Szent Bernwárd püspök és hitvalló, † 1022.
Szent Dasziosz vértanú
Szent Dasziosz vértanú
Dioklécián
és Makszimián császárok alatt élt. Katona volt és titkos keresztény.
Mivel a pogány Kronosz istennek áldozatul akarták őt bemutatni, nyíltan
megvallotta keresztény hitét. Kérte az ünnepelni akarókat, hogy
mindnyájan az igaz Istenben higgyenek. Ezért sok kínzás után lefejezték a
IV. század elején.
Szent Eusztát és vértanútársai
Szent
Eusztát, Teszpésziosz és Anatoliosz édestestvérek voltak. Nikomédiában
születtek, szüleik először pogányok voltak. Először az apa és Anatoliosz
keresztelkedtek meg egy üzleti út alkalmával. Aztán, visszatérve arról,
megkeresztelkedett az egész család A keresztelő püspök az apát
áldozópappá, Eusztátioszt pedig diakónussá szentelte. Istenfélő
keresztény életet éltek. Az Üldözések közben elfogták őket, és kínzások
után mindnyájukat lefejezték Nikeában, 312-ben.
Valois Szent Félix hitvalló, † 1212.
Dekapolita Szent Gergely atya
Dekapolita Szent Gergely atya
Szentünk
a Tízváros Irinopolisz helységében született. Szüleitől vallásos
nevelést kapott. Nyolcéves korában a tanulmányokra adták. Szívesen
tanulta a Szentírást, és szerette a templomokat látogatni. Amikor
felnőtt, szülei házasságra akarták adni, de Gergely titokban elhagyta a
szülői házat és egy pusztai kolostorban szerzetes lett. Kitűnt buzgó
életével. Édesapja halála után, anyja megtalálta Gergelyt. Jóváhagyta
választását, de azt kérte, hogy egy másik kolostorba menjen át, ahol
testvére szerzetes volt. Ezt megtette, de mivel a kolostor főnöke
képüldöző volt, elhagyta azt és másik kolostorba ment. Megvilágosítva
tanításával a világot, és leleplezve a gonosz gondolkozásúakat, Istentől
megkapta a csodatevés adományát. A szentképek üldözésének idején
Konstantinápolyban élt, és a tévtanítókat leleplezve, 820 körül ugyanott
halt meg.
PASSENBERGER HENRIKA ÉS 4 TÁRSA szüzek, III. r. (+1875)
Henrika
novér és négy társa, Norberta, Aurea, Borbála és Brigitta a salzhotteni
ferences reguláris III. rendi közösség tagjai voltak. 1875. dec. 6-án
indultak el hajóval Bremerhavenbol, az uticél St. Louis volt. Azonban
hajójuk, a Deutschland már a következo napon homokzátonyra futott s
kezdett elmerülni. Mentocsónakokkal az utasok egy részét sikerült
kimenteni, de nagy részük a hajóval együtt elmerült az óceánban. Amint
ilyenkor történni szokott, az utasok pánikba estek, csak a ferences
novérek maradtak nyugodtak s a többiekben is igyekeztek felkelteni az
Istenbe vetett hitet. Eloimádkozták a hit, szeretet és a bánat imáit.
Amikor felajánlották, hogy oket is megmentik, ezt nem fogadták el.
„Vannak itt apák, aggódó nok és gyermekek. Nem akarjuk elolük elvenni a
megmenekülés lehetoségét” - mondták. A hajó közepén felállva és
imádkozva várták a visszamaradt utasokkal együtt utolsó percüket. Amint a
víz folytonosan magasabbra emelkedett, a novérek felálltak egy
asztalra, térdelve s egymást átölelve, kezükben fogadalmi keresztjükkel
merültek alá a hajóval együtt az óceán mélységébe. Négyük holttestét
késobb megtalálták, Stradfortba (Anglia) szállították, ahol a papság és a
nép nagy sokasága vett részt a temetési szertartáson. Manning bíboros, a
szertartás végzoje dicsérte a novéreket, akik a szeretet hosi példáját
adták, amikor a bajbajutottakat erosítették s felebarátaik helyett
önzetlenül föláldozták saját életüket. Alkalmazta rájuk Jézus szavait:
„Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja
barátaiért” (Jn 15,14) és: „Bizony mondom nektek, ha a búzaszem nem esik
a földbe és meg nem hal, egyedül marad, de ha elhal, sok termést hoz.”
(Jn 12,24). Ezek a ferences novérek ugyanazt tették, mint pár évtizeddel
késobb (1912- ben) a Titanic katasztrófájánál a három pap: a litván
Juosapas Montvila, a német bencés Josef Benedikt Peruschitz és az angol
Thomas Roussell. „O velük fog lakni, azok pedig az o népe lesznek, és
maga Isten lesz velük. Letöröl szemükrol minden könnyet. Halál nem lesz
többé, sem gyász, sem jajgatás. Ami eddig volt, elmúlt.” (Jel, 21,4.)
Imádság:
Istenünk,
te Henrika novért és társait hosies lelkülettel ajándékoztad meg, hogy
életüket áldozzák felebarátaikért. Add, hogy mi is áldozatos lelkülettel
szeressük felebarátainkat. A mi Urunk Jézus Krisztus által.
Szent János és vértanútársai
Szent
János, Szaveriosz Iszaak és Hipatiosz Perzsiában voltak püspökök
különböző helyeken. Amikor Szápor király megparancsolta, hogy a
keresztények is a Napot és tüzet imádják, a szent főpapok erősítették
híveiket Krisztus követésében. Amikor a király erről hallott,
összefogatta őket a különböző városokban és hittagadásra próbálta
kényszeríteni őket. Állhatatosságukat látva különféle módokon kínoztatta
és végeztette ki őket, 343 körül.
JUNIPER DE LA VEGA ÉS HUMILIS MARTINEZ vértanúk (1928. II. 06.)
Mexikóban
már a 19. században megkezdodött az egyház üldözése: 1860- as években
számuzték a püspököket, megtiltották a papi ruha viselését, számos
templomot leromboltak. 1917-tol mind hevesebb lett az üldözés, különösen
Calles* elnök (1924-28) diktátorsága idején. A papok számát minimálisra
korlátozták, akik illegálisan muködtek, azokat kivégezték. Így került
börtönbe Juniper atya és Humilis testvér, akik életükben
elválaszthatatlan jóbarátok voltak. Mindketten 1901-ben ugyanabban a
kolostorban vették magukra a ferences ruhát. Együtt éltek, együtt
maradtak a vértanúságban is. 1928. február elején kerültek börtönbe.
Junipertol azt kérdezte a százados, mennyi misét mondott (ti.
illegálisan). A páter bevallotta oszintén, annyit, amennyit csak tudott.
Ez a vallomás elég volt ahhoz, hogy halálra ítéljék. A börtönbol
Humilis levelet írt tartományfonökének: „Egész éjjel imádkoztam, buneim
bocsánatát kértem s magamat a Szuzanyának ajánlottam. Mert tudjuk, hogy
mi vár ránk.” A páter pedig egész éjjel gyóntatta a többi foglyot. Korán
reggel arcra borulva imádkozott. Humilis kérte, hogy egy keveset
aludjon. „Nincs többé ido az alvásra - felelte -, eljött az ido, hogy a
halálra készüljünk.” Kora reggel jöttek is értük a poroszlók.
Mindkettojüket felszállították egy katonavonatra. Az egyik állomáson
Junipert leszállították és sortuzzel kivégezték. Hasonló sors jutott
Humilisnek is, ot Zamora állomásnál végezték ki. Késobb mindkettot
vértanúságuk helyén eltemették s temetésüknél felhangzott a hívok
kiáltása: Éljen Krisztus Király! (Lehetséges, hogy a két vértanú
boldoggá avatása már megtörtént.)
„Ha az emberek a magán- és
közéletben elismerik Krisztusnak királyi tekintélyét, hihetetlen elonyök
háramlanak a polgári társadalomra: a valódi szabadság, a fegyelem és
higgadtság, a megértés és a béke.” XI. Piusz pápának a Krisztus Király
ünnepét elrendelo „Quas Primas” kezdetu ap. levelébol.
Imádság:
Istenünk,
segíts, hogy hoslelku vértanúid, Juniper és Humilis példáján
felbuzdulva méltón tiszteljük egyszülött Fiad szenvedését és halálát,
aki nemcsak szóval biztatta a vértanúkat, hanem példájával is erosítette
oket. Ki él és uralkodik Isten mindörökké.
Szent Nirsza és József vértanúk
Szent
Nirsza Perzsiában volt püspök. József pedig a tanítványa volt Látva a
tanítvány buzgó életét, Nirsza püspökké szentelte őt. Mindkét főpap
látva a perzsák bálványimádó életét, törekedtek ezen változtatni. Sok
pogányt térítettek az igaz hitre és vezettek a jámborság útjára. Szápor
perzsa király keresztényüldözése idején mindkettőjüket elfogták. Mivel
hitükhöz állhatatosan ragaszkodtak, a dühös király azonnal lefejeztette
őket 343 körül.
Szent Ödön vértanú, † 870.
Szent Proklosz pátriarka
Szent Proklosz pátriarka
Szentünk
Aranyszájú Szent János tanítványa és diakónusa volt Látta a szent főpap
életét és hallgatta beszédeit. A szent főpap száműzetése után Proklosz
küzikei püspök lett, de tévtanításba esett, papsága nem fogadta
szívesen. Ezért visszatért Konstantinápolyba. 434-ben a főváros
pátriárkájává választották. Lelki nyáját nagy buzgósággal irányította.
Hazahozatta a száműzetésből Aranyszájú Szent János ereklyéit. A
konstantinápolyi földrengésben, amelyben sok épület megsérült, a
császári ház a pátriárkával együtt, a néppel kivonultak a városból és
könyörgést tartottak. Ekkor egy ifjú a felhőkbe ragadtatván hallotta a
„Szent
Isten, szent Erős, szent Halhatatlan” éneket. A földre visszatérve ezt
elbeszélte mindnyájuknak A nép ismételgette ezt, és hozzátette:
Irgalmazz nekünk Erre megszűnt a földrengés Az ifjú ezután meghalt Szent
Proklosz 20 évi pátriarkai szolgálata után békében visszatért az Úrhoz,
446-ban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése