Egyházunk
emberi testben angyalnak, a próféták kitűnőségének nevezi Illés
prófétát. Az Ószövetség szentjei közül, a karácsony előtti atyák
kivételével neki szentel külön ünnepet az egyházi év folyamán. Illés
papi családban született krisztus előtt kb. 800 évvel. Aszkéta életet
folytatott. Izrael országban, vagyis az északi királyságban élt. A
bálványimádásba merült zsidó nép megtérítésére mindent elkövetett, amit
Isten parancsolt neki. Amikor minden fáradozása hiábavaló volt, sőt őt
is üldözni kezdték, imádságára Isten három és fél évig nem adott az
embereknek esőt a földre. Ennek az időnek végén, Istenben bízva,
próbatételre hívta fel a király előtt a bálványok papjait. A próbatétel
fényesen sikerült, Izrael népe megismerte, hogy ki az igaz Isten, a
bálványok papjait Illés kiirtotta. Életében üldözéseket szenvedve és
menekülve, de nagy csodákat is téve, palástját és prófétai tehetségét
tanítványára Elízeusra hagyva, tüzes szekér által elragadtatva a Jordán
partjáról 810 körül az égbe vitetett. Életének tetteit az ószövetségi
Szentírásban a Királyok I. és II. könyvében olvassuk.
EMILIÁNI SZENT JEROMOS*Velence, 1486. +Somasca, 1537. február 8.
Azt
a kort, amelybe a velencei patrícius-fiú, Girolamo (Jeromos) Miani
beleszületett, szellemi téren a reneszánsz virágzása jellemezte, mely az
antik kultúra értékeit új életre keltette. Az irányzattal a pápaság is
szövetségre lépett, bár a vallási életnek ez nem mindig tett jó
szolgálatot. A kor politikai arcát a gyakori, olykor vad háborúskodás
szabta meg: a habsburg Spanyolország és Franciaország, vagy az Egyházi
Állam és egyéb itáliai fejedelemségek, városköztársaságok és nemesi
családok Észak-Itáliát ismételten lángba borították. A harcokba a
tengereken uralkodó büszke Velence is alaposan belekeveredett. Az
erkölcsök eldurvulása, egész országrészek kipusztulása, a nép
elszegényedése, a közigazgatás, a jog és az egészségügy zűrzavara lett a
következmény. Az apokaliptikus lovasok, a háború, az éhség, a pestis és
a halál -- akiket Dürer Albert éppen akkoriban metszett látomásos
erővel fába -- pusztítva járták be a messzi tájakat és népeket.
A
harcra és kalandra éhes ifjú Jeromos korán belesodródott e véres
viszályokba. Szülővárosa rábízta a Piave felett őrködő kis erőd,
Castelnuovo védelmét a Velence és I. Miksa császár között kitört
háborúban. S történt, hogy a császáriak egyik rajtaütése alkalmával,
1511 augusztusában alulmaradt és fogságba került. Ez bizony súlyos
csapás volt magasan szárnyaló reményeire és evilági tettvágyára. A
rabságban viszont mélyreható változás következett be lelkében. A börtön
csendjében és magányában magába szállt, a kegyelem megragadta. Hasonló
történt vele, mint tíz évvel később Loyolai Ignáccal, amikor sebesülése
után a betegágyban magába szállásra és megtérésre használta föl idejét: a
világias gondoskodású, harcias és hírvágyó katonából Krisztus
szenvedélyes harcosa lett, telve az Isten és a felebarát iránti
szeretettel. Egy hónapi fogság és a csodás, a Szűzanya által kieszközölt
szabadulás elegendő volt arra, hogy átformálja őt: Annak követője lett,
aki abban az időben is a szenvedő és gondok közt vergődő emberekben
mutatkozott meg.
Jeromos egy ideig még önvizsgálatott tartott,
és készülődött a hősi keresztény hivatásra. Három évig volt Castelnuovo
községi elöljárója. Ez alatt sokat vezekelt és a felebaráti szeretetet
gyakorolta. Azután határozottan, éretten és visszavonhatatlanul rálépett
a Gondviselés által mutatott útra. Velencében fölkészült a papságra, és
1518-ban, harminckét évesen fölszenteltette magát. Most már megvolt
minden föltétel karitatív életműve számára. Ettől fogva Isten
szolgálatába állította önzetlen munkáját, fáradhatatlan buzgalmát és
odaadását.
1528-ban, amikor hazájában éhínség és járvány
tombolt, kézzelfoghatóan megnyilatkozott bátor áldozatkészsége. Minden
holmiját az ínségeseknek ajándékozta, éjszaka eltemette az utcán heverő
halottakat, és ápolta a betegeket, egész addig, amíg maga is megkapta a
kiütéses tífuszt. Ha rabsága a szerzetesi élet előkészületi ideje volt,
ez a betegsége a novíciátus lett a keresztény tökéletességre való
törekvéséhez.
Fölgyógyulása után 1531-ben lemondott minden
tulajdonáról. Teljesen a szegényeknek szentelte magát, mégpedig az árva
gyermekeknek, akik -- szomorú képe ez a kornak -- csapatosan kószáltak
mindenfelé. Otthont és munkát szerzett nekik. A Szent Rókus-templom
melletti házba gyűjtötte őket, egyszerű élelmezést, vallásoktatást és a
rendszeres munkára való fölkészítést kaptak. A velencei kormányzat
támogatta fáradozásait, hiszen a közjót szolgálta, és 1531-ben az árvák
rendelkezésére bocsátotta a ,,gyógyíthatatlanok ispotályát''.
Ez
a siker arra ösztönözte, hogy működését kiterjessze Velencén túl
egészen Milánóig. Több városban árvaházakat alapított, gondjába fogadta a
veszélyeztetett leányokat, ápolta a betegeket, és hitoktatásban
részesítette a falusiakat.
Példája más, nemes gondolkodású
embereket is megmozgatott, akik segítették vállalkozásaiban.
Együttélésük rendezésére és megalapozására, de azért is, hogy a
kibontakozó szeretetműnek világos szabályozást adjon, leghűbb segítőit
szerzetesi közösségbe fogta össze. Ebben támogatta őt Chieti püspöke, a
későbbi IV. Pál pápa. Egy 1528-ban alapított, 1540-ben jóváhagyott, az
ágostonos regulát követő férfirend jött így létre, amely Itáliában ma is
működik, s amelyet anyaháza után szomaszkai rendnek neveznek.
Árvaházak, szegény- otthonok, kórházak és diákotthonok fenntartása a
munkaköre.
A pestis ismét dühöngeni kezdett, és a szeretetnek
immár 51 éves apostolát semmi sem tarthatta vissza, hogy a szeretet
csatájának első vonalában küzdjön. A szerencsétlen áldozatok ápolása
közben őt is megtámadta a szörnyű ragály. Istenben remélő bizalommal
fogadta el. Keresztény derűje, amely egész életén át lendülettel
töltötte be, töretlen maradt, állandóan vidám arca most sem sötétedett
el. Amikor már halálán volt, még egyszer lelkére kötötte társainak, hogy
kövessék a keresztet, az evilági dolgokat kevésbe vegyék, a
szegényeket, az elhagyottakat meg a betegeket szeressék, és
egyetértésben, szeretetben éljenek együtt. Lényegileg a szellemi
végrendelete ez, amely nemcsak szerzetestársainak szól. Szemét és kezét
az ég felé emelve a ,,Jézus és Mária'' szavakkal halt meg 1537. február
8-án, Somascában.
Egy tisztán látó emberbarát és nagyszívű
jótevő távozott vele a földről, de a katolikus reform apostolaként
tovább sugárzott a hitújítás idején. Példakép lett, aki a maga korában
és környezetében izzó szívvel és gyakorlati érzékkel közelítette meg az
emberi nyomorúságot, és derűsen, feltétel nélkül Krisztusnak élt. A
saját korára szabott, de minden időben érthető és követhető példát
hagyott az Egyházra a szent és karitatív életről.
XIV. Benedek pápa 1747-ben boldoggá, XIII. Kelemen húsz évvel később
szentté
avatta Emiliáni Jeromost. XI. Pius 1928-ban a szomaszkaiak négyszáz
éves jubileuma alkalmából az egész Egyház számára az árvák és a szülői
szeretetet nélkülöző gyermekek védőszentjévé emelte.
Ünnepét 1769-ben vették föl a római naptárba, július 20-ra. 1969-ben a halála napjára, február 8-ra tették át.
--------------------------------------------------------------------------------
Emiliáni Jeromos, mielőtt a 16. századi ,,árvák atyja'' lett, mint tettre vágyó obsitos már átélte a tulajdonképpeni megtérést.
Miután
Castelnuovo elesett, a győztes ostromlók -- bátor ellenállása miatt
földühödve -- egy mély pincezugba zárták és vasra verték. Ebben a
nyomorúságos helyzetében, amikor élete is veszélyben forgott, a fiatal
tiszt visszaemlékezett buzgó gyermekségére, és a Trevigiben tisztelt
Szűzanyához könyörgött. Nem sokkal ezután e halottnak vélt ember
egyszercsak föltűnt Trevigiben, kezében a bilincsekkel, és elbeszélte,
hogy megjelent neki a Szűzanya, leoldotta bilincseit, és kivezette az
ellenséges őrök között. A bilincseket a Szűzanya oltárára helyezte.
Velencében, ahol ünnepélyesen fogadták, a Szent Márk téren nyilvánosan
ismertette szabadulásának történetét.
Jeromos nemcsak katonai
pályafutásának fordított hátat, hanem indulatosságának és
nagyravágyásának is. Egy napon -- így beszélik -- neki kellett
elintéznie egy fiatal rokonának valamilyen ügyét. Az üzletember, akivel
tárgyalt, durván és szemtelenül viselkedett vele. Szidta, átkozta, és
megfenyegette, hogy szálanként kitépi a szakállát. Az egyébként annyira
hirtelen és forrófejű Jeromos, aki korábban fogával tépte volna szét az
ilyen embert, teljesen nyugodt maradt, és derűs mosollyal ezt mondta:
,,Itt a szakállam, tégy vele, ahogy mondod, ha Isten is úgy akarja.''
Az
1528-as ínséges évben Jeromos azon fáradozott, hogy elűzze a szegények
küszöbéről a halál kísértetét. Csónakja éjjel-nappal járta Velence
csendes csatornáit, éhségtől haldoklókat vagy halottakat keresve. Azután
lemondott szenátori méltóságáról. A tekintélyes férfit ócska ruhában
látták az emberek, amint az utcákat járta. Ahol csavargó gyermeket
talált, kinek arcáról lerítt az éhezés, magához vette az öreg házba,
amelyet bérelt. Legtöbbüknek nem voltak szülei, koldulásból és
lopkodásból éltek, s a patkányok között aludtak a keskeny rakpartokon.
