Szentünk
Izdegerd perzsa császár uralkodása idején élt. Mivel sok perzsa pogányt
térített a keresztény hitre, megrágalmazták, megverték és börtönbe
vetették, ahol két évig szenvedett. Egy görög ember, aki követségben
volt a perzsa udvarban, hallott Benjaminról. Kérte‚ hogy bocsássa
szabadon. A császár megígértette a követtel, hogy Benjamin nem fog több
perzsát megtéríteni. A követ ezt meg is ígérte.
Benjamin ebbe nem
egyezett bele. A császár erre megparancsolta, hogy 12 kihegyezett
szöget verjenek keze és lába körmei közé. Amikor látta, hogy Benjamint
ez nem töri meg, megparancsolta, hogy szúrják át vastag hegyes nyárssal.
Ez 420 körül történt.
SZENT EDVÁRD (EDE)
angol király volt, apja Ethelréd angolszász király (978-1016), anyja
Emma, I.Richárd Normandiai herceg leánya. Az ország dán megszállása
miatt a királyi család Normandiában talált menedéket, Edvárd (Eduárd) is
egészen kisgyermekkorától ott is nevelkedett és csak 1042-ben térhetett
vissza Angliába, Londonba, amikor a dán uralom magától összeomlott, és a
hatalom átvétele fegyveres küzdelem nélkül megtörténhetett. A
Normandiai idegen környezet és annak erkölcstelen élete kemény próbára
tette a fiatal Edvárdot. A nehézségeket a magánosságnak és a lélek
kincseinek keresésével igyekezett kikerülni. Kortársai az udvar
angyalának nevezték.
Visszatértekor Winchesterben nagy pompával
királlyá koronázták. Igyekezett az ország újjáépítését, a szegénység
felszámolását és az egyház szervezését gyorsítani. Sok templom mellett a
Westminster-apátság alapítása is az ő nevéhez fűződik. Nagyon
példamutatóan és alázatosan élt. Feleségével, Edithával szerető
testvérként éltek együtt, minden erejükkel a másik megszentelésén
fáradoztak. Együtt segítették a rászorulókat, maga Edvárd személyesen is
gondozta a szegényeket.
Nagyon szeretett volna IX. Leó pápa
uralkodása alatt Rómába látogatni, de ezt a politikai helyzet nem tette
lehetővé. Követségek és ajándékok küldésével fejezte ki ezért
ragaszkodását és tiszteletét.
1066. január 5-én halt meg,
alattvalói már ekkor szentként tisztelték. Sírjánál csodák történtek. A
csodák miatt, utóda Hódító Vilmos a hamvait díszes arany- és ezüst
koporsóba foglalta hamvait. Teste 36 év multán, amikor felnyitották
koporsóját, teljesen ép volt sírjában. Ettől kezdve már nemzeti
szentjükként tisztelték az angolok. 1161. február 7-én III. Sándor pápa
az egész egyházra kiterjesztette tiszteletét. Testét 1163. október 13-án
hatalmas pompával vitték át az általa újjáépített Westminsteri apátság
templomába, és azóta is ott nyugszik. Ő volt az utolsó angolszász
király.
Imaszándék:
A szegénység ellen mindenkinek meg kell tenni a magáét…
Szent Florenciusz vértanú.
Szalonikiből
származott, apostoli tanítvány volt. Buzgó követője és hirdetője volt a
keresztény hitnek. Leleplezte és megvetette a pogány istenek
tiszteletét, hirdetve, hogy a bálványszobrok üres és érzéketlen tárgyak.
Sokakat megerősített a keresztény hitben és Isten parancsainak
teljesítésében. Ezért a vidék parancsnoka elé vitték ítéletre. Először
megverték, majd testét éles vassal szurkálták, végül forró üstbe
vetették. Imádkozva és Istennek hálát adva lehelte ki benne szent
lelkét, a III. század elején.
BOLDOG BIALAI HONORÁT kapucinus (1829-1916)
Eredeti
nevén Kozminski Vencel Biala-ban született. A tehetséges fiú Varsóban
építész-technikai szakközépiskolában tanult, közben a környezet, társak,
tanárok befolyására hite meggyengült. 17 éves korában összeesküvés
vádjával a cári orosz hatóság börtönbe vetette. Helyzete elég
kilátástalan volt. Halálos ítélet várt rá. Tífuszban is megbetegedett.
Ilyen állapotban három héten át Isten ellen lázadt, megtagadta hitét,
káromolta Istent. Édesanyja naponta járt a várbörtönbe, hogy fia után
érdeklodjön, s mindennap a közelben lévo pálos templomban a
Chestochowa-i Szuzanya-kép elott imádkozott fia szabadulásáért. A két
édesanya (a Bold. Szuz és anyja) imájára bekövetkezett elobb gyógyulása
és megtérése, 1846. aug. 15-én, majd szabadulása „csodálatosó módon”
1847. márc. 27-én. Utána új életet kezdett. Befejezte tanulmányait, majd
egy szentgyónása után, melyet a varsói kapucinus templomban végzett,
elhatározta, kapucinus lesz. Édesanyja és rokonai le akarták szándékáról
beszélni, de o határozott maradt. 1848. dec. 21-én megkezdte a
novíciátust, ekkor kapta a Honorát nevet. Felszentelése (1852) után
Varsóban muködött 11 évig igen eredményesen, közben tartományi titkár is
volt 10 évig. Felvirágoztatta a ferences III. rendet, 1857-ben
megalapította a Feliciána Novérek Kongregációját, keresett szónok és
gyóntató volt. A lengyel felkelés leverése után, 1864-ben, minthogy a
cári uralom a papokat és szerzeteseket tartotta a felkelés fo
mozgatóinak, sok kolostort megszuntetett, Honorát atyát pedig
Zakroczimba számuzte. Itt 28 évet töltött és csak a gyóntatást engedték
meg neki. Így viszont sok buzgó lelket tudott vezetni, s rajtuk
keresztül titokban 26 vallásos kongregációt, közösséget tudott
megszervezni. Ezután Nowe Miastoba került, ahol 24 évet töltött.
Haldokolva mondotta a körülállóknak: „Atyák, nem is tudjátok, hogy
köztetek volt egy nagy bunös. Fiatal koromban megtagadtam Istent.” II.
János Pál 1988-ban avatta boldoggá.
Boldog Honorát tanúsága Szent Ferencrol:
„Már
a rendbe való belépésemkor nagy tisztelettel voltam Szeráfi Szent
Ferenc atyám iránt. Késobb, amint életét, erényeit, lelkületét jobban
megismertem, legkedvesebb szent lett számomra. Egyetlen kívánságom, hogy
ot tökéletesen követhessem, és Reguláját huségesen megtartsam.”
Imádság:
Istenünk,
te Boldog Honorát áldozópapnak megadtad a gyöngéd szeretet lelkületét
az emberek iránt, hogy a veled való kiengesztelodésre vezesse oket.
Közbenjárására add meg nekünk, hogy megízleljük a te bocsánatod
édességét és tökéletes szeretetben egyesüljünk veled. A mi Urunk Jézus
által.
SZENT KÁLMÁN (Kolman)
+Stockerau, 1012.
Kálmán
Skóciai Szent Margit fia volt. Szentföldi zarándokútja közben
Stockerauban, Bécs mellett elfogták, s mivel összetévesztették egy
kémmel, megkínozták és megölték. A kreuzensteini kastélyban Bécs mellett
ma is őrzik a fát, melyre a hagyomány szerint fölakasztották. Ezt a fát
különösen tisztelte VI. Károly és leánya, Mária Terézia. Kálmán teste a
melki kolostorban nyugszik, abban a sírban, melyet II. Henrik gróf
építtetett.
Tisztelete már 1014. október 13-án elkezdődött, és
gyorsan elterjedt Ausztriában, Tirolban, Bajorországban és
Magyarországon. Főleg a hegyek között emeltek sok kápolnát tiszteletére.
Szent Fridolinnal és Lénárddal együtt a beteg lovak és ökrök
védőszentjének tekintették. Október 13-a az említett országok
breviáriumaiban és misekönyveiben ünnepnek számított, s a nép szokása
volt, hogy állatait Kálmán temploma közelébe hajtotta, hogy
részesedjenek áldásában. 1713-ban, mikor járvány pusztított egész
Ausztriában, Melk városa Szent Kálmán segítségül hívása után érintetlen
maradt.
--------------------------------------------------------------------------------
Hevenesi Gábor a 17. század végén így ír róla:
A
harmadik virág, aki a skót királyi családból (Margit és Dávid után) a
magyar szentek kertjét ékesíti, Kálmán. Korábban Edeltredusnak hívták,
és Szent Dávidhoz hasonlóan a magyar származású Margit skót királynő fia
volt. Atyjának, Malcolmnak halála után az országban zavargások
támadtak, Kálmánt elűzték, s különböző országokban kellett bujdosnia.
Bujdosása közben a szerencsétlenséget lelke javára, a szükséget erényre
akarván fordítani, a számkivetést zarándoklattá változtatta, és
Jeruzsálembe ment, hogy a szenvedő Krisztus misztériumaival
találkozhassék. A Szentföldön a lelke igen nagy vigasztalást talált.
Hazatérőben, amikor útja Felső-Pannónián vitt keresztül, Stokkerauban
gonosz emberek kezébe került. Mivel nem ismerték a nyelvét, kémnek
gondolták, s miután kegyetlenül megkínozták, fölakasztották egy fára.
Isten azonban a halála után csodákkal akarta megvédeni ártatlanságát és
szentségét: teste ugyanis, mely már hat napja függött a fán, nemcsak
romlani nem kezdett, hanem mikor megsebezték, friss vér folyt belőle.
Sőt a fa, melyen a drága teher függött, új lombot hajtott. Mindezek
hallatára Henrik, Ausztria grófja levétette testét a fáról, és ott
tisztességgel eltemettette. Hosszú idő után is változatlanul romlatlan
maradt, s később a melki bencés kolostorban nyilvános tiszteletre
helyezték el. Néhány év múlva, amikor Magyarországon Péter király
uralkodott, valószínűleg a rokonság jogcímén Magyarországra vitték, s
nagy tisztelettel őrizték, míg a szerzetesek kérésére vissza nem került a
melki kolostorba.
Szent Kárpusz és Papilász vértanúk és társaik.
Karpusz
és Papilasz mindketten Pergamon városában születték istenfélő
szülőktől. Mindketten istenfélő keresztény nevelést kaptak. Amikor
elérték a felnőtt kort, méltókká lettek arra, hogy az Egyházban vezetői
tisztséget töltsenek be. Karpuszt püspökké szentelték, és Tiatira
városában hirdette az evangéliumot. Karpusz Papilaszt diakónusává
szentelte. Igehirdetői tevékenységükben sok eredményt értek el.
Ellenségeik feljelentették őket Déciusz császárnál. Ő helyettesét: a
kegyetlen Valériust küldte el a dolgok kivizsgálására. Mivel nem tudta
őket hittagadásra bírni, mindkettőjüket lovakhoz kötöztetve Szardisz
városába vitette. A nehéz úton követte őket szolgájuk Szent Agatodor. A
városban a nagy kínzások következtében Agatodor meghalt. A keresztények
éjjel titokban temették el.
Karpuszt és Papilászt újra
visszavitték Pergamonba, és ott tüzes kemencébe dobták. A kemencéből
csodásan épségben megszabadulva, végül kardhalálra ítélték őket. A
vesztőhelyre vitték Papilász testvérét. Agatonikát is, akit szintén
lefejeztek. Holttestüket őrizet nélkül kidobták, de a keresztények
titokban eltemették őket. Ez történt 251 körül.
Szent Nikétász hitvalló.
Szent
Paflagóniában született, istenfélő szülőktől. Távoli rokona volt a
szentképtisztelő Iréné császárnőnek. 17 éves korában Konstantinápolyba
került, és császári szolgálatba állt. Magas rangot is elérve, belátta az
élet hiúságát, és kolostorba akart vonulni. A császár nem akarta őt a
szolgálatból elengedni. Az utód: Ranabé Mihály alatt kérte, hogy a
szolgálatból kilépjen. Örmény Leó császár alatt, látva a szentképek
elleni üldözést, elment Konstantinápolyból egy más kolostorba lépett be.
Teofil, az új császár nem hagyott neki itt sem békét. Kolostorból
kolostorba vándorolt, végül egy tenger melletti kolostorban telepedett
le. Itt 76 éves korában halt meg, 838 körül. Életében is, halála után is
sok csodát tett.