A frigiai
Kolosszében volt egy csodatevő forrás A forrás eredete visszamegy az
apostolokig. Ők látogattak el erre a vidékre, hirdetvén Jézus
evangéliumát. Azt is megjövendölték, hogy azon a helyen forrás fakad, és
a mennyei erők fővezére Szent Mihály is meglátogatja a helyet. Fülöp és
Bertalan apostolok halála után valóban előtört a forrás. Sok hivő és
hitetlen kereste fel, mert csodatevő vize. Sok beteget meggyógyított.
Sokan a gyógyulás után megkeresztelkedtek. Egy születésétől néma leány
atyja, leánya gyógyulása után hálából templomot épített Szent Mihály
tiszteletére.
Ide, a forráshoz jött Hierapoliszból egy 10 éves
ifjú: Arkip. A templomnál a templomszolga feladatát látta el nagy
buzgósággal. Életét ezenkívül a sok imádság és önmegtagadás ékesítette.
Élete a testnélküliek életét utánozta. Nemcsak a saját lelkének
üdvösségével törődött, hanem mások lelkét is az üdvösségre akarta
vezetni. Az istentelen helléneknek nagy bosszúságot okozott a csodatevő
forrás: az általa történt csodák, de Szent Archipp viselkedése is.
Gyakran rátámadtak a szentre, földre teperték lábaikkal taposták,
elűzték onnan. Archipp azonban állhatatos maradt és türelmesen viselt el
mindent. Egy alkalommal az ellenséges emberek be akarták tömni a
forrást. Isten azzal büntette meg őket, hogy kezük erőtlenné vált, és
nem tudtak tenni semmit. Ezután mégis tovább szőtték gonosz tervüket.
Volt a város közelében két folyó. Az istentelenek ezt a két folyót
akarták egy mederbe terelni, és nagy erővel rávezetni Szent Mihály
templomára, a forrásra és Szent Archippra is. Így akartak mindent
elpusztítani. Archipp imájára Szent Mihály leszánt az égből a
templomhoz. Parancsolt a nagyra nőtt folyónak és az elkerülte a
templomot. Az ellenség megszégyenülve állt odébb. A hívek örömmel adtak
hálát Istennek és a szent főangyalnak a segítségért. Archipp ezután
továbbra is a templom mellett maradt. Hűségesen végezte templomi
szolgálatát. 70 éves korában halt meg a templom közelében. Ott temették
el a hűséges szolgát. Egyházunk, a mai napon megemlékezve Szent Mihály
csodálatos közbelépéséről, Szent Archippot is ünnepli egyben.
Szent Aidán püspök hitvalló † 651
Szent Beáta
Cirill felszentelt vértanú
Szent Beáta
Cirill felszentelt vértanú
Szent
Cirill Makszimián császár uralkodása alatt élt. Élete minden erénnyel
ékes volt. Egy alkalommal, két szolgájával egy kolostor felé indultak
Útközben látták, hogy a pogányok áldozatot mutatnak be az ökrök és juhok
bálványistenei előtt. Ezen az értelmetlenségen felindulva leleplezte a
bálványimádókat. Ezért megkötözték, és börtönbe vetették. Reggelre a
börtön ajtajai megnyíltak és minden bálványszobor összetörve hevert a
földön. Cirill elment a kolostorba. Ott, látomásban Szent Filoxén főpapi
és vértanúi koronát jövendölt neki.
Ezután elment Rómába, és
ott, beszédeivel erősítette a keresztényeket. Amikor üldözés tört ki,
Jeruzsálem felé vette útját. Maleon szigetén megjelent neki egy
fehérruhás ifjú, és kérte, ne hagyja el Kréta szigetét. Gortyna
városában, 60 éves korában püspökké szentelték. Amikor újra
keresztényüldözés tört ki, a főpapot e hely elé vitték és
bálványimádásra kényszerítették. Mivel hitében állhatatos maradt,
lefejezésre ítélték. Ezután ló-zablát tettek szájába, szekérre ültették
és elvitték. Raksza közelében fejezték le 95 éves korában.