Tízből százan lettek, százból ezren, és a szent mégsem taszított vissza a
nyomorba egyetlen gyereket sem, aki hozzá menekült. Kézműveseket
alkalmazott, hogy mesterségre tanítsa őket. Szigorú házirenddel
igyekezett pótolni az elmaradt nevelést. Védenceit hamarosan mindenütt
ismerték és fölismerték, fehér ruhájukról, szentolvasójukról és
keresztes zászlójukról.
--------------------------------------------------------------------------------
Istenünk, irgalmasság Atyja, aki Emiliáni Szent Jeromosban atyát és oltalmazót adtál az árváknak, kérünk, az ő közbenjárására engedd, hogy híven őrizzük az istengyermekség lelkét, mely által a fiaidnak hívnak minket, és azok is vagyunk!
ANTIÓCHIAI SZENT MARGIT szűz, vértanú
--------------------------------------------------------------------------------
Istenünk, irgalmasság Atyja, aki Emiliáni Szent Jeromosban atyát és oltalmazót adtál az árváknak, kérünk, az ő közbenjárására engedd, hogy híven őrizzük az istengyermekség lelkét, mely által a fiaidnak hívnak minket, és azok is vagyunk!
ANTIÓCHIAI SZENT MARGIT szűz, vértanú
A 6. század után készült legendája így beszéli el életét:
290
esztendő telt el üdvözítő Urunk megtestesülése óta, amikor
Diocletianus, a dalmáciai írnok fia kegyetlen kézzel ragadta meg a római
birodalom kormányát. Uralkodásának első évében ugyanis társként maga
mellé vette a gonosz és elvetemült Maximianust. Mindketten gyűlölettel
fordultak a keresztények ellen. Diocletianus az üldözésben felülmúlta a
korábbi császárokat, mert elrendelte, hogy az egész birodalomban
állítsák bíróság elé a keresztényeket, s tűzzel-vassal irtsák őket, hogy
még a nevük is eltöröltessék a földről.
Uralkodásának 19.
esztendejében ő maga keleten, Maximianus nyugaton irtotta az Egyházat.
De a mindenható Isten ítélete szerint az üldözés második évében
Diocletianus Nikomédiában, Maximianus pedig Milánóban letette a császári
méltóságot. A kegyetlen üldözés ezután még egyszer föllángolt és
Konstantin hetedik évéig tartott. Ekkor Marcellus volt a pápa, aki maga
is vértanú lett (304. április 26-án).
Ebben az időben Margit,
aki 15. évében járt, amikor hallott az üldözésről, így könyörgött az
Úrhoz: ,,Uram, Jézus Krisztus, ki a szentek élete és erőssége, a
szomorúak vigasztalója, s az ínségesek üdvössége vagy, ki soha nem
hagyod el azokat, akik remélnek benned, erősíts meg engem, kis
szolgálódat, hogy ha ideér a zsarnoki hatalom, rám támad és testemet
megkínozza, ne engedd, hogy megtagadjalak! Uram, te alkottad a lelket és
a testet; ismered a törékeny embert. Kérlek, emlékezz rá, hogy por és
hamu vagyok. Apám és anyám, kiknek buzdítaniuk kellene, hittagadásra
akarnak rávenni. De te, Uram, aki az én hűséges üdvözítőm vagy, hiszem,
hogy elfogadsz áldozatul, ezért nem félek; mert mit tehet velem az
ember?''
Ez a szűz, Margit egy Aedesius nevű tekintélyes pogány
pap leánya volt. Apja nagyon szerette, anyja viszont korán meghalt, s
így a kicsi Margit vidékre került egy dajkához, aki keresztény volt.
Amikor a felcseperedett Margit hazakerült, apja felismerte, hogy
keresztény lett. Mindent elkövetett, hogy lányát ,,kijózanítsa''. Amikor
látta, hogy semmire sem megy, iszonyúan megharagudott, rá sem bírt
nézni, sőt elűzte a házától. Az Úr azonban, aki soha nem hagyja el a
benne bízókat, szokásos jóságával megvigasztalta Margitot, s oly
kedvessé tette egykori dajkája előtt, hogy az leányává fogadta.
Az
erények közül főként az alázatosságot kapta ajándékba az Úrtól; ennek
erejében feledni tudta nemes származását. Mindenben szolgálatára állt
dajkájának, még a bárányait is kihajtotta legelni. Ebben az időben
érkezett Asia tartományból Antióchiába Olibrius prefektus a keresztények
üldözésére. Útja a legelő mellett vitt el, ahol Margit a többi
lányokkal a bárányokat őrizte.
Olibrius meglátta, hogy Margit a
legszebb közöttük, ezért parancsot adott szolgáinak, hogy tudják meg, ki
ez a leány. Ha szabad, feleségül veszi, ha rabszolga, megadja az árát
és ágyasává teszi. A szolgák útnak eredtek, megkeresték Margitot, s a
prefektus elé vitték.
Miközben vitték, nagy félelem fogta el
Margitot a kegyetlenség miatt, amellyel Krisztus ellenségei Isten
szolgáinak nem a testét, hanem a lelkét akarták megtörni. Szent Jeromos
(lásd: A szentek élete, 552. o.) megjegyzi Remete Szent Pál (lásd: A
szentek élete, 749. o.) életrajzában, hogy sokan inkább a hegyekbe
menekültek és barlangokban éltek vadállatokkal, minthogy a pogányok
kezébe essenek. Féltek ugyanis, hogy a gyötrelmek közepette megtagadják
hitüket.
