SZŰZ MÁRIA RÓMAI FŐTEMPLOMÁNAK FELSZENTELÉSE (HAVAS BOLDOGASSZONY) - Emléknap
Az
efezusi zsinat (431) Máriát , Jézus anyját Istenszülőnek nyilvánította.
Rómában az Istenszülőnek a tiszteletére az Esquilinus dombon III.
Szixtusz pápa a régebbi, Liberiusz pápa által épített Mária-templomot
díszesen tovább fejlesztette. Falába vésette a dogmát: "Szűz Mária
Isten-anya".
A templomot Santa Maria Maggiore bazilikának
nevezték, ez az ünnep a szentelési ünnepe. Ez Nyugaton a legősibb
templom, melyet a Szent Szűz tiszteletére szenteltek
Az eredeti
templomot Liberiusz pápa építtette, azon a helyen, melyet a legenda
szerint ezen a napon hó borított. Innen származik az ünnep magyar neve
is. Érdemes tudnunk, hogy Budapesten, a krisztinavárosi templom is a
Havas Boldogasszony nevet viseli.
Gondolat:
Mária a tökéletes női ideáll; nők őt igyekeznek másolni életükben, férfiak őt keresik a nőkben!
Szent Afra vértanú, † 305
Szent Ethelvold püspök és hitvalló, † 984
Szent Euszigniosz vértanú
Szent Ethelvold püspök és hitvalló, † 984
Szent Euszigniosz vértanú
A
szent vértanú Antiochiában született. Három császár alatt, 60 éven át
szolgált a hadseregben, mint katona. Ez után, hazájába visszatérve
imádságban és böjtben töltötte életét, készülvén az örökkévalóságra.
Amikor a hitehagyott Julián, császár Antiochiába jött, elfogatta a szent
férfit. Két egymással vitatkozó katona találkozott Euszigniosszal, és
amikor megtudta, hogy katona volt, és ismeri a törvényeket, kérték tőle,
hogy tegyen köztük igazságot. Kikérdezve őket, megtudták, hogy
Euszigniosz keresztény. Az egyik katona elment és jelentette ezt a
császárnak. A császár előtt szentünk szemrehányást tett, hogy elhagyta s
az igaz hitet és bálványimádó lett. A császár nem akarta hallani ezeket
a szemrehányásokat, és megparancsolta, hogy fejezzék le szentünket.
Így, 362-ben, 110 éves korában vértanúsággal fejezte be életét.
Szent Fábián és Antér pápák
Fábiánt
különös fensőbb intésre választották pápává az egyszerű falusi papok
közül. Egész főpapságának idején nagy buzgóságot tanúsított Krisztus
hitének terjesztésében. Magát Fülöp császárt és fiát is a keresztény
hitre vezette el. Décius császár üldözése alatt 250-ben karddal
lefejezték. 236-250-ig volt római pápa.
Elődje volt szent Antériosz pápa, aki Krisztusban való hitet vértanúsággal pecsételte meg 236-ban.
BOLDOG ALVERNAI JÁNOS (1259-1322)
A
Marche tartomány Fermo nevu városában született elokelo szüloktol.
Akkori szokás szerint már tízévesen a székeskáptalan kanonokjai közé
választották. Már akkor aszkéta életet kezdett, amit társai nem néztek
jó szemmel. 13 éves korában Szent Bonaventura engedélyével a rendbe
lépett. Kiváló újoncmestere szavait nagy lelki szomjúsággal hallgatta s
mindenben követte. Pappá szentelése után hamarosan az alvernai
remetekolostorba került s ott is maradt évtizedekig. Ezért nevezzük
Alvernai-nak. Volt külön egy remetekunyhója, oda vonult el
áhítatgyakorlataira. Mezítláb, kopott csuhában járt, ágynak a puszta
földet használta. Évente hat negyvennapi böjtöt tartott kenyéren és
vízen. A test sanyargatásában sokszor túlzásba esett. Jóllehet nem volt
járatos a teológiában, de nagy jártassággal rendelkezett a szentírásban
és a lelkiélet dolgában. Mint gyóntató és igehirdeto is messze földön
ismert volt, különösen Marche és Toszkána tartományban. A misztikus
jelenségek (extázisok, látomások, stb) gyakoriak voltak nála. A Fioretti
öt fejezetben is szól róla. Elmondja, hogy háromévi lelki örvendezés
után mint szakadt rá a lelki szárazság, vigasztalanság ideje, hogyan
kereste Urát, Krisztust sóhajok és könnyek közt mindenfelé, míg végre
Krisztus megjelent neki s elhalmozta vigaszával. Máskor Szent Ferenc,
majd orangyala jelent meg neki. Szentmiséje bemutatása közben többször
esett elragadtatásba. Egy alkalommal közelmúltban elhunyt Jakab
rendtársa jelent meg neki túlvilági dicsoségben. 1312-ben Alvernára
látogatott VII. Henrik császár, s a vele való társalgáson annyira épült,
hogy Alverna hegyét császári oltalomba vette. Aug. 10-én, az általa
nagyon tisztelt Szent Lorinc vértanú ünnepén halt meg 1322-ben.
