Szombathely: Szent Márton püspök ereklyéinek átvitele

Hét SZENT FERENCES MÁRIA MISSZIÓS NOVÉR vértanú (1900)

A Ferences Mária Missziós novérek társulatát Szenvedésrol nev. Mária anya alapította a 19. század utolsó évtizedeiben. Az alapító anya lelkülete sugárzott át a hét missziós novérre, akik Kínában a boxerlázadás idején életüket áldozták Krisztusért 1900. júl. 9-én több ferences atyával és kínai kereszténnyel együtt. 1896-ban Torinoban missziós kiállítás volt, melyen részt vett a ferences Fogolla Ferenc kínai misszionárius (késobb püspök), aki püspöke nevében novéreket kért a Mária Missziós novérek közül. Az alapító anya magáévá tette a kérést s kiválasztott novérei közül hetet, akik megfelelo elokészület után 1899. március elején indultak Marseillesbol hajón a kínai misszióba. Május 4- én érkeztek meg Tajjuanfuba, a misszió székhelyére, ott átvették 200 árva gondozását. Grassi Gergely püspök atyai jósággal segítette oket. 1900 tavaszán hozzákezdtek egy nagyobb árvaház, zárda és kórház építéséhez. Muködésük lelki eroforrását az Oltáriszentség elotti imádási órák nyújtották. Az üldözés kitörésekor Fogolla püspök többször is kérte a novéreket, utazzanak vissza Európába, hogy majd késobb visszatérjenek. Ok azonban - Mária Hermina anya lelkesítésére - vállalták mindazt, amit ottmaradásuk magával hoz, még a vértanúságot is. Ez be is következett. Júl. 5-én Yü-Sien gyámkirály oket is börtönbe vetette, majd júl. 9-én a mandarin székhelye udvarában a rájuk úszított katonák és boxerek kegyetlenül legyilkolták oket. A fogságban szünet nélkül imádkoztak és bátorították egymást. Sírni is látták oket. Szemtanú vallomása szerint az árvák sorsát siratták s a maguk szüzességét féltették. A jövo veszélyeire vonatozóan egyre hajtogatták: Legyen meg Isten akarata. Amikor Európában az alapító anya értesült leányai vértanúságáról, így nyilatkozott: Ezek az én hét fájdalmam és hét örömem. Szerzete nagy dicsoségének tartotta a hét novér vértanúságát, akiket II. János Pál 2000-ben szentté avatott.

A novérek:

1. Jézusról nev. Mária Hermina anya (34 é), francia,

2. Békérol nev. Mária novér (25 é), olasz,

3. Szt. Natáliáról nev. Mária (36 é), belga,

4. Mária Klára novér, (28 é), olasz,

5. Szt. Jusztuszról nev. Mária novér, (34 é), francia,

6. Mária Amandina novér, (28 é), francia,,

7. Mária Adolfina novér, (31 é), holland.

Marseillesben a búcsúzáskor mondotta Dupré atya:

„Mi teremti a missziós hivatást? Ehhez ketto kell: eszmény és a buzgóság lángja… Egy szép napon a Miatyánk e szavai: Jöjjön el a te országod, megihletnek egy lelket... Ez egész valóját átadja Krisztusnak, hogy országa terjesztésén dolgozzék... Kettos láng emészti: Krisztus szeretete és a lelkek iránti szeretet.”

Imádság:

Urunk, Istenünk, hallgass meg minket, amikor a hét ferences Mária missziós novér vértanúságára emlékezve hozzád könyörgünk. Add, hogy az irántad való szeretet folytonosan növekedjék bennünk, és mindvégig állhatatosak maradjunk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Szent Aureusz (Auréliusz)     püspök és vértanú, † 451       


Szent Bennó     püspök és hitvalló, † 1106           


Menthoni Szent Bernát     hitvalló, † 1008           


RÉGIS SZENT FERENC-JÁNOS jezsuita

*Fontcouverte, 1597. január 31. +La Louvesc, 1640. december 31.

