SPELLÓI* BOLDOG ANDRÁS (kb. 1180-1254)
Az
umbriai Spelloban született nemesi családból. Ifjú korában jó erkölcsu,
kifogástalan életu volt. A papi hivatást választotta; egy ideig Spoleto
környékén muködött mint plébános. Amikor anyja és novére meghaltak,
Szent Ferenc vonzásának engedve szétosztotta vagyonát a szegények között
s 44 éves korában belépett a Ferenc-rendbe. Maga Szent Ferenc
öltöztette be, akivel baráti kapcsolatba jutott s az igehirdetésre
vonatkozóan tole hasznos tanácsokat kapott. Ott volt a szeráfi atya
mellett halálakor is. Utána még nagyobb lelkesedéssel hirdette Isten
igéjét. Muködését csodák is kísérték, így pl. halottakat támasztott föl.
Igen sok bunös tért jó útra. Predicator maximus-nak, legnagyobb
prédikátornak nevezték. 1232-39-ig, Kortónai Illés rendfonöksége alatt
azonban - más, Szent Ferenc eszméihez hu társával együtt nehéz éveket
kellett megélnie. Illés a vele nem egyezoket, mint a rend egységének
veszélyeztetoit üldözte. Így börtönbe zárta Speyeri Cézárt, aki pedig
egykor barátja volt (pár hónap múlva a börtönben meg is halt), majd
Andrást és több társát is, miután a rend ruhájától megfosztotta,
börtönbe zárta. András csak Illés bukása, 1239 után szabadult. Még élt
ekkor Szent Klára, aki Andrást megbízta a spellói „Dicsoség Völgye”
klarisszáinak lelki vezetésével. András ennek szíves örömest megfelelt,
sot csodás módon forrást fakasztott a novérek számára. Élete vége felé a
Szent Ferenc által is kedvelt Carceri* remeteségben töltött hosszabb
idot imában, szemlélodésben. A hagyomány úgy tudja, hogy itt az Úr Jézus
egyszer kisded alakjában megjelent neki. Spellóban halt meg az általa
alapított kolostorban jún. 3-án, valószínuleg 1254-ben. Tiszteletét XII.
Kelemen pápa hagyta jóvá.
„Ezt vagy ilyen buzdítást tarthat minden
testvérem az Úr áldásával az emberek között: Tartsatok bunbánatot,
teremjétek a bunbánat méltó gyümölcseit, mert hamar meghalunk...
Boldogok, akik bunbánatot tartva halnak meg, mert a mennyek országába
jutnak. Jaj azoknak, akik bunbánat nélkül halnak meg, mert az ördög fiai
lesznek, kinek tetteit cselekszik, és az örök tuzre mennek.”
A meg nem erosített Regulából. (21. f.)
Imádság:
Istenünk,
te Boldog Andrást naggyá tetted igéd hirdetésében és csodatételekkel
kituntetted. Közbenjárására segíts minket, hogy hivatásunkban huségesen
kitartsunk, és eljussunk a mennyei hazába. A mi Urunk Jézus Krisztus
által.
SZENT BONIFÁC
Angliában, Wessexben, Exeter közelében 673 táján született, eredeti
neve Winfrid. Szülei jómódú nemesek voltak, világi pályára szánták az
ifjút. Az exeteri monostorban tanult, bencés szerzetes lett. Hamarosan
tanítani kezdett, majd pappá szentelték. 716-ban a frízektől (a mai
Hollandia) dolgavégezetlenül kellett visszatérnie. 719-ben ismét útnak
indult és a Bonifác nevet elnyerve Németországban lett eredményes
hithirdető. Eredményes munkája nyomán 722-ben a mainzi egyházmegye
püspökévé szentelték, 732-ben az érseki címet is elnyerte. Missziója
nyomán társakat gyűjtött, akik segítségével több egyházmegyét alapított
vagy megújított Bajorországban, Türingiában és Frankföldön.
Hessenben
ledöntötte Donar isten évszázados tölgyfáját, és templomot épített
belőle, Szent Péter templomát. A "megszégyenített" isten hívei tömegesen
tértek át ezután a keresztény hitre. Eredményesen tanították,
gyógyították, segítették a népet. Ethelbert és Ebwald királyoktól
jelentős adományt kaptak munkájukhoz.
Zsinatokat tartott, és
törvényeket hozott. A frízek közt kezdte térítő munkáját, élete végén
nyolcvanévesen, de fiatalos hévvel ide tért vissza. Bérmálásra
készültek, és Docktum helységben, a Borne folyónál egy sereg fegyveres
támadta meg, és 52 társával együtt 754. június 5-én felkoncolták őket,
anélkül hogy ellenálltak volna a támadásnak. Az általa 744-ben alapított
fuldai monostorban nyugszik.
Példája:
A világi dolgok 'tölgyfájából' építs az isteni dolgok számára 'templomot'!
Szent Dorotheusz vértanú, † 362
Szent Reginald
Szent Szanciusz vértanú, † 851