Szent
Dáda Szapor perzsa király bizalmas embere, titokban keresztény volt. A
király egy országrész kormányzását bízta rá. Hamarosan jelentették a
királynak, hogy Dáda keresztény. A király maga elé hivatta és
kihallgatta. Mivel nem akarta keresztény hitét megtagadni, büntetésül
máglyahalálra ítélte. A szent keresztvetésére a máglya kialudt, és víz
tört fel helyében. A király fia, Gavedda ezt látva és Dádával
beszélgetve, Krisztushívő lett. Ezért apja nagyon megverette, de Isten
segítségével teljesen egészségessé lett. Más kínzások után is ez
történt. Utána mindig börtönbe vetették. A király saját lányát Kazdoát
küldte a börtönbe, hogy meggyőzze fiát, Gaveddát. Látva mindazokat amik
történtek, Kazdoa is keresztény lett. Atyja ezért megverette és a
börtönben marasztalta. Végül Gavedda testét lándzsával átszúrták. Dáda
testét darabokra vagdalták, úgy halt meg. Kázdoa a börtönben
megkeresztelkedve adta vissza lelkét Istennek. Gyermekei vértanúsága nem
hatotta meg Szápor királyt. Továbbra is kegyetlen maradt. A királynő a
két gyermeket királyi ruhába öltöztetve, illatos olajokkal megkenve,
egymás mellé temette el őket. Ezek a IV. század közepén történtek.
SZENT GÁBOR FŐANGYAL, a Szentírás szavai szerint az Úr előtt álló hét főangyal egyike (Tób 12,15; Lk 1,19). Láng-követek ők, akik az emberiséget irányítják. Szerepüket hasonlítják a hétágú gyertyatartóhoz, Isten világosságát terjesztik a történelem szentélyében. Jelképezik a Szentlélek 7 ajándékát, vagy a 7 szentséget.
Gábor szerepe: a hívatottaknak Isten terveit hírül vitte.
Dánielnek
megjelent a fogság idején, s megmutatta az üdvtörténet fejlődését, a
nagy birodalmak harcait és pusztulását, Izrael szabadulását, és a
Messiás eljövendő országát. Megmagyarázta Gábor főangyal Dánielnek a
különböző látomások értelmét. (Dán 8, 16-26; Dán 9, 21-27)
Zakariásnak
megjelenve a főangyal a jeruzsálemi templomban hírül adta Keresztelő
Szent János születését és a megváltás elérkeztét (Lk 1, 11-20). Magáról
elmondja ekkor, hogy az Úr színe előtt áll.
Názáretben Máriánál
megjelenve a Megtestesülést jelentette be. Magáról ekkor semmit sem
mondott, Lukács evanelista nevezi Gábornak. Szavait idézzük minden
"Üdvözlégyben". (Lk 1, 26-45)
Ünnepe a II. Vatikáni Zsinatig március 24-én volt. és a Zsinat tette egy napra a három ismert nevű angyal ünnepét.
Gondolat:
Isten küldöttek útján tartja velünk a kapcsolatot.
