Szombathely: Szent Márton püspök ereklyéinek átvitele
Hét SZENT FERENCES MÁRIA MISSZIÓS NOVÉR vértanú (1900)
A
Ferences Mária Missziós novérek társulatát Szenvedésrol nev. Mária anya
alapította a 19. század utolsó évtizedeiben. Az alapító anya lelkülete
sugárzott át a hét missziós novérre, akik Kínában a boxerlázadás idején
életüket áldozták Krisztusért 1900. júl. 9-én több ferences atyával és
kínai kereszténnyel együtt. 1896-ban Torinoban missziós kiállítás volt,
melyen részt vett a ferences Fogolla Ferenc kínai misszionárius (késobb
püspök), aki püspöke nevében novéreket kért a Mária Missziós novérek
közül. Az alapító anya magáévá tette a kérést s kiválasztott novérei
közül hetet, akik megfelelo elokészület után 1899. március elején
indultak Marseillesbol hajón a kínai misszióba. Május 4- én érkeztek meg
Tajjuanfuba, a misszió székhelyére, ott átvették 200 árva gondozását.
Grassi Gergely püspök atyai jósággal segítette oket. 1900 tavaszán
hozzákezdtek egy nagyobb árvaház, zárda és kórház építéséhez. Muködésük
lelki eroforrását az Oltáriszentség elotti imádási órák nyújtották. Az
üldözés kitörésekor Fogolla püspök többször is kérte a novéreket,
utazzanak vissza Európába, hogy majd késobb visszatérjenek. Ok azonban -
Mária Hermina anya lelkesítésére - vállalták mindazt, amit ottmaradásuk
magával hoz, még a vértanúságot is. Ez be is következett. Júl. 5-én
Yü-Sien gyámkirály oket is börtönbe vetette, majd júl. 9-én a mandarin
székhelye udvarában a rájuk úszított katonák és boxerek kegyetlenül
legyilkolták oket. A fogságban szünet nélkül imádkoztak és bátorították
egymást. Sírni is látták oket. Szemtanú vallomása szerint az árvák
sorsát siratták s a maguk szüzességét féltették. A jövo veszélyeire
vonatozóan egyre hajtogatták: Legyen meg Isten akarata. Amikor Európában
az alapító anya értesült leányai vértanúságáról, így nyilatkozott: Ezek
az én hét fájdalmam és hét örömem. Szerzete nagy dicsoségének tartotta a
hét novér vértanúságát, akiket II. János Pál 2000-ben szentté avatott.
A novérek:
1. Jézusról nev. Mária Hermina anya (34 é), francia,
2. Békérol nev. Mária novér (25 é), olasz,
3. Szt. Natáliáról nev. Mária (36 é), belga,
4. Mária Klára novér, (28 é), olasz,
5. Szt. Jusztuszról nev. Mária novér, (34 é), francia,
6. Mária Amandina novér, (28 é), francia,,
7. Mária Adolfina novér, (31 é), holland.
Marseillesben a búcsúzáskor mondotta Dupré atya:
„Mi
teremti a missziós hivatást? Ehhez ketto kell: eszmény és a buzgóság
lángja… Egy szép napon a Miatyánk e szavai: Jöjjön el a te országod,
megihletnek egy lelket... Ez egész valóját átadja Krisztusnak, hogy
országa terjesztésén dolgozzék... Kettos láng emészti: Krisztus
szeretete és a lelkek iránti szeretet.”
Imádság:
Urunk,
Istenünk, hallgass meg minket, amikor a hét ferences Mária missziós
novér vértanúságára emlékezve hozzád könyörgünk. Add, hogy az irántad
való szeretet folytonosan növekedjék bennünk, és mindvégig állhatatosak
maradjunk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.
Szent Aureusz (Auréliusz) püspök és vértanú, † 451
Szent Bennó püspök és hitvalló, † 1106
Menthoni Szent Bernát hitvalló, † 1008
RÉGIS SZENT FERENC-JÁNOS jezsuita
Szent Bennó püspök és hitvalló, † 1106
Menthoni Szent Bernát hitvalló, † 1008
RÉGIS SZENT FERENC-JÁNOS jezsuita
*Fontcouverte, 1597. január 31. +La Louvesc, 1640. december 31.
1597.
január 31-én született a Narbonne melletti Fontcouverte-ban. Kisnemesi
családból származott, melynek tagjai nem is egyszer kényszerültek
fegyverhez nyúlni a hugenották ellen. Első oktatását szerény otthonában
feltehetően egy házitanítótól kapta. Mintegy tizenöt éves korában
Béziersbe küldték a jezsuitákhoz, s ott fejezte be tanulmányait.
Szorgalmas és jámbor tanuló volt. 1613-ban csatlakozott egy karitatív
társulathoz. Tizennyolcadik évének vége felé kezdett világosan
kirajzolódni hivatása; 1616 decemberében Toulouse-ban belépett a Jézus
Társaság noviciátusába. Feltűnt jámborságával, segítőkészségével és
szelídségével. 1618. december 8-án Auchban tette le első fogadalmait,
majd kilenc hónapon át Cahors-ban szónoklattant tanult. 1619 októberében
tanítóvá nevezték ki az Auvergneben lévő Billon kollégiumába. 1622-től
1625-ig tanulmányai folytatására a tournoni kollégiumba küldték; ott
alkalma nyílt, hogy gyakorolja magát a népszerű katekizmus oktatásában.
1625 őszétől két évig Puy kollégiumában, egy évig az auchi kollégiumban
tanított. 1628 őszétől Toulouse-ban folytatta teológiai tanulmányait.
Nemsokára pestisjárvány tört ki a városban, és a társaságot vidékre
telepítették. Állhatatos kérése ellenére sem kapta meg az engedélyt,
hogy ápolhassa a betegeket; azt viszont elérte, hogy szentelését előre
hozták; 1630 májusában szentelték pappá.
1631 szeptemberében
tanárrá nevezték ki a pamiers-i kollégium felsőbb osztályaiba. 1632-ben
Montpellier-be küldték, s attól kezdve kizárólag a nép körében végzett
apostolkodásnak és a népmissziónak szentelte magát. Montpellier-ben
kálvinista vidékre került, de közvetlen vitákba alig bocsátkozott;
főként nagyon egyszerű prédikációinak, a hitoktatásnak és a szegények
szolgálatának szentelte magát. Kiemelkedően sikerült egy népmissziója,
amelyet ősszel tartott Sommičres-ben, egy túlnyomórészt protestáns
faluban.
1633. november 6-án tette le utolsó fogadalmait. 1634
tavaszán Viviers püspöke, Louis de Suze azt kérte, hogy küldjék hozzá
Régis Ferencet. Viviers környékét elpusztította a vallásháború, ezért
különösen nehéz terep volt a pasztoráció számára. Ferenc bátran fogott
munkához, szolgálata azonban egy meglehetősen kellemetlen esettel
kezdődött. Néhány kétes erkölcsű pap bepanaszolta a püspöknél, hogy
megzavarja a plébániákat. A püspök hitt nekik, és el akarta őt
távolítani. Hitelt érdemlő tanúk végül győzelemre vitték az igazságot.
Ferenc többször kinyilvánította azt a kívánságát, hogy szeretne Kanadába
menni, de sohasem engedték meg neki.
Az 1635. év legnagyobb
részében Boutičres vidékén tevékenykedett. A következő télen missziót
tartott a felső-vivarais-i Saint-Agrčve-ben. Fáradságos és veszélyes
utakat vállalt, lemondott minden kényelemről és minden anyagi
segítségről. Prédikációkkal és gyóntatásokkal túlterhelve, fáradsága
ellenére gyakran töltötte az éjszaka nagy részét imádságban a
Legszentebb előtt; néha, amikor a templomok zárva voltak, a templomajtók
előtt. A szerencsétlenek iránt mindenütt megnyilvánult irgalmas
szeretete, a közvélemény pedig számos csodát tulajdonított neki. A nyári
hónapok alatt Ferenc gyakran tevékenykedett Puyben vagy közvetlen
környékén. Az általa tartott hitoktatásokra néha négyezernél is többen
gyűltek össze; olykor ezért igénybe kellett vennie a város legnagyobb
templomát, a Saint-Pierre-le-Monastier-t. Itt is tág teret talált
szeretetszolgálata számára. Önfeláldozó módon törődött e vidék nagyszámú
csipkeverőnőjével, azok pedig úgy tekintettek rá, mint pártfogójukra.
Látogatta a kórházakat és börtönöket, s kiterjesztette apostolkodását az
elbukott lányokra is. Amikor otthont épített számukra, nemcsak a város
züllött embereinek fenyegetését vonta magára, hanem elöljárója is
nehézségeket támasztott számára. Messziről özönlöttek hozzá a gyónók,
szinte megszállták gyóntatószékét.
Hivatása gyakorlása közben
halt meg. December 23-án La Louvesc falujába igyekezett, ahol missziót
kellett tartania; este eltévedt, és az éjszakát egy nyomorúságos
kunyhóban töltötte. Teljesen kimerülten és betegen (tüdőgyulladása volt)
tartotta meg a missziót.
December 26-án este összeesett. Halálos ágyán meggyónt, majd 1640. december 31-én éjfél felé meghalt.
Sírja hamarosan zarándokhely lett. 1716-ban boldoggá, 1737. április 5- én pedig szentté avatták.
