Szent Ábrahám hitvalló, † 476
Szent Ámosz próféta
Szent Ámosz próféta
Ámosz
Tekoában született, Juda törzséből származott. Pásztor volt, de
szikomorfát is nevelt. Ő a harmadik kis próféta a Szentírásban. II.
Jeroboám király alatt lépett fel, „Két évvel a földrengés előtt”, 360
körül Krisztus születése előtt. Júdeából Izrael országába ment át.
Bételben a szentélyben és Szamáriában beszélt. Jövendöléseiben többek
között szigorúan megfeddte a gonosz gazdag embereket, szemrehányást téve
nekik a szép házakért és a gazdag lakomázásokért. Ugyancsak szót emelt a
szegények érdekében a bírok ellen, és a törvénytelen istentiszteletek
miatt. Amacja pap kiutasította a szentélyből és Izrael országából is.
Hogy meddig működött pontosan nem tudjuk. Elég szilárd hagyomány szerint
Tekoában temették el. Az ószövetségi Szentírásban egy könyvvel
szerepel.
Szent Aurél püspök és hitvalló, † 423
Szent Dula vértanú
Szent Dula vértanú
Szentünk
Kilikiában született. Igaz és istenfélő ember volt. Az emberek tanúsága
szerint ilyen életet élt és igyekezett megtartani az igazságot. Maxim
helytartónak jelentették a keresztényüldözések idején, hogy Dula
keresztény. A helytartó kihallgatás után börtönbe záratta és
megkínoztatta. Ütötték, megtüzesített rostélyon sütögették, éles
vasakkal szaggatták testét, összetörték állat és lábszárait. Ezektől a
kínoktól meghalt a Tarzusba vezető úton, ahova azért vitték, hogy újabb
kínoknak vessék alá. Meghalt a IV. században.
Szent Dula atya
Dala
atya Egyiptom egyik kolostorában volt szerzetes. Kitűnt különleges
szelídségével és jószívűségével. Húsz éven keresztül sok szenvedésben
volt része társaitól, akik nem szerették őt. Végül azzal vádolták
hamisan, hogy szent edényeket lopott, de más vádakkal is illették.
Emiatt megfosztották szerzetesi voltától, és ügye a helytartó elé
került. Ő kezének levágására ítélte. Az igazi tolvaj, lelkiismerete
furdalásának hatására megvallotta tettét a kolostorfőnök előtt, és
kérte, hogy küldjenek a helytartóhoz valakit, nehogy levágják Dula
kezét. Miután kiderült az igazság, 3 nap múlva az atya békében elhunyt.
Szent Germána szűz, † 1601
Szent Jeromos atya
Szent Jeromos atya
Jeromos
Dalmáciában született egy Stridon nevű községben. Jómódú szülei
kereszténynek nevelték, tanulmányai végzésére Rómába ment. Nagy
jártasságra tett szert a latin íróknál, de megtanult görögül is,
Libérius pápa kezéből felvette a keresztséget. Tanulmányai végeztével
Trierbe ment és megismerkedett a remeteteleppel. Minden vágya az volt,
hogy a Szentföldre menjen. Hajóra szállt és Antiochiában kötött ki. Nem
messze volt innen a Kalkisz sivatag, az ott élő remetékhez csatlakozott.
Hagy önsanyargatást és önuralmat és Istennek szentelt életet tanult
tőlük. Megtanulta a héber nyelvet, a püspök közben pappá szentelte. A
remeteségből Rómába ment. Damazus pápa meggbízta a Szentírás latin
fordításának munkáját. Mivel Rómában sok baja volt, visszatért régi
vágyához és a Szentföldre utazott. Betlehemben telepedett le.
Tökéletesítette héber nyelvtudását és befejezte a Szentírás fordítását.
Korának legtanultabb embere volt. A katolikus igazság védelmében sokszor
kiállt tanító szavával a tévtanításokkal szemben. Közel 80 éves
korában, 420-ban hunyt el.
ÁRPÁDHÁZI BOLDOG JOLÁN klarissza (kb.1239-1298)
* 1235. v. 1239. + Gnieznó, 1298. június 11.
Árpádházi
Boldog Jolán királyi és szent család sarja. Apja IV. Béla, anyja a
konstantinápolyi császári családból való Laszkarisz Mária. Nagynénje
Árpádházi Szent Erzsébet és Prágai Boldog Ágnes, nővére Boldog Kinga,
húga Szent Margit, unokatestvére Boldog Gertrúd és Boldog Szalóme.
A
szülői házban mindössze öt évet tölthetett, amely öt évbe beleesik a
tatárjárás is. Szülei ekkor Krakkóba vitték, és nővére, Kinga, Boleszláv
lengyel király felesége gondjaira bízták. Szent életű nővérében Jolán
megtalálta példaképét és a keresztény nő eszményét.
