Az első hat egyetemes zsinat atyáinak emléke

Az I. egyetemes zsinat 325-ben, Nikaiában az ariánusok tévedését ítélte el. Jelen volt 318 atya. A II. egyetemes zsinat Konstantinápolyban Macedonius tévtanítását ítélte el. Jelen volt 150 atya. A III. egyetemes zsinat Efezusban, 431-ben Nesztorius tévtanítása ellen az Istenszülő méltóságát védte meg. Jelen volt 200 atya. A IV. egyetemes zsinat 451-ben Khalkedonban a monofizita tévtanítás elítélésére jött össze. Jelen volt a 30 atya. Az V. egyetemes zsinat, 553-ban Konstantinápolyban szintén a monofizitákkal harcolt. Jelen volt 165 atya. A VI. egyetemes zsinat, 680-ban Konstantinápolyban a monotheléta tévtanítást ítélte el. Jelen volt 170 atya.


Scili vértanúk:

Szent Aquilinusz vértanú, †180       

Szent Citinusz  vértanú, †180       

Szent Donata  vértanú, †180       

Szent Félix  vértanú, †180       

Szent Generosa  vértanú, †180       

Szent Januaria  vértanú, †180       

Szent Laktanciusz   vértanú, †180          

Szent Nartzalus  vértanú, †180       

Szent Secunda vértanú, †180       

Szent Speratus        vértanú, †180       

Szent Vestia        vértanú, †180       

Szent Veturiusz        vértanú, †180       


Szent Anaklétusz    pápa és vértanú, † 90   


MARSCIANOI* Boldog ANGELINA III. r. (1377-1435)

Édesanyja után neve: Marscianoi. Angelina pedig Angyalkát jelent. Édesanyja ültette el lelkében az erények virágait, de o korán meghalt. Angelina nemsokára örök szüzességet fogadott. Apja azonban - az o tudta nélkül - Terni János grófnak ígérte feleségül. Terni gróf viszont megígérte, hogy Angelina fogadalmát tiszteletben tartja. Két évig tartott ez a József-házasság, akkor a gróf meghalt. Angelina felszabadult. Elbocsátotta szolgálóit, felöltötte a ferences III. rendi ruhát. Hasonló származású és nemes eszmékért lelkesedo leányokkal missziós tevékenységbe kezdett. Bejárták az Abruzzók falvait, kastélyait, buzdították az embereket, hogy törodjenek üdvösségükkel; emlékezetükbe idézték hitünk legfobb igazságait. Többen kedvet kaptak a szerzetesi életre is. Bevádolták a nápolyi királynál, hogy eretnekséget hirdet. Ti. hogy elítéli a házaséletet: O ezt nem tette, hanem a szüzesség értékét emelte ki. Egy csodás halottfeltámasztás az o javára fordította a helyzetet: a király elejtette a vádat, de kitiltotta királysága területérol. Angelina erre társnoivel Assisibe távozott. Ott Szent Ferenc sírjánál megvilágosításban részesült, majd Folignoba ment, ahol a jóindulatú püspök engedélyével és támogatásával kolostort alapított. Itt Szent Ferenc III. Rendje szabályzata szerint közös életet kezdett (1397-ben). Ez volt az elso ún. reguláris (szerzetben elo) III. rendi kolostor. Mivel a novérek tevékenysége az imaéleten kívül betegek és szegények gondozása volt, rendjét Árpádházi Szent Erzsébetrol nevezte el. Angelina 16 ilyen kolostort alapított. V. Márton pápa 1428-ban a kolostorokat egy kongregációban egyesítette, ekkor lett generális anya. 59 évesen Folignoban halt meg: A betegek szentségének felvétele után elragadtatásba esett, így költözött át az örök hazába. 67 évvel késobb koporsóját felnyitották: testét épségben találták. XII. Leó (1823-29) avatta boldoggá.

A II. Vatikáni Zsinat tanítása a szüzességrol:

„A legjelesebb evangéliumi tanács, amelyet némelyeknek megad az Atya, hogy szüzességben élve könnyebben tudják osztatlan szívvel csak Istennek szentelni magukat. Ezt a teljes és a mennyek országáért vállalt önmegtartóztatást mindenkor különös tiszteletben tartotta az Egyház, mint a szeretet jelét és a lelki termékenységnek egy egészen sajátos formáját a világban.”

