Szent Edgár
SZENT GRASSI* GERGELY és társai vértanúk (1900)
A
29 ferences vértanút, kiket XII. Piusz 1946-ban boldoggá, II. János Pál
2000-ben szentté avatott, így nevezzük: Grassi Gergely és társai
vértanúk. Köztük hárman júl. 4-én, ill. 7-én haltak meg, a többiek júl.
9-én. Sanszi tartomány Tajjuanfu nevu városában, ahol a püspök és társai
laktak, Jü-Sien gyámkirályó adta ki a rendeletet júl. 1-én a
keresztények kiírtására. Júl. 5-én elfogták a két püspököt, két pap és
egy laikus testvér misszionáriust, 7 ferences Mária Missziós novért és
14 ferences III. rendi kínait s a mandarin börtönébe zárták oket. Júl.
9-én délután Jü-Sien egy csapat katonával és boxerrel kivégzésükre
indult. A támadók a 26 halálra szántat térdenállva imádkozva találták.
Vezényszóra a védtelen áldozatokra vetették magukat, ütötték-verték,
lökdösték s megkötözve, szitkok és bántalmazások közben a gyámkirály elé
vezették oket. Jü-Sien azt vetette Fogolla püspök szemére, hogy a kínai
nép ellensége s hatalmas kardcsapást mért a fejére. Ez mintegy jeladás
volt a vérontásra. A támadók szitkozódások közepette kardokkal, más
fegyverekkel lekaszabolták oket.
1. Szent Grassi Gergely püspök (68
é), Sianszi apostoli vikáriusa Tajjuanfu városban. Olasz, évtizedek óta
volt Kínában misszionárius. Az üldözés kitörésekor így buzdította
híveit: „Akár kiutasítanak, akár megölnek minket, nem baj, csak ti
maradjatok állhatatosak a hitben; mi nem félünk életünket áldozni Isten
dícsoségéért.”
2. Szent Fogolla Ferenc segédpüspök Grassi püspök
mellett (61 é, olasz). Isten szíve szerinti pap és misszionárius.
1896-ban szentelték püspökké. Az üldözés napjaiban gyakran mondta: „Most
üldözik Isten egyházát. Meghalunk Krisztusért. Azt akarják, hogy
vértanúk legyünk… Hát vértanúk leszünk.”
3. Szent Facchini* Illés,
pap (61 é, olasz). Önmagához szigorú, másokhoz irgalmas szívu:
feddhetetlen életét vértanúsággal koronázta meg.
4. Szent Balat
Teodorik, pap (42 é, francia). Elozoleg Franciaországban az Albi
egyházmegyében muködött, buzgón terjesztette a ferences III. rendet.
Készen állt a vértanúságra.
5. Szent Bauer András laikus testvér (34
é, francia). A párizsi rendtartomány tagja. Egyszeru lelkületu. Gyakran
kérte Istentol, hogy szent lehessen, mégpedig nagy szent, örvendezo
lélekkel szenvedett vértanúságot, a zsoltár szavait énekelve:
„Dicsérjétek az Urat minden népek.”
A hét Ferences Mária Misszionárius novérrol júl. 16-án külön is megemlékezünk.
A
14 kínai vértanú közül öten szeminaristák voltak, a többiek, a
legtöbben ferences III. rendiek a misszió szolgálatában tevékenykedtek.
(Csang János, Tun Patrik, Van János, Csang Fülöp, Csang János,
Sen-ki-kuo Tamás, Cseng Simon, Pan Péter, Csang-Jun Ferenc, Fun-to
Tamás, Csang Péter, Jen-ku Jakab, Csao Jakab és Wang Péter.)
Imádság:
Istenünk,
te azt akarod, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére
jusson. Add kérünk, hogy Szent Gergely püspök és vértanú társainak
közbenjárására minden nemzet megismerjen téged, egyedül igaz Istent, és
akit küldtél, Jézus Krisztust, a te Fiadat, a mi Urunkat. Aki veled él
és uralkodik a Szentlélekkel egységben mindörökkön örökké.
Szent Hadrián (Adorján) pápa, † 885
Szent István vértanú, † 689
Szent Izabella (Erzsébet) özvegy, † 1336
SZENT III. JENŐ pápa
Szent István vértanú, † 689
Szent Izabella (Erzsébet) özvegy, † 1336
SZENT III. JENŐ pápa
*Píza. +Tivoli, 1153. július 8.
A
rómaiaknak a pápa elleni felkelése során II. Lucius pápa Capitolium
elleni roham során halálos sebet kapott, és 1145. február 15-én meghalt.
