Urunk színeváltozása
A
mai nagy ünnep történetét, hogy Jézus a hegyen színében átváltozott 3
apostola szemeláttára. A három szinoptikus evangélista: Máté, Márk és
Lukács beszéli el evangéliumában. Sőt Péter apostol is említi II.
levelében: „Az Úr azért vitte magával Pétert, hogy … az a tanúság, amit
igazán mondott, megerősödik az Atya tanúságával … Magával vitte Jakabot,
mint aki az apostolok közül mindegyiknél hamarabb hal meg Krisztusért …
Végül magával vitte Jánost, mint szüzet, hogy meglátva Isten Fiának
örök dicsőségét, ezeket a szavakat mennydörögje: … Isten, volt az Ige! …
Ezenkívül a színeváltozás hegyén Péter … megláthatja az ő igazi
dicsőségét” mondja ünnepi gondolataiban Damaszkuszi szent János. „Így
amikor majd az apostolok azt látják, hogy (Jézust) elárulják, hogy
halálos gyötrelmében azért könyörög, hogy múljék el tőle a halál kelyhe,
és azután a főpap udvarába hurcolják, emlékeznek a Tábor hegyre való
felmenetelükre és megértik, hogy nem akarata ellenére szolgáltattak ki a
halálnak Azt, Akit az Istenség dicsőségével körülövezve láttak, és
akiről hallották a bizonyságot: Ő Isten szeretett Fia.” Ezekkel a
gondolatokkal Kalábriai Teofán hozza közelebb hozzánk az Ünnep
történetét. Cezareai Euszébiosz és Damaszkuszi szent János atya egy
hagyományra támaszkodva azt írják, hogy ez a csodálatos jelenség 40
nappal történt Nagypéntek előtt. Hogy s hagyomány kifejezésre jusson, a
szent kereszt felmarasztalása előtt 40 nappal ünnepeljük meg a
színeváltozás eseményét.
Gondolat:
Én Uram, én Istenem!
Szent Agapitusz diakonus és vértanú, † 258
Szent Berta
Szent Doroteusz apát és hitvalló, † 560
Szent Felicissimusz diakonus és vértanú, † 258
Szent Jusztusz vértanú, † 304
Szent Kremesz hitvalló, † 1116
BOLDOG SAVOYAI LUDOVIKA klarissza (1461-1503)
Szent Berta
Szent Doroteusz apát és hitvalló, † 560
Szent Felicissimusz diakonus és vértanú, † 258
Szent Jusztusz vértanú, † 304
Szent Kremesz hitvalló, † 1116
BOLDOG SAVOYAI LUDOVIKA klarissza (1461-1503)
A
savoyai nagyhercegség, mely ma Franciaország része, a 15. században
bizonyos fokú önállósságot élvezett. Itt látta meg Ludovika a.
napvilágot mint Amadé nagyherceg leánya. Anyja XI. Lajos francia király
huga volt. Hogy vallásilag kituno nevelésben részesült, azt garantálja
apja életszentsége, mert ot a boldogok közt tiszteljük. Igen ritka eset
ez a reneszánsz korban. Apjától tanulta a buzgó imaéletet, a. szentmise
és szentségek kultuszát, a fényuzés kerülését, a szegények fölkarolását.
Hajlott a szüzesség vállalása felé, de mivel szüleit korán
elveszítette, gyámja, nagybátyja akaratából férjhez ment Chalon
hercegéhez, Hugóhoz, akivel nagy szeretetben éltek. Gyermekük
valószínuleg nem született. Házasságában is megorizte ifjúkora erényeit:
szerényen élt, az udvari élet felkínálta élvezeteket kerülte, s ami
nagy dolog: imádságos életével, jó példájával környezetére is jó
hatással volt: vallásosságban, jó erkölcsökben jó elomenetelt tettek.
Férje is a tökéletességre törekvésben követte példáját. Amikor 27 évesen
megözvegyült, ellenállt rokonai únszolásának, hogy újra férjhez menjen;
minden törekvése az volt, hogy családi, anyagi ügyeit elrendezve régi
vágyát követi: a ferences szerzetesi életre vállalkozik. Ebben az
átmeneti idoben még következetesebben fordult Isten felé, tekintélyes
javait, melyekkel rendelkezett, a szegények, az Egyház, a szerzetesnok
javára fordította, látogatta a betegeket, elhagyottakat. Végül rokonai
ellenkezését legyozve belépett az orbei klarissza kolostorba, mely a mai
Svájc területén van. Itt gyorsan kitunt a szerzetesi erényekkel: a
szerzetesi szabályok megtartásával, alázatossággal, engedelmességgel, a
szegénység vállalásával. Gyengéd áhítattal fordult a szenvedo Úr Jézus
és az o szent Anyja felé. 42 évés korában súlyos betegség érte, melyet
türelemmel viselt, majd a szentségek buzgó felvétele után, a Szuzanyát
köszöntve azon a napon, melyet elore tudott, elköltözött ebbol a
világból. Tiszteletét XVI. Gergely pápa erosítette meg a 19. században.
„Kívánom,
hogy az asszonyok tisztességes ruhába járjanak, szemérmesen és
szerényen ékesítsék magukat: ne fodorított hajjal, arannyal, gyöngyökkel
és drága ruhában, hanem amint istenfélelemben élo asszonyokhoz illik,
jótettekkel.” (1 Tim 2,9.)
Imádság:
Istenünk,
te Boldog Ludovikát az élet különbözo útjain példaképül állítottad
elénk. Add kérünk, hogy ot utánozva neked szüntelenül engedelmeskedjünk,
hitben és cselekedeteinkben tetszésedre legyünk. A mi Urunk Jézus
Krisztus által.
Szent Pásztor vértanú, † 304
SZENT II. SZIXTUSZ pápa
SZENT II. SZIXTUSZ pápa
+ Róma, 258. augusztus 6.
Valerianus
császár, aki 253--260 között uralkodott, 257-ben gonoszul kieszelt
módon üldözte a keresztényeket: tervszerű álnoksággal a papság ellen
támadt, hogy pásztoraitól megfosztva szétzilálódjék a nyáj. II. Sixtus
pápa is ennek esett áldozatául 258. augusztus 6-án, pedig mindössze egy
évvel korábban lépett Péter örökébe.
Pontius, Szent Ciprián
püspök életrajzírója Sixtust jóságos, békeszerető, s ezért igen szent
püspöknek mondja. Ezzel a pár jelzővel valószínűleg arra utal, hogy az a
feszültség és vita, ami István pápa és Ciprián között alakult ki az
eretnek-keresztség kérdésében, az ő idejében megoldódott. Ebből az
alkalomból levelezett Sixtus az alexandriai püspökkel.
Cipriántól
való az első híradás Sixtus vértanúságáról: ,,Azt is tudjátok, hogy
Sixtust augusztus hatodikán az egyik temetőben négy diákonusával együtt
kivégezték.'' A pápát szentmise közben fogták el a katakombában, és
azonnal le is fejezték. A pápasírok között kapott nyugvóhelyet, amíg át
nem vitték maradványait a Via Latina mellett lévő Sixtus-bazilikába.
Az
első pápákhoz hasonlóan Sixtust is bevették a római kánonba. Az összes
vértanú pápák közül hamarosan őt övezte a legnagyobb tisztelet. Damasus
pápa (366--384) róla is verses sírfeliratot készített. A későbbi korok
azt is tudni vélik, hogy Sixtus művelt filozófus volt, és neki
tulajdonítottak egy mondásgyűjteményt, amely a pogányok életbölcsességét
ültette át keresztény talajba.
Ünnepét 1969-ig Urunk színeváltozása előtt, augusztus 5-én, 1969-től két nappal később, augusztus 7-én üljük.
--------------------------------------------------------------------------------
A
szent vértanú pápáról, akit a hagyomány ,,jóságos és békeszerető
püspöknek'' mond, s akit Szent Lőrinc diákonus kísért a kivégzésre, a
történeti források alig mondanak valamit.
Legendája annál többet
tud róla. Eszerint Sixtus athéni születésű volt, és szülővárosa
hírnevének megfelelően okos filozófus. Bölcsessége vezérelte előbb a
pogányságból a kereszténységbe, majd az Egyházon belül a papságra, s
végül a pápaságra.
Ez a legenda úgy mondja el a vértanúságát,
hogy az üldözés kitörésekor elfogták és bebörtönözték. Mikor a börtönbe
vitték, Lőrinc, aki a pápa diákonusa volt, utána futott és így kiáltott:
,,Atyám, hová mégy a fiad nélkül? Hová mégy a szolgád nélkül?'' Erre a
pápa így válaszolt: ,,Fiam, nem hagylak magadra, de rád nagyobb küzdelem
vár. Három nap múlva követni fogsz. Közben azonban fogd az Egyház
kincseit, és oszd szét a szegények között!''
Valerianus császár
pedig parancsot adott, hogy vigyék Sixtust Mars templomához, s
amennyiben nem hajlandó áldozni az isteneknek, fejezzék le.
--------------------------------------------------------------------------------
Mindenható
Istenünk, ki Szent Sixtus pápának és társainak megadtad, hogy Jézusért
és az Evangéliumért feláldozzák életüket, kérünk, adjon nekünk erőt a
Szentlélek, hogy a hitet készséges lélekkel befogadjuk, és bátran meg is
valljuk!
Példája:
Légy képzett, szeretettel teljes!