SZENT ANNA és SZENT JOACHIM
Az
újszövetségi szent könyvek semmit nem mondanak a Boldogságos Szűz Mária
szüleiről. Néhány névvel találkozunk a rokonságból: Erzsébet és
Zakariás, Szalóme és Zebedeus, de e két szülő nevét nem tudjuk. Egy 2.
századi apokrif könyv mondja, hogy Mária édesanyját Annának, apját
Joachimnak hívták, és a két név jelentése figyelmet érdemel, mert Anna
annyit jelent: kegyelemmel áldott, Joachim pedig: Isten megvigasztal.
Az
ünnep a 13--14. században terjedt el Európában, annak az érdeklődésnek
következményeként, amellyel Krisztus emberi természete és emberi
valósága felé fordultak a hívők. Ez az érdeklődés a keresztes háborúkból
visszatért lovagok elbeszélései nyomán éledt föl, és kiterjedt Jézus
szülőföldjére és rokonságára is. Érhető, hogy az Üdvözítő nagyszülei
iránti tisztelet is felélénkült.
Az ünnep dátuma egy templom
fölszentelésének évfordulójából adódott. A régi hagyomány ugyanis úgy
tartotta, hogy Mária Jeruzsálemben született, és szülőháza, Anna asszony
háza a Bethesda-tó közelében állt. Az 5--6. században e föltételezett
születési hely fölé bazilikát építettek, s ennek fölszentelési napja
volt július 26.
Szent Anna tiszteletéről Bálint Sándor a
következőket írja: ,,A hazai Szent Anna-tisztelet gazdagságát és színes
változatosságát a kultusz sokrétűsége mutatja. Kiváltságos patrónájaként
tisztelte sok ügyében-bajában az asszonynép, de tisztelték azok is,
akiknek foglalkozása valamiképpen a gazdaasszonysággal, asszonyi
gondoskodással függ össze: a szövőmunkások, csipkeverők, seprűkötők.
Céhpatrónaként
tisztelték az asztalosok azért, mert hajdanában az oltárszekrény
elkészítése a mesteremberek feladatai közé tartozott, márpedig Anna volt
méltó arra, hogy az élő tabernákulumot, Máriát a méhében hordozza... a
kádárok is tisztelték, nyilván abból a megfontolásból, hogy Jessze
törzséből, Anna és Mária méhéből sarjadt a Szőlőtő: belőle termett a
megváltás bora, (a megváltó Vér)... Védőszentje volt a bányászoknak is,
nyilvánvalóan azért, mert ünnepének evangéliuma a szántóföldön elrejtett
kincsről, a drágagyöngyöt kereső kalmárról szólt, és e hasonlatokat
Szent Annára is lehetett vonatkoztatni. A barokk korban Szent Anna külön
tisztelt patrónája volt a haldoklóknak.''
A bizánci rítusban
július 25-én ülik Szent Anna asszony halála napját, amely napon
Konstantinápolyban 550 körül templomot szenteltek a tiszteletére.
Nyugaton a 12. századtól terjedt el a július 26-i ünnep. V. Pius pápa
1568-ban eltörölte, de 1583-ben ismét felvették a római naptárba, július
26-ra. Szent Joachimot 1584-től március 20-án, 1738-tól a
Nagyboldogasszony oktávája utáni vasárnapon, 1913-tól augusztus 16-án
ünnepelték. 1969-ben egy napra tették Szent Annával.
--------------------------------------------------------------------------------
A
legenda elbeszélése szerint Szent Anna szüleit Stolanusnak és
Emerenciának hívták, és Betlehemben éltek. Anna a Názáretben élő
Joachimnak lett a felesége, s mindketten Júda nemzetségéből és Dávid
házából származtak. Húsz évig éltek már együtt, de nem volt gyermekük. A
vagyonukat három részre osztották: egy részt maguknak tartottak meg, a
másik részt a templomnak és a papoknak adták, a harmadik részt pedig
szétosztották a szegények között.
Gyermektelenségük fájdalmát
tovább fokozta egy eset: a templomszentelés ünnepére fölmentek
Jeruzsálembe, és Joachim áldozati ajándékot akart felajánlani, de egy
Iszakár nevű pap visszautasította az ajándékot azzal a megokolással,
hogy bűnös kézből nem fogadja el. Joachim házasságának terméketlenségét
ugyanis bűnössége nyilvánvaló jelének látta.