A gyötrelmektől való félelmében a gonoszok kezei között
a szűz Margit így könyörgött a mindenség Urához: ,,Irgalmazz, Uram,
irgalmazz a te szolgálódnak! Siess segítségemre szorongatásomban! Adj
erőt és kitartást a fájdalmak elviselésére, hogy akik el akarnak tőled
tántorítani, lássák és szégyenüljenek meg. Ne engedd, Uram, hogy
eltántorodjam szent vallásodtól, hanem szállj szembe ellenségeimmel,
hogy a lelkem a te segítségeddel sértetlenül szabaduljon meg ezektől a
vadállatoktól, és neked szentelt szüzességem sértetlen maradjon. Küldd
el azért a te szent angyalodat, hogy őrizze és oltalmazza testemet és
lelkemet, hogy dicsérjelek és dicsőítselek téged, mert te mindörökké
áldott vagy.''
Miközben Margit így imádkozott, a katonákkal a
prefektus szállásához ért. Jelentették a katonák: ,,Uram, méltóságod nem
sértheti meg az istenek tiszteletét és a császárok rendeletét, melyet
nemcsak Róma nemes népe, hanem az egész világ mindenütt megtart. Ez a
leány pedig, akit meg kellett keresnünk, arra a kérdésre, hogy
rabszolga-e avagy szabad, kereszténynek vallotta magát. Idegenkedik a
szent istenek tiszteletétől, és azt vallja, hogy a zsidók által
megfeszített Jézust tiszteli. Amikor megfogtuk, sem szép szóval, sem
megfélemlítéssel nem tudtunk lelkére hatni. Idehoztuk eléd, hogy magad
kivizsgálhasd a dolgot.''
Ennek hallatára a gonosz bíró nagyon
elszomorodott, s megparancsolta, hogy állítsák Margitot elébe. Így
kezdett beszélni a lányhoz: ,,Leányom, ne félj semmitől, mondd el nekem a
származásodat, hogy rabszolga vagy-e, vagy szabad?'' A szent szűz így
válaszolt: ,,Nemzetségemet ebben a városban mindenki ismeri. Ha
szabadságom felől kérdezel, tudd meg, hogy senkinek nem vagyok
rabszolgája. De számmal és szívemmel az én Uram, Jézus Krisztus
szolgálójának vallom magam, akit kiskorom óta imádok és tisztelek.'' A
prefektus megkérdezte: ,,Mi a neved?'' Margaréta így válaszolt: ,,Az
emberek Margitnak hívnak, de ami ennél több, a keresztségem óta
keresztény vagyok.''
A prefektus nagyon megharagudott, s
elrendelte, hogy sötét börtönbe zárják Isten szolgálóját, senki ne
látogathassa, ételt és italt ne adjanak neki. Így akarta megtörni
akaratát. Margitot azonban angyali látogatás vigasztalta, s mennyei
fényesség ragyogta be. Állhatatosan kitartott Krisztus megvallásában, s
minden fenyegetést semmibe tudott venni.
Amikor a prefektus
látta, hogy sem hízelgéssel, sem ijesztegetéssel nem megy semmire,
bement Antióchiába, s összehívta a város vezetőit és a bölcseket és
tanácskozott velük, hogyan lehetne okos érveléssel legyőzni Margitot,
anélkül, hogy meg kellene ölni. Hosszas tanácskozás után arra jutottak,
hogy népgyűlést kell tartani, s talán a sokaság előtti szégyentől félve
megváltoztatja magatartását, s akit a börtön és az éhség nem tudott
legyőzni, az a népszerűségnek talán enged. Másnap a prefektus pompás
bírói széket építtetett és összehívta a város népét.
Miután
összegyűlt a férfiak és nők nagy sokasága, a prefektus teljes díszben
elfoglalta székét, s parancsot adott, hogy állítsák elő Krisztus
szolgálóját. Amikor Margit előtte állt, hízelgő szavakkal kezdett hozzá
szólni: ,,Leány, látjuk, hogy vesztedbe indultál. Látjuk, hogy elmédet
bizonyos tévedések tartják fogva és intelmeinknek nyakasan ellenállsz.
Nem akarjuk vesztedet, sőt minden erőnkkel meg akarunk szabadítani,
ezért buzdítunk, hagyd el tévedésedet és lépj az üdvösség útjára, melyet
mutatunk neked, s melyen a mi kegyünket is elnyerheted is a kínzásoktól
is megmenekülhetsz. Nagyon fájdalmas volna, ha meg kellene ölnünk,
ezért adtunk eddig haladékot és nem kezdtünk kínozni. Fogadd el tehát a
jó tanácsot, hogy üdvösséget találj és ne ess a hóhérok kezébe. Íme,
előtted van az élet és a halál, az öröm és a gyötrelem, nyújtsd ki a
kezed és válaszd, amit jobbnak látsz!''
