+Petra, 60.
Szent
János elbeszélése szerint András egyike annak a két tanítványnak, akik
először követték Jézust. Kezdetben Keresztelő János tanítványai közé
tartozott, de amikor meggyőződött róla, hogy Jézusban megtalálták a
Messiást, hozzá csatlakozott. Ezért vitte el Jézushoz a testvérét, Simon
Pétert is (Jn 1,35--42).
A Márk-evangélium szerint Jézus maga
hívta meg Simonnal és Zebedeus fiaival, Jakabbal és Jánossal együtt a
Galileai-tó partján (1,16--20; vö. Mt 4,18--22). András jelen van,
amikor Péternek, Jakabnak és Jánosnak az utolsó időkről beszél Jézus az
Olajfák hegyén (Mk 13,3), és Fülöppel ő viszi a pogányokat Jézushoz az
utolsó napokban (Jn 13,22).
Az újszövetségi apokrif iratok,
különösen az András Cselekedetei sok részletet közölnek az apostol
életéből, de ezek történeti hitelessége nagyon kérdéses. Az apostolok
szétválása után András Kisázsia tartományban a Fekete-tengertől délre
fekvő vidéken, Thrákiában és Görögországban hirdette az evangéliumot.
Biztosnak látszik a hagyománynak az az adata hogy 60-ban az achaiai
Petra városában keresztre feszítették. Keresztjének szárait nem
derékszögben, hanem átlósan ácsolták, ezért nevezik András-keresztnek
ezt a formát.
Ereklyéit a 4. századtól Konstantinápolyban
őrizték, 1208-ban erőszakkal vitték át Amalfiba. II. Pius pápasága
idején, 1462-ben a fejet Rómába vitték. 1964-ben, a keleti és nyugati
Egyház kiengesztelődésének jeleként a pápa átadta a konstantinápolyi
pátriárkának, és Petrába, vértanúsága helyére került vissza.
Ünnepét a naptárak november 30-ra teszik. Rómában a 6. század óta ünneplik.
--------------------------------------------------------------------------------
András
életéről -- aki az elsők között követte Krisztus hívó szavát:
,,Jöjjetek utánam, én emberhalásszá teszlek titeket!'' -- az
evangéliumokból keveset tudunk meg. Annál többet mond el az András
Cselekedetei című apokrif könyv. Elbeszéli, hogy milyen viszontagságok
közepette vitte Krisztus örömhírét András apostol Örményország napégette
pusztaságain, Kurdisztán szakadékos hegyein át a Fekete- tenger
partjáig. Feltűnik a szkíták földjén is, és hirdeti az evangéliumot a
nomád pásztorok és vadászok sátraiban. Végigjárja Thrákiát és
Görögországot, míg végül Achaiában Aegeas prokonzul elé állítják.
A
helytartó megkérdezte tőle: ,,Te vagy az az András, aki lerontod a
bálványok templomát, és az embereket abba a babonás szektába csábítod,
amelynek kiirtására a római császárok parancsot adtak?'' András így
válaszolt: ,,A római császárok még nem ismerték föl, hogy Isten Fia
minden ember üdvösségéért jött el'', és meggyőző tanúságot tett Jézus
mellett.
Aegeas kifakadt: ,,Csodálkozom rajta, hogy értelmes
ember létedre hogyan tudsz olyan valakit követni, akiről magad mondod,
hogy keresztre feszítették.'' Erre András elmagyarázta, hogy Jézus
kereszthalála misztérium, és hajlandónak mutatta magát arra, hogy e
misztériumról többet is elmondjon, ha a helytartó hallani akarja. Aegeas
így felelt erre: ,,Én türelemmel meghallgatlak, de ha te utána nem
teszed meg engedelmesen, amit mondok neked, magad is megtapasztalhatod a
kereszt misztériumát!''
András egy nagy beszédben föltárta a
kereszt által történt megváltást. A helytartó egyre türelmetlenebbül
hallgatta. Végezetül börtönbe küldte, hogy András rájöjjön: teljesen
értelmetlen dolog önként a kereszthalált vállalni és kitenni magát a
legszörnyűbb kínoknak. Amikor a legválogatottabb kínzások sem törték
meg, parancsot adott, hogy feszítsék keresztre.
Amikor András
megpillantotta a számára készített keresztet, hangosan fölkiáltott:
,,Üdvözlégy, szeretett kereszt! Te szépséget és ragyogást nyertél az Úr
tagjaitól. Mert mielőtt az Úr fölszállt volna reád, a föld rémülete
voltál, most azonban rajtad keresztül az én Uramhoz megyek!''
Miután
megfeszítették, két napig függött András a fán, s a legenda szerint ő
maga tartotta vissza az embereket attól, hogy levegyék. A harmadik napon
véget értek kínjai. Halála pillanatában csodálatos fény ragyogta körül,
és Krisztus hűséges vértanúja látta, hogy dicsőségében jön el érte az
Úr.