Imádság:

Istenünk, te Boldog Angelinát kitutetted az alázatosság és a szeretet ajándékaival. Add, hogy példáját követve mi is elérjük az örök boldogságot. A mi Urunk, Jézus Krisztus által.

Szent Ezdrás     pap       


Szent Gábor főangyal

Gábor főangyal ünnepe Egyházunk szokása szerint az Örömhírvétel után következő napon, március 26-án van. Mivel ez a nap általában Nagyböjtre esik, nem lehetséges, hogy kellő fénnyel megünnepeljék. Egyházunk azért szenteli a mai napot az ő ünnepének, hogy megemlékezzék arról, hogy Isten mit vitt végbe általa. Az Ószövetségben megmagyarázta Dániel prófétának egy látomása értelmét (8, 16-26.), aztán a 70 év jelentését (9, 21-27.). Az Újszövetségben először Zakariás papnak jelenik meg, és közli vele keresztelő szent János születését. (Lk. 1, 11-) Aztán, hírül viszi Názáretbe Máriának Isten Fiának megtestesülését. (Lk. 1, 26-38.).

SZENT II. HENRIK

*Abbach (Regensburg mellett?),973. május 6. +Grona (Göttingen mellett), 1024. július 13.

Szent Henrik császár, akit a német császárok közül egyedül avattak szentté, Szent István feleségének, Gizellának volt a testvére. Mint Civakodó Henrik bajor herceg legidősebb fia aligha számíthatott arra, hogy egyszer a birodalom császára lesz. Az Ottó császár és atyja, Henrik közötti ellentétek miatt ugyanis hosszú időn át még az is kérdéses volt, hogy megkaphatja-e a családi örökséget jelentő hercegséget, mivel atyjától a császár elvette.

A bajor herceget a hildesheimi katedrális iskolájában tanították, és -- --nyilvánvalóan II. Ottó császár utasítására -- a papságra készítették fel. Csak akkor került vissza hazájába, amikor a császár visszaadta atyjának a hercegséget. Tanulmányait Regensburgi Szent Wolfgang püspök irányítása alatt fejezte be. 995-ben, Civakodó Henrik halála után átvette a hercegség vezetését.

Legsürgősebb feladatának azt tekintette, hogy a lehanyatlott kolostori életet a bencés regula szigorú szellemében megújítsa, és ezt -- az érintett kolostorok és a bajor püspökök gyakori tiltakozása ellenére -- végre is hajtotta. Császársága idején is nagy gondja volt az egész birodalom kolostoraira. Támogatása nélkül a clunyi reform nem terjedhetett volna el oly gyorsan és oly nagy területen a birodalomban.

Huszonkilenc éves volt Henrik herceg, amikor 1002-ben III. Ottó császár halálhírét hozták, akinek hívására éppen úton volt Itália felé, hogy seregével segítséget vigyen neki. Az utód személye körül viták támadtak. Henriknek azonban sikerült egymás után megnyernie a választó hercegeket, úgyhogy megválasztották és meg is koronázták. Ellenfelei nem hajtottak előtte fejet harc nélkül, de ő oly ügyesen nyerte meg egyiket a másik után, hogy néhány hónap leforgása alatt az egész birodalom elfogadta császárának. III. Ottó ábrándos külpolitikája után az ő higgadt, tárgyilagos politikája biztosítani tudta, hogy megmaradjon a birodalom egysége.

Hosszú éveken át a legégetőbb kérdés volt a keleti határon Chrobry Boleszláv lengyel herceg fegyveres terjeszkedésének megakadályozása. Határozott fellépéssel attól sem riadt vissza, hogy az akkor még pogány liutizekkel és redarokkal szövetséget kössön. Ezt a szövetséget a kortársak, főleg a papság élesen ellenezte, ugyanis egyik pontja szerint Henriknek le kellett mondania a szövetségesek területén történő katolikus misszionálásról. Ebben az esetben azonban nem volt más választása, hisz az egész ország érdekét szolgálta az egyháziak rosszallása ellenére is. De tudta, hogy kárpótlást kell adnia, ezért több nagy alapítást tett.