Az Úr szűz
szolgálóleánya így válaszolt neki: ,,Az üdvösségre és az örömre vezető
jó tanácsot Isten jóságából már megtaláltam és szívembe zártam. Ez pedig
az, hogy az Úr Jézus Krisztust, akit erős reménnyel dicsőítek, imádjam,
áldjam és teljes szívemből tiszteljem, s őt soha el ne hagyjam. Ez
ügyben ne fáradj tovább. És ne bizonytalankodj, mert semmi hatalom és
semmifajta erőszak nem rabolhatja el szívemből ezt a kincset.'' Olibrius
azt mondta:
,,Mióta megszólaltál, gőgös konoksággal feleselsz! S
amilyen kedves szavakkal próbáltalak meggyőzni, te olyan szemtelen vagy
jóságunkkal szemben. Joggal gondolhatok arra, hogy nem magadtól
beszélsz, hanem valaki felbiztatott, hogy így viselkedj. Nem tudom, ki
lehet az az oktalan, aki ilyen mesékkel meg tudott téveszteni téged.
Ezért van, hogy nem tudsz magadba szállni, és úgy válaszoltál, ahogy
válaszoltál. Hiszen már csak fiatal korodnál fogva sem adhatsz magadtól
ilyen választ. Minden kertelés nélkül mondd meg, ki vezetett félre?!''
Margit
erre így válaszolt: ,,Akarod tudni, ki vezetett félre, s kitől tanultam
az ostobaságot? Ha hajlandó vagy meghallgatni, hamarosan megtudhatod,
föltéve, hogy hiszel Krisztusnak.'' A bíró: ,,Türelemmel hallgatlak és
szeretném tudni.'' Margit így kezdett beszélni:
,,Bíró úr, ne
csodálkozz azon, amit ilyen fiatalon mondok, mert nem emberi dolog ez.
Halljad tehát és jól figyelj. Aki az Úr Jézus Krisztusnak hűségesen
szolgál, nem szorul világi mesterre, akitől megtanulná, mit mondjon vagy
mit válaszoljon. Ő ugyanis azoknak, akik az ő erejében bíznak,
megígérte: Mikor majd átadnak titeket a világi hatalmaknak a nevem
miatt, s királyok és fejedelmek előtt fogtok állni, ne töprengjetek
azon; mit mondjatok és mit válaszoljatok. A Szentlélek fog helyettetek
beszélni. Ha tehát ez így van, sőt mivel így van, nem töprengésből,
hanem hitből kaptam a tudást. A hitben találtam meg mesteremet. A hitből
tudjuk előadni hitünk hagyományát, s abból tudjuk visszaverni pokoli
támadásaitokat.''
Akkor a bíró azt mondta: ,,Gondoltam, hogy
valami ilyesmi lakik benned, de a legostobább hazugság áldozata vagy. Mi
magunk is hallottunk már Krisztus tévtanáról, hogy akit egyszer
behálózott tanításával, azt sem érvelés, sem erőszak nem tudja
kiszabadítani. Amit eddig csak hallomásból tudtam, azt most a te
megátalkodottságodban tapasztalom is. Egy ilyen mester ne tanítsa az én
lelkemet. Az ilyen tanítás távol legyen tőlem, mert arra indít, hogy
megvessem a császári hatalmat, elveszítsem a legszebb örömöket és örök
nyomorúságot leljek. Te még nem tudod, mekkora a császárok
méltatlankodása a keresztények miatt, ezért állítod, hogy kitartasz a
szerinted igaz és szent dologban. De ha nem akarod meghallani tanácsom,
akkor majd meglátjuk, kikerülöd-e a halált és életet találsz-e? Ne
tévesszen meg az üres remény és a hiú ábránd! Tudd meg, hogy a
legyőzhetetlen császárok azért küldtek ide bíróként, hogy Krisztus
követőit, akik a szentséges isteneket nem imádják, irgalmatlanul
megkínoztassam, s ha akkor sem hajlanak a szóra, kínhalálnak adjam őket.
Mivel ez birodalmi törvény, addig gondold meg magad, amíg időd van, s
amíg kegyességünk ifjúságodnak lehetőséget ad, nehogy később, amikor
haragunk keménységét tapasztalni kezded, kegyelmet kérj, s már nem
kaphatsz. Ne ámítsd magad, hogy hatalmamból bármi módon kimenekülhetsz,
vagy hogy valaki kiszabadíthat. Ha erre gondoltál volna, gyorsan
felejtsd el, szállj magadba és sürgősen tedd meg, amit parancsolunk,
azaz a megszabott napon velünk együtt imádd az istenek fölségét,
különben kínzások közepette fogod kilehelni lelkedet.''
Margit
így felelt: ,,Miért fenyegetsz engem, bíró? Miért gyalázod a keresztény
vallást és dicsekszel, hogy kezedből senki nem tud kiragadni? Ha az én
Uram, Jézus Krisztus csak ember lenne, ahogy te gondolod, és nem volna
igaz Isten és igaz ember, az égnek és földnek királya, fenyegetéseid
megijesztenének, engedelmeskednék parancsodnak és imádnám a néma
bálványokat. Mivel azonban ő az égben lakik és letekint az alázatosakra,
s miként a Próféta mondja: ,Trónusa az ég, lábának zsámolya a föld' --
és oly hatalmas, hogy ha akarná, téged és egész kíséretedet elnyelne a
pokol torka, ezért a legostobább dolog volna elhagyni ezt az Urat, fejet
hajtani az üres bálványok előtt és azokat dicsőíteni. Efelől, bíró úr,
nem kell bizonytalankodnod. Fogadd el igaznak, amit mondok: Sem a
császárok parancsát nem teljesítem, sem fenyegetéseiktől nem félek.
Ezért nem tisztelem a hamis isteneket. Ölj meg, tépj ízekre, égess el,
vess vadállatok elé: megölhetsz, de Krisztus szeretetétől nem tudsz
elszakítani.''