1597. január 31-én született a Narbonne melletti Fontcouverte-ban. Kisnemesi családból származott, melynek tagjai nem is egyszer kényszerültek fegyverhez nyúlni a hugenották ellen. Első oktatását szerény otthonában feltehetően egy házitanítótól kapta. Mintegy tizenöt éves korában Béziersbe küldték a jezsuitákhoz, s ott fejezte be tanulmányait. Szorgalmas és jámbor tanuló volt. 1613-ban csatlakozott egy karitatív társulathoz. Tizennyolcadik évének vége felé kezdett világosan kirajzolódni hivatása; 1616 decemberében Toulouse-ban belépett a Jézus Társaság noviciátusába. Feltűnt jámborságával, segítőkészségével és szelídségével. 1618. december 8-án Auchban tette le első fogadalmait, majd kilenc hónapon át Cahors-ban szónoklattant tanult. 1619 októberében tanítóvá nevezték ki az Auvergneben lévő Billon kollégiumába. 1622-től 1625-ig tanulmányai folytatására a tournoni kollégiumba küldték; ott alkalma nyílt, hogy gyakorolja magát a népszerű katekizmus oktatásában. 1625 őszétől két évig Puy kollégiumában, egy évig az auchi kollégiumban tanított. 1628 őszétől Toulouse-ban folytatta teológiai tanulmányait. Nemsokára pestisjárvány tört ki a városban, és a társaságot vidékre telepítették. Állhatatos kérése ellenére sem kapta meg az engedélyt, hogy ápolhassa a betegeket; azt viszont elérte, hogy szentelését előre hozták; 1630 májusában szentelték pappá.

1631 szeptemberében tanárrá nevezték ki a pamiers-i kollégium felsőbb osztályaiba. 1632-ben Montpellier-be küldték, s attól kezdve kizárólag a nép körében végzett apostolkodásnak és a népmissziónak szentelte magát. Montpellier-ben kálvinista vidékre került, de közvetlen vitákba alig bocsátkozott; főként nagyon egyszerű prédikációinak, a hitoktatásnak és a szegények szolgálatának szentelte magát. Kiemelkedően sikerült egy népmissziója, amelyet ősszel tartott Sommičres-ben, egy túlnyomórészt protestáns faluban.

1633. november 6-án tette le utolsó fogadalmait. 1634 tavaszán Viviers püspöke, Louis de Suze azt kérte, hogy küldjék hozzá Régis Ferencet. Viviers környékét elpusztította a vallásháború, ezért különösen nehéz terep volt a pasztoráció számára. Ferenc bátran fogott munkához, szolgálata azonban egy meglehetősen kellemetlen esettel kezdődött. Néhány kétes erkölcsű pap bepanaszolta a püspöknél, hogy megzavarja a plébániákat. A püspök hitt nekik, és el akarta őt távolítani. Hitelt érdemlő tanúk végül győzelemre vitték az igazságot. Ferenc többször kinyilvánította azt a kívánságát, hogy szeretne Kanadába menni, de sohasem engedték meg neki.

Az 1635. év legnagyobb részében Boutičres vidékén tevékenykedett. A következő télen missziót tartott a felső-vivarais-i Saint-Agrčve-ben. Fáradságos és veszélyes utakat vállalt, lemondott minden kényelemről és minden anyagi segítségről. Prédikációkkal és gyóntatásokkal túlterhelve, fáradsága ellenére gyakran töltötte az éjszaka nagy részét imádságban a Legszentebb előtt; néha, amikor a templomok zárva voltak, a templomajtók előtt. A szerencsétlenek iránt mindenütt megnyilvánult irgalmas szeretete, a közvélemény pedig számos csodát tulajdonított neki. A nyári hónapok alatt Ferenc gyakran tevékenykedett Puyben vagy közvetlen környékén. Az általa tartott hitoktatásokra néha négyezernél is többen gyűltek össze; olykor ezért igénybe kellett vennie a város legnagyobb templomát, a Saint-Pierre-le-Monastier-t. Itt is tág teret talált szeretetszolgálata számára. Önfeláldozó módon törődött e vidék nagyszámú csipkeverőnőjével, azok pedig úgy tekintettek rá, mint pártfogójukra. Látogatta a kórházakat és börtönöket, s kiterjesztette apostolkodását az elbukott lányokra is. Amikor otthont épített számukra, nemcsak a város züllött embereinek fenyegetését vonta magára, hanem elöljárója is nehézségeket támasztott számára. Messziről özönlöttek hozzá a gyónók, szinte megszállták gyóntatószékét.

Hivatása gyakorlása közben halt meg. December 23-án La Louvesc falujába igyekezett, ahol missziót kellett tartania; este eltévedt, és az éjszakát egy nyomorúságos kunyhóban töltötte. Teljesen kimerülten és betegen (tüdőgyulladása volt) tartotta meg a missziót.

December 26-án este összeesett. Halálos ágyán meggyónt, majd 1640. december 31-én éjfél felé meghalt.

Sírja hamarosan zarándokhely lett. 1716-ban boldoggá, 1737. április 5- én pedig szentté avatták.

