Származására
nézve izmaelita volt. Elhagyva hazáját, vagyonát és szüleit követett
egy szerzetest és vele szerzetesi életet élt. Ezután mindketten Özséb
szerzeteshez mentek, aki Agabbat az imádságos virrasztásra tanította.
Özséb halála után ottmaradt házában és 38 évet töltött el ott. Szigorú
vezeklésben és önmegtagadásban töltött élet után az V. században halt
meg.
SZENT CECÍLIA
+Róma, 250 körül
Történetkritikailag
lehet kifogásokat támasztani Cecília történetével szemben, mégis ez a
törékeny, ifjú szűz vértanú igen nagy tiszteletnek örvend. Élete
közismert, és a középkor vége óta a római zarándokok valamennyien
találkozhattak szobrával a trasteverei templomában. Nyíltan és komolyan
senki sem vonja kétségbe, hogy Stefano Maderno Cecília élethű képét
alkotta meg híres szobrában. Ugyanis egy felirat ma is hirdeti, hogy
Sfondrati Paulus bíboros ebben a formában és helyzetben látta Cecília
holttestét, amikor 1599-ben, a bazilika renoválása alkalmával számos
tanú előtt fölnyitották a szarkofágot.
Rampolla bíboros azonban
alaptalanul másként vélekedett, amikor háromszáz évvel később egy
hasonló helyzetben megtagadta az engedélyt a szarkofág fölnyitásához.
Akkor ugyanis a sokáig minden kétség nélkül elfogadott Cecília-legenda
annyira a tagadás és a kritika kereszttüzében állt, hogy a neves
jezsuita történész, Delehaye szerint ,,az egész római hagiográfia
legbonyolultabb kérdése'' volt.
Az új római kalendárium is
kifejezi fenntartásait. S hogy Cecília ünnepét nem törölték a naptárból,
az csak annak a széles körű tiszteletnek köszönhető, amely a nép
oldaláról mutatkozott, s amelynek következtében Cecíliát már a 6.
században fölvették a szentmise római kánonjába.
Az irodalmi
szövegek fiatal leányként mutatják be Cecíliát, akiben a nemesi
származás, a testi szépség és az erények ékessége szokatlan harmóniában
találkozott. Hitének jeleként állandóan a szívén viselte az
Evangéliumot, és arannyal átszőtt ruhája alatt durva szőrből készült
ciliciumot hordott. Szülei úgy határoztak, hogy feleségül adják
Valerianushoz, s e tervet Cecília az akkori szokások szerint nem
változtathatta meg. Így a családja rangjához illően készült a
házasságra.
Abban azonban reménykedett, hogy kiszemelt vőlegénye
tiszteletben fogja tartani Krisztus iránti szerelmét. Így várta a
menyegző napját, és szíve a lakodalmi muzsika közepette is csak az Úrnak
énekelt. Amikor kettesben maradt férjével, föltárta előtte a Király
titkát: egy angyal őrzi féltékenyen a szerelmét és teste szűzi
tisztaságát; erről maga Valerianus is meggyőződhet, ha ifjú feleségének
szíve szerelmét tudomásul veszi. A még pogány Valerianus egy föltétellel
fogadta el Cecília magyarázatát: ha ő is meglátja az angyalt. De
megfenyegette Cecíliát, hogy ha ez nem történik meg, hazugságáért
megöli.
Cecília erre azt válaszolta: megláthatod az őrző
angyalomat, ha megkeresztelkedsz! Valerianus teljesítette e föltételt. A
Via Appián a harmadik mérföldkőnél koldusok vártak rá, és elvezették
Urbán pápához. Ez az ősz aggastyán megkeresztelte és fehér ruhában
küldte vissza Cecíliához. Hazatérve a szobájukban meglátta felesége őrző
angyalát, aki liliomból és rózsából -- a szüzesség és a vértanúság
jelei -- font koszorút helyezett mindkettőjük fejére. Ezután megkérdezte
Valerianust, mit kívánna a leginkább. Ő testvérének, Tiburtiusnak a
megtérését kérte. Az ég segítségével Cecília Tiburtiust is megnyerte a
hitnek, s a gőgös római ifjú megtért az addig annyira megvetett
keresztények közé. Cecília azt mondta neki, hogy csak akkor ismeri el
sógorának, ha Urbán megkereszteli őt is.
A megtérés után
hamarosan a keresztút következett a két testvér számára. Eltemették
ugyanis azokat a keresztényeket, akiket Turcius Amalchius prefektus
idejében öltek meg, ezért őket is bevádolták és bíró elé vitték. Mivel
megtagadták az előírt áldozati ceremóniát, Maximus Corniculariusnak a
lehető leggyorsabban a közelben lévő Jupiter-oltárhoz kellett volna
vezetnie őket, hogy áldozzanak az isteneknek, vagy karddal azonnal
kivégzik őket. Az eljárás gyorsaságának oka a vádlottak nagy vagyona
volt, melynek késedelmeskedés nélkül kellett az államra szállnia.
Maximus azonban csodálva e fiatalok bátorságát, és szánakozva is rajtuk,
magára vállalta a felelősséget és késleltette a kivégzést. Házába vitte
őket és mindnyájan ott töltötték az éjszakát. Cecília papok kíséretében
megjelent a háznál, hogy Maximust és kíséretét Krisztushoz térítse.
Mikor megvirradt, Cecília így bátorította a vértanúságra készülőket: ,,S
most rajta, Krisztus katonái! Tegyétek le a sötétség fegyvereit, és
ragadjátok meg a világosság fegyvereit!'' A halálba menők pedig ezt
mondták neki: ,,Elhisszük, hogy Krisztus valóban Isten. Különben nem
gondoskodott volna rólunk, ilyen szolgálót adva nekünk, mint te vagy!''
Barátai
eltemetése után hamarosan Cecília is bíró előtt állt. A gyenge szűz a
per folyamán olyan bátorságot tanúsított, és olyan meggyőződéssel védte a
hitét, hogy a hallgatóságból százan megtértek Krisztushoz, akiket Urbán
pápa mind megkeresztelt. A prefektus megmakacsolta magát a
hitetlenségben. Annyit azonban engedélyezett, hogy ne azonnal, hanem
három nap múlva végezzék ki Cecíliát. Ez neki elegendő volt ahhoz, hogy
házát az Egyháznak ajándékozza. De úgy tűnik, maga a prefektus is
visszariadt a nyilvános kivégzéstől, ezért úgy rendelkezett, hogy
Cecília házának fűtsék túl a fürdőjét, és ott fojtsák meg vagy égessék
el. A tervet azonban nem tudták végrehajtani, s amikor a hóhér karddal
akarta megölni, három csapással sem tudta lefejezni Cecíliát. Három
kardcsapással megsebesítve hagyta ott áldozatát, aki barátai karjai közt
halt meg. Még utolsó perceiben is megnyert lelkeket a hitnek.
Lehet,
hogy a mai olvasó úgy véli, a legenda túlságosan hangsúlyozza Cecília
szüzességét és megtérést kiváltó okosságát. A legenda azonban igazat
mond, és ma is megindítja mindazokat, akik megőrizték magukban a
,,tiszta szív hatalma'' iránti érzéket, vagy legalábbis vágyódnak az
ilyen szeretet hatalma után.
Cecília a középkor vége felé lépett
be a Tizennégy Segítő Szent csoportjába, s egy egészen ártatlan
fordítási hiba következtében -- mely szerint az esküvőjén ő maga
játszott az orgonán --, lett a szent zene védőszentje.
Ünnepét már 545-ben november 22-én ülték Rómában.
--------------------------------------------------------------------------------
Azt
a képet, melyet a hívő emberek Cecíliáról magukban hordanak, Maderno
márványszobra határozza meg: mintha mély, gyermeki álmát aludná, úgy
fekszik jobb oldalára dőlve az éppen csak kifejlődött leányalak, arcát
elfedi, karját hosszan kinyújtja. A nyakán három tátongó vágás hirdeti,
hogy ez a gyermek nem természetes halállal halt meg.
A legenda
szerint Pascalis pápa ebben a helyzetben találta meg Cecíliát, miután a
szűz látomásban maga mutatta meg a pápának, hol van a sírja. Holttestét
arannyal átszőtt szövetbe göngyölték, s a vérrel átitatott kendőket a
lábához helyezték. Anélkül, hogy a helyzetét megváltoztatták volna, egy
márványlapra fektették, és úgy helyezték el a szarkofágban, amelyben
átvitték a trasteverei bazilikába.