Hallván ezt a prefektus, szörnyű haragra gerjedt
és megparancsolta, hogy Margitot a hajánál fogva akasszák fel és
vesszőkkel verjék. A hóhérok végrehajtották a parancsot, s úgy
megverték, hogy testéből patakzott a vér. A körülötte álló férfiak és
asszonyok közül többen sírtak és így szóltak a vértanúhoz: ,,Sajnálunk,
amiért kínoznak! És hiába szeretnénk megszabadítani, nem tudunk. De
megmondjuk neked, hogyan szabadulhatnál meg. Láthatod, hogy a bíró
haragjában el akarja törölni a földről emlékezetedet. Légy hát okos és
szánd meg lelkedet. Könyörülj testeden, s legalább egy kicsit engedj
szavának. Talán megkönyörül a bíró rajtad és nem ölet meg.'' A szent
szűz így válaszolt: ,,Hagyjátok abba, tisztelt férfiak, s menjetek el
innen, nemes asszonyok, s könnyeitekkel ne akarjátok szétszakítani
bensőmet, mert az Apostol szava szerint megrontják a jó erkölcsöt a
gonosz beszédek. De nem ítéllek el benneteket, mert emberségesen
cselekedtek és sötétben járván nem látjátok az igaz világosságot. Ha
ugyanis ismernétek az igazság fényét, nemcsak engem nem akarnátok
visszatartani a helyes útról, hanem ti magatok is csatlakoznátok
hozzám.''
A bíró ekkor megparancsolta, hogy vonják kínpadra, s
tépjék testét kampókkal. A körülállók már nem bírták nézni, a szent szűz
azonban égből kapott erővel semmibe vette a kínzást. De az Istent nem
ismerő, pogány emberek a látványtól, amelynek irgalomra kellett volna
indítania őket, a még kegyetlenebb gyilkosságra vetemedtek. Amikor
ugyanis látták, hogy az Úr szűz szolgálója győzi a kínzást, kieszelték,
hogy másnap máglyán égetik el. Meghozván az ítéletet, elrendelték, hogy
újra vigyék vissza a sötét börtönbe.
Amikor a szent szűz újra a
börtönben volt, égre emelte kezét és így imádkozott: ,,Uram, Istenem,
mennynek és földnek királya, láthatók és láthatatlanok Teremtője, ki
örök életet adsz és megvigasztalod a szomorkodókat, tedd, hogy szent
neved megvallásában férfiasan megmaradjak. Hogy én, aki segítségeddel
bizalommal harcolni kezdtem, győzhessek, s ne vegyenek erőt rajtam azok,
akik gonoszul reám támadnak és mondják: Hol van az ő Istene, akiben
bízott? A fényt, amit a börtön sötétje elvett tőlem, te fényes angyalod
hozza el nekem! És az ördög rémképeit hatalmas jobbod űzze el tőlem.
Tudjuk ugyanis, Uram, hogy a te irgalmasságod velünk van a
kísértésekben.''
Miközben Margit a világ Üdvözítőjéhez így
imádkozott, íme, megjött a gonoszság fejedelme ezer ártásával és sokféle
rémképével, hogy megfélemlítse őt. Sárkány képében jelent meg, s egymás
után a legkülönbözőbb formákat öltötte, orrából és szájából tüzet
okádott és el akarta nyelni Isten szolgálóját. A szent szűz azonban a
rémképeket látva az imádság szokott fegyveréhez folyamodott. A szent
kereszt jelét rajzolta az ellenség felé és így könyörgött: ,,Uram, Jézus
Krisztus, aki harcolsz a te katonáidért, s az ördög gőgjét a kereszt
győzelmével megaláztad, kelj oltalmamra. Mondd a lelkemnek: üdvösséged
vagyok. Hiszen te mondtad: Kígyókon és skorpiókon fogsz járni, eltiprod
az oroszlánt és a sárkányt.'' -- Ennek hallatára az őskígyó szégyenkezve
meghátrált, s a szűznek képtelen volt ártani.
Ujjongva az égi
segítség miatt, Margit hálát adott az üdvözítő Istennek. A keresztények
ellensége azonban dühöngve azon, hogy egy leány legyőzte, nem
szégyellte, hogy újra próbálkozzon. Ezúttal egy tetőtől talpig szőrös
ember formájában jelent meg, s rémítő arcával próbálta megijeszteni.
Amikor a szűz meglátta, így szólt: ,,Ismerem, sátán a cselvetéseidet,
fölismerem álnok csapdádat. Miért akarsz megfélemlíteni? Ha azt hiszed,
hogy kislány vagyok, nagy úr az én oltalmazóm, s hatalmas az én segítőm.
Ő, az én Uram, semmivé tette pusztító hatalmadat, hencegésedet
megalázta, s ha eljön majd a világ vége, az összes ördögökkel a pokolra
vet. Most tehát az Ő szent nevében parancsolom neked, gonosz lélek, hogy
távozz innen és ne merj többé a közelembe jönni!'' -- Ekkor a gonosz
lélek az isteni hatalom előtt meghajolva így szólt: ,,Teszem, amit
parancsolsz, mert a magasságbeli Király szolgálója vagy. Imádságodra az Ő
fölsége szétzúzta csapdáinkat, s ármánykodásunk veled szemben már
semmire sem képes!'' Ezeket mondva az ördög eltűnt Margit szeme elől.