--------------------------------------------------------------------------------
Istenünk,
ki Szent Andrást apostoloddá és vértanúddá tetted itt a földön, kérünk,
engedd, hogyEgyházad állandó pártfogója legyen a mennyben!
Példája:
hallgasd a hívást, és kövesd azt még veszély esetén is!
Szent Frumentiosz etiópiai püspök
Nagy
Konstantin császár uralkodása alatt egy Meropiosz nevű keresztény ember
Indiába akart utazni. Két unokaöccsét: Frumentioszt és Edesszioszt is
magával vitte a hajóútra. Hajótörés után Abesszínia földjére vitték őket
fogságba. A királynak megtetszett mindkét ifjú és neveltette őket. A
király halála után fiatal fiának uralkodása alatt Frumentiosz nagy
méltóságra jutott. Testvérével együtt megkezdték a keresztény hitet
hirdetni az országban. Egy idő után Frumentiosz felkereste Alexandriában
Szent Atanázt. Ő püspökké szentelte és visszaküldte Abesszíniába.
Tovább folytatva felvilágosító tevékenységét, keresztény hitre térítette
az uralkodót és sok főembert. Az országban templomokat épített, és a
Szentírást igyekezett az emberek nyelvére fordíttatni. Buzgó és áldásos
működés után szent Frumentiosz 380 körül halt meg.
BISIGNANOI* SZENT HUMILISZ (1582-1637)
Azok
közé a kicsinyek közé tartozott, akiket Isten arra választott ki, hogy
zavarba ejtse a világ okosait. A dél-olaszországi Bisignanoban
született. Már gyermekkorában mindenki csodálta buzgóságát. Naponta járt
szentmisére, gyakran áldozott, s a mezei munka közben az Úr
szenvedésérol elmélkedve imádkozott. Kanonizációs eljárásá során egy
jellemzo eset is felszínre került: A falu foterén kapott hatalmas
pofoncsapásra úgy válaszolt, hogy szó nélkül odatartotta másik arcát is.
18 éves korában hivatást érzett a szerzetesi életre, de különbözo okok
miatt csak kilenc év elmúltával válthatta valóra tervét. 27 éves korában
belépett a közeli ferences kolostorba. Itt kapta a Humilisz (alázatos)
nevet. Már a novíciátban kitunt lelki érettségével, alázatával és a
rendszabályok tisztelétével. Boldogan osztozott ferences testvéreivel a
közösségi élet örömeiben. Fogadalomtétéle (1610) után még nagyobb
buzgósággal végezte szolgálatait (alamizsnagyujtés, oltárszolgálat,
kerti s egyéb munkák), és egyre inkább elmélyült lelkében az
életszentség vágya. Mindenhol, ahova került, azt kereste, miben lehet
mások szolgálatára. Különös készséggel vállalta a nehéz vagy kevésbé
szívesen vállalt munkákat. A Boldogságos Szüzet nagyon tisztelte.
Határtalan szeretetével meghódított minden embert. Boséges lelki
adományait Isten nagyobb dicsoségére osztogatta. Már egészen fiatalon
része volt misztikus elragadtatásokban, melyek miatt azonban
megpróbáltatásokat és megaláztatásokat kellett elviselnie. Elöljárói
ugyanis kezdetben nem hittek neki. Megkapta a lélekbelátás, a
prófétálás, a csodatevés adományát. Bár sem írni, sem olvasni nem
tudott, olyan meglátásai voltak a szentírás és a katolikus tanítás
területén, hogy tudós teológusok is elámultak rajta. Emiatt mind jobban
elismerték életszentségét. A rend generálisa magavál vitte vizitációs
körútjaira. Még a pápák, XV. Gergely és VIII. Orbán is kitüntette
bizalmával. Többször Rómába hívatták, tanácsait, imáit kérték. Éveket
töltött Rómában többnyire a „Parti” Szent Ferenc kolostorban (S.
Francesco a Ripa). Nápolyban is idozött egy ideig, itt Boldog Duns
Scotus tiszteletének terjesztésén fáradozott. 1628-ban kérte, hogy
misszióba mehessen. Elöljárói azonban nem engedték el, így saját népe
között folytatta szolgálatát, ápolta a betegeket, gondját viselte a
szegényeknek. Utolsó éveit betegen újra szülofalujában töltötte.
Szenvedéseit nagy türelemmel viselte. 55 évesen költözött az
örökkévalóságba. XIII. Leó pápa 1882-ben boldoggá, II. János Pál pedig
2002-ben szentté avatta.
Imádság:
Szelid
és alázatos szívu Jézus, te Szent Humilisz hitvallódat az alázatosság
és szelídség példaképéül adtad; add, hogy ellene mondjunk az élet
kevélységének és egyedül neked szolgáljunk. Ki élsz és uralkodol
mindörökké.
Szent Konstanciusz hitvalló, † ~418.
