Szent Beatrix vértanú, † 134
Szent Fausztinus vértanú, † 134
Szent II. Félix (Bódog) pápa és vértanú, † 356
Szent Flóra szűz és társai vértanúk, † ~259
Szent Kallinik vértanú
Kallinik
Kilikiából származott. Szülei istenfélelemben és keresztény vallásban
nevelték. Miután felnőtt, szomorúan látta, hogy az emberek sokasága az
élettelen bálványokban hisz és azokat imádja. Elhatározta, hogy
terjeszteni fogja a keresztény hitet. Megfordult sok városban és
helységben, hirdette Jézust és sok pogányt nyert meg a keresztény
hitnek. Ankira városában is ezt tette, amíg a pogányok el nem fogták és
át nem adták a helytartónak. A helytartó, ruhátlan testét megverette,
majd testébe vasszögeket veretett. Aztán éles szögekkel kivert vascipőbe
dugták lábait és a messzire levő Gangrába vezették. Kallinik út közben
is folytatta térítő tevékenységét. Július lévén és nagy forróság, a
katonák is, a lovak is eltikkadtak, de sehol sem volt víz, amiből
ihattak volna. Kallinik imái hatására azonban csodás módon vízre leltek.
Felüdülve, tovább folytatták útjukat. Gangrába érve sajnálták
megmentőjükét tüzes kemencébe dobni, de félvén a helytartó bosszújától,
mégis megtették azt. Kallinik a tüzes kemencében halt meg, pontosan nem
ismert időben.
Szent Lupusz (Farkas) püspök és hitvalló, † 478
SZENT MÁRTASzent János evangélistától tudjuk, hogy Jézus szerette Mártát, Máriát és Lázárt, akik Betániában laktak. Nem tartoztak azok közé, akik vándorútjain tanítványként követték az Urat, s az asszonyok közé sem, akik vagyonukból gondoskodtak Jézusról. De nagyon közel álltak az Úrhoz, s valószínű, hogy ha Jézus Jeruzsálemben volt, náluk szállt meg, hiszen Betánia egészen közel van, az Olajfák hegyének keleti lejtőjén. A liturgiában csak Márta neve szerepel, azonban elválaszthatatlan testvéreitől, Máriától és Lázártól, ezért az evangéliumokból közös történetüket emeljük ki.
SZENT MÁRTASzent János evangélistától tudjuk, hogy Jézus szerette Mártát, Máriát és Lázárt, akik Betániában laktak. Nem tartoztak azok közé, akik vándorútjain tanítványként követték az Urat, s az asszonyok közé sem, akik vagyonukból gondoskodtak Jézusról. De nagyon közel álltak az Úrhoz, s valószínű, hogy ha Jézus Jeruzsálemben volt, náluk szállt meg, hiszen Betánia egészen közel van, az Olajfák hegyének keleti lejtőjén. A liturgiában csak Márta neve szerepel, azonban elválaszthatatlan testvéreitől, Máriától és Lázártól, ezért az evangéliumokból közös történetüket emeljük ki.
Három alkalommal beszélnek az
evangélisták Márta házáról és a testvérekről. Már az önmagában különös,
hogy nem Lázár családjáról beszélnek. Valószínűnek látszik, hogy Lázár
gyermektelen házasság után megözvegyült, és a szintén özvegy Márta
befogadta. Mária talán nem is volt férjnél. Sőt, a hagyomány --
legalábbis a nyugati egyházban Nagy Szent Gergely óta -- úgy tudja, hogy
Mária azonos Mária Magdolnával. Azaz Mária fiatal korában elhagyta a
szülői házat, és Magdalába költözött, melyről a zsidók hagyománya azt
mondja, hogy paráznasága miatt pusztult el. Mária, miután megtért,
szintén Márta házában élt.
Az első találkozás, amikor Jézus
Márta házában járt, Szent Lukács szerint így történt: Jézus tanítványai
kíséretében úton volt. ,,Útjuk közben betértek egy faluba (Betániába).
Egy Márta nevű asszony befogadta a házába. Mártának volt egy húga,
Mária. Ez odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait. Márta meg
sürgött-forgott, és végezte a háziasszonyi teendőket.'' -- Volt mit
tennie, hiszen legalább tizennégy fáradt férfi vacsorájáról és
elszállásolásáról kellett gondoskodnia. -- ,,Egyszercsak megállt, és így
méltatlankodott: ťUram, nem törődöl vele, hogy a húgom elnézi, hogy
egyedül szolgáljak? Szólj neki, hogy segítsen nekem!Ť Az Úr azonban így
válaszolt: ťMárta, Márta, sok mindenre van gondod, és sok minden
nyugtalanít, de csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta,
nem is veszti el sohaŤ'' (10,38--42).