Szent Jusztina vértanú
Szent Julitta vértanú, † 305
Szent Ludgárd szűz, † 1246
BOLDOG SCHERER MÁRIA TERÉZIA szűz, III. r., társ-rendalapító (1825-1888)
Szent Julitta vértanú, † 305
Szent Ludgárd szűz, † 1246
BOLDOG SCHERER MÁRIA TERÉZIA szűz, III. r., társ-rendalapító (1825-1888)
Svájcban
született hétgyermekes család negyedik gyermekeként. Gyermekkorában
„Meggen napsugarának” nevezték vidámsága miatt. A népiskola elvégzése
után Luzernbe került betegápoló képző szakiskolába. Eleinte idegenkedett a
betegápolói hivatástól, Isten kegyelme fokozatosan átalakította
lelkületét. 1845-ben belépett a Florentini Teodóz kapucinus atya által
alapított Keresztes Tanító Nővérek közé. 25 évesen már egy szegényház
főnöknője lett, később Churban a kórház vezetője. A rend életében
azonban 1856-ban nagy változás következett be. Püspöki határozattal
kivált a rendből és Ingebohl városba költözött a Szent Keresztről nev.
Irgalmas Nővérek új kongregációja, ennek Terézia lett az első általános
főnöknője. Az új kongregáció nemcsak tanítással, hanem betegápolással,
szegénygondozással, árvák nevelésével is foglalkozik. Szent Ferenc
Reguláris III. Rendje szabályait követi. Mária Terézia anyát bátorság,
tapintat, szeretetreméltóság, szervezési tehetség, olykor humor
jellemezték. Nővéreit így bíztatta: „Isten jósága határtalan! Nem szabad
elcsüggedni, hanem arra kell tekinteni, akitől minden erő származik.”
Az alapító atya, P. Teodóz 1865-ben meghalt. Ekkor még inkább megnőtt
Terézia anya felelőssége. 1887-ben előrehaladott gyomor- és májrákot
állapítottak meg nála. 1888. jún. 16-án halt meg hosszú szenvedés után.
„Mennyország, mennyország!” – voltak utolsó szavai. Halálakor 442 házban
közel 1700 fogadalmas nővér működött, ezek száma a boldoggá avatás
évében, 1995-ben kb. 5600. Hazánkban a Keresztes Nővérek központi háza
Pilisborosjenőn van, a nővérek száma 107. Terézia anyát II. János Pál
pápa avatta boldoggá 1995. okt. 29-én.
„Alapítóink a kor
kívánalmaiban, szükségleteiben Isten hívó szavát ismerték fel. Az O
mindenhatóságába és atyai jóságába vetett határtalan bizalommal
nyitottak voltak minden emberi ínséggel szemben, bátrak az
önfeláldozásban és kitartók a hűségben. Életük számunkra ösztönzés és
példa Krisztus követésének útján.”
A Nővérek Életrendje. Részlet.
Imádság:
Istenünk,
te Boldog Mária Teréziát arra indítottad, hogy a betegek és szegények
gondozására s az ifjúság nevelésére a Keresztes Nővérek új ágának
társalapítója legyen; add, hogy példájára mi is új lelkesedéssel
haladjunk a Krisztus követése útján. A mi Urunk Jézus Krisztus által.
Szent Quirikusz vértanú, † 304
Szent Tichon püspök
Szent Tichon püspök
Tichon
a Ciprus szigetén levő Amathunt városában született. Szüleitől tanulta
meg a szent könyvek olvasását, ezért hamar az egyházi rendbe került,
felolvasóvá avatták. Szent élete miatt Memnon püspök diakónussá, aztán a
püspök halála után a hívek kívánságára e város püspökévé szentelték.
Híveit a hitre és jámbor életre tanítva, szavainak erejével és csodáival
sok pogányt tett kereszténnyé. A környéken levő bálványszobrokat
összetörte, a bálványtemplomokat pedig pusztulásra ítélte. Hosszú életet
élve, amely hasonló volt az angyalokéhoz, szellemi nyáját a jámborságra
oktatva és igaz tanítással vezetve őket, békében hunyt el 425-ben,
előre megtudván Istentől halála idejét és azt mással is közölte.
Szent Tigriosz és Eutropiosz vértanúk
Tigriosz
áldozópap volt, Eutropiosz pedig felolvasó. Az Arányszájú szent János
kiűzetése után következő tűzvész alkalmával őket gyanúsították a
gyújtogatással, elfogták és megkínozták őket. Tigrioszt a szelíd és
alázatos, irgalmas és utasokat befogadó, sok lelki hasznot szóval és
tettel hajtó papot, fára függesztették és ütötték, majd Mezopotámiába
száműzték. Ott halt meg a börtönben. Eutropioszt a tiszta embert,
hasonló módokon, kínozták meg, és a kínzások alatt hunyt el. Az V.
század elején haltak meg. Testüket a városon kívülre dobták, de éjjel a
keresztények titokban eltemették őket.