Még ugyanezen a napon összegyűltek a bíborosok a San Cesario
kolostorban, és a közeli Tre Fontane-i cisztercita kolostor apátját,
pízai Bernátot pápává választották.
A választás teljesen
készületlenül találta az apátot. Egykor letette a nagy pisai érsekségen
viselt vicedominus hivatalát, hogy Clairvaux-i Szent Bernáthoz (lásd: A
szentek élete, 470. o.) csatlakozzék, hogy távol minden világi
tevékenykedéstől már csak az imádságnak és a vezeklésnek éljen. Keserűen
panaszolta fel Tre Fontane apátjává szóló meghívását, mert
elválasztotta Bernáttól. És most, micsoda fordulat az egyszerű szerzetes
életében! A megválasztottnál nem kevésbé volt meglepve Clairvaux-i
Bernát is a hír hallatán. Levélben heves szemrehányásokkal árasztotta el
a bíborosokat, akik rárohantak egy egyszerű férfira, kivették kezéből a
bárdot, a fejszét és a baltát -- ciszterciként mindennap végzett testi
munkát --, a palotába ráncigálták, a trónra emelték, bíborba-bársonyba
öltöztették, hogy bíráskodjék a nemzeteken és útba igazítsa a népeket.
Bernát tudta, hogy a megválasztottnak, aki az alázatossághoz és az
engedelmességhez szokott hozzá, nem pedig a parancsoláshoz és az
uralkodáshoz, hiányzik néhány olyan tulajdonsága, amelyet meg kell
követelni az Egyház legfőbb pásztorától. Így intette tehát az új pápát:
,,Légy hát erős és férfi, ha kezedet ellenséged nyakára illeszted! Tarts
ki erőteljesen és szilárdan sorsodban, amelyet a mindenható Isten
minden testvéred előtt bízott rád!''
Ezzel tehát harcra
szólította Jenőt legbensőbb, elmélyedésre és békére vágyódó természete
ellen. A pápának, akit a rómaiak még megkoronázása előtt arra
kényszerítettek, hogy a Szabin hegyekbe meneküljön, alig sikerült azután
visszatérnie városába, ismét el kellett hagynia Rómát. Elmulasztotta,
hogy idejében megmutassa az öklét a csőcseléknek, amely a Szent Péter
bazilikából erődítményt csinált, és rettentő hadsereget állított ki.
Ideiglenesen Viterbo lett a pápa székhelye; uralkodásának nyolc évéből
még kettőt sem tölthetett Rómában.
E gondja mégis háttérbe
szorultak, amikor eljutott hozzá Edessza elestének és lakói ezrei
kegyetlen lemészárlásának a híre. Jeruzsálem immár közvetlenül
fenyegetett keresztényeinek az európai udvarokhoz intézett
segélykiáltását nem hallgatták meg. Hozzájárult mindehhez, hogy egy
örmény egyházi küldöttség éppen döntést kért a pápától egy liturgikus
vitakérdésben: a Kelet iránti érdeklődés kettős szempontból is
felébredt, megélénkült a remény Kelet mintegy száz év óta különvált
egyházainak újraegyesítésére, és így Jenő pápa még az örmény küldöttek
jelenlétében kiadott egy bullát, amellyel keresztes háborúba hívta
Franciaország királyát és lovagságát. Miután a pápa ezt követően az
először ingadozó Clairvaux-i Bernátot is megnyerte e tervének, ennek
lenyűgöző és megrendítő ékesszólásától felszítva mozgalom támadt, s
nemcsak Franciaországot, hanem Németországot is magával ragadta.
A
pápa ekkor útra kelt Franciaországba, ahol VII. Lajos a legnagyobb
tiszteletnyilvánítással fogadta Dijonban. Ezután a szeretett Clairvaux-
ba ment, s hatévi elválás után viszontlátta Bernátot. 1147-ben és 1148-
ban jelentős zsinatok következtek Párizsban és Reimsben. Az ugyanekkor
tartott trieri zsinaton bemutatták a pápának Bingeni Szent Hildegárd
(lásd: 487. o.) feltűnést keltő írásait, amelyek elnyerték Jenő pápa
tetszését is.
A pápa még északon időzött, amikor a Nyugatra
rátört az a szerencsétlenség, amely nagyon megterhelte a pápa és Bernát
lelkiismeretét egyaránt. Abban a félresikerült kísérletben, hogy
elfoglalják Damaszkuszt, zátonyra futott az egész keresztes hadjárat,
bár Jenő pápa két legátusát adta a keresztes had mellé, ám képteleneknek
bizonyultak, hogy a seregen belül széthúzó erőket egységes vezetés alá
kényszerítsék. -- Rómában Bresciai Arnold[10] uralkodott, aki fanatikus
bűnbánati prédikációival elbűvölte a tömeget, a szegénységet és az
erkölcsi tisztaságot követelte az apostolok példájára. A római szenátus
azt a politikai nézetet tette magáévá, amit ez az aszkéta hirdetett a
Capitolium romjain: véget akart vetni Rómában a pápa uralmának, és a
várost vissza akarta vezetni régi köztársasági nagyságához.
A
pápának az a reménye, hogy Staufi III. Konrád (+1152) segítségével újból
megnyeri Rómát, a királlyal együtt sírba szállott. Az utódjával,
Barbarossa Frigyessel történt kedvező megállapodása révén Jenő pápa meg
tudta vetni a jövendő császárral való hatékony együttműködés alapját.
Ereje szerint támogatta az Ibériai-félszigeten a keresztény országokat,
és az a remény fűtötte, hogy a mohamedánokat kiűzhetik. Franciaország
készséges volt a pápa iránt, és Angliában is kedvező fejlődés egyengette
a talajt. Mindenekelőtt az okos legátusok révén a nyugati kereszténység
peremvidékén Írország, Skócia és Skandinávia szorosabban kapcsolódott
Péter utódjához, mint bármikor is. Jenő pápa vetése reménnyel teli
aratást érlelt, amikor 1153. július 8-án Tivoliban meghalt.
A
halott pápát csakhamar szentként kezdte tisztelni a nép. Amikor akarata
ellenére a kolostorcellából a főpásztori hivatalba hívták, az
engedelmességhez szokott szerzetes nem vonakodott, hogy szívének a
magányosság, elmélyülés és béke iránti legbensőbb hajlamával felvegye a
harcot, és természetes engedékenységét hajthatlansággal pótolja.
Hogy
csak egy példát említsünk: ha politikailag helytelenül járt is el
akkor, amikor a lázadó Bresciai Arnold kiátkozását feloldotta, a papot
mégis annyira tisztelte Jenő pápa, hogy kérését, amely talán az Istennel
való kiengesztelődés becsületes vágyából fakadt, nem tudta elutasítani.
A pápa Arnoldot és tanait valójában szent életével győzte le és
szégyenítette meg. Nevezhette Arnold a pápát gyújtogatónak és
gyilkosnak, az Egyház hóhérának és az ártatlanság megrontójának, aki a
testét hizlalja és pénztárát idegen pénzzel tölti meg, a nép, sőt az
egész világ tudta róla mindezek ellenkezőjét. A források ritka
egyértelműséggel szólnak arról, hogy Jenő pápát bámulatraméltóan jámbor
és szent férfinak tartották, aki bőkezűen osztja az alamizsnát,
igazságos az ítélkezésében, s egyformán meghallgatja a szegényt és a
gazdagot. Csodálatot vívott ki a pápának önmagával szemben tanúsított
szigorúsága. Pápai öltözete alatt éjjel-nappal a ciszterciek durva
ruháját hordta, a fekvőhelye pedig bíbor függönytől elrejtett szalmazsák
volt. Hogy a pénznek és a javaknak Clairvaux-ban megtanult megvetését
pápaként is gyakorolta, csakhamar közszájon forgott. Tanítója, Bernát,
aki mintegy lelki tükörként neki szentelte A szemlélődésről című művét,
leírhatta benne: ,,Ami a fösvénységet illeti, azzal nem kell fárasztanom
a figyelmedet, mert azt mondják rólad, hogy a pénzt pelyvának
tekinted''. Hiábavalók voltak az olyan kísérletek, amelyek a pápa kegyét
bőséges ajándékokkal akarták megnyerni. Egyes gazdagok teherhordó
állatainak az ezüsttel megrakott zsákokat vissza kellett cipelniök az
Alpokon át. Nemcsak a pénzt, hanem saját méltóságát sem tartotta sokra a
pápa. Molisei Hugó gróf azzal a kéréssel fordult a pápához, hogy
házasságát jelentse ki érvénytelennek. Jenő pápa azonban nem látott
lehetőséget ennek megtételére, mert a házasságot érvényesen kötötték
meg. Amikor a gróf nem akart ebben megnyugodni, a pápa a lábához borult,
miközben a tiara a porba gurult; a pápa könnyek között kérte a grófot,
hogy hajoljon meg Isten törvénye előtt. A megrendült Hugónak, aki ezután
engedelmességet fogadott, a pápa saját gyűrűjét adta oda, hogy mindig
emlékeztesse adott szavára. III. Jenő hírneve úgy maradt fenn, hogy
pápaként, hivatalának ragyogása közepette is megmaradt egyszerű, életét a
vezeklésnek és imádságnak szentelő szerzetesnek. Személyében meggyőző
kifejezésre jutott Clairvaux-i Bernát rendi eszménye.