Szent Dávid atya
Dávid
atya először rabló volt és sok rosszat tett: még ölt is. Több mint 30
rablónak volt a vezére. Egy alkalommal, velük egy hegyen ülve,
elgondolkozott istentelen életén, és megszállta az Istentől való
félelem. Otthagyta mindnyájukat és egy kolostorba kérte felvételét, hogy
bűneiért vezekeljen. Csak akkor vették fel, amikor az elöljárót
megfenyegette. Szerzetesi életében csakhamar felülmúlta társait
erényeivel. Cellájában ülve megjelent neki Gábor főangyal, és
biztosította őt bűnbocsánatáról. Dávid kételkedett ebben, az angyal
azzal büntette meg, hogy elvette tőle beszélőképességét. Csak akkor
tudott beszélni, amikor imádkozott és dicsérte Istent. Az angyal
eltávozása után hálát adott Istennek bűnei bocsánatáért. További
életében Isten kegyelméből sok csoda történt általa. Beszélni azonban
csak az imádság idején tudott. Így élt hosszú életet sokaknak épülésére.
A VI. században adta vissza lelkét Urának.
Szent Eleutériusz hitvalló † 585
Szent Eudox vértanú
Szent Eudox vértanú
Dioklécián
császár, uralkodása alatt kegyetlenül üldözte a keresztényeket. Az
üldözések idején sok keresztény elbujdosott a pusztába és a hegyek közé.
Közöttük magas rangú emberek is voltak Egyik volt közülük Eudox katonai
fővezér, Jézus Krisztus hűséges keresztény szolgája. Egész családjával
elmenekült a császári kegyetlenség elől. A helytartó katonákkal
kerestette. A katonák egy helyen megtalálták, de szegényes ruházata
miatt nem ismerték fel. Ő magához hívta a katonákat, megvendégelte, és a
végén kijelentette, hegy ő az, akit keresnek. A katonák nem akarták őt
magukkal vinni. A szent azonban úgy látta, hogy Isten hívja a
vértanúságra. Elbúcsúzott családjától és követte a katonákat. A
helytartó bálványimádásra hívta fel Eudoxot. Ő azonban állhatatos
maradt, majd leoldotta katonai rangjelző övét és a helytartóhoz dobta.
Keresztény katonatársai ugyanezt tették. Erre a helytartó a különböző
kínzási lehetőségeket emlegette előttük. Ezek ellenére is kitartott hite
mellett. Ezután kifeszítették testét és kegyetlenül verték, utána
felfüggesztették és hegyes vasakkal szaggatták, majd börtönbe vetették.
Néhány nap múlva darabonkint vágták le tagjait, végül lefejezésre
ítélték. A vesztőhely felé menvén, imádkozott. Közben meglátta
feleségét. Temetéséről adott neki utasításokat. Aztán Zenon nevű érte
síró barátját vigasztalta meg. Először Zenont fejezték le, utána
Eudoxot, majd velük több más hitvalló keresztényt is. Eudoxot felesége
temette el a férje által megjelölt helyen.
Kiriák, Nauszt és Abib vértanúk
Mindhárom
szent vértanú Déciusz császár uralkodása idején szenvedett
Alexandriában. Abban az üldözésben ölték meg őket, amelyikben Fabius
római pápát és Sándor alexandriai pátriárkát. Mindhármukat Valerius
helytartó elé vitték. Krisztus nevének bátor megvallásáért, és, hogy
bátran leleplezték a bálványimádás hiúságát, karddal fejezték le őket.
Velük együtt öltek meg még 13 vértanút. Néhány alexandriai keresztény
elvitte holttestüket, és tisztelettel eltemették azokat városukban.
