Szent Domnika vértanúnő.
Szentünk
Dioklécián császár alatt szenvedett vértanuságot. A ciliciai Anazarva
helység helytartójához, Liziászhoz vitték kihallgatásra. Sokféle kínzás
után börtönbe vetették. Ott, hálát adva Istennek sebeiért, adta vissza
lelkét Istennek 286-ban.
Szent Edvin
Majumi Szent Kozma kánonköltő.
Majumi Szent Kozma kánonköltő.
Damaszkuszi
Szent János szülei fogadták magukhoz a Jeruzsálemből szárniazó árva
gyermeket: Kozmát. Istenfélő és szegényeket szerető ifjú volt. Szent
János szülei gyermekükkel együtt nevelték. Egy szintén Kozma nevű
szerzeteshez adták mindkettőjüket nevelésre. Kozma, minden keresztény
tudományt és bölcsességet elsajátított nevelőjénél. Amikor felnőtt korba
ért, Szent Száva kolostorában szerzetes lett. Mivel abban az időben
üldözést kezdtek a szentképek tisztelete ellen, Kozma buzdította Szent
Jánost, hogy szálljanak szembe a téves tanítással. Kozma, az Egyház
istentiszteleteinek ékességére sok tropárt és kánont szerkesztett, a
feltámasztott Lázár, az Úr szenvedéseinek tiszteletére és az Úr néhány
ünnepére. V. János jeruzsálemi pátriárka majumi püspökké tette, nem
messze Jeruzsálemtől. Lelki nyájának jó pásztora volt és hosszú kort
elérve békében halt meg 787 körül.
Szent Márton toursi püspök.
Pannóniában
született, Szombathelyen. Szülei pogányok voltak. Mint római katona
ismerkedett meg a keresztény tanokkal. 18 éves korában keresztelkedett
meg. Két év múltán otthagyta a katonaságot, Poitiersi Szent Hilárion
püspök exorcistává (ördögűzővé) avatta. Visszakerült Szombathelyre. Ott
megtérített anyját és rokonait. Ezután visszakerült Franciaországba.
Szent élete miatt a nép és a papság arra kényszerítette, hogy vállalja
el a toursi püspökséget. Mint püspök is szigor szerzetesi életet élt. …0
éves korában halt meg, 400 körül november 11-én. Franciaország
védőszentjévé választotta.
Szent Maximilián (Miksa) püspök és vértanú, † ~300.
Szent Probus, Tarach és Andronik vértanúk.
Szent Probus, Tarach és Andronik vértanúk.
Dioklécián
és Maximián császárok uralkodása alatt, Pompleopoliszban három
keresztény fogtak el, és Tarzusba vitték őket Maxim prokonzulhoz, hogy
ítélkezzék fölöttük. Probus trákiai származású volt, a pamfiliai
Pergéből. Tarach római polgár volt és katona, a szíriai Klaudiopoliszból
származott. Andronik egy nemes efezusi polgárnak volt a fia. A
kihallgatás alkalmából mindnyájan kereszténynek vallották magukat, és
nem voltak hajlandóak hitüket megtagadni. A prokonzul ezért mindnyájukat
megkínoztatta és a börtönbe vettette. Következő kihallgatásuk
Mopszvesztiában volt, és végül Anazarvában. Különféle kínzások után
karddal részekre vagdalták őket és így haltak vértanúhalált 304-ben.
Holttestüket gonosztevők maradványaihoz dobták, és katonákkal
őriztették. Éjszaka földrengés, villámlás és mennydörgés támadt nagy
esővel. A katonák elfutottak, a keresztények pedig mennyei fény
útmutatása alapján találták meg a vértanúk testeit. Elvitték és
tisztességesen eltemették őket olyan helyre, ahol az istentelenek nem
tudtak ráakadni.
SZENT SZERAFIN kapucinus (1540-1604)
Montegranaro-i
Szerafinnak (Szeráf) is nevezik, szülofaluja után (Loretohoz közel).
Apja komuves. Anyja vallásos nevelésben részesítette. 16 éves korában
egyszer bátyjával komuves munkát végzett egy szomszédos faluban. A
házigazda lánya, Ludovika a szentek életébol olvasott fel ebédido alatt.
Ebéd után a fiú megkérdezte Ludovikát: „Mit tegyünk, hogy elkerüljük az
ítéleten a megszégyenülést? Nem jobb lenne legjobb elmenni remetének?”
„Miért akarsz remete lenni? - mondta a lány. Vannak a közelben
kapucinusok. Ott imádkozhatsz és vezekelhetsz.” Félix (ez volt a
keresztneve) még többet is megtudott a lánytól a kapucinusokról. El is
határozta, hogy közéjük megy. Hamarosan fel is vették. Legnagyobb
keresztje az volt, hogy a munkák végzésében lassú és ügyetlen volt.
Emiatt házfonöke sokat korholta, büntette. Egyszer már ereje is
elhagyta, elcsüggedt. Az Oltáriszentség elé borulva kérte az Úr Jézus
segítségét. Az Úrtó1 ezt a feleletet hallotta: „Miért zúgolódsz a
szenvedés miatt? Jól tudom, mi ér téged, semmi sem történik akaratom
ellenére. Ha kedvemet akarod keresni és szolgálni akarsz nekem, tagadd
meg magad. Gyakorold a türelmet és járd a kereszt útját. Minden elottem
kedves léleknek az útját erre az útra irányítom. Ez a királyi út, ezen
az úton a kegyelem kísér.” E szavak után újult erovel viselte a
megpróbáltatásokat: így hamarosan nagy tökéletességre jutott. Az éjszaka
legnagyobb részét imában töltötte. A kertben külön helyen termelt
növényeket a szegények számára. S az o földje sokkal bovebben termett,
mint a kert többi része. Sok beteg gyógyulását is kiimádkozta. Szerafint
kereszttel és szentolvasóval ábrázolják, mert különös módon tisztelte a
szenvedo Jézust és a Szuzanyát. A madarakkal, más állatokkal oly
bizalmas viszonyban volt, mint szeráfi atyja. Utolsó éveiben már
csodatevo szentként tisztelték mindenütt. Egyik kolostorból a másikba
helyezték, mert a hozzá tóduló emberek felborították a kolostor rendjét.
Utolsó helye Ascoli* volt, itt halt meg szent halállal. XIII. Kelemen
pápa 1767-ben avatta szentté.
A pápa szenttéavatási bullája írja:
„Minden
aranynál, ezüstnél, országnál és királyi széknél értékesebb az a
bölcsesség, amely a mulandó dolgok megvetésére tanít... Közli ez magát a
legkülönbözobb tehetséguekkel, és gazdagon szórja mennyei kincseit
mindenkire. Idonként mégis boségesebben árad ki a tudatlanokra, hogy a
világ tudományától felfuvalkodott bölcseket megszégyenítse.”
Imádság:
Istenünk,
te Szent Szerafint Szentlelked sok ajándékával elhalmozva Krisztus
gazdagságának csodálatos tanújaként adtad nekünk. Add, hogy
közbenjárására növekedjünk a te ismeretedben és az evangélium
igazságaihoz huen éljünk. A mi Urunk...
Szent Vilfrid püspök és hitvalló, † 709.