A feltámadás templomának felszentelése Jeruzsálemben
A
mai napon, a Szent Konstantin és Ilona által Jeruzsálemben épített
templom felszentelésének évfordulóját ünnepeljük. Jeruzsálem elfoglalása
után, Hadrián római császár az Úr Jézus által megszentelt helyeket
gyalázattal illette. Az Úr sírját betömette földdel és kövekkel, és
föléje Juppiter pogány isten szobrát állíttatta. A Golgota hegyén Vénusz
istennek épített templomot és felállította benne szobrát. A
kereszténység győzelmével Isten felvilágosította Konstantin és Ilona
szívét. Arra indította őket, hogy a kereszténység Jézus Krisztus által
megszentelt helyeit tisztítsák meg minden szennytől. Szent Ilona sok
pénzzel Jeruzsálembe ment. Minden pogány templomot leromboltatott,
minden bálványszobrot összetöretett, és az egész szent várost
megtisztította pogányok szennyétől. Ezután akkora nagy templomot épített
a Golgota hegyén, hogy az magában foglalta Jézus megfeszítésének helyét
és szent sírját is. A feltámadás templomát 335 szeptember 13-án
szentelték fel nagy ünnepélyességgel. Szinte az egész keresztény Egyház
képviseltette akkor magát főpapjaival és híveivel. Ezzel megújult egész
Jeruzsálem. Szent Konstantin azt kérte az összegyűlt főpapoktól, hogy
ezentúl az egész földkerekségen ünnepeljék meg ennek a jeruzsálemi
templomnak felszentelését, mert ez minden templomnak anyja. Ünnepelve a
templom felszentelését, benne az Üdvözítő halála és feltámadása helyének
megújítását, hálát adunk Krisztus Istenünknek, hogy szenvedésével,
feltámadásával megtisztította és megújította az egész teremtményt és
Egyházát, minden, bálványtól eredő szennytől.
MÁRIA SZENT NEVE
Mária
nevének eredete és jelentése bizonytalan. Héberül Mirjam. Jézus
idejében a 'Marjam' formát használták. Az arám 'Mara' (= Úr) szóból
eredeztetve, jelentése Úrnő.
A rabbik a 'marar' (=keserűség) tőből származtatják.
A görög szentatyáknál három értelmezése szerepel:
Úrnő;
megvilágosító,
tengernek mirhája.
Szent Jeromos 'a tenger csillagának' mondja.
Mária
nevét helyi ünnepként az újkorban ünnepelték. Boldog XI. Ince pápa
rendelte el az egyetemes ünneplését Bécs törökök alóli felszabadítása
(1683. szeptember 12.) emlékére.
Gondolat:
Imádkozzál érettünk, Istennek Szent Anyja!
205 boldog japán vértanú † 1617-1632
Szent Gujdó hitvalló † 1012
Szent Illés, Zotik, Lucián, Valerián, Gordián és Makrobiosz vértanúk
Szent Gujdó hitvalló † 1012
Szent Illés, Zotik, Lucián, Valerián, Gordián és Makrobiosz vértanúk
Mindnyájan
Liciniusz császár alatt szenvedtek Krisztusért. Gordián kappadóciai,
Makrobiosz paflagóniai volt. Mindketten a császár kedves szolgái voltak
az étkezéseknél. Egy feljelentés folytán Szkitiába száműzték őket. Ott
más keresztényeket is találtak: Zotikot, Illést, Lukiánt és Valeriánt.
Zotikot, Lukiánt és Illést sok kínzás után lefejezték. Utánuk haltak meg
Makrobiosz és Gordián. Szent Valerián úgy halt meg, hogy siratta
sírjuknál a többi szent vértanút. Mindnyájan a IV. században haltak meg
Krisztusért.
Szent Kornél százados
A
pogányok szentjének tekinthetjük őt. Első volt a pogányok közül, akik
felvették az apostoloktól a keresztség szentségét és elnyerték a
Szentlelket. A keresztény Egyházba való belépését az Apostolok
Cselekedeteinek 10. fejezetéből ismerjük meg. Kornéliusz az Itáliainak
nevezett zászlóalj századosa volt. Cezareában élt családjával együtt.
Bár látszólag a pogányság sötétségében élt, valójában a világosság
cselekedeteit gyakorolta. Vallásos és istenfélő volt háznépével együtt.
Bőségesen osztotta az alamizsnát a népnek, és állandóan imádkozott
Istenhez. A zsidók között élvén, valószínűleg tőlük ismerte meg az igaz
Istent. Isten nem feledkezetett meg erről az emberről. Úgy akarta, hogy
az igaz hit fényével világítja meg és elvezeti az igazság ismeretéhez.
Egy
napon a 9. órában (du. 3 óra) látomása volt. Isten rátekintett eddigi
irgalmasságot gyakorló és imádságos életére, és angyalát küldte le
hozzá. Az angyali jelenéstől megrémült századost azzal bízta meg, hogy
hívassa el a Joppéban tartózkodó Simont, akinek Péter a ne ve. Ő majd
mindent elmond, amit Isten akar. Kornéliusz azonnal teljesítette az
angyal parancsát. Elkuldott Joppéba Péterért, akinek Isten ugyanebben az
időben látomásban mutatta meg akaratát. Péter apostol, Cezereába
érkezve, sokakat talált Kornéliusz házában összegyűlve. Ott ismerte fel,
hogy Isten nem személyválogató, hanem Ő a pogányok Istene is. Hirdette
nekik a megfeszített és feltámadt Krisztust. Még be sem fejezte
beszédét, a Szentlélek leszállt mindenkire, aki hallgatta a tanítást.