A szívós célratörés volt egyik legjellemzőbb vonása. Ez mutatkozott meg nyugat felé vezetett hadjárataiban is, melyekkel a birodalom határait megerősítette, illetve kiterjesztette. Örökösödési szerződést kötött a gyermektelen II. Rudolf burgundi királlyal, s ezzel Burgundia várományosa lett és megteremtette a feltételt ahhoz, hogy Burgundia később, II. Konrád uralma alatt végleg a birodalom része legyen. Hatalmát kiterjesztette Bázelra is, s a várost és annak főtemplomát gazdag ajándékokkal látta el. Itáliában három hadjáratot vezetett: 1004-ben, 1014-ben és 1021-ben. VIII. Benedek pápa 1014-ben Rómában császárrá koronázta.

Bármilyen áldásos volt is II. Henrik császár uralkodása a birodalom gyarapodását tekintve, az Egyház nem emiatt tiszteli a szentek sorában. Szentként azért tiszteljük, mert uralkodói hatalmával teljesen tiszteletben tartotta az Egyház jogait, és feltűnő volt személyes jámborsága és készsége a bűnbánatra. A templomokat és kolostorokat gazdagon megajándékozta. Különösen két nagy alapítás őrzi a nevét: a 981-ben feloszlatott merseburgi püspökség újjáalapítása és a bambergi püspökség megalapítása. Amellett, hogy az uralkodó nagyon reális politikus volt és a birodalom érdekeit állandóan szem előtt tartotta, egyházi alapításai mélységes hitében és egyházhűségében, valamint annak a feladatnak a felismerésében gyökereztek, amelyet szerinte az Egyháznak a világban be kell töltenie.

A merseburgi püspökség 1004-ben történt újjáalapítása megnyitotta az utat a szlávok misszionálása előtt. Nemcsak a korábban egyházi tulajdonban lévő birtokokat adta vissza a püspökségnek, hanem saját javaiból is gazdagon megajándékozta.

Legkedvesebb alapítása, a bambergi püspökség is missziós rendeltetésű volt. A terület ugyanis névlegesen már régen keresztény volt, azonban a püspöki székhely túl messze volt ahhoz, hogy a püspök igazán törődhessen a hívekkel. Henriknek hosszú tárgyalások során sikerült rávennie a würzburgi püspököt, hogy mondjon le a területről, és ezzel tegye lehetővé egy új püspökség alapítását. 1007. november 1- én végre sor kerülhetett a regnitzi püspökség megalapítására, melynek székhelye Bamberg lett. Henrik már három évvel korábban, 1004-ben megkezdte a katedrális építését Bambergben, amely valóban méltó volt arra, hogy püspöki templom legyen. A székesegyházat 1012. május 6-án szentelték fel a Boldogságos Szűz Mária, Szent Péter és Pál apostolfejedelmek, valamint Szent György és Szent Kilián tiszteletére. Sem előtte, sem utána nem volt püspökség, amely alapításakor olyan ajándékokat kapott volna, mint Bamberg. A birtokok, amelyek tulajdonába kerültek, olyan biztos alapokat jelentettek, hogy Bamberg a középkorban végig kiemelkedő szerepet játszott a német püspökségek között.

Bambergben két kolostor is Henriknek köszönheti a létrejöttét. A Szent István vértanú-templom fölszentelésekor, 1020-ban a császár személyesen fogadhatta Bambergben VIII. Benedek pápát, és a húsvétot a pápával együtt ünnepelhette a dómban. Ez volt Henrik uralkodásának egyik csúcspontja. Utolsó alapítólevelében, amellyel a fuldai kolostort alapította, ezt írta: ,,Kötelességünk, hogy az Istentől kapott javakat elsősorban Isten házainak felszerelésére fordítsuk.''