A két nővérben az Egyház a
lelki élet két alaptípusát látja: Márta a jótékonyságban tevékeny,
aktív, Mária a szemlélődésben elmerülő, kontemplatív életforma típusa.
Krisztus szava rávilágít: mindkettő jó, de Mária magatartása jobb, mert
amit választott -- az élet igéjének hallgatása, a jelenlévő Úr csendes
szeretettel való szemlélése -- maradandó. S akiben ilyen éhség él, azt
az élet kenyere úgy táplálja, hogy jóllakik, és mégis vágyódik a további
töltekezésre, de jóllakottságában nincs undor, s éhségében nincs kínzó
hiányérzet. Az az éhség ellenben, amelyet a Márta-féle tevékenység
elégít ki, szenvedést okoz.
A második alkalom, amikor Mártával
találkozunk az evangéliumban, Jézus legnagyobb csodája: Lázár
feltámasztása. Az Úr Jézus nyilvános működésének vége felé közeledett.
Közel volt már a Húsvét, melyen meg kellett halnia Jeruzsálemben.
Azokban a napokban tanítványaival együtt a Jordán keleti partján
tartózkodott, ott, ahol János először keresztelt. A történteket Szent
János mondja el: ,,Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a
falujában volt egy beteg, Lázár. Ez a Mária kente meg az Urat olajjal,
és törölte meg a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. A
nővérek megüzenték Jézusnak: ťUram, akit szeretsz, beteg!Ť Ennek
hallatára Jézus azt mondta: ťEz a betegség nem okozza halálát, hanem
Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten fia.Ť
Jézus
szerette Mártát, a nővérét, Máriát és Lázárt. Amikor meghallotta, hogy
Lázár beteg, két napig még ott maradt, ahol volt, és akkor így szólt a
tanítványoknak: ťMenjünk ismét Júdeába!Ť ťMester -- felelték a
tanítványok --, most akartak megkövezni a zsidók, és újra odamész?Ť
Jézus így válaszolt: ťNemde tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár,
nem botlik meg, mert látja a világ világosságát. Aki azonban éjszaka
jár, megbotlik, mert nincs világossága.Ť Azután így folytatta:
ťBarátunk, Lázár elaludt, de megyek és fölébresztem.Ť ťUram, ha alszik,
akkor meggyógyult!Ť -- mondták a tanítványok. Akkor Jézus világosan
megmondta nekik: ťLázár meghalt. Miattatok örülök, hogy nem voltam ott,
hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá!Ť Tamás, akit melléknevén
Didimusznak hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: ťMenjünk mi is, és
haljunk meg vele együtt!Ť
Amikor Jézus megérkezett, Lázár már
négy napja sírban volt. Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy
tizenöt stádiumnyira (kb. 2,5 km), ezért a zsidók közül sokan elmentek
Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket. Amikor
Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, elébe sietett, Mária pedig
otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: ťUram, ha itt lettél volna, nem
halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy bármit kérsz az
Istentől, megadja neked.Ť'' -- Figyeljünk fel rá, mekkora hit él
Mártában! Bizalommal néz Jézusra egy olyan helyzetben, amikor emberileg
teljesen reménytelen minden, hisz a halál visszavonhatatlan. De ő bízik
az Úrban, és olyan hitvallást tesz, mint előtte senki, csak Péter.
,,Jézus megnyugtatta: ťFeltámad a testvéred.Ť Márta erre azt mondta:
ťTudom hogy feltámad, majd a feltámadáskor, az utolsó napon.Ť Jézus így
folytatta: ťÉn vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha
meghal is, élni fog. Aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre.
Hiszed ezt?Ť Márta így felelt: ťIgen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a
Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.Ť'' -- Ilyen vallomást
Krisztusról csak Péter tett, és állítanunk kell, hogy Mártának éppúgy
nem ,,a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt'', azaz nem érzéki
tapasztalatai és éles elméje következtében született meg a felismerés,
hanem a mennyei Atyától kapta ezt a hitet, mint Péter.
,,E
szavak után Márta ment, és hívta a nővérét, Máriát. Halkan szólt neki:
ťItt a Mester, és hív téged.Ť Ennek hallatára Mária gyorsan fölkelt, és
odasietett Jézushoz. Mert Jézus még nem ért be a faluba, hanem ott volt,
ahol Márta találkozott vele. Amikor a zsidók, akik ott maradtak
Máriával a házban és vigasztalták, látták, hogy gyorsan fölkel és
elsiet, utána mentek. Azt gondolták hogy a sírhoz megy, sírni.
Amikor
Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába
elé: ťUram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!Ť Amikor
Jézus látta, hogy sír, és a vele jött zsidók is sírnak, lelke mélyéig
megrendült. Megindultan kérdezte: ťHová tettétek?Ť Azt felelték: ťJöjj
Uram és nézd meg!Ť Akkor Jézus könnyekre fakadt. A zsidók megjegyezték:
ťNézzétek, mennyire szerette!Ť Némelyek így vélekedtek: ťŐ, aki a vaknak
vissza tudta adni a szeme világát, nem tudta volna megakadályozni, hogy
ez meghaljon?Ť
Jézus a szíve mélyéig megrendült, és odament a
sírhoz, mely egy kővel elzárt barlang volt. Jézus így szólt:
ťHengerítsétek el a követ!Ť De Márta, az elhunyt nővére tiltakozott:
ťUram, már szaga van, hiszen negyednapos!Ť Jézus így felelt: ťNemde azt
mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?Ť Erre elhengerítették a
követ. Jézus pedig égre emelte a tekintetét, és így imádkozott: ťAtyám,
hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudom, hogy mindig
meghallgatsz, csak a körülöttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék,
hogy te küldöttél engem.Ť E szavak után hangosan beszólt a sírba:
ťLázár, jöjj ki!Ť És a halott kijött'' (11. fejezet).
Ezt az
utolsó, legnagyobb jelet, amely mindenki számára kézzelfoghatóan
bizonyította Jézus küldetését és Messiás voltát, leginkább Márta és
Mária értette, akik hittel tekintettek az Úrra.
A harmadik
alkalommal szintén Betániában találkozunk Mártával, Máriával és
Lázárral, közvetlen Húsvét előtt. Ismét János evangélista mondja el a
következőket:
,,Hat nappal Húsvét előtt Jézus Betániába ment,
ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból. Ott vacsorát rendeztek
a tiszteletére.'' Ez a vacsora azonban nem Márta, hanem a leprás Simon
házában zajlott le. A három testvér is hivatalos volt: ,,Márta
felszolgált, és Lázár is a vendégek között volt. Mária pedig vett egy
font valódi nárduszból készült olajat, megkente vele Jézus lábát, és
megtörölte a hajával. A ház betelt a kenet illatával. Az egyik
tanítvány, Karióti Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta: ťMiért
nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a
szegények között?Ť De ezt nem azért mondta, mintha a szegényekre lett
volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és
eltulajdonította, amit rábíztak. Jézus rászólt: ťHagyd békén! Hadd
tegye, hiszen a temetésem napjára teszi.Ť'' Máté evangéliumában Jézus
így folytatja: ,,Bizony mondom nektek, ahol a világon csak hirdetni
fogják az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek majd arról is, amit ez
az asszony tett.'' (Jn 12,1--8; Mt 26,6--13).
Sajnos a
liturgikus megemlékezés Máriára -- épp azért, mert alakja egybemosódott
Mária Magdolnával -- nem terjed ki. Mártát a ferencesek kezdték
ünnepelni 1262-ben, július 29-én. A 13. század végén a római naptárba is
áttették.
--------------------------------------------------------------------------------
Szent
Jánosnál még az is olvasható, hogy mi lett Lázár feltámasztásának
következménye a három testvérre nézve: ,,Amikor a zsidók megtudták, hogy
Jézus Betániában tartózkodik, sokan elmentek. Nemcsak Jézus kedvéért,
hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. Erre a
főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mert miatta sok zsidó
elment oda, és hitt Jézusban'' (Jn 12,9- -11).
Ezt a gyilkos
tervet mégsem hajtották végre, Mártáéknak azonban érezniük kellett a
hitetlen zsidók részéről a gyűlöletet. Hiszen ők minden Jeruzsálembe
zarándoklónak tanúságot tehettek a Feltámadottról. A hagyomány tudja a
család későbbi sorsát, és a legendákban írottan is ránk maradt. Eszerint
az ősegyház elleni üldözésben (40 körül) az egész keresztény
közösséget, melynek Márta háza adott otthont, elfogták. Nagyobb
csoportról volt szó, ezért nem merték megölni őket, hanem a tengerpartra
hurcolták, és ott egy evező, vitorla és kormánylapát nélküli hajóra
rakták, és a tengerre bocsátották őket. A kivégzésnek ez nagyon gonosz
módja volt, hisz az áldozatokat a viharos tengerbe akarták fojtani. Ám a
hajó nem süllyedt el, hanem Gallia partjainál szárazföldet ért.
Kikötöttek, és hirdetni kezdték az evangéliumot! A legenda szerint Lázár
püspök lett Aix városában, Márta a város betegeit és szegényeit
gondozta, Mária pedig remeteként élt még harminc esztendeig.
--------------------------------------------------------------------------------
Mindenható,
örökkévaló Isten, kinek megtestesült Igéje arra méltatta Szent Mártát,
hogy betért a házába, és elfogadta gondoskodását, kérünk, add meg az ő
közbenjárására, hogy testvéreinkben hűségesen szolgáljuk Fiadat, és a
mennyben otthonra leljünk nálad!
Példája:
Munkával, vagy Krisztusra figyeléssel - igyekezzünk a "jobbik részt választani"...
Szent Olaf vértanú, † 1030
BOLDOG II. ORBÁN pápa
BOLDOG II. ORBÁN pápa
*Châtillon-sur Marne, 1042 körül. +Róma, 1099. július 29.
Odó
-- így hívták II. Orbánt pápává választása előtt -- a Lagerye francia
lovagi nemzetségből származott. Képzettségét a reimsi dómiskolában
szerezte, ahol Szent Brúnó (lásd: A szentek élete, 577. o.), a karthauzi
rend későbbi alapítója volt a mestere. 1064-ben Odó szubdiákonus lett,
hamarosan pedig kanonok Reimsben. Egy itáliai utazása után, amelynek
során eljutott egészen Nápolyig, 1073-ban a clunyi kolostor szerzetese
lett. Szent Hugó (lásd: 241. o.) apát alatt pappá szentelték, akivel
végül priorként oszthatta meg a felelősséget a nagy jelentőségre
emelkedett apátságért. Itt tette magáévá a megújítás lelkületét, amely a
burgundiai szerzetesi központból kiindulva mindinkább megragadta a
nyugati kereszténységet. Amikor kitört az invesztitúra harc IV. Henrik
és Szent VII. Gergely (lásd: A szentek élete, 216. o.) között, a pápa
maga mellé szólította és 1078-ban kinevezte bíborossá és ostiai
püspökké. Odó jó munkatársa és hűséges támasza volt a pápának, 1084-ben
elkísérte fogságába is.
Már VII. Gergely és utóda, Boldog III.
Viktor (1086/87) ajánlotta Odó ostiai bíboros püspököt a pápai
méltóságra, majd III. Viktor halála után a bíborosi testület Gergelyhez
és Viktorhoz hű része 1088. március 12-én Terracinában pápává
választotta.
Tekintélyes, vonzó megjelenésével és még inkább
meggyőző ékesszólásával és udvarias, nyájas modorával megnyerte
kortársait. Ha hiányzott is belőle az a szenvedélyes tűz, amely
Gergelyben lobogott, felülmúlta mégis szellemességben és az emberekkel
való bánás művészetében. Lénye hajlékonysága ellenére azonban egyáltalán
nem volt erőtlen és gyenge, mint ahogy ezt Gergely iránt a veszélyben
is megőrzött hűsége mutatja. Bizonyára a barátságosan megnyerő, szelíd
lelkület volt a sajátja, de az alapvető dolgokban sohasem hátrált meg.
Alighogy megválasztották, máris tudatta a német püspökökkel és
fejedelmekkel: ,,Amit Gergely elvetett, elvetem én is; amit ő
elátkozott, elátkozom én is; amit szeretett, magamévá teszem; amit
helyesnek és katolikusnak tartott, megerősítem; és amint ő gondolkodott,
úgy gondolkodom én is, és mindenben egyetértek vele.''
Először
persze csaknem kilátástalannak tűnt, hogy főpapságának határozott és
bátran hirdetett programját megvalósítsa. A pápa nem volt úr Rómában.