Cecília legendája olyan
nagyszerű mondatokat is idéz, amelyek a mai emberre is hatással vannak.
Amikor a prefektus felelősségre vonta, így tett hitvallást: ,,Én nem
halok meg, hanem csak elváltozom. Port adok az arany fejében. Ha nektek
valaki aranypénzt kínálna cserében ugyanolyan súlyú rézpénzért, vajon
nem kapnátok-e az alkalmon, és nem mondanátok-e el rokonaitoknak is,
hogy ők is részesei lehessenek egy ilyen nagyszerű cserének? Jézus
Krisztus a mi Istenünk, ilyet ad nekünk; amit neki ad az ember, azt ő
kimondhatatlanul értékesebbre cseréli.''
Amikor újra meg újra
felszólították, hogy tagadja meg a hitét, bátran így felelt: ,,Ti
kínpadra vonjátok a gonosztevőket, hogy vallomásra bírjátok őket, tőlünk
pedig épp az ellenkezőjét követelitek: meg kellene tagadnunk azt, amik
vagyunk, és akkor kegyelmet adnátok. Nagyon szívesen hallanátok
ajkunkról a hazugságot - - csakhogy meghalni az igazságért a legszebb
győzelem!''
--------------------------------------------------------------------------------
Istenünk,
ki ezen a napon megörvendeztetsz minket Szent Cecília szűz vértanúd
ünnepével, kérünk, segíts, hogy akit áhítattal tisztelünk, annak szent
élete példáját kövessük!
Maradj mindég állhatatos hitedben!
Szent Filemon és apostoltársai
Szent
Filemon gazdag és nem polgár volt Kolosszéban. Szent Pál térítette a
keresztény hitre. Kolosszéban az ő házában gyűltek össze a keresztények
istentiszteletre. (Kol. 4,17.) Szent Pál külön levelet is írt hozzá.
Később Gáza püspöke lett. Apfia felesége és a szent életben társa volt
Filemonnak. Hitük miatt Néró császár üldözése alatt vértanúsággal
fejezték be életüket. Mindkettőjüket Kolosszéban agyonkövezték. Szent
Arkipp apostolt először kegyetlenül verték, majd az emberek, főleg a
gyermekek késekkel szurkálták testét.
Szent Menigna vértanú
A
helleszpontosz Páriából származott. Ruhatisztítással és
vászonfehérítéssel foglalkozott. Décius keresztényüldözése idején sok
keresztényt börtönbe zártak, de Isten angyala sértetlenül kiszabadította
őket. Hallva erről Menigna, készült a vértanúságra. 251-ben saját
elhatározásából kereszténynek vallotta magát, és széttépette az üldözést
elrendelő császári parancsot. Elfogták, erősen verték, fára
függesztették vasakkal tépdesték, végül lefejezték. Szent testét éjjel
temették el keresztény társai.
Szent Mihály katona
Származására
nézve bolgár volt, Potuka városában született. Szülei az első bolgár
keresztények közé tartoztak. Gyermeküket is keresztény szellemben
nevelték. A tiszta élet kedvelője lett. 25 éves korában a katonai
szolgálatot választotta. Egy győzelem után kilépett a katonaságból. Egy
hagyomány szerint hazatérőben megölt imádságával egy kígyót, amely
elragadta az embereket a raithi pusztában. Potukában halt meg 866-ban.
Szent Prokóp vértanú
Jeruzsálemből
származott, szigorú életű és sok erénnyel gazdag ifjú volt. A cezareai
egyház felolvasójává avattatván, mivel Szentírás ismeretében járatos
volt, magyarázta a híveknek annak értelmét. Azt is megtette, hogy szír
nyelvre fordította a Szentírást. Sok embert szabadított meg az
ördögöktől. Dioklécián császár keresztényüldözése idején a cezareai
prefektus elfogatta, és bálványimádásra kényszerítette. Mivel hitében
állhatatosnak mutatkozott, a prefektus lefejeztette 303-ban.