Joachimot ez a
megszégyenítés olyan érzékenyen érintette, hogy hazatérve elhatározta:
nem marad többé a városban, hanem elbujdosik az erdőkbe és a mezőre a
pásztorok közé. És így is tett. Nem sokkal később azonban megjelent neki
Isten angyala és megvigasztalta. Megígérte neki, hogy imádságaiért és
alamizsnáiért Anna gyermeket szül, mégpedig egy leányt, akit majd
Máriának kell nevezniük. Az angyal azt is megmondta, hogy a gyermek
fogantatásától fogva telve lesz Szentlélekkel. Szava igazsága mellé
jelül azt adta, hogy Joachim menjen föl Jeruzsálembe hálát adni
Istennek, és a templomban, az Aranykapunál találkozni fog a feleségével,
akit ugyanígy angyali jelenés indít arra, hogy a templomba menjen. Úgy
is történt. Joachim és Anna az Aranykapunál találkoztak, boldogan
elmondták egymásnak a látomásukat, majd hálát adván Istennek,
visszatértek otthonukba, Názáretbe.
Anna az ígéret szerint
fogant és megszülte a kislányt, akit Máriának neveztek el. Joachim
ezután hamarosan meghalt. Anna másodszor is férjhez ment egy Kleofás
nevű férfihoz, kitől ismét lánya született, és azt is Máriának nevezték.
Kleofás halála után Anna harmadszor is férjhez ment egy Salamon nevű
férfihoz, akitől újra leánygyermeket szült, és e harmadik lányt is
Máriának nevezték el.
A legenda -- az apokrif szerzőktől vett
értesülések alapján -- így részletezi Jézus rokonságát: az a Mária, aki
Anna második házasságából született, később Alfeus felesége lett, és
négy fiút szült: a fiatalabb Jakabot, Júdás Tádét és a Zelóta Simont,
akik Jézus apostolai lettek, valamint a Justusnak nevezett Józsefet, aki
Jézus tanítványa volt. A harmadik Mária, akit atyja után Szalóménak is
hívtak, Zebedeus felesége, Jakab és János apostol anyja lett.
Ezek
az adatok természetesen nem fedik a történeti valóságot, de azt a hívő
és szeretettel teljes gondoskodást jelzik, ahogy a hagyomány próbálta
értelmezni az evangéliumokban is előforduló ,,Úr rokonai'' kifejezést.
A
legenda azt is tudja, hogy Anna még élt, amikor a Szentcsalád Nagy
Heródes halála után visszatért Egyiptomból, és megláthatta a kicsi
Jézust. Lelkét angyalok vitték Ábrahám kebelére, s mikor az Úr Jézus
fölment a mennybe, őt is a mennyországba vitték.
Illyés
Andrásnál olvasható Szent Anna legendája végén: ,,Amiképpen a víz
annyival tisztább, amennyivel a szép forráshoz közelebb meríttetik, úgy
Szent Anna annyival nagyobb tisztasággal részesült a jóságos
cselekedetekben, amennyivel közelebb volt a minden jóságos
cselekedeteknek kútfejéhez, a Jézus Krisztushoz.
Ily kedves
lévén azért Szent Anna asszony az Isten előtt, kérjük őt, legyen
szószólónk ő Szent Fölségénél, és minékünk nyerjen végig megmaradó szent
malasztot, hogy holtunk után mindörökké örvendezvén, dicsérhessük az
Úristent a mennyei boldogságban.''
--------------------------------------------------------------------------------
Istenünk,
ki Szent Joachimot és Szent Anna asszonyt arra választottad, hogy tőlük
szülessék Egyszülött Fiad édesanyja, az ő közbenjárásukra kérünk, add
meg, hogy elnyerhessük az üdvösséget, melyet minden nép számára ígértél.
Szent Anna Példája:
Az Isten iránti végtelen szeretet adta Máriát és Jézust a világnak!
Szent Joachim Példája:
A megpróbáltatásokban hűségesek adják a legnagyobb kincseket a világnak!
Boldog Szent Annáról nevezett GALVAO* ANTAL (1739-1822)
Brazília
észak-keleti részén, Guarantingueta* városban született. Szülei
tehetos, tekintélyes emberek voltak, gyermeküket megfelelo iskolai és
vallásos nevelésben részesítették. 20 éves korában az alkantarínus
ferencesek közé lépett, 1762-ben szentelték pappá. Utána néhány évig Sao
Paolo*-ban tanulmányait folytatta a Szent Ferenc kolostorban, majd nagy
buzgalommal kezdte meg apostoli munkáját mint igehirdeto, gyóntató és
házgondnok. Ez utóbbi beosztása alkalmat adott neki arra, hogy sok
emberrel érintkezzék, s szeretetét kiárassza a szegények, betegek felé.