Biztonságosan csak normann földön (Dél-Itáliában) mozoghatott. Rómában
először be kellett érnie a Tiberis szigetével és jövedelem nélkül,
mindennapi kenyerét illetően jó emberek adományaira volt utalva. A Szent
Péter templom és a Laterán az ellenpápa hatalmában volt, Henrik császár
pedig a pápa hűséges hívén, Matildon aratott győzelme után hatalma
tetőpontján állt. Valóban találó volt, amit Orbán atyai barátjának, Hugó
clunyi apátnak írt: ,,Péter hajócskája nemcsak öreg és lyukas, hanem
már csaknem elmerült az áradatban''.
Orbán jellemében a
szilárdság és a rugalmasság szerencsésen ötvöződött, ez pedig egyre
növekvő sikert hozott számára: megnyerte magának Henrik fiát, Konrádot,
Lombardiában szövetségbe tömörítette Milánót más városokkal a király
ellen, találkozása szicíliai Rogeriusszal kedvező eredménnyel járt, új
kötelékek szövődtek a bizánci birodalommal és egyházzal, Hispánia
területén pedig az ország visszahódítása az araboktól (reconquista)
annyira haladt, hogy újból felállíthatták Toledó érsekségét.
Hogy
Orbán helyzete tevékenységének hét éve után milyen erős lett,
megmutatta az 1095. évi piacenzai zsinat, amelyen Itália, Franciaország,
Burgundia és Németország számos püspöke vett részt. Megújította
Ravennai Wibert (III. Kelemen ellenpápa) kiközösítését, valamint a
simónia és az immár halott Tours-i Berengár (+1088) téves
eucharisztiatana elleni határozatot. Világtörténelmi jelentőségűvé a
zsinat Alexiosz bizánci császár küldöttei révén vált, akik a pápától a
Nyugat segítségét kérték az arabok ellen. Ékes szavakkal festették le
azokat a megpróbáltatásokat és nélkülözéseket, amelyeknek a Kelet
keresztényei ki voltak téve. Szavaik mélységesen hatottak a pápára.
Miközben Orbán Cremonában fogadta Konrád királyfi hódolatát, lelke előtt
egy hatalmas terv lebegett: jeruzsálemi hadjárat a Szentsír templom
megszabadítására. Mint egykor Szent IX. Leó pápa (1049--1054), ő is a
reform lényeges feltételének tartotta a pásztor és a nyáj személyes
találkozását, ezért elment Franciaországba. Ahová eljutott, mindenütt
tevékenykedett, rendezve és javítva, dicséretet vagy feddést osztva,
amint a helyzet megkövetelte. Mindezek mellett azonban nem feledkezett
meg nagy tervéről. Régi hazájában, Clunyben alkalma volt olyan
emberekkel beszélni, akik jeruzsálemi zarándokútjaikon szerzett
tapasztalataik alapján tájékoztatták arról, hogy alig tud már zarándok
eljutni a Szentföldre.
Orbán utazásának csúcspontja a clermonti
zsinat (1095. november 18- 28.) lett. Amikor a reform valamennyi ügyét
kellőképpen megtárgyalták, a pápa bejelentette, hogy a november 27-i
nyilvános ülésen fontos közlést hoz nyilvánosságra. Akkora embertömeg
gyűlt össze, hogy a székesegyház alig tudta volna befogadni, így hát a
szabad mezőn, a város keleti kapuja előtt állítottak fel emelvényt a
pápa számára.
Prédikációjában ,,nyomatékosan hangsúlyozta
Jeruzsálem különleges szentségét, és ecsetelte az oda utazó zarándokok
szenvedéseit. Miután bemutatta a szomorú helyzetet, felkiáltott: Nyugat
kereszténységének fel kell kelnie, hogy megmentse Keletet. Szegénynek és
gazdagnak egyaránt indulnia kell. Abba kell hagyniok, hogy egymásra
támadjanak, ehelyett igazságos háborút kell viselniök, hogy Isten művét
hajtsák végre, és Isten vezérli majd őket!''
Az indulás
időpontjául 1096. augusztus 15-ét határozta meg. A keresztes hadjáratról
szóló, lelkesedéstől izzó prédikációjára a tömeg ezer hangon
válaszolta: ,,Isten akarja!'' Alig fejezte be a pápa beszédét, százak
sereglettek köréje, hogy posztócsíkokból keresztet tűzzenek a ruhájukra.
Nemcsak a néptömeg válaszolt Orbán hangjára, felhívása a nagyok körében
is visszhangra talált; ők lettek azután a keresztes sereg háborúban
tapasztalt vezérei.
