakították. A Janka közbenjárására történt csodák hatására
VI. Piusz 1798-ban jóváhagyta megszakítás nélküli tiszteletét.
„A
föltámadt Krisztus többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik
rajta... Ezért úgy tekintsétek ti is magatokat, hogy meghaltatok a
bunnek, de éltek az Istennek Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Ne
uralkodjék tehát halandó testetekben a bun, s ne engedelmeskedjetek
kívánságainak.” (Róm 6, 9-12.)
Imádság:
Istenünk,
te Boldog Janka szuzet hosies önmegtagadásra segítetted. Add, hogy az
irántad való szeretet folytonosan növekedjék bennünk, és mindvégig
állhatatosak maradjunk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.
Kolobosz János atya
Egyiptomban
a Szkétisz pusztában élt szerzetesi életet. A Kolobosz (kistermetű,
törpe) nevet alacsony termete miatt kapta. Kitűnt különleges
engedelmességével, szelídségével és alázatosságával. Lelki atyja: Szent
Pimen egy teljesen kiszáradt fát öntöztetett vele három éven át. Amikor a
fa gyümölcsöt hozott, az ”engedelmesség fájának” nevezték. Később mások
lelkivezetője lévén, sokat fáradozott a rábízottak üdvösségén. Az V.
század első felében halt meg. Sok bölcs mondás maradt utána.
Szent Matróna anya
A
pamfiliai Pergében született istenfélő szülőktől. Felserdülvén, szülei
férjhez adták egy Domitián nevű emberhez. Házasságukból egy leány
született. Férje durvaságai miatt sokat szenvedett. Ezért, leányát egy
ismerősre hagyva, titokban eltávozott házából. Először egy férfi
kolostorban tartózkodott, férfiruhában, hogy ne találjanak rá. A Babila
nevet viselte. Itt erényes életével tűnt ki. Sok idő múlva el hagyva ezt
a kolostort az emesszai női kolostorba távozott. Volt Jeruzsálemben is,
a Sinai hegyen is, végül visszatért Konstantinápolyba, ahol női
kolostort alapított. Hosszú és erényes élet után l00 éves korában adta
vissza lelkét Istennek a 492. évben.
Szent Ménasz vértanú, † 296.
Szent Onezifor és Porfir vértanúk
Szent Onezifor és Porfir vértanúk
Dioklécián
császár idején szenvedtek vértanúságot a IV. század elején. Először
nagyon verték őket. Aztán vasrácsra fektetve őket, tüzet gyújtottak
alájuk. Végül, vad lovakhoz kötözték őket. Köves és egyenetlen helyeken
vonszolta a ló őket, és ezekben kimerülve adták vissza lelküket
Istennek. A hívek éjszaka titokban összeszedték földi maradványaikat, és
tisztelettel eltemették. Sírjuknál sok csoda és gyógyulás történt.
Szaloniki Szent Sándor vértanú
Szentünk
szörnyű kínzásokat szenvedett Makszimián császár uralkodása alatt, a
VI. század kezdetén. Kereszténynek vallotta magát, és nem akart a
bálványoknak áldozatot bemutatni. A haragvó császár megparancsolta, hogy
fejezzék le. A hóhér, véve a kardot, égi látomást látva nem akarta
teljesíteni a parancsot. A vértanú egy órát kért az imádságra. Ezután
lefejezték. Meglátva, hogy lelkét angyalok fogadják, a császár
megengedte, hogy testét Szalonikiben temessék el.
Szent Teoktiszt anya
Leszbosz
szigetén, Metima városában született. Fiatal korától szerzetesi életet
élt egy női kolostorban. A kolostorra rátámadó tengeri rablók
elhurcolták Párosz szigetére. Futással menekült el tőlük és elrejtőzött,
mert meg akarta őrizni tisztaságát. A szigeten talált egy félig romba
dőlt templomot. Benne rejtőzködött el, és ott élte tovább a szerzetesi
életet, böjttel és imádsággal szolgálva Istennek. 35 évet töltött ezen a
helyen, és békén hunyt el 881-ben.
Szent Tivadar (Tódor, Theodóros) vértanú, † 303.