Szent Abekiosz püspök és hitvalló, † ~200.
Szent Aberk püspök.
Szent Aberk püspök.
Marcus
Aurelius császár uralkodása alatt a főként pogányok által lakott
Hierapoliszban, Aberk volt a püspök. Egy napon, a pogányok ünnepén,
látva a bálványimádók áldozatait, imádságban fordult Istenhez értük.
Látomásában egy ifjú vesszőt adott a kezébe, hogy azzal rombolja szét a
bálványokat. Másnap Aberk így is cselekedett. A pogányok ezért halálát
kívánták. Az összegyűlt tömeghez kiment a szent főpap és kiűzte a két
ifjúból az ördögöt, felemelte őket a földről. Az egész város kérte a
püspököt, hogy oktassa őket és keresztelje meg. Aberk ezt meg is tette.
Ezek után meg Szíriában, Mezopotámiában és Kis-Ázsiában hirdette az
Evangéliumot. Mindenütt rombolta a bálványtemplomokat, felvilágosította a
sötétségben élőket, gyógyította a betegeket és sok csodát tett. Végül
ismét Hierapoliszba tért vissza, és éveken át gondozta szellemi nyáját.
Halálának idejét jó előre megtudva, elbúcsúzott híveitől. Életének 73.
évében, 167 körül békében hunyt el hívei között.
BOLDOG JOSEPHINE LEROUX* szűz, klarissza vértanú (1747-1794)
Észak-Franciaországban
született, keresztneve Anna-Jozéfa. 23 éves korában lépett be a
klarisszákhoz Valenciennes*-ben. Ebben az idoben zajlottak a francia
forradalom véres évei. 1790-ben a forradalmi nemzetgyulés feloszlatta a
szerzetesrendeket, kivéve a betegápoló és tanító rendeket. De két év
múlva azokat is megszuntette. Így Jozefinának is el kellett hagynia
kolostorát. Egy ideig szüleinél tartózkodott, de a közös életre vágyott,
ezért, amikor erre lehetoség nyílt, Valenciennes-ben az orsolyitákhoz
csatlakozott, akik visszakapták rendházukat. A város ugyanis ebben az
idoben osztrák uralom alatt állt. Nem lépett az orsolyita rendbe, csak
velük együtt élt. Itt lakott ugyanis húga, Mária Skolasztika mint
orsolyita novér. Azonban nem sokáig élhetett közös életet, mert egy év
múlva, a várost visszafoglalták a francia csapatok. Az orsolyitákkal
együtt neki is el kellett hagynia a kolostort. Nemsokára elfogták oket.
Az elfogására jött csapat vezérének mondotta: „Nincs szükség egy gyenge
no elfogására ennyi katonára!” Sot megkínálta oket frissítovel, majd
amikor megbilincselték nyugodtan követte oket az orzohelyre. Halálra
ítélték az öt orsolyita novérrel együtt, mivel háború idején elhagyták
Galliát és a köztársaság törvénye ellenére szerzetesi közös életet
éltek. Jozefina nyugodtan fogadta a halálos ítéletet. A kivégzés elotti
éjszaka meg tudott áldozni, majd húgával és a többi négy orsolyita
novérrel együtt „örvendezo arccal ment a vesztohelyre, szent énekeket
énekelve, s örvendezve, hogy méltóvá lett katolikus hitéért a halált
elszenvedni. Fölkiáltott: Félhet-e az ember, ha megszabadul a
számkivetésbol s a mennyország szépségére gondol?” Hálája jeléül kezet
csókolt a hóhérnak, s kifejezte, hogy megbocsát üldözoinek- így
szenvedte el a vértanú halált (lefejezést) az öt orsolyita novérrel
együtt 47 évesen 1794. okt. 23-án. XV. Benedek pápa avatta oket
boldoggá.
E szüzed kettos koronával ékes:
testének vágyát hogy igába törte,
s testében szerzett diadalt a véres, büszke világon.
Se halált nem félt, se halál követjét:
hóhér-kínzások ezer új alakját,
s vérét hullatván mehetett az égnek szent örömébe.
A vértanú szuz zsolozsmájából
Imádság:
Urunk,
Jézus, öntsd szívünkbe az istenfélemlet és a szeretetet, hogy Boldog
Jozefína szuz érdemeiért és példájára inkább a halált válasszuk,
minthogy Téged valami bunnel megbántsunk.
Szent Malkusz hitvalló, † ~380.
Szent Mária Szalómé özvegy, † ~50.
Szent Sándor és vértanú társai.
Szent Mária Szalómé özvegy, † ~50.
Szent Sándor és vértanú társai.
Szent
Sándor püspök volt. Sokakat térített meg a hitre és megkeresztelte
őket. Nem akarva a pogány isteneknek áldozni sok kínt szenvedett el.
Látva Sándor türelmét, Hierakliusz katona Krisztus híve lett, ezért
karddal lefejezték. Szent Sándort Isten ereje hirtelen meggyógyította
sebeiből. Ezek után a keresztény hitre térített 4 asszonyt: Annát,
Erzsébetet, Teodotiát és Glikériát. A helytartó őket is kardhalálra
ítélte. Utánuk Szent Sándor is kard által nyerte el a vértanúságot. Ez
Adrianopoliszban történt a III. században.