1256-ban
felesége lett a kaliszi és gnieznói hercegnek, Boleszlávnak, akit a nép a
Jámbor névvel illetett. A krakkói székesegyházban tartott esküvői
szertartás után a fiatal pár a férj hazájába, Nyugat-Lengyelországba
költözött.
Jolán 23 évet élt példás keresztény házasságban.
Nemcsak származása, hanem erényei szerint is királyi lélek volt, ezért
nem esett nehezére, hogy úgy engedelmeskedjék férjének, akárcsak az
Úrnak, tudván, hogy ,,a férfi éppúgy feje az asszonynak, mint Krisztus
az Egyháznak'' (Ef 5,22). Véleményét, akaratát soha nem akarta
ráerőszakolni urára. Nem vitatkozott és nem védekezett akkor sem, amikor
a rossz tanácsadók férjét ellene és az Egyház ellen hangolták.
Imádkozott, tűrt és várt. Isten pedig -- aki csak azért engedte meg egy
időre férje elhidegülését, hogy próbára tegye és megtisztítsa szeretetét
-- amikor a hamis tanácsadók gonoszságára fény derült, kétszeresen
visszaadott neki mindent: ura szeretetét, tiszteletét, elismerését.
Jolán
napjai a három gyermek (Hedvig, Anna, Erzsébet) nevelése mellett
állandó imádságban, vezeklésben és jó cselekedetekben teltek. Segített a
templomokban, kórházakban, saját kezűleg gondozta a betegeket, árvákat,
szegényeket nagynénje, Árpádházi Szent Erzsébet példája szerint.
Abban
a nyughatatlan korban a lengyel fejedelem sokszor volt kénytelen harcba
indulni hol a németek, hol a litvánok ellen. Jolán ilyenkor
megsokszorozta imádságait; férje-ura testi és lelki épségéért egyaránt
könyörgött. Nemcsak azt kérte Istentől, hogy hozza haza hitvesét és
gyermekei atyját, hanem azt is, hogy a csatában is őrizze meg férje
szívét a kegyetlenkedés és a bosszú indulatától, hogy csak hazája java
vezesse. S amikor Boleszláv az egyik csatából halálos sebbel tért
vissza, Jolán -- éjjel és nappal el nem távozva a betegágytól --
egyszerre tartotta önmagában is, és férjében is a reményt, s készítette
hitvesét az elköltözésre, arra ,,a kis időre'' amíg nem látják egymást
(Jn 16,16).
1279-ben halt meg Boleszláv. Jolán ekkor fölosztotta
vagyonát az Egyház és a rokonai között, s visszatért a krakkói udvarba,
Kingához. Hamarosan azonban Kinga is özvegy lett, s ekkor a két nővér
az ószandeci klarissza kolostorba vonult, ahol 12 évet töltöttek egészen
Istennek szentelt életben. Kinga halála után, 1292-ben Jolán átment a
gnieznói kolostorba, melyet férje alapított. Apátnővé választották, de
úgy élt, mint mindenki szolgálója. Alázata, rejtetten viselt szenvedései
tökéletesen egyesítették a megfeszített Krisztussal, aki gyakran
megjelent neki és kinyilatkoztatásokban részesítette. Így halála napját
is előre megmondta.
Árpádházi Boldog Jolánt a gnieznói klarissza
kolostor kápolnájában temették el. Tisztelete a halála után azonnal
megindult, sírját zarándokok látogatták, és sokan nyertek rendkívüli
kegyelmeket. Boldoggá avatását 1631-ben indították el. XII. Leó 1827.
szeptember 22- én engedélyezte ünnepét a konventuális minoriták és a
klarisszák számára. XIII. Leó kiterjesztette egész Lengyelországra.
--------------------------------------------------------------------------------
Mindenható,
örök Isten, ki Boldog Jolánt irgalmasan megóvtad attól, hogy foglyul
ejtse a világ és a gazdagság, és megszerettetted vele Fiad keresztjét és
az önmegtagadást, kérünk, érdemeiért és közbenjárására add meg, hogy
merjük elveszíteni a földieket, és őszinte szívvel keressük a mennyek
országát!
Istenünk, te arra tanítottad Boldog Jolánt, hogy Fiad alázatos követését a világi hírnévnél és gazdagságnál többre tartsa. Érdemeiért és közbenjárására add, hogy a mulandókat megvetve oszinte szívvel az égieket keressük. Krisztus, a mi Urunk által.
Istenünk, te arra tanítottad Boldog Jolánt, hogy Fiad alázatos követését a világi hírnévnél és gazdagságnál többre tartsa. Érdemeiért és közbenjárására add, hogy a mulandókat megvetve oszinte szívvel az égieket keressük. Krisztus, a mi Urunk által.
Példája:
A ferences szegénység követői a pénz rabságára mondanak nemet.
Szent Kreszcencia vértanú, † 305
Szent Modesztusz vértanú, † 305
Szent Vitus vértanú, † 305
Szent Viola