Október 7-én Benedek pápa egyháztanítóvá nyilvánítja a német misztikus apátnőt, Bingeni Szent Hildegárdot.
Hildegard
von Bingen (1098–1197) negyvenéves korában kezdett írni, illetve kezdet
tollba mondani azokat a látomásokat, amelyek által Isten eltöltötte
bölcsességgel. Így születtek meg különleges miniatúrákkal díszített,
híres művei: a Liber Scivias (Tudd az utat) és a Visionum ac Revelationum libri tres (Látomások és kinyilatkoztatások három könyve) és az Erények körtánca című daljátéka.
Törékeny,
beteges alkat volt, mégis fáradhatatlanul dolgozott. Sokat utazott,
hirdette az örömhírt, csodákat tett, pápák és császárok kérték ki
tanácsát, Rupertsbergben kolostort alapított.
Élete vége felé arra
kényszerült, hogy a világi hatalommal szemben megvédje az isteni akarat
iránti való engedelmességből fakadó tettét: eltemetett egy kiközösített
lovagot, aki bűnbánatot tartott előtt. Szembeszállt érte a mainzi
prelátusokkal.
Látomásai
során soha nem vesztette el öntudatát, mindig tisztán érzékelte az őt
körülvevő valóságot, csak éppen lelki szemeivel látott. Így ír erről: „a
fény, amelyet látok, nem a térhez kötött fény. Sokkal fényesebb, mint a
világító napot rejtő felhő, melyben sem magasságot, sem szélességet,
sem hosszúságot nem tudok megkülönböztetni. Az Élő Fény árnyékaként lett
számomra megjelölve... De ezeket a dolgokat nem külső szemeimmel látom,
vagy amit hallok, nem külső füleimmel hallom, és nem a szív érzésével
értem meg, vagy esetleg az öt érzékszerv együttes munkájával, hanem csak
és kizárólag a lelkemben... Külső szemeim ugyanakkor nyitottak, sohasem
csukódnak le, mialatt érzékeim – mintegy extázisban – felmondanák a
szolgálatot, ébren látom mindezt nappal és éjjel..." (Kemenczky Judit
fordítása).
Ez a látomásairól hires szerzetesnő erkölcsi tanító, teológus, filozófus volt; természettudományos és orvosi ismeretei egyedülállóak voltak korában; csodálatos költői nyelven tudott szólni, költeményeihez zenét is írt; gyönyörű képeket festett a teremtett világról.
Ez a látomásairól hires szerzetesnő erkölcsi tanító, teológus, filozófus volt; természettudományos és orvosi ismeretei egyedülállóak voltak korában; csodálatos költői nyelven tudott szólni, költeményeihez zenét is írt; gyönyörű képeket festett a teremtett világról.
Rosita
Copioli az Avvenirében kiemeli azt a kettősséget, hogy végtelenül nagy
dolgokat alkotott, ugyanakkor mindig a mértékletességet tartotta szem
előtt, rendkívül fegyelmezetten élt, megvetette a világi javakat és a
megbecsülést.
Magyar Kurír
Két új egyházdoktort avat a pápa a közeljövőben
Október 7-én XVI. Benedek egyházdoktorrá avatja Bingeni Szent Hildegardot és Ávilai Szent Jánost. A cím azt jelenti, hogy viselőjük teológiai tanításai a történelmi kortól függetlenül minden katolikus számára időszerűek.
A döntést hivatalosan 2012. május 27-én jelentette be a Szentatya:
„Örömmel jelentem be, hogy október 7-én, a püspöki szinódus
közgyűlésének kezdetén egyházdoktorrá nyilvánítom Bingeni Szent
Hildegardot és Ávilai Szent Jánost.”
Egyházdoktor-avatásra ritkán kerül sor. VI. Pál két szentet, Ávilai Szent Terézt és Sienai Szent Katalint, II. János Pál pedig mindössze egyet, Lisieux-i Szent Terézt emelte egyházdoktori rangra.
Az Egyháznak jelenleg 33 doktora van, számuk néhány nap múlva e kettővel nő. XVI. Benedek szerint életük és üzenetük a mai ember számára is időszerű: „Hildegard középkori bencés apáca volt, a teológia igazi mestere, aki komolyan tanulmányozta a természet- és a zenetudományt. János, a spanyol reneszánsz idején élt egyházmegyés pap pedig az Egyház és a társadalom modernizálásáért, vallási és kulturális megújulásáért tevékenykedett.”
A két új egyháztanító kinevezése jó indítása lesz a néhány nappal később kezdődő, az új evangelizációról szóló szinódusnak, amely hite elmélyítésére és megújítására hív meg minden keresztényt.
Egyházdoktor-avatásra ritkán kerül sor. VI. Pál két szentet, Ávilai Szent Terézt és Sienai Szent Katalint, II. János Pál pedig mindössze egyet, Lisieux-i Szent Terézt emelte egyházdoktori rangra.
Az Egyháznak jelenleg 33 doktora van, számuk néhány nap múlva e kettővel nő. XVI. Benedek szerint életük és üzenetük a mai ember számára is időszerű: „Hildegard középkori bencés apáca volt, a teológia igazi mestere, aki komolyan tanulmányozta a természet- és a zenetudományt. János, a spanyol reneszánsz idején élt egyházmegyés pap pedig az Egyház és a társadalom modernizálásáért, vallási és kulturális megújulásáért tevékenykedett.”
A két új egyháztanító kinevezése jó indítása lesz a néhány nappal később kezdődő, az új evangelizációról szóló szinódusnak, amely hite elmélyítésére és megújítására hív meg minden keresztényt.
Magyar Kurír