2018. november 7., szerda

A 33 melitinéi szent vértanú

Mindnyájan Dioklécián és Makszirnián római császárok alatt éltek és szenvedtek vértanúságot. Az istentiszteleti szövegek névszerint Hieront említik meg, a többieket név nélkül.

Amikor a két császár meghallotta, hogy Örményország és Kappadokia lakosai, a császár parancsa ellenére sem, hajlandók a pogány isteneket imádni, két pogány férfit küldtek hozzájuk: Agricolát és Liziászt, hogy büntessék meg a ottani keresztényeket, és erős testű alkalmas ifjakat toborozzanak a hadseregbe. Liziásznak Kappadókiában beszámoltak egy erős, derék fiatal emberről: Hieronról. Liziász katonákat küldött érte a mezőre. Hieron nem akart katona lenni, mert a hadseregben titkolni kellett keresztény hitét. Erőszakkal fogták tehát el, társaival együtt, és mindnyájukat börtönbe vetették. Hitének bátor megvallása miatt először levágták kezét, majd kínzások után mindnyájuknak fejét vették.


Baldinucci Boldog Antal     hitvalló, †1717.         


Szent Auktosz vértanú és társai

Tesszalonikia vértanúnő pogány pap lánya volt. Titokban megismerkedett a keresztény vallással és megkeresztelkedett. Mivel nem akarta hitét megtagadni, atyja megverte és e1űzte házától. I férfi: Auktosz és Taurion ezért szemrehányást tettek az atyának. Ő elment a parancsnokhoz és jelentést tett neki ezekről. Mindnyájukat elfogták és megkínozták, de a kínzások közt sértetlenek maradtak. Á két férfit kard által lefejezték, Tesszalonikia pedig a kínzások közt halt meg. Mindhármójuk testét Amfipoliszban temették el.


Szent Engelbert     püspök és vértanú, † 1225.         


Szent Ernő


Szent Florentin


BOLDOG ENSELMINI ILONA (Helena) szűz, klarissza (1207-1231)
Életérol kevés biztos adat maradt fönn. A legelfogadottabb adatokat közöljük: Jómódú és rangos páduai családból született. 13 éves korában belépett a helybeli klarissza rendházba, ahol a hagyomány szerint maga Szent Ferenc öltöztette be. A kis kolostor neve Cella, vagy Régi Cella, késobb: Arcella. Itt halt meg Szent Antal a klarissza novérek rendháza mellett épült kis házban, ahol néhány kisebb testvér lakott, akik a novérek lelki gondozását látták el. Szent Antal már mint tartományfonök, késobb mint a páduai ház fonöke látogatta a novéreket. A régi zsolozsmáskönyv szerint „Szent Klára nyomdokait igyekezett követni. Lelkét gyakori szemlélodéssel táplálta. Különösen az Úr szenvedése iránt viseltetett nagy tisztelettel... Szent Antal lelki vezetése alatt gyorsan haladt a tökéletesség útján.” Gyakran betegeskedett. Szent Antal részvéttel volt iránta, imádkozott érte, bátorította. O maga is imáiba ajánlotta magát - tartja a páduai hagyomány. Isten elhalmozta rendkívüli kegyelmi adományaival, látomásokkal, belso megvilágosításokkal. A Szent Szuz elore jelezte megbetegedését. (Ebbol következtetjük, hogy az o fohivatása a Krisztusért viselt szenvedés felajánlása volt „az Úr testének, az Egyháznak a javára.”) Fokozatosan megbénult, megvakult, süket lett. Így élte misztikus életét. Látomásait, tanításait tudta közölni környezetével: valószínuleg jelekkel és viasztáblára való írással. Közlései másolások útján terjedtek, de sajnos, nem maradtak fönn. Adatunk van róla, hogy 1370-ben egy páduai ferences páter látta még az iratokat. Helena halála elott három hónapon át nem tudott sem enni, sem inni. 24 éves korában, Szent Antal halála után öt hónappal halt meg a szeretet áldozata gyanánt. A hagyomány tud az általa muvelt csodákról is. Késobb, 1695-ben avatta az Egyház boldoggá. Teste épségben maradt.
Szent Antal tanítása (Boldog Ilonára vonatkoztatható):
„Az alázatosak, akiket nem ismernek, akik örülnek, ha elfeledkeznek róluk az emberek, tudják igazán utánozni Jézus rejtett názáreti életét. Emberek, akiket senki sem ismer, akikre senki sem gondol, s akik mindennap a béketurés, önmegtagadás, lemondás és szeretet kincseit gyujtik - anélkül, hogy tudatában lennének érdemüknek. Minden este tiszta, buntelen szívet ajánlanak fel Istennek.”