Szent Jusztina     vértanú


Szent Julitta     vértanú, † 305       


Szent Ludgárd     szűz, † 1246       


BOLDOG SCHERER MÁRIA TERÉZIA szűz, III. r., társ-rendalapító (1825-1888)

Svájcban született hétgyermekes család negyedik gyermekeként. Gyermekkorában „Meggen napsugarának” nevezték vidámsága miatt. A népiskola elvégzése után Luzernbe került betegápoló képző szakiskolába. Eleinte idegenkedett a betegápolói hivatástól, Isten kegyelme fokozatosan átalakította lelkületét. 1845-ben belépett a Florentini Teodóz kapucinus atya által alapított Keresztes Tanító Nővérek közé. 25 évesen már egy szegényház főnöknője lett, később Churban a kórház vezetője. A rend életében azonban 1856-ban nagy változás következett be. Püspöki határozattal kivált a rendből és Ingebohl városba költözött a Szent Keresztről nev. Irgalmas Nővérek új kongregációja, ennek Terézia lett az első általános főnöknője. Az új kongregáció nemcsak tanítással, hanem betegápolással, szegénygondozással, árvák nevelésével is foglalkozik. Szent Ferenc Reguláris III. Rendje szabályait követi. Mária Terézia anyát bátorság, tapintat, szeretetreméltóság, szervezési tehetség, olykor humor jellemezték. Nővéreit így bíztatta: „Isten jósága határtalan! Nem szabad elcsüggedni, hanem arra kell tekinteni, akitől minden erő származik.” Az alapító atya, P. Teodóz 1865-ben meghalt. Ekkor még inkább megnőtt Terézia anya felelőssége. 1887-ben előrehaladott gyomor- és májrákot állapítottak meg nála. 1888. jún. 16-án halt meg hosszú szenvedés után. „Mennyország, mennyország!” – voltak utolsó szavai. Halálakor 442 házban közel 1700 fogadalmas nővér működött, ezek száma a boldoggá avatás évében, 1995-ben kb. 5600. Hazánkban a Keresztes Nővérek központi háza Pilisborosjenőn van, a nővérek száma 107. Terézia anyát II. János Pál pápa avatta boldoggá 1995. okt. 29-én.

„Alapítóink a kor kívánalmaiban, szükségleteiben Isten hívó szavát ismerték fel. Az O mindenhatóságába és atyai jóságába vetett határtalan bizalommal nyitottak voltak minden emberi ínséggel szemben, bátrak az önfeláldozásban és kitartók a hűségben. Életük számunkra ösztönzés és példa Krisztus követésének útján.”

A Nővérek Életrendje. Részlet.

Imádság:

Istenünk, te Boldog Mária Teréziát arra indítottad, hogy a betegek és szegények gondozására s az ifjúság nevelésére a Keresztes Nővérek új ágának társalapítója legyen; add, hogy példájára mi is új lelkesedéssel haladjunk a Krisztus követése útján. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Szent Quirikusz     vértanú, † 304       


Szent Tichon püspök

Tichon a Ciprus szigetén levő Amathunt városában született. Szüleitől tanulta meg a szent könyvek olvasását, ezért hamar az egyházi rendbe került, felolvasóvá avatták. Szent élete miatt Memnon püspök diakónussá, aztán a püspök halála után a hívek kívánságára e város püspökévé szentelték. Híveit a hitre és jámbor életre tanítva, szavainak erejével és csodáival sok pogányt tett kereszténnyé. A környéken levő bálványszobrokat összetörte, a bálványtemplomokat pedig pusztulásra ítélte. Hosszú életet élve, amely hasonló volt az angyalokéhoz, szellemi nyáját a jámborságra oktatva és igaz tanítással vezetve őket, békében hunyt el 425-ben, előre megtudván Istentől halála idejét és azt mással is közölte.

Szent Tigriosz és Eutropiosz vértanúk

Tigriosz áldozópap volt, Eutropiosz pedig felolvasó. Az Arányszájú szent János kiűzetése után következő tűzvész alkalmával őket gyanúsították a gyújtogatással, elfogták és megkínozták őket. Tigrioszt a szelíd és alázatos, irgalmas és utasokat befogadó, sok lelki hasznot szóval és tettel hajtó papot, fára függesztették és ütötték, majd Mezopotámiába száműzték. Ott halt meg a börtönben. Eutropioszt a tiszta embert, hasonló módokon, kínozták meg, és a kínzások alatt hunyt el. Az V. század elején haltak meg. Testüket a városon kívülre dobták, de éjjel a keresztények titokban eltemették őket.