Montemirelli Szent János hitvalló † 1217
DUKLAI SZENT JÁNOS (1414-1484)
DUKLAI SZENT JÁNOS (1414-1484)
Dukla
a Kárpátokhoz közeli (Duklai hágó) kicsiny, de régi város, itt
született János vallásos szüloktol. Felnövekedve egy ideig a városon
kívüli, erdos-hegyes vidéken egy remeteségben élt, majd belépett a
minorita ferencesek közé. Pappá szentelése után kb. húsz évig fejtett ki
áldásos igehirdeto és gyóntató tevékenységet nemcsak a lembergi (ma:
Lvov) rendtartomány területén, hanem Ukrajnában, Moldvában,
Belorussziában is. Több ízben volt házfonök, majd a lembergi rendi
tartomány fonöke (akkor vikárius provinciális néven). 1452-53-ban a
környéken járt a ferences obszerváns mozgalom nagy apostola, Kapisztrán
Szent János. Hatására János atya is elhatározta, hogy az obszerváns
tartományba lép át. Erre hivatali lekötöttsége miatt még évekig kellett
várnia (1463-ig). Itt még ugyancsak kb. 20 évig muködött, s különösen
kitunt a szerzetesi fegyelem megélésében. Szinte állandóan nála volt a
Regula, azt olvasta vagy felolvastatta. Sokszor könnyezett, amikor
tapasztalta, hogy annak rendelkezéseit még kicsiny dolgokban is -
megszegik. Szívügyének tekintette az Egyház egységét; párbeszéd által
igyekezett meggyozni az elszakadtakat, ruténeket, örményeket. „A hit
buzgó propagátora” néven nevezték. Egyéb erényei: a tisztaság, készséges
engedelmesség, böjt, önmegtagadás, a viszálykodók kibékítésének s a
szomorúak megvigasztalásának karizmája. Élete utolsó éveiben a vakság
keresztjét viselte, de még akkor is prédikált, gyóntatott, tanácsot
osztogatott. Lembergben halt meg 70 éves korában, szept. 29-én, Szent
Mihály napján, miután rendi testvéreivel a bunbánati zsoltárokat
imádkozta. Sírja elobb Lembergben volt, most földi maradványait Duklában
orzik, ahova régebben is, mostanában is zarándokolnak a lengyelek.
Lengyelország is, Litvánia is égi párfogójául tiszteli, különösen
boldoggá avatása, 1733 óta. XII. Kelemen avatta boldoggá, II. János Pál
pedig szentté 1997-ben. II. János Pál pápa, mielott Duklai Jánost
szentté avatta, 1997. jún. 9-én Duklában járt (nem eloször!). Utalt
János atyának Krakkóhoz való kapcsolatára, ahol a teológiát végezte
Szent Hedvig fejlesztette bokeztu adományaival a Jagello egyetemet s
szerezte meg a teológiai fakultás felállítását is, pár évtizeddel elobb.
Másnap, jún. 10-én a közeli Krosno* város repüloterén avatta
szentté Duklai Jánost. Részlet a pápa homiliájából:
„Az
Úr Lelke rajtam. O kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a
szegényeknek... Ezek a szavak érvényesek mindazokra, akiket Isten arra
hívott, hogy Krisztus küldetését folytassák. Ezek közé sorolhatjuk
Duklai Jánost is, akit ma az Egyház szentjei közé iktathatok.”
Imádság:
Istenünk,
te Szent Jánost szerzetesi erényekkel és a hit hirdetésére apostoli
buzgósággal ruháztad fel. Add, hogy példájára és közbenjárására mi is
erényekben gyarapodjunk és a keresztények egységén munkálkodjunk. A mi
Urunk...
Szent Kiriák atya
A
szent atya Korintusból származott, János pap és Budoxia szülőktől.
Rokonuk Péter, korintusi püspök egész fiatalon felolvasóvá avatta
Kiriákot. Az ifjú teljes figyelmével a Szentírás tanulmányozására adta
magát. Tizennyolc éves korában titokban elhagyta szülei házát, beszállt
egy hajóba és Jeruzsálembe ment. Meglátogatva a szent helyeket a telet
egy kolostorban töltötte. Ott hallott Nagy Szent Eutim atyáról. Eddigi
kolostorának főnökétől áldást kapva, felkereste Eutim atyát, aki
szívesen fogadta, szerzetesi ruhába öltöztette és elküldte Szent Gerazim
atyához a Jordán mellé.
Kiriák atya minden munkát szívesen
végzett. Nappal munkálkodott, az éjszaka egy részét imádságban töltötte.
Gerazim atya megkedvelte életéért a fiatal szerzetest. Látomásban
tudomást szerezve Eutim atya haláláról, mindketten odasiettek és
megadták a szentnek a végtisztességet. Gerazim atya halála után a 27
éves Kiriák visszatért Eutim atya kolostorába, ahol szerzetessé lett
egykor. Több kolostorban is élt még szerzetesként. Hetvenéves korában,
szigorúbb életre vágyva, a pusztába vonult. Böjtöléssel, virrasztással
és imádsággal töltve el az időt, hosszú életet élt. 107 éves korában az
egyik kolostor szerzetesei nem akarván őt magára hagyni, arra kérték
hogy költözzön Szent Kariton barlangjába, a közelükbe. Két évig élt ott.
109 évet élve a földön. Az atyák megsiratták és tisztelettel eltemették
testét 556-ban.
Az
angyalok életéről nincsenek az emberekéhez hasonló életrajzi adatok. Az
ő életük más formában valósul meg. Történetük a teremtéssel kezdődött,
ők lettek a legtökéletesebb teremtmények. Kegyelembe öltöztek - tanítják
atyáink - és próbára lett téve hűségük. Szabad akaratuk lehetővé tette a
jók számára a hűséget, a lázadóknak pedig a bukást. A hűségesek jutalma
örök boldogság, a bukottak számára a büntetés az örök kárhozat lett.
A
szenthagyomány Mihályt teszi meg a nagy harc vezérévé, ebben a harcban a
bukott angyalok le lettek taszítva a mennyből (Jel 12, 7-9).
Mózes
testét halála után angyalok temették el ismeretlen helyre (MTörv 34,
5-7), nehogy a zsidók bálványként tisztelhessék. Mihály főangyal volt
az, aki viaskodott a Sátánnal, védve Mózes testét (Júd 1, 4-10).
Ő az az angyal, aki Dánielnek megviszi a hírt a szabadulásról és az óvásról (Dán 10, 21- 11, 1; Dán 12, 1-4).
495-ben Dél-Itáliában, Apuliában megjelent, ettől kezdve ott, Garganó hegyén kegytemplom várja a búcsújárókat.
Nagy
Szent Gergely pápának is megjelent Hadrián császár mauzóleuma felett,
jelezve a nagy pestis járvány végét. Ma az Angyalvár tetején látható
ércszobra figyelmeztet minket Mihály jelenésére.
Franciaországban
is híres búcsújáróhely alakult ki a Mont-Saint-Michel sziklatömegén.
Már 966-ban bencés apátságot alapítottak itt Szent Mihály tiszteletére.
Lovagrendek
tisztelték védőszentjüknek, hadseregek hímezték képét zászlóikra
(például 955-ben a magyarok ellen Lech mezején), az Egyház is segítségül
hívja a rossz elleni küzdelemben (Ef 6, 11-17).
Példája:
Segíts a rossz elleni küzdelemben!
Angyal. Egyike a hét angyalnak, aki mindig kész arra, hogy az Úr színe elé lépjen. A Bibliában csak Tób könyvében szerepel.
Az ifjú Tóbiás kisérője. (Tób 12, 15) Segít nehéz helyzetekben, gyógyít, ártalmatlanná tesz démont.
A
zsidó irodalomban mint angyalfejedelem, vagy trónálló angyal jelenik
meg, így a Kumráni leletekben is. A keresztény hagyomány a főangyalok
közé sorolja és az úton levők védelmezőjét látja benne.
Régebben ünnepét október 24-én ünnepeltük.
Gondolat:
"Tőled reméljük és kérjük üdvünket,
testi lelki egészségünket."
Szent Teofán atya
Szent
Teofán Gáza városában élő nagyon gazdag ember volt. Nagy szeretettel
fogadta be a vándorokat és segített rajtuk. Annyira irgalmas lelkületű
volt, hogy lassan egész vagyona ráment és nagy szükségre jutott. Isten
engedelmével súlyos betegség támadta meg, testéből víz folyt ki. Teofán
mindent türelmesen viselt el, és áldotta mindenért Istent. Mikor halála
közel volt, nagy vihar támadt. Amikor azonban Isten kezébe adta lelkét,
megszűnt minden vihar és nagy csend lett. Szomszédai felöltöztették
testét, de semmi sebet nem találtak már rajta. Temetése utáni 4. nap
álmában megjelent egy embernek, kérve, hogy sírkövét távolítsák el.
Amikor ezt megtették, igen jó illat áradt ki testéből, és illatos olaj,
ami minden odament és odavitt beteget meggyógyított.