Mindezen uralkodói tevékenységét gyenge egészségű, törékeny emberi testben hajtotta végre Henrik. A források közelebbről nem nevezik meg a betegségét. Luxemburgi Kunigundával kötött házassága gyermektelen maradt. Az a későbbi korok jámbor elképzelése volt, hogy szándékosan és tudatosan vállalt József-házasságban éltek, és ezért igen nagy tisztelettel magasztalták őket. A történészek inkább arra hajlanak, hogy gyermektelensége a betegségével függ össze. Ez azonban életszentségét egyáltalán nem zavarja. Alázattal és belenyugvással hajolt meg Isten akarata előtt, és feleségével egyetértésben minden vagyonát az Egyházra hagyta, mert ,,Krisztust választotta örökösének'', ahogy a bambergi alapítólevélben írja.

Henrik 1024. július 13-án halt meg a Göttingen melletti gronai császári palotában, hosszú betegség után. Holttestét Bambergbe vitték, és a dómban temették el. Felesége, Kunigunda később mellette kapott nyugvóhelyet. A 15. század elején Tilman Riemenschneider faragta a császári szarkofágot, életéből vett jelenetekkel díszítve a sírt. És a szent császár sírjához még ma is zarándokolnak, nemcsak a németek, hanem a franciák is. III. Jenő pápa 1146. március 12-én szentté avatta, miután a nép már hosszú ideje tisztelte. Szent II. Henrik az egyetlen szent német uralkodó. A szentté avatással az Egyház elismerését is kifejezte azért, hogy Henrik minden erejével gyarapította birodalmát, ugyanakkor védelmezte és támogatta az Egyházat, s ezáltal személyében megvalósította a ,,szent birodalmat''.

Ünnepét 1631-ben vették fel a római naptárba, de nem önálló ünnepként, hanem csak megemlékezésként Szent Anaklét mellett. Önálló ünneppé 1668-ban lett, július 15-i dátummal. 1969-ben áthelyezték halála napjára, július 13-ra.

--------------------------------------------------------------------------------

Istenünk, ki Szent Henriket elhalmoztad kegyelmeddel, és megadtad neki, hogy a földi királyság gondjai közepette az odafönt valókat keresse, kérünk, közbenjárására add meg, hogy kötelességeinket teljesítve siessünk országod felé!

Példája:

    Az állapotbeli kötelességet kell elsősorban teljesíteni!

Szent István atya

István atya Damaszkuszi szent János unokaöccse volt. Tízéves korától szerzetese volt a Szent Szabbász kolostornak. Innen a „szabbaita” mellékneve is. Haláláig vagy ebben a kolostorban, vagy a környékén élt. Cselekedetei és erényes élete annyira Isten tetszésére szolgált, hogy megkapta Tőle a jövőbelátás adományát és a gyógyításét is. Előre megtudva halála idejét, meghalt 794—ben.

Szent Jenő (Eugéniusz)     püspök és vértanú, † 505       


Szent Joél     próféta


Szent Julián vértanú

Egyesek az Evangéliumban említett leprás Simonnak tartják, (Mt. 26, 6,). Szent Péter apostol tanítványa volt. Ő tette meg püspökké a galliai Kenomániában. Buzgó terjesztője volt a keresztény hitnek, Isten erejével nagy csodákat művelt. Betegeket gyógyított, vakokat tett látóvá és halottakat támasztott fel. Elhunyt az I. században, sírjánál sok csoda történt.

   

Szent Markián vértanú

A szent vértanú a likaoniai Ikoniumból származott, és sok pogányt térített Krisztus hitére. Perennius helytartó elé vitetve, bátran megvallotta keresztény hitét és szóvá tette a pogány helytelenséget. Ezért sok kint szenvedett, utoljára tüzes rostélyon sütögették és kivágták nyelvét. Végül lefejezték, miközben a vértanú imádkozva hálát adott Istennek, Ez 258 körül történt.

Szent Petronella


Szent Szerápion vértanú

Szentünk Szevér császár uralkodása idején (193-211) élt. Jámbor életű és erényes ember volt. Amikor elfogták, kereszténynek vallotta magát. Az igaz Istent dicsérve, számos kínzást viselt el, és végül tűzben fejezte be életét 205 körül. Vértanúságának helye nem ismert.

Szent Szilás     hitvalló, † ~90