Rendtársai mindjárt boldogként kezdték tisztelni; tiszteletét
hivatalosan XIII. Leó pápa hagyta jóvá l882-ben. Boldog János egyszer a
mindenszentek ünnepe utáni napon (halottak napján) oly áhítattal és
együttérzéssel mutatta be a szentmisét, s amikor Krisztus testét a
magasba emelte, különösen kérte a mennyei Atyát, szabadítsa ki oket a
tisztítóhelyrol, látomása volt: megszámlálhatatlan sok lelket látott
mint lobogó tuzbol kiröppeno szikrákat szállni fölfelé. „Egyenesen az
égbe repültek Krisztus érdemei által, aki mindennap fölajánlja magát
élokért és holtakért a szentmisében.” (Fioretti 50. f.)
Imádság:
Istenünk,
te Boldog Jánost a remeteéletre és apostoli tevékenységre indítottad,
add, hogy közbenjáró imádságától megerosítve a szeretet útján mi is
elobbre juthassunk. Krisztus, a mi Urunk által.
Kantidiosz és Kantidián, vértanúk
Mindkettőjüket
Egyiptomban kövezték halálra hitükért. Ugyancsak Egyiptomban halt
vértanúhalált Szent Szivel vértanú, akit nyilakkal öltek meg.
Szent Krisztina
SZENT NONNA asszony
SZENT NONNA asszony
*Cézárea, 285 körül. +Nazianz, 374.
Fiában,
Nazianzi Szent Gergelyben (lásd: A szentek élete, 29. o.), a nagy
kappadókiai teológusban talált ,,életrajzírójára''. Gergely ugyan nem
készített életrajzot anyjáról, de beszédeiben és sírfelirataiban eleven
képet alkotott erről a ,,Krisztus-hordozó'' és ,,a keresztet tisztelő
asszonyról''.
Nonna keresztény szülők gyermeke volt, Pontusznak
arról a vidékéről, amelynek lakóit az emberiség söpredékének
tekintették, s akiknek vadsága és gonoszsága szinte közmondásossá vált. A
felnövekvő Nonna ebben a környezetben is megőrizte hitét szülei oltalma
alatt. Átélte keresztségét; tudta, hogy általa kivált a gonosz
világából és Istennek szentelték. A nem keresztény, de később szentté
vált Gergely városi tisztviselővel kötött házasságot; abban az időben ez
nem volt rendkívüli, és egyházilag sem tekintették tiltottnak. Gergely
nemzetsége a hüpszisztariusok szektájához tartozott, amelyben a
pogányság keveredett a zsidósággal. Fia, Gergely szerint azok közé
tartozott, akik jóllehet a látható Egyházon kívül élnek, mégis benne
vannak. Nonna által azután teljesen odatalált Krisztushoz.
Nonna,
aki tudta, hogy a házasság két emberből egyet alkot, nem volt képes
elviselni, hogy csak ,,felében'', ,,széthasítva'', mintegy fej nélküli
testtel lépjen majd Isten elé. ,,Hitének szenvedésében'' meg akarta
nyerni férjét Krisztusnak -- egyszer gyöngéd rábeszéléssel, máskor
tartózkodással, ma jó szóval, holnap a késedelmeskedése miatti
szemrehányással, ahogy a szeretett és szerető asszony szokta.
Mindenekelőtt azonban egyszerű keresztény élete, kitartó imádsága és
böjtölése lett Krisztushoz vezetője, ő pedig, aki szeretettel
alárendelte magát neki, és urának nevezte, szavával a tanítója lett, és
feltárta neki Isten üdvözítő tetteit. Így elérkezett az a nap, amelyen a
férje kegyelemtől áthatva, ,,forró vággyal és sugárzó reménységgel''
kívánta a keresztséget, majd azután az a másik nap is, amelyen letette
minden világi méltóságát, s pappá és Nazianz püspökévé szenteltette
magát.
Nonna három gyermeket ajándékozott a férjének. A teológus
Gergelynek volt még egy nővére, Szent Gorgónia és egy öccse, Szent
Cézáriusz. Nonna nemcsak a halandó életet adta gyermekeinek; az Istennél
való halhatatlan élet számára is megszülte őket. Kétszeresen is anyja
lett gyermekeinek. Gergely Sárával, Ábrahám feleségével hasonlítja
össze, akiben az Egyház előképként jelent meg. Nonna ,,a szabadok lánya
és anyja volt'': lánya, mert az új Sára, az Egyház szabadnak szülte őt;
anyja, mert benne az új Sára, az Egyház volt jelenlevő, ő pedig
gyermekeit saját krisztusi életének teljességéből formálta ki az ígéret
gyermekeivé, Krisztus tagjaivá.