Nagy ügybuzgósággal békítette a viszálykodó házastársakat s szolgálta a
házasságok egységét és békéjét. A Mária-tisztelet kiváló terjesztoje
volt, o maga, követve Grignon Szent Lajos ajánlását, Mária gyermekének
és örökös szolgájának ajánlotta fel magát. Felkarolta a Szent Terézia
recesszusházat, ahol szerzetesek módjára éltek buzgó nok (a polgári
rendeletek tiltották, hogy szerzetesi fogadalmat tegyenek). Ezt a
közösséget, melynek gyóntatója, vezetoje volt, elnevezte a „Fény
Recesszusának”; a közösség késobb csatlakozott a koncepcionista
novérekhez. (Alapítójuk Szt. Beatrix, lásd. szept. 1.) A novéreknél
bevezette az örökös szentségimádást, új Regulát is írt számukra.
Közremuködött új rendház és templom építésén. Elöljárói, püspökök,
rendtársai s a civil hatóságok is nagyra becsülték, fontos hivatalokat
bíztak rá: volt tartományi definítor, általános vizitátor, káptalani
elnök, a ferences III. rend komisszáriusa. Irányította Sorocaba*-ban a
Szent Klára recesszus alapítását. Élete utolsó éveit a Fény
recesszusházban töltötte, továbbra is vezetve a közösséget. Türelmesen
elviselt szenvedések után 1822. dec. 23-án hunyt el szentség hírében.
„Isten igaz férfija, Szent Ferenc és Alkantarai Szent Péter igaz
tanítványa, aki mindig a hit fényében járt és sok csodálatos erénnyel
tündökölt” - így jellemzi ot a római dekrétum. II. János Pál avatta
boldoggá Rómában 1998-ban, sok brazíliai honfitársa és rendtársa
jelenlétében.
„Nehéz idokben, mint amilyen a mostani, különösen
szükség van a szeretet és a béke embereinek tanúságtételére, mint
amilyen Boldog Antonio is volt.” A boldoggá avatási beszámolóból.
Imádság:
Istenünk,
te Boldog Antal hitvallódat a szerzetesi élet felvirágoztatására
mennyei kegyelmekkel és kiváló erényekkel ruháztad fel, segíts minket
is, hogy példájára mindig a hit fényében járjunk s a jócselekedetek
gyümölcseit teremjük az örök életre. Krisztus, a mi Urunk által.
Szent Aurél vértanú, † 852
Szent Hermolaosz és vértanútársai
Szent Hermolaosz és vértanútársai
Hermolaosz
és társai: Hermipposz és Hermokratosz felszentelt vértanúk, a
nikomédiai egyház papjai voltak. Azoknak a vértanúknak maradékai voltak,
akiket Makszimián császár tűzhalálra ítélt (vértanúságukat december
28-án ünnepeljük). Mindhárman elrejtőztek különböző helyeken a
pogányoktól való félelmük miatt, de alkalmas időkben és helyeken
keresztény hitre tanították a pogányokat, és Krisztushoz térítették
őket. Így szent Hermolaosz, meglátva a pogány Pantaleimon orvost,
beszédeivel kereszténnyé tette. A keresztény hit terjesztése miatt
mindhárom papot elfogták és az ítélőszék elé állították, A kihallgatás
közben bátran Istennek vallották Krisztust, és gyalázták a bálványokat
és azok imádóit. Mindnyájukat lefejezték 305 körül.
Szent Natália vértanú, † 852
Szent Piroska vértanúnő
Szent Piroska vértanúnő
Piroska
nemes római szülők gyermeke volt. Egy Róma környéki faluban született
pénteki napon, azért kapta a Piroska, görögül Paraszkéva, latinul
Veneranda nevet. Már gyermekkorától megszerette a keresztény hitet, és a
Szent Iratok olvasását. Szülei halála után gazdag örökséget a
szegényekre hagyta, ő maga pedig kolostorba vonult. bejárta egész
Szicíliát és mindenütt térítette a pogányokat. Majd Galliába ment át,
ahol Antonius császár és vezére Aszklepiász sok kínzás után, amelyeket
hősiesen tűrt, lefejeztette 140 körül.