II. Orbán pápa nem érte meg műve
megkoronázását. Jeruzsálemet tizennégy nappal a halála előtt foglalták
el a keresztesek, de ennek híre az ő számára túl későn érkezett; ő már
belépett a mennyei Jeruzsálembe.
A tiszteletet, amelyet a nép Orbán iránt csakhamar tanúsított, XIII. Leó 1881-ben jóváhagyta és megerősítette.
LIPNICAI BOLDOG SIMON (kb.1432 –1482)
Lipnicában,
Lengyelország északi részén született. Krakkóban végezte egyetemi
tanulmányait, igen jó eredménnyel. Kapisztrán Szent János akkoriban,
1453 nyarán járt Krakkóban. Beszédei hatására elokelo ifjak,
egyetemisták, egyetemi tanárok több mint 130-an léptek be a
Ferenc-rendbe, köztük Simon is. A hivatások ily nagy száma páratlan még
Szent János életében is, sehol máshol nem olvasunk hasonló jelenségrol.
Igazában a szentek tudnak másokban is hivatást ébreszteni a szent
életre. (A lengyel nép vallásossága is szerepet játszott ebben.) Simon
pappá szentelése után Krakkóban kezdte meg igehirdetését. Szavainak és
imáinak hatására sok bunös is jó útra tért. Naponta több órát szentelt
az imának; a Boldogságos Szuzet külön imákkal tisztelte, ünnepeit
megünnepelte. De ellátta a rendházban az egyszeru munkákat is, kerülte
az emberek dicséretét.
Több évi apostolkodás után engedélyt kapott
arra, hogy a Szentföldre zarándokoljon. Elindult azzal a titkos
szándékkal, hogy ott vértanúságot szenvedjen. Ez a reménye azonban nem
teljesült. Visszatérve folytatta az igehirdetést. Beszédeit akárhányszor
úgy fejezte be, hogy hallgatóival háromszor kiálttatta Jézus nevét.
Néhány krakkói kanonok ezt nehezményezte, szükségtelen újításnak
tartotta. Simon a legközelebbi beszédében olyan ékesszólóan beszélt
Jézus neve erejérol, dicsoségérol, megemlítve Szent Bernardint, aki
Jézus neve hirdetéséért üldözést szenvedett, de végül diadalmaskodott,
hogy a kanonokok visszavonták megrovásukat s már nem emeltek kifogást az
újítás ellen. Rendjében többféle hivatalt is viselt, egy idoben
tartományfonök volt. Testének alig engedett pihenést, „majd az örök
nyugalom idején lesz ido a pihenésre” - szokta mondani. Az 1482. évi
pestis idején hosiesen ápolta a pestises betegeketn O is elkapta a
járványos betegséget s Krakkóban 1482. júl. 18-án a felebaráti szeretet
áldozataként halt meg. Ilyen módon teljesedett vágya a vértanúság után.
Krakkóban a Szent Bernardin templomban temették el. Sírjánál hamarosan
sok csodás gyógyulás történt. XI. Ince pápa (1680 körül) hagyta jóvá
tiszteletét.
Jézus szavai: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja felebarátaiért.” (Jn 15,13.)
Imádság:
Istenünk,
add, hogy Boldog Simon példájára mi is tiszteljük Jézus Szent nevét, s a
Boldogságos Szuz segítségül hívásával felebarátunk és saját magunk
üdvösségét elnyerjük. Ki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.
Szent Simplicius vértanú, † 134
Szent Szerafima vertanúnő
Szentünk Antiochiában született és Romában élt. Egy asszony volt a
házigazdája, akit Krisztus hitére térített. Berill helytartó elküldte
katonáit Szerafimáért, de a háziasszony: Szabina is elkísérte őt. Ő is
nemesi származása nő volt. A helytartó nem mert semmit tenni, azért
hazaküldte őket. Három nap múlva újra maga elé hivatta Szerafimát,
Szabina ismét elkísérte, de látta, hogy nem tudja megmenteni a leányt,
azért hazament. A helytartó kikérdezte, felszólította, hogy áldozzon a
bálványoknak, de Szerafima ellentmondott. Két egyiptomi istentelen ifjú
kezére bízta ezután, hogy töltsék ki rajta testi vágyaikat. Azonban
nagy földrengés támadt, az ifjak olyanok lettek, mint a halottak. Végül
a helytartó megverette és fejvesztésre ítélte. Háziasszonya temette el.
Szent Teodóra vértanú