BOLDOG LAURO-I LIBERÁT (kb. 1220-1260)
A
Brunforte grófi család sarjaként lépett be a grófi kastélytól nem
messze lévo Soffiano-i ferences kolostorba. Habár pappá szentelték,
elöljárói engedélyével mégis szemlélodo életet élt. A csend, a magány
annyira életelemévé vált, hogy igen keveset beszélt, még rendtársaival
is alig váltott szót. Önsanyargatás, extázisok, hosszú imák töltötték ki
napjait: inkább angyali, mint emberi életet élt. Arcáról nagy boldogság
sugárzott; inkább az istenszeretettol, mint betegségtol felemésztve
fejezte be rövid életét - utolsó szavaival a menny örömeirol beszélt.
IX. Piusz erosítette meg évszázados tiszteletét. A rövid életrajzhoz a
Fioretti egyik elbeszélését csatoljuk a 20. fej.-bol, hogy
szemléltessük: milyen volt egy 13. századbeli ferencesnek az elképzelése
a mennyei boldogságról. (Egy novícius látomásáról, aki el akarta hagyni
a szerzetet.) „A novícius... azon az éjszakán, amikor már távozni
készült, bement a templomba s az oltár elott Isten csodás látomásban
részesítette. A szentek végtelennek tüno sorát látta maga elott
elvonulni párosával, mint valami körmenetben. A legszebb és legdrágább
szövetekbe voltak öltözve, arcuk és kezük fénylett, mint a nap, s
angyalok éneke és muzsikája mellett haladtak. Közülük ketto a többieknél
is finomabb és díszesebb ruhát viselt, és akkora fény vette oket körül,
hogy aki látta, nem tudott betelni vele... Amikor elhaladtak már,
utánuk szaladt s az utolsó pártól elfogódottan kérdezte, kik azok a
fönséges alakok, akik ebben a fényes körmenetben mennek. Azt a választ
kapta, hogy mind kisebb testvérek, s a ketto, akik fényesebben
tündökölnek a többieknél, Szent Ferenc és Szent Antal… Amikor az ifjú
magához tért, erot merített a látottakból s nem hagyta el többé a
szerzetet.
Imádság:
Istenünk,
te Boldog Liberátnak erot adtál, hogy életét imádságban és magányban
élje le, közbenjárására segíts bennünket, hogy hivatásunkban huségesen
kitartsunk, és eljussunk a tökéletességre, melyet megmutattál nekünk
szent Fiadban, Jézus Krisztusban. Aki veled él és uralkodik a
Szentlélekkel egységben Isten mindörökkön örökké.
Szent Romil vértanú
Szent
Romil Traján császár uralkodása alatt élt. A császári házban ő volt az
első főember. Történt, hogy Traján császár, hadseregének nagy
sokaságával birodalmának keleti részeibe jött, hogy onnan országokat
hódítson meg magának. Megszámlálván katonáit, azt találta, hogy 11 ezer
olyan ember van közöttük, akik Krisztus hitének követői, és elfordulnak a
bálványimádástól. Traján mindnyájukat elküldte megszégyenítve
Örményországba. Azt remélte, hogy ez megváltoztatja keresztény
magatartásukat. Utána visszajöhetnek és vissza kapják régi tisztségüket.
Ekkor
Romil, mint hadvezér felkereste a császárt. Megrótta istentelenségéért,
és azért, hogy harcba indulva csökkenti haderejét. Ugyanakkor
kereszténynek vallotta magát, készen állva arra, hogy meghaljon Ura
Jézus Krisztus nevéért. Traján nagyon megharagudott hadvezérére.
Megparancsolta, hogy kegyetlenül verjék meg, és halálra ítélte. A szent
vértanúnak fejét vették. Börtönben szenvedő keresztény társait is
sokféle kínzással gyötörték. Kilenc ezret közülük keresztre feszítettek
Örményországban, a pusztában Ararát hegye közelében. A többiek más
kínzások között haltak meg.