Ezek
után mennyei vigasztalás örvendeztette meg Krisztus hű szolgálóleányát:
a naphoz hasonló isteni fényesség ragyogott fel a börtönben, s a gonosz
lélek után visszamaradt iszonyatos bűzt elűzte. A fényből kereszt
formálódott, s a kereszten egy hófehér galamb ült. Egy hang így szólt
Margithoz:
,,Örülj, hűséges szűz, és ujjongj dicsőséges vértanú,
mert sok csatában megvetetted a hamis istenek szertartásait, bátran
hirdetted Krisztus nevének dicsőségét. Vértanúságod örök dicsőségbe
visz, ahol az angyalokkal és a szentekkel örökre boldog leszel.''
E
látogatástól a szent szűz egyre erősebb lett, s úgy felkészült lelke a
szenvedésre, hogy bármi kínzás semminek tűnt számára. Amikor pedig
reggel lett, a gonosz bíró nem felejtette el a kegyetlen ítéletet.
Kihozatta a börtönből s a nép szeme láttára bírói széke elé parancsolta.
Amikor látta, hogy Margit vidám arccal jön eléje, mintha semmi sem
történt volna vele, elragadta a düh és ordítani kezdett: ,,Te
legostobább nőszemély, te tulajdon lelked és tested ellensége!! Miért
keményedett meg a szíved, mintha állat lennél? Nem törődöl
üdvösségeddel!! Keményebb lettél, mint a vas, s mint a gyémánt. Hiába
kínoztatlak, megveted a fejedelmek parancsát, s nem vagy hajlandó az
isteneknek tiszteletet adni. De tudom én, hogy mivel kell téged
gyógyítani! Egyáltalán, miért vesződünk veled? A győzhetetlen császárok
üdvösségére, s az istenek fölségére mondom, ha most azonnal a száddal
meg nem vallod a halhatatlan isteneket, kemény nyakadat meg nem hajtod
előttük, s be nem mutatod nekik az áldozatot, tűzzel kergetem ki belőled
megátalkodott lelkedet. Mindjárt meglátjuk, tényleg akkora-e
Krisztus-tiszteleted, hogy elviseld a máglyát. Te szerencsétlen,
igyekezz megmenteni lelkedet, mielőtt megrakják a máglyát és föllobban a
lángja!''
Ezek hallatára a szent vértanú így szólt a bíróhoz:
,,Miért dühöngsz, s miért fenyegetsz engem a tűzzel? Fenyegetésedtől nem
félek, s kínzásaid nem rettentenek, mert ha a jutalomra tekintek, ami
rám vár, minden kínzás semminek tűnik. Mert a jelen szenvedések nem
mérhetők a jövendő dicsőséghez, mely meg fog nyilvánulni bennünk. Ezért a
mi Urunktól, Jézus Krisztustól sem tűz, sem kard, sem a halál nem tud
elszakítani. Ne halogasd már, amit tenni készülsz, mert megvetem
isteneidet, s egyedül az Úr Krisztust imádom és dicsőítem.''
E
szavakra a bíró kegyetlensége fellobbant és megparancsolta, hogy
ruhátlanul függesszék fel és fáklyákkal égessék oldalát. Közben
gúnyolódva mondta: ,,Na, Margit, most örülj és örvendj Krisztusban, akit
nem akartál megtagadni semmiképpen sem! Íme, a nyugalom és az öröm,
amit ő szerez neked! Ha tud, jöjjön most segítségedre és mentsen ki e
tűzből. De még most is, ha engedelmeskedsz nekünk, annyi gyönyörűséget
kínálunk neked, hogy elfeledsz mindent, amit eddig szenvedtél!''
Margit
így válaszolt: ,,Gúnyolsz engem a pillanatnyi égetésért és nem gondolsz
az örök tűzre. Ez a keresztények dicsősége, mely által eljutnak az
örökké tartó örömre. Erre vágytam mindig, ez volt minden kívánságom. Ez a
tűz egy kis ideig égeti tagjaimat, téged pedig, mert ilyen pogány vagy,
az örök tűz fog égetni. Az égnek és földnek Ura, aki a három ifjút
kiragadta a tüzes kemencéből, megenyhít engem, hogy ez a tűz ne
pusztítson el, s én a három ifjúval együtt énekeljem a dicsőítő
himnuszt.'' Ezeket mondván az égre emelte tekintetét és így imádkozott:
,,Mindenek teremtő Ura, kinek szolgálnak az elemek, hallgasd meg
kiáltásomat. Add meg nekem, hogy ez a tűz ne égessen el!''
Az Úr
csodálatos kegyelme! Margit úgy érezte a fáklyák lángját, mint gyenge
harmatot, és így szólt a bíróhoz: ,,Lássa uram, hogyan büntethető az
istenek ellensége, hiszen semmivé lett minden próbálkozástok.''
Akkor
a bíró megparancsolta, hogy hozzanak egy nagy kádat, töltsék meg
színültig vízzel, kötözzék meg kezét és lábát és dobják bele. Margit,
amikor a halál szakadékába dobták, az Úrhoz imádkozott: ,,Uram, oldd fel
e kötelékeket, hogy a dicséret áldozatát áldozzam neked, s a nép látva
ezt, higgye, hogy te vagy az egyedüli Isten, dicsőséges vagy, és e
nyomorult világ nem ismer téged!'' E szóra szétszakadtak a kötelékek és
sértetlenül kilépett a kádból. A jelenlévők ámulva mondták: ,,Valóban
nagy és igaz az az Isten, akinek ez a szűz szolgál, hiszen imájára nagy
csodák történtek!'' Megragadván az alkalmat, a szent vértanú szólni
kezdett hozzájuk:
,,Ti okos férfiak, figyeljetek rám és tudjátok
meg, hogy az Úr Krisztus mindenek teremtője, neki szolgál minden
teremtmény, ahogy ezt a velem történtekből ti magatok is nyilvánvalóan
láthatjátok. Hagyjátok el hát bálványaitokat, térjetek meg Teremtőtökhöz
és lelketek Üdvözítőjéhez, aki a sötétségből meghívott titeket
csodálatos világosságára. Ha egész lélekkel megtértek hozzá,
megkeresztelkedtek, a keresztény hitet cselekedettel és hitvallással
megőrzitek, nemcsak a lelketek talál boldog nyugalmat, hanem az
egyetemes föltámadáskor kettős jutalmat nyertek: lelketek és testetek
egyaránt örökre boldog lesz.''
E prédikáció hallatára a sokaság
Krisztus hitére tért. Amikor ezt a bíró megtudta, félni kezdett, nehogy a
nép fellázadjon ellene, s méltóságával együtt életét is elveszítse.
Ezért minden kivizsgálás nélkül lefejezésre ítélte azokat, akik Margit
szavára hívők lettek. Vérük ontásában megkapták a szent keresztség
újjászületését és az örök életet. Miután a bíró ezeket kivégeztette és
látta Margit legyőzhetetlen állhatatosságát, megparancsolta, hogy
Margitot is fejezzék le.
A hóhérok kivitték a városból a
kivégzés helyére és ott átadták Malkusnak, hogy fejezze le. Margit
annyit kért, hogy adjanak neki egy kis időt imádságra.
Így
imádkozott: ,,Dicsőítelek téged, Uram, Jézus Krisztus! Magasztalom és
áldom nevedet, mert hatalmas erőd törékenységemet megerősítette és
diadalmassá tett a harcban. Alázattal kérlek, hogy most angyalaid
fogadják lelkemet, szentjeid seregével együtt kapjam meg az örök
boldogságot, s megláthassam a te színedet, ki az Atyával és a
Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön örökké, amen.''
E
szavak után sürgette a hóhért, az pedig a parancsnak megfelelően
lefejezte. Amikor meghallották ezt a keresztények, jöttek, elvitték a
testét, s ahogy a keresztényeknél szokás, méltó tisztelettel eltemették.
Amikor az Egyház visszanyerte a békét, sírja fölé bazilikát építettek
az Úr Jézus Krisztus dicsőségére.
BOLDOG MARIA-ELISABETH HESSELBLAD brigitta nővér (1870-1957)
Svéd
lutheránus családban született. Szülei korán meghaltak. Hogy kisebb
testvérein segítsen, kivándorolt Amerikába, ott egy kórházban vállalt
munkát. 1902-benn látogatóba visszajött Európába. Brüsszelben
elhatározta, hogy katolikussá lesz. Visszatérve Amerikába, hat hónapi
elokészület után felvették a katolikus egyházba. Szerette volna
befejezni orvosi tanulmányait, de egyre jobban elhatalmasodó betegségét
az orvosok gyógyíthatatlannak minosítették.m Visszatért Európába,
Rómába, s abban a házban akart meghalni, ahol Szent Brigitta fejezte be
életét. Felajánlotta életét a katolikus egyháztól elszakadt svéd
honfitársaiért. X. Piusztól azt a kegyelmet is elnyerte, hogy felöltötte
a Brigitta apácák ruháját és ünnepélyes fogadalmat tett. S nem halt
meg, hanem visszanyerte egészségét. 1908-tól végigjárta a még létezo
Brigitta-rendi kolostorokat, ajánlotta, hogy módosítsák Regulájukat a
megújulás végett. De igen sok értetlenséggel találkozott. Visszatérve
Rómába megalapította a Legszentebb Üdvözítorol nevezett Brigitta Novérek
rendjét, s számukra olyan ökumenikus szabályzatot adott, mely alkalmas
volt arra, hogy összekösse Svédországot Rómával (1911-ben). 1923-ban
sikerült a rendet Svédországban is letelepítenie. A II. világháború
alatt sok zsidó életét mentette meg. 1957-ben halt meg Rómában a Szent
Brigitta házban „a szegények anyja és a lelkek mesternoje”. Ma a rend 13
országban kb. 600 novérrel fejt ki áldásos tevékenységet. II. János Pál
2000- ben avatta boldoggá. Ha hivatalosan nem is tartozott a ferences
családhoz, a ferences III. rendi Szent Brigitta révén a rendhez közel
áll.
A II. Vatikáni zsinatnak az ökumenizmusról szóló tanításából:
„Kijelenti a zsinat, hogy meggyozodése szerint az összes keresztények
kiengesztelodése Krisztus egy és egyetlen egyházában emberi eroket és
képességeket meghaladó szent szándék. Ennélfogva Krisztusnak az
egyházért mondott imádságába, az Atyának irántunk való szeretetébe és a
Szentlélek erejébe veti minden reményét.”
Imádság:
Istenünk,
te Boldog Mária-Elisabeth novért változatos életúton vezetted a
katolikus hitre és a Szent Brigitta rend új közösségének megalapítására,
add meg nekünk, hogy itt a földön erényes életét kövessük s így az örök
boldogságban egykor társai lehessünk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.