Nonna házasságában is a
szüzességet élte; nem a megtartóztatás, hanem a Krisztus-jegyesség
értelmében, amelyre a keresztség által mindenki hivatott. Megvalósította
pap fiának szavát, amelyet az Úr születésének ünnepén intézett a
nőkhöz: ,,Ti nők, legyetek szüzek, hogy Krisztus anyjává lehessetek''.
Látható fejében, férjében Nonna láthatatlan fejének, Krisztusnak
szolgált.
Mindez a szív egyszerű jámborságában és mintegy
magától értetődően valósult meg. Hitvesi, anyai és háziasszonyi
kötelességeit ,,gondossággal és körültekintéssel'' látta el, mintha
semmit sem tudott volna az Istennel való szakadatlan beszélgetésről, és
fordítva: úgy szentelte magát Isten szolgálatának, mintha nem is lett
volna családja. Az első nem jelentett akadályt a második számára, mert
Nonna a hétköznapjaiban Krisztus iránti szeretetét valósította meg, és
így minden cselekedete imádsággá változott.
Ez a szeretet nem
ismerte a család szűk határait. Az özvegyek és árvák, szomorkodók és
szükséget szenvedők számára egyaránt megnyitotta a szívét és adakozó
kezét. Nemcsak a legszükségesebbet adta, hanem gazdagon adakozott, és
ebben támogatta a férje is, aki ,,az ajándékozást többnyire az ő kezének
engedte át''. Mindenekelőtt pedig - - és ez volt a legértékesebb -- a
földi adománnyal együtt önmagát is odaajándékozta a másiknak. Mások
szenvedését úgy fogadta a szívébe, mint a sajátját, sőt még jobban, mint
a sajátját, és így vitte Isten elé.
Ehhez a szeretethez az erőt
Nonna Istennel való kapcsolatából merítette. Gergely magasztalja
rendszeres részvételét a zsolozsmában; ,,mint egy oszlop'', úgy állt a
zsoltáréneklés közben éjjel-nappal. De mindenekelőtt az oltár volt
számára kiapadhatatlan erőforrás.
Nonna nem tett semmi olyant,
ami abban az időben rendkívüli vagy feltűnő lett volna. Alkalmazkodott
az egyházi szokásokhoz és hagyományokhoz, és mindent élő hittel és
szerető szívvel végzett. Így ,,a talán kicsinek tűnő dolgok'' nagyokká
váltak.
Istenszerető lelkének sajátja volt, hogy ,,minden
emberit az isteninek rendeljen alá''. Vasárnap és az egyházi ünnepeken
ezért sohasem öltözött gyászruhába, sőt még fiának, Cézáriusznak a
temetésén is ragyogó ünnepi öltözetben jelent meg, mert az Istennél
tudta őt. Cézáriusz ugyanis még katechumen volt, és csak a halála előtt
fogadta a szent keresztséget, így halála keresztségének beteljesülése
volt. Nonna szíve bizonyára vérzett, de elfojtotta könnyeit, és
,,fájdalmát énekkel nyugtatta meg''.
Erős hittel áldozatként
fogadta azt is, amikor Isten Gorgóniát, majd férjét is elvette az
életéből. Hogy mennyire emberien és egyben milyen keresztényien történt
mindez, kiderül azokból a szavakból, amelyeket Gergely apja sírbeszéde
során intézett anyjához: ,,Anyám! Szomorúvá tesz az elválás? A remény
nyújtson számodra örömet. Nincs már messze az a nap, amelyen véget ér a
fájdalom. És nincs senkid, aki gondot viselne rád? Hol van a fiad Izsák?
(Gergely önmagára gondol, mert anyja Istennek adta őt.) Intézd fiadhoz a
csekély kérést, hogy vezessen téged, és szolgáljon neked! Adj érte neki
valami nagyobbat, tudniillik anyai áldásodat, imáidat és a mennyei
szabadságot! Dicsérlek azért, mert sokakat buzdítottál, akik hosszú időn
át bölcsességedre voltak bízva. Akik azonban gyászban vannak,
hasonlóképpen üdvös intésre szorulnak.''
Röviddel férje elhunyta
után Isten Nonnát is elszólította az életből. Szentmise közben halt meg
az oltár közelében. Gergely költői szavai haldokló anyja utolsó
imádságát idézik: ,,Sok könnyet is felfogsz, kedves oltár. Fogadd most
ezt a lelket is utolsó áldozati adományként!''
Nonna felvétetett a földi oltártól a mennyei oltárhoz.
Szent Oszvald hitvalló, † 642
Szent Pontius vértanú
Szent Pontius vértanú
Szentünk
római szenátor volt. Szent Fábius pápa térítette keresztény hitre.
Sokat segített a pápának Fülöp helytartó Krisztushoz térítésében.
Valérián császár uralkodása alatt elfogták, és Kimel városban, a mai
Nizza közelében karddal lefejezték 257-ben. Ereklyéit később Nizzába
vittek.