IX. Pius
1872. szeptember 28-án megerősítette a ciszterci pápának évszázadok óta
megnyilvánult tiszteletét, és a szentek közé sorolta őt. [10] Bresciai
Arnold (Brescia, 1100 körül--Róma 1155): ágostonos
kanonok.
Bresciában kezdte tevékenységét. Minden egyházi birtokot és javadalmat
elvetett, apostoli szegénységet követelt a klérustól. 1139-ben
száműzték, Franciaországból és Svájcból Szent Bernát hatására űzték el.
1145-ben Rómában megbékélt III. Jenő pápával, de hamarosan ismét
radikális megújulást kezdett hirdetni. A római nép 1155-ben Barbarossa
Frigyes kezére adta, aki felakasztatta.
Szent Kálmán vértanú, † 689
SZENT KILIÁN püspök
SZENT KILIÁN püspök
+Würzburg, 689.
,,Írország
sziget az óceánban, szántóföldjei termékenyek, de híresebb a szentjei
miatt, akik közül Itália Kolumbánnak, Alemannia Gallusnak, Frankföld
Kiliánnak örvendezik.'' Ezek a szavak, amelyeket Szent Kilián egy korai
életrajzában találunk, Európa, az Egyház és a szentek történetére nézve
egyaránt fontosak. Bizonyítják az írek jelentőségét a kereszténység
európai elterjesztésében, rámutatnak arra, hogy a népek - - gyakran
messzi távolságokat áthidaló -- kapcsolata, amely az Egyházra oly
jellemző, a nemzeti sajátságokat nem szünteti meg, hanem inkább
kibontakoztatja. Azt is nyilvánvalóvá teszik, hogy egyes szentek,
törzsek vagy tájak védőszentjekénti tiszteletének fejlődésében Írország
és az írek fontos szerephez jutottak.
,,Németország szentjei
litániájának'' újabb összeállításában is úgy szólítják meg Kiliánt, mint
,,Frankföld apostolát''. Ama sok ír hithirdető között, akiket Európában
tisztelnek, Kilián több tekintetben is mindenkor kitűnt. Viszonylag
korán írásba foglalták életének részleteit. Vértanúságának híre
egyedülálló módon jutott vissza hazájába.
Amikor XIV. Benedek
(1740--1758) pápa történetük egyik nagyon sötét korszakában megengedte
az íreknek, hogy szentjeik okmányaiból nemzeti propriumot állítsanak
össze, azok közül a szentek közül, ,,akik a katolikus hitet Írországból
elvitték más országokba'', elsősorban Szent Kolumbánt (lásd: A szentek
élete, 679. o.) és Kiliánt nevezték meg. Szent Kilián ünnepét mindmáig
megülik Németország legnagyobb részében. Amikor 1952-ben, a háború után
újraéledt Würzburgban Kilián ereklyéinek a város székesegyházába 1200
évvel korábban történt átvitelét ünnepelték, átfogó műben mutatták be,
milyen nagy volt ennek a szentnek a tisztelete már a Karolingok
birodalmában is; ünnepi kiadványban követték nyomon a Kilián által
megalapozott, s a 19. századig Írországhoz kapcsolódó kulturális
hagyományt.
Kiliánt már a hazájában püspökké szentelték
kolostorában, amikor elhatározta, hogy a Szigetországból a műveltség
tekintetében messze Írország alatt álló európai szárazföldre megy, és
ott néhány társával együtt ,,teljes szegénységben követi Krisztust''.
Missziós tevékenységük ebben az esetben is csak mellékesen adódott,
miután legyőzték a nyelvi nehézségeket.
Kilián legrégibb,
röviddel ereklyéinek átvitele után keletkezett életrajza ezt mondja:
,,csodálatosan bájos hely'' volt az, amely Kiliánt és társait arra
késztette, hogy letelepedjenek a ,,keleti Frankföldön, a Wirciburc-nak
nevezett erődítmény mellett''.