Imádság:
Istenünk, te Boldog Ilona szuzet csodálatos lelki erovel tüntetted ki betegségében s elhalmoztad rendkívüli karizmákkal. Add, hogy keresztjeinket mi is türelmesen hordozzuk, életünket megjobbítsuk, s így az örök életet elnyerjük. A mi Urunk Jézus Krisztus által.


Szent Lázár atya

A kisázsiai Magnézia városában született. Már gyermekkorában kitűnt jóságával, szelídségével és együttérzésével a szegények iránt. Egész életében ékes volt önmegtagadásaival. Fiatal korában elzarándokolt a Szentföldre, hogy a szent helyeket felkeresse. Palesztinában, Szent Szabbász kolostorában 10 évet töltött el. Szent élete miatt a Papság kegyelmében is részesült. Ezután Efezus közelében felkereste a Galéza hegyet, ott Krisztus feltámadásának tiszteletére kolostort alapított, ő maga pedig egy oszlopon vezekelt. Testét a lélek szolgálatának vetve alá, sok lelki harccal törte meg testi szenvedélyeit. Isten megajándékozta őt a jövendölés és jövőbe látás adományaival Sok istenfélő ember kereste fel, hogy lelki vezetése alatt éljen. Isten előre megmondta halála idejét, de a testvérek kívánságára, lelki javukra, meghosszabbította életét még 15 évvel. Amikor eljött halála ideje, sok jó oktatással búcsúzott el vezeklő társaitól, és 1053-ban elhunyt, 72 éves korában. Ereklyéi sok csodás gyógyulást adtak még a halál után is.


Szent Melaszipp és vértanútársai

Melaszipp vértanú és felesége Kaszinia, fiukkal Antoninnal együtt a hitehagyott Julián császár uralkodása alatt kerültek keresztény hitük miatt, a börtönbe. Á szent házaspárt megkínozták, a férjnek térdig levágták lábait, a feleségnek pedig emlőit. A börtönből kivezetett fiuk mindezeket látva, boldogoknak nevezte őket; megfogta levágott testrészeiket és megcsókolta. Á szent házaspár a kínzások alatt kiszenvedett. Fiuk Antonin a különféle kínzások között sértetlen maradt. Ezt látva 40 ifjú, hitt Krisztusban, azért őket lefejezték. Antonint végül karddal lefejezték a frigiai Ankirában.


SZENT WILLIBRORD érsek
*Northumbria, 658. +Echternach, 739. november 7.
Fél évszázadra (690--739) terjed Willibrordnak, a frízek apostolának, Utrecht első püspökének missziós tevékenysége. Úttörőként felülmúl minden más híres angolszászt, aki a hit hírnökeként a szárazföldön tevékenykedett, ám személyiségének képét mégsem tudjuk kortársi tudósításokból összeállítani, s levelei sem maradtak fenn. Ha azonban a szűkszavú tudósításokat összekapcsoljuk tetteivel, akkor egy kimagasló történelmi és szent személyiség képe áll előttünk.

658-ban született Northumbriában. Apja már gyermekkorában a York melletti Ripon szerzeteseinek gondjaira bízta. A korábbi skót kolostor éppen átkerült Yorki Szent Wilfridnek (634--709/I10) és római- angolszász irányzatának befolyása alá. Willibrord letette a szerzetesi fogadalmat Szent Benedek regulájára. Amikor 678-ban Wilfridet elűzték püspöki székéből, Willibrord áttelepedett az ír Rathmelsigi (ma: Mellifont?) kolostorába, ahol Szent Egbert (639--729) volt a tanítója, Szent Wigbert pedig a mintaképe. Tizenkét évet töltött el itt, s harmincévesen szentelték pappá. Közben felnőtt élete nagy feladataihoz.

Amire Wilfrid, Egbert, Wigbert és köreik nem voltak képesek, Willibrordnak sikerült; 680-ban Frízföld lett a missziós területe. Tizenegy társával, köztük Szent Suitberttel (akit később püspökké szenteltek, és Dél-Vesztfáliában misszionált) és a két Szent Ewalddal (akiket első missziós kísérletük alkalmával Szászországban 693-ban megöltek) indult el nagy missziós útjára, a Rajna bal partján fekvő Frízföldre. Felvette a kapcsolatot a frank II. Pipinnel, aki nemrég vívta meg ezt a vidéket, s a missziót politikai és egyházi okokból egyaránt támogatta.

Úttörővé és jelentőssé váltak Willibrord azon fáradozásai, hogy szilárd összeköttetésbe kerüljön Rómával. Egy évszázad óta számos skót szerzetes prédikált a frízek között anélkül, hogy maradandó hatást ért volna el. Willibrord Rómával fenntartott kapcsolata tartóssá tette művét. A német egyház megszervezője és a frankok reformátora, Szent Bonifác (lásd: A szentek élete, 247. o.) is tanult belőle. Willibrord missziós messzetekintése bámulatos volt. Missziója kezdetén szükségesnek érezte, hogy a hatalom frank urának a jóváhagyásával tevékenykedjék, és Rómában elnyerje a pápa beleegyezését. Első római útján, 693-ban pápai misszionáriussá nevezték ki. (Ezzel egy hithirdető elsőként nyerte el ezt az elnevezést.) 695-ben maga Pipin küldte újból Rómába, hogy püspökké szenteljék, és egy új, önálló fríz egyháztartomány első fejeként megkapja az érseki méltóságot. November 21-én kapta meg Szent I. Sergius pápától (687--701) a szentelést és a palliumot, s egyúttal felvette a Kelemen nevet. Ettől kezdve Kelemen- Willibrordnak hívták. Pipin az érseknek székhelyéül a gazdagon felszerelt Utrechtet adta át. Willibrord tevékenysége átfogta a Schelde, az Alsó-Maas és a Rajna vidékét. Utrecht a Salvator templom melletti kolostorával egy messzesugárzó missziós központ magvává lett. Pipin hitvesének, Szent Plektrudisznak (+725) családja alapította az echternachi kolostort, amely mint missziós központ évszázadokon át megtartotta jelentőségét. Willibrord itt élt és tanított a legszívesebben.

Willibrord mindig eleven kapcsolatot tartott fenn angolszász hazájával; ez szellemileg és anyagilag egyaránt támogatta. Az onnan elinduló újabb munkatársak nála találkoztak. Egy ideig Bonifác is az ő kíséretéhez tartozott. Emellett pedig a frízek között is voltak már hűséges segítői; jó példa rá Szent Liudger (lásd:173. o.) családja.

Willibrordnak Frízföldön túlmenő tervei is voltak, ezek azonban nem jártak sikerrel, sőt Frízföldön is érték sikertelenségek. Ilyen volt a frízek királyánál, Radbodnál tett látogatása és a király új betörése a frank területre Pipin halála (714) után, amelynek következtében minden addigi eredménye hirtelen összeomlott. Csak Radbod halála (719) után tudta elérni Willibrord, hogy fenyegetett életművét a győzedelmesen előnyomuló Martell Károly oltalma alatt ismét felépíthette. Nyolcvanévesen olyan Frízföldre pillanthatott, amelyet nagyobb részben kereszténynek lehetett tekinteni.

739. november 7-én halt meg szerzetesei körében Echternachban.