Ezután Kornéliusz egész családjával megkeresztelkedett. Háza keresztény
templommá lett. Ezután sokat fáradozott Krisztus tanításának
hirdetésével. Beszédét Isten sok csodával erősítette meg. Bár a
pogányoktól sokat szenvedett‚ mégis békében halt meg késő öregségében.
CALTAGIRONE*-I BOLDOG LÚCIA szűz, III. r. (+1400 körül)
Nemes
és jámbor szüloktol született a szicíliai Caltagirone városban. Hagy
Isten különös oltalma alatt állt, mutatja az eset, amikor hatéves
korában egy hirtelen támadt viharban villám sújtotta azt a fügefát,
melyen o volt. A földre esett s halottnak látszott. Ekkor megjelent egy
idos ember, Lúciát egy közeli házhoz vitte. A lány életre kelt. Kérdezte
az idos embert, hogy kicsoda. Azt felelte: „Szent Miklós vagyok, akit
szüleid tisztelnek. Miattuk különös pártfogásomba vettelek.” Attól
kezdve Lúcia példaadóan gyakorolta vallását, különösen szeretett a
szegényeken segíteni. Serdülo korában egy ferenes III. rendi no jött
rokoni látogatásra Salerno*-ból. Lúcia megismerkedett vele s társául
szegodött. A lelki életben vezetojének tekintette. Belépett o is a III.
rendbe. Amikor az asszony visszatért Salernoba, Lúcia vele tartott. Az o
házában élt, mint buzgó III. rendi, segítette a betegeket és
szegényeket. Lelki anyja halála után belépett a salernoi III. rendi
Szent Mária Magdolna zárdába, ahol szerzetesi életet kezdett. Különösen
kitunt az alázatosságban és engedelmességben. Krisztus szenvedésérol
naponta elmélkedett; virrasztással, önmegtagadás gyakorlásával
igyekezett hasonlóvá válni isteni Üdvözítojéhez. Isten különös
kegyelmekkel tuntette ki, ezek hírére sokan fordultak hozzá a környékbol
is, hogy tanácsát, imáit kérjék. Mindenki megvigasztalódva távozott
tole, sok bunös is megtért szavaira, mások a szent életre nyertek tole
indítást. Hosszú és kínos szenvedés után 1400 körül szept. 26-án halt
meg. Sírjánál sok csoda történt, különösen vakok, szembajosok gyógyultak
meg közbenjárására. X. Leó pápa tiszteletét a Szent Mária Magdolna
zárda részére engedélyezte, XII. Ince pedig ezt a tiszteletet
kiterjesztette az egész Ferenc-rendre.
„Öleld át Krisztust, aki
megvetetté lett éretted... Egy pillanatra se szunj meg magad elé idézni,
nézni, szemlélni Jegyesedet, aki üdvösségedért az emberek
legutolsójává, megvetetté, megkínzottá és egész testében sokszorosan
megostorozottá alacsonyította magát, s végül a kereszt gyötrelmei között
lehelte ki lelkét... Ha a kereszten osztozol vele kínjaiban, a. szentek
fényességében fogod birtokolni az örök hajlékokat.”
Szent Klára levelébol Prágai Ágneshez.
Imádság:
Istenünk,
te Boldog Lúciát gondviselésed titokzatos útján a szerzetesi életre
vezetted és csodálatos erényekkel és karizmákkal kituntetted. Segíts
bennünket, hogy mindig a jóra törekedjünk s felebarátainkkal minél több
jót tegyünk. Krisztus, a mi Urunk által.
Atroszi Péter atya
Még
születése előtt Istennek szentelték. Egész életét a böjt és imádság
töltötte ki. Sok csodát tett úgy sanyargatta testét vas láncokkal, hogy
inkább árnyéknak nézett ki, mint embernek. Isten előtt kedves lévén,
békességben halt meg a 800-as évek elején.
Szent Szelukosz, Sztratonik, Kronid, Leontiosz és Szerapion vértanúk.
Szeleukosz
galáciai, Sztratonik a bitbiniai Kikomédiából való volt, a többi három
vértanú Egyiptomból származott. Sok kínzás után Kronidának, Leontiosznak
és Szerápionnak kezét és lábait összekötözve, a tengerbe vetették őket.
A tenger hullámai a szárazra vetették a szent testeket. Angyalok
parancsolták meg a keresztényeknek, hogy temessék el őket. Szent
Szeleukosz Galáciában szenvedett. Sokféleképpen megkínozták, végül
vadállatok elé dobták. Szent Sztratonik így szenvedett: a bithiniai
helytartó, sok kínzás után megparancsolta, hogy kössék oda egy fa
lehajtott két ágához, aztán engedjék el az ágakat. A szent vértanú, így,
két részre szakítva adta vissza lelkét Istennek a III. században.
Szent Tóbiás hitvalló