A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSA
Szűz
Mária mentes volt minden bűntől, az áteredő bűntől is, és annak minden
következményétől is, életének (= fogantatásának!) első pillanatától
fogva, Krisztus megváltó érdeméből.
Az ünnepet Keletről vettük át
a 7-8. századból, a 9. században már nyugaton is ismert volt. A Római
Naptárba 1476-ban vették fel.
A Szeplőtelen Fogantatás hittétel, 1854-ben IX. Pius pápa nyilvánította kötelezővé.
A szent afrikai vértanúk
Mindnyájan
Zenon görög császár uralkodása idején (474-91.) éltek. Afrikában az
ariánus Hunnerik király uralkodott. Az ariánus főpapok biztatására nagy
üldözést támasztott az igazhitűek ellen. Katonáinak megparancsolta, hogy
minden igazhitű papot üldözzenek ki. A katolikusok egy templomban
gyülekeztek össze, és titokban istentiszteletet tartottak. A katonák
mindenkit leöltek a templomban, akiket tudtak. A papok még több kínzást
szenvedtek: elégetést, nyelvük kivágását. Ennek ellenére nyelv nélkül is
hirdették, hogy Isten Fia egylényegű az Atyával.
BOLDOG BÁNFI BUZÁD
*13. század eleje +1243. december 8.
Életéről így ír Hevenesi Gábor a 17. század végén:
Buzád
az egész Magyarországon leghatalmasabb Bánfi családból származott. Már
felnőtt volt, amikor a mulandó gazdagságot és hírnevet megvetve fiaira
hagyta rangját, és 1233 körül nagy buzgósággal a domonkos rendben
kezdett szerzetesi életet. Mivel a világi tudományokban már korábban
jártasságot szerzett, hamarosan Isten igéjének fáradhatatlan hirdetője
lett. Mikor a tatárok Magyarországra törtek, s különös kegyetlenséggel
pusztították Isten szolgáit, a prior megparancsolta szerzeteseinek, hogy
meneküljenek, de Buzád nem törődvén az életveszéllyel, kérte, hogy
maradhasson és vigasztalhassa a keresztény népet. Oly állhatatosan
kérte, hogy végül engedélyt kapott a maradásra. Miután társai már
biztonságban voltak, Buzád elindult, hogy meghaljon Krisztusért, s
ugyanerre buzdította a népet is. Mikor a tatárok csapata már a közelben
volt, a maroknyi nyájat üdvös intelmekkel a Krisztusért elviselt
dicsőséges halálra lelkesítette. Ő maga a templomban, mintha feszületen
lenne, kitárt karokkal imádkozott az oltár előtt. Így ajánlotta föl
magát egészen elégő áldozatul, s így ölték meg a1243. december 8-án. A
barbárok elvonulása után visszatérő testvérek lefejezve és lándzsákkal
átszúrva találták, és nagyon bánkódtak miatta.
Az egyik testvér
már három napja étlen és szomjan siratta Buzádot, amikor elragadtatásba
esett, s hallotta, amint a siratott vértanú mondja neki: ,,Nemde
szenvednie kellett Krisztusnak, és így bemennie dicsőségébe? A jelen idő
szenvedései nem arányosak az eljövendő dicsőséggel''. Erre a testvér
többet már nem siratta, hanem örvendezett.
Tiszteletreméltó Benincasa Orsolya szűz, † 1618
Szent Patáp atya
Szent Patáp atya
Egyiptomban
a Nílus partján volt egy Tibi nevű város. Patáp itt született
keresztény szülőktől. Ilyen nevelést kapott tőlük. Amikor felnőtt lett,
Egyiptom pusztájába ment és ott élt magányos életet. Mivel életének híre
miatt sokan keresték fel és dicsérték szent élete miatt, szomorú lett
és elköltözött onnan. Konstantinápoly egyik külvárosába ment, és ott a
város falánál egy cellába zárkózva élte a hallgatag életét, Istennel
beszélgetve. Egy idő után, egy vak ifjú, Istentől vezettetve felkereste
celláját, és imádságát kérte, hogy láthassa Isten világát. Patáp
imádságára Isten megadta neki a látás kegyelmét. Ezt ő el és sokan
jöttek a szerzeteshez, hogy imádságát kérjék. Ő, sok csodát téve, hosszú
élet után halt meg cellájában a VII. században. Keresztelő Szent János
templomában temették el.
PATER PETRUS PAVLICEK* (1902-1982)
Cseh
származású apától és osztrák anyától született. Ottó névre
keresztelték. Iskoláit Bécsben végezte, de érettségi után hitét
elhagyta, kilépett az Egyházból. A katonaság évei után Breslauban,
Prágában a Festészeti Akadémiára járt, majd vándorútra indult.
Párizsban, Londonban járt tanulmányúton, képei árából tengodött.
1933-ban visszatért Prágába. Megbetegedett. Betegsége is hozzájárult
ahhoz, hogy megtért. Kérte visszafogadását az Egyházba. Belépett eloször
(1935) a Ferences III. Rendbe, majd 1937-ben Prágában az I. rendbe. Itt
kapta a Péter nevet. Prágában szentelték pappá 1941-ben. 1942-44-ig a
nyugati fronton teljesít egészségügyi katonai szolgálatot, 1944-45-ig
Cherbourg*-ban amerikaiak hadifogságában a foglyok között végez igen
értékes papi tevékenységet. Kiszabadulva Bécsbe kerül, 1945-48-ig
népmisszionáriusként járja az országot. A Szuzanya sugallatára 1947-ben
megalapítja a Rózsafüzér Engesztelo Kereszteshadjáratot a világ
békéjéért. 1948-ban a mozgalom kezd óriásivá duzzadni. A páter a bécsi
ferences templomban havonta tart engesztelo ájtatosságot (nem férnek be a
hívek). Elmegy Fatimába, onnét hoz Szuzanya szobrot, melyet a szept.
12-i körmeneten hordoznak, ezeket 1950-tol tartják, óriási tömeg
részvételével, az osztrák kancellárral az élen (a Stefansdómtól a
ferences templomig). 1954-ben a fáklyás körmeneten résztvevok száma
megközelíti a félmilliót. Mind jobban elotérbe kerül az imahadjárat
másik célja: Ausztria felszabadítása a (részbeni) szovjet megszállás
alól. S ez is bekövetkezett 1955. máj. 15-én. A rá következo szeptember
12-i hálaadó körmenet alkalmával Raab kancellár kifejezte háláját Péter
atya és az imádkozók felé, akiknek elsosorban köszönheto Ausztria
szabadsága. Péter atya ezután még a mozgalom világméretuvé fejlesztésén
fáradozott 1982. dec. 12-én bekövetkezett haláláig. Sírja a bécsi
ferences templomban található. Boldoggá avatási eljárása Bécsben 2000.
okt. 13-án hivatalosan megkezdodött. Egy missziós püspök írta: „Az
osztrák katolikus Egyház egy szentet nyert. Péter atya hathatós
közbenjáró lesz.”
Jellegzetes imája: „Istenem, mennyire szeretlek téged.”
Szent Romarik hitvalló, † 653
Szent Szoszthenész és apostoltársai
Szent Szoszthenész és apostoltársai
A
Jézustól választott 70 szent apostol közé tartoztak. (Lk. 10,1-24.)
Szoszthenész apostol a korinthusi zsidó zsinagóga főnöke volt. Róla az
Apostolok cselekedeteiben olvasunk: 18,12-17. Végül a Lidiai Kolofon
városának püspöke lett. Az alexandriai Apolló a beszédben jártas ember
volt Efezusban. Róla ugyancsak ott olvashatunk: 18,24-28. Később Cezarea
püspöke lett. Kéfás is Kolofon püspöke volt. Tichikusz Szent Pál
apostol útitársai közé tartozott. Később ő is Kolofon püspöke lett.
Eparroditusz apostol a filippi egyházközség küldöttje volt Pál római
fogsága idején. Súlyos betegsége után visszatért Filippibe. Később
Adriaka püspöke lett. Keszariosz apostol Dirrachia püspöke volt és sokat
tett az evangélium hirdetésében.
Mindnyájan békében hunytak el, Krisztus egyházát jól kormányozva.