Nyilvánvaló helyi büszkeséggel
folytatta Kilián régi életrajzírója: ,,Az emberek nagyon szép
megjelenése és nemes jellege'' is arra indította Kiliánt hogy
megkönyörüljön rajtuk, és kiragadja őket a pogányságból.
Egy még
mindig elterjedt elképzelés szerint az ír misszió Közép- Európában
Rómától függetlenül, sőt vele bizonyos ellentétben valósult meg. Kilián
életrajzírója viszont arról tudósít, hogy ő, mielőtt megkezdte volna a
misszióját Würzburgban, Rómában felhatalmazást kapott rá. Az a közlés,
hogy Konon pápa teljhatalommal bízta meg ,,a prédikálásra és a
tanításra'', pontos keltezésre ad módot, ez a pápa ugyanis csak
686-687-ben uralkodott.
Tizenegy társából csak ketten mentek
vissza Kiliánnal Würzburgba: Kolonatus pap és Totnan diákonus (egy régi
ír forrás szerint Aed és Tadg). Csakhamar sikerült a fiatal Gozbert
herceget a keresztény hitre téríteniök. Kilián még Írországból tudta,
hogy mekkora a jelentősége az uralkodónak a pogányok megtérítésében.
Jellemző az írekre, hogy Kilián tüstént és rettenthetetlenül a fejedelem
hitének gyakorlati bizonyítását kívánta, azt ugyanis, hogy hagyja el
bátyja özvegyét, akivel -- az egyházi törvény ellenére addig együtt élt.
A későbbi hagyomány azt közli, hogy Gozbert ,,először nagyon
meghökkent'', ,,nagyokat sóhajtott, mert szerette ezt az asszonyt, akit
feleségének tekintett''. Ez a toldalék vélhetően a régi prófétákra
emlékeztető és az írekre jellemző szigorúságot kívánta kiemelni. Amikor
az asszony, név szerint Geilana megtudta, hogy Gozbert végül
beleegyezett a lassú elválásba, elhatározta, hogy megöli Kiliánt. Ő a
veszélyt felismerve figyelmeztette társait, hogy bátran vállalják a
vértanúságot. Gozbertnek egy hadjárat alkalmával bekövetkezett távolléte
Geilanának meghozta a kívánt alkalmat. Az ,,oratóriumban'', vagyis a
,,cellában'', amely ír szokás szerint kápolna és lakóhely volt egyben,
egy Geilana által felbérelt ember lefejezte Kiliánt és társait. A
tetemeket, az egyházi ruhákat és könyveket elásták a cellában, és
lóistállót rendeztek be föléjük. Csoda folytán azonban egy idő múlva
sértetlenül megtalálták a három vértanú testét. A gyilkos megőrült és
öngyilkosságot követett el. A frank nép Isten ítéletét látta benne, és
végleg elfordult a pogányságtól.
Hogy Kilián és társai missziós
tevékenységet folytattak egészen Dél- Türingiáig, későbbi hagyomány, és
rövid würzburgi tartózkodásukat tekintve valószínűtlen; bizonyára
vértanúhaláluknak Frankföld határain messze túl terjedő hatását van
hivatva kifejezni.
Szent Kilián tisztelete mindmáig
összekapcsolja Írországot és Németországot. Más országokban,
mindenekelőtt Amerikában is sok templom viseli nevét.
Szent Priszcilla hitvalló, † ~70
Szent Prokóp nagyvértanú
Szent Prokóp nagyvértanú
Prokóp
Jeruzsálemben született. Fiatal korában jó képzést kapott. Korán
elvesztette keresztény atyját. Dioklécián császár alatt belépett a
hadseregbe, a császár pedig Egyiptomba küldte, hogy üldözze a
keresztényeket. Útközben égi hangot hallott, amely szemére hányta, hogy
Jézus Krisztus ellen támad. Így ő is, amint Pál apostol nem az
emberektől, hanem a mennyből nyerve meghívást, Krisztus őt rabul
ejtette. Ezután az égen megjelent kereszt jele arra indította, hogy ne
támadjon a keresztényekre, hanem őt is szenvedésekre hívta.
Alexandriában nem üldözte a keresztényeket, hanem, elhagyva a
bálványimádást, összetörte a bálványokat. Pogány anyja jelentette ezt a
császárnak, ő elfogatta és a börtönbe záratta, megkeresztelkedvén a
börtönben, ellenségeitől sok sebet kapott. De erősségével és a kínzások
elviselésével Krisztushoz térített két szakasz katonát vezéreikkel, hét
nőt és saját anyját is. Mindnyájukat lefejezték hitükért 303-ban a
pelesztinai Cezareában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése