Ferenc pápa november 8-án kihallgatáson fogadta Angelo Amato bíborost, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusát, akit meghatalmazott nyolc dekrétum közzétételére, melyekben két vértanúság, valamint hat Isten szolgája hősies erényeinek elismerése szerepel.

A két vértanú közül az egyik a magyar
Brenner János rábakethelyi káplán (született 1931. december 27-én), aki a
hit védelmében, az Oltáriszentséget védelmezve halt meg 1957. december
15-én – olvasható a Vatikáni Sajtószolgálat közleményében.
Megkérdeztük Székely Jánost, a
Szombathelyi Egyházmegye püspökét, aki tőlünk hallotta a jó hírt. A roma
zarándoklat alkalmából éppen az olaszországi San Damianóban tartott
felfelé a hegyre, amikor elértük telefonon.
„Hatalmas öröm és ajándék az egyházmegye
számára” – kezdte lelkesen a püspök. Elmondta, hogy Brenner Jánost már
vértanúsága óta sokan tisztelték, vértanúnak, szentnek tartották. A
kommunizmus idején nem lehetett ezt kifejezni, de az emberek szívében
ott volt a tisztelet. Nagyon tiszta lelkű, lelkes pap volt, akihez
vonzódtak, áradtak az emberek.
Meggyilkolása reggelén így szólt a
plébánia házvezetőnőjéhez, aki a reggelit készítette: „Málcsi néni,
olyan gyönyörű ez a nap, átölelném az egész világot.”
A szombathelyi megyéspüspök
megerősítette, valószínűleg jövő nyáron Szombathelyen kerülhet majd sor a
boldoggá avatásra. Ezt követően kimennek majd a vértanúság helyére is,
ahol rárontottak Brenner Jánosra és 32 késszúrással megölték őt.
Gyilkosai a magyar kommunisták megrendelésére cselekedtek, ávósok,
rendőrök voltak, és volt köztük sajnos egy-két helyi lakos is. Egy kis
kápolna épült e helyen, az erdőszélen.
Brenner János nem politizált, szépen
végezte a dolgát, a papi szolgálatot – mondta még el Székely János. –
Nagy példakép, erőforrás ő a papok és az egész egyházmegye számára. A
legutóbbi papi gyűlésünkön éppen az ő életéről, életszentségéről volt
szó.
A főpásztor kiemelte azt is, mekkora
öröm, hogy Brenner János testvére, Brenner József megéli a boldoggá
avatást – hárman voltak testvérek, mindhárman papok lettek.
* * *
Brenner János élete
Brenner János Szombathelyen született
1931. december 27-én, a háromgyermekes család második fiúgyermekeként. A
szombathelyi Püspöki Elemi Iskolában kezdte meg tanulmányait. 1941
őszén a család Pécsre költözött, János a Gyakorló Iskolában, majd a
Ciszterci Gimnáziumban folytatta tanulmányait. 1946-tól pedig a
Szombathelyi Premontrei Gimnázium diákja lett.
Gimnáziumi tanulmányait Zircen fejezte
be oblátusként, és 1950-ben jelentkezett novíciusnak a ciszterci rendbe.
Beöltözésekor az Anasztáz nevet kapta. A nyugodt, Istennek szentelt
életet azonban csak néhány hétig tapasztalhatta meg, mert a
szerzetesrendek elleni támadás Zircet sem kímélte. Brenner János így a
budapesti Hittudományi Akadémia világi hallgatója lett két szemeszteren
át, miközben titokban végezte novíciusi évét. 1951-ben tette le első
fogadalmát.
Miután a rendi vezetés már látta, hogy a
kommunista diktatúrának egyhamar nem lesz vége, úgy próbálták
biztosítani a növendékek jövőjét, hogy felvételüket kérték egyházmegyei
szemináriumokba. Így került Brenner János 1951-ben a Szombathelyi
Egyházmegye kispapjai közé.

A következő évben a szemináriumok nagy
részét feloszlatták. Brenner Jánost társaival együtt 1952-ben átvették a
győri papneveldébe. Kovács Sándor püspök szentelte pappá 1955. június
19-én a szombathelyi székesegyházban. A város Szent Norbert-templomában
mutatta be újmiséjét.
Rábakethelyen, a határ menti
Szentgotthárd második kerületében lett káplán. A plébániához négy fília
tartozott: Magyarlak, Máriaújfalu, Zsida és Farkasfa. Kozma Ferenc
plébános jó példát adott és sokat segített az ifjú papnak, János atya
pedig minden áldozatra készen állt a hívekért. Különösen rajongott a
gyermekekért és az ifjúságért. Tisztelte, szerette az embereket, nem
volt személyválogató.
Az egyik hívő így emlékezik a szent
életű káplánra: „Volt egy bizonyos kisugárzása, amit nem is lehet szóban
elmondani. Szerették az emberek, és igyekeztek odamenni, ahol ő volt,
és hallgatni a szavát. Valami volt benne, ami vonzotta az embereket. Ez
volt az ő fő bűne: szerették a fiatalok, szerették az öregek. Nagyon sok
embert szerzett meg a hitnek, az Egyháznak. Ő nem tudott elmenni ember
mellett úgy, hogy meg ne állt volna, és akár csak két szót ne szólt
volna hozzá. Az az örökös kedves mosoly az arcán... Komolyan hirdette
Isten igéjét, tanúságot tett minden pillanatban a hitről. Jó volt nála
gyónni, mert tudott adni útravalót.”
Mindezt a kommunista hatalom rossz
szemmel nézte, főleg azt, hogy a káplán fiatalokkal is foglalkozott.
Hittanosai, ministránsai elmondták, milyen komoly munkát végzett
körükben, nemcsak hittanórát tartott számukra, hanem játszott és
sportolt is velük.
Az állami egyházügyi megbízott el akarta
helyeztetni az ifjú papot. Miután ezt a püspök Brenner János tudomására
hozta, ő csak ennyit szólt: „Nem félek, szívesen maradok.” A püspök
kiállt a káplán mellett, és úgy döntött, továbbra is Rábakethelyen
marad. Az egyházügyi megbízott erre azt mondta: „Jó, akkor lássák a
következményeit!”

Brenner János tisztában volt azzal, hogy
a papi hivatás gyakorlása ebben az időben még emberpróbálóbb feladat,
mint amikor a szerzetesrendeket szétverték. Lelki naplójának alábbi
gondolata is erre utal: „Uram, Te tudod azt, hogy boldogságot itt az
életben nem keresek, hiszen mindenemet beléd helyeztem... Uram, tudom,
hogy tieidet nem kíméled a szenvedéstől, mert mérhetetlen hasznuk van
belőle.”
Egy őszi este, amikor kismotorral
hazafelé tartott Farkasfáról, az erdőből ismeretlenek fahasábokat
hajigáltak eléje, de ő ügyes manőverezéssel kikerülte őket. Hazaérkezve
azt mondta: „Nem volt szerencséjük!” – és jót derült rajtuk.
Mind a mai napig nem lehet pontosan
tudni, mi történt azon az 1957. december 14-éről 15-ére virradó éjjelen.
Csak mozaikdarabok állnak rendelkezésünkre – a gyanúsítottak, elítéltek
vallomása, valamint néhány szemtanú visszaemlékezése és a nyomok – ,
melyek alapján Kahler Frigyes jogtörténész rekonstruálta a történteket.

Brenner János véres karingje,
amelyet az őt ért gyilkos késszúrások idején viselt
amelyet az őt ért gyilkos késszúrások idején viselt
Szemtanúk elmondása szerint december
14-én nagy jövés-menés volt Szentgotthárdon. A tanácstagok részére
baráti estet rendeztek, és ezzel egy időben volt a rendőrségi bál is. A
rábakethelyi sírásó, miközben másnapra, egy fiatal halott temetésére
készítette a sírhelyet, egy bőrkabátos csoportot látott a templom és a
temető körül. A plébános pedig Farkasfára ment, karácsonyi gyóntatásra,
és az éjszakát egy családnál töltötte, mert másnap reggel ő misézett
ott.
Éjfél körül egy tizenhét éves
fiatalember zörgetett be a plébániára azzal a kéréssel, hogy súlyos
beteg nagybátyját kellene ellátni a szentségekkel. Brenner János átment a
templomba, nyakába akasztotta betegellátó tarsolyát, amelyben az
Oltáriszentséget vitte, és kísérőjével a dombtetőn keresztül vezető
koromsötét gyalogúton elindult Zsida felé. Útközben többször
megtámadták, de sikerült elfutnia. Végül a feltételezett beteg háza
közelében kapták el. Ez is azt bizonyítja, gyilkosai tudták: Brenner
János komolyan veszi hivatását. Ezért várták a megadott címen. És ott,
nyakában az Oltáriszentséggel, harminckét késszúrással megölték. A
boncolási jegyzőkönyvből azt is tudjuk, hogy a nyelvcsont és a gégeporc
szarvainak többszörös törése volt látható a holttesten. Ezt
fojtogatással nem lehet előidézni, a sérülés úgy keletkezett, hogy
ráléptek a nyakára, megtaposták. A reverendához tartozó fehér papi
galléron talajnyomok voltak, és egy cipőtalp körvonala is kirajzolódott
rajta. Nemcsak megölni akarták, hanem meggyalázni is.
A
nyomozás színjáték volt csak, mindenki gyanúsított volt, még a plébános
is. Végül egy embert a járási és megyei bíróság halálra ítélt, majd a
Legfelsőbb Bíróság felmentette őt. Később azt a fiút ítélték el, aki
Brenner Jánost kihívta a plébániáról.

„Az Istent szeretőknek minden a javukra
válik” (Róm 8,28) – Brenner János újmisés jelmondata papi életének is
vezérgondolata volt. Ezzel a lelkülettel élt és halt meg Krisztusért és a
rábízottakért. Rövid, de Istent szerető élete alatt minden a javára
vált, még (vagy legfőképpen) a halál is, hiszen az ő vére is a
kereszténység magvetése. „A jó pásztor életét adja juhaiért.” Brenner
János ezt tette: életét adta egy nem létező betegért, életét adta
hivatásáért, Krisztusért. Minden áldozatra képes volt. Nem félt a
fenyegetéstől, az üldözéstől.
Keresve a gyilkosság okát több vádat is
felhoztak a fiatal lelkipásztor ellen a nyomozás során (féltékenység,
embercsempészet), amit rábizonyíthatnak, de nem találtak senkit, aki
rosszat mondott volna róla. A nyomozás végén valaki megjegyezte:
„Lefolytatták Brenner János szenttéavatási perét!” Mindenki előtt
nyilvánvalóvá vált az Isten ügyét hűségesen szolgáló, tiszta lelkű,
becsületes pap élete. Nem embercsempész volt, hanem emberhalász...
* * *
2016. december 17-én a szombathelyi
Szent Kvirin-templomban megnyitották a Brenner János-emlékévet. Az
ünnepi alkalomból megkérdeztük Brenner Józsefet, a vértanú pap öccsét. A
vele készült interjú ITT olvasható.
A november 8-án elismert másik vértanú
az olasz Leonella Sgorbati (világi nevén Rosa), aki 1940. december 9-én
született Piacenza térségében (Rezzanello di Gazzola) és 2006.
szeptember 14-én gyilkolták meg Mogadishuban (Szomália) a hit elleni
gyűlöletből.
Dekrétum ismeri el a következő személyek erényeit:
– Boldog Bernardo di Baden bádeni márki,
aki 1428 végén vagy 1429 elején született a ma Németországhoz tartozó
Hohenbadenben és 1458. július 15-én hunyt el Moncalieriben (ma
Olaszország);
– Isten szolgája I. János Pál pápa
(Albino Luciani), aki 1912. október 17-én született az olaszországi
Forno di Canaléban (ma Canale D’Agordo) és 1978. szeptember 28-án halt
meg a vatikáni Apostoli Palotában;
– Isten szolgája Gregorio Fioravanti
(világi nevén: Lodovico) ferences szerzetes pap, a Szent Szív Ferences
Missziós Nővérek Kongregációja alapítója, aki az olaszországi Grotte di
Castróban született 1824. április 24-én és az olaszországi Gemonában
halt meg 1894. január 23-án;
– Isten szolgája Tommaso
Morales Pérez, jezsuita szerzetes pap, a Cruzados e Cruzadas de Santa
María laikus intézmények alapítója, aki a venzuelai Macutóban született
1908. október 30-án és 1994. október 1-jén halt meg a spanyolországi
Alcalá de Henaresben;
– Isten szolgája Marcellino
da Capradosso (világi nevén: Giovanni Maoloni), ferences kapucinus
szerzetes testvér, aki 1873. szeptember 22-én született az olaszországi
Villa Sambuco di Castel di Lamában és 1909. február 26-án hunyt el az
olaszországi Fermóban;
– Isten szolgája Teresa
Fardella, özvegy De Blasi, a Megkoronázott Szent Szűz Lányai
Szegénynővérek intézetének (Istituto delle Suore Povere, Figlie di Maria
della Santissima Incoronata) alapítója, aki az USA-ban, New Yorkban
született 1867. május 24-én és 1957. augusztus 26-án hunyt el az
olaszországi Trapaniban.
Brenner János boldoggá avatása - Interjú Brenner Józseffel

Néhány napja számoltunk be arról, hogy
Brenner József atya Bécsben a Pázmáneumban tartott előadást testvére,
János vértanúságáról. Nyitóképünk is ott készült. Akkor még csak arról
tudott beszámolni, hogy az 1999-ben kezdődött boldoggá avatási eljárás
folyamatban van, várják a döntést. És íme, eltelt néhány nap és már a jó
hír ismeretében kerestük és értük utol telefonon.
Sok helyről kerestek ma már: újságtól,
televíziótól is, mondta a rövid interjúban Brenner József. Amikor hírt
meghallottam ma délelőtt az egyik paptársamtól, nagyon meghatódtam –
mondta elérzékenyülve nagyprépost atya -, hirtelen nem is tudtam vele
beszélni. Jó 10 év óta várjuk ezt a pillanatot és most beteljesedett. A
nyár végén már kaptunk hírt arról, hogy valószínűleg novemberben fogják
kihirdetni a boldoggá avatását, de mégis ez hirtelen jött, váratlanul.
József atyának nagy szerepe volt abban,
hogy testvére emléke nem halványult el, példamutató életét, vértanúságát
minél többen megismerték. Ezért is öröm és megnyugvás számára, hogy
pozitívan zárult a boldoggá avatási eljárás. Ez annak is az igazolása,
hogy Brenner János atya példamutató, Krisztushoz hűséges életet élt. Mi
itt ebben sosem kételkedtünk, hangsúlyozta József atya. Én mindig
imádkoztam hozzá és azért is mutattam be szentmisét, hogy minél hamarabb
boldoggá avassák.
A Jóisten kegyelme, hogy ilyen jó erőben
vagyok, tudok még tevékenykedni és megéltem ezt a pillanatot, mondta
József atya, aki hozzátette: mostantól azon fáradozik tovább, hogy
segítse a boldoggá avatási szertartás előkészítését, amelynek
időpontjának ő is reálisnak tartja 2018 nyarát.
Fotó: Szombathelyi EgyházmegyeMagyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése