Sajtószolgálatunk
tizennégy évvel ezelőtt közölte Dr. Balogh Sándornak egy tanulmányát,
amely felvetette, hogy az Újvilág, azaz Amerika nevét tulajdonképpen
Szent István fiáról, Szent Imre hercegről kapta. Amint látni fogjuk,
mára a felvetés teljes bizonyítást nyert. Slíz Judit, az eucharistikuskongresszus.hu
szerkesztőjének jóvoltából alább közöljük Dr. Balogh Sándor írásának
bizonyító részét, Dr. Prokopp Mária szerkesztőségi megjegyzésével.
Dr. Balogh Sándor: Ki tudja, mikor van Amerika névnapja?
Amerika mint földrész és állam egyedülálló abban, hogy van névnapja.
Mindenki tudja, hogy Amerikát Amerigo Vespucciról nevezték el. De kiről nevezték el Amerigot?
Ezt
már sokkal kevesebben tudják, legalábbis a magyarok közt. Legalábbis én
soha nem hallottam, hogy magyarok, főleg a magyar katolikusok, azzal
dicsekedtek, hogy Amerika, illetve Amerigo a mi Szent Imrénktől kapta
volna a nevét. Ezért Amerika névnapja november 5-én van!
Én is nagy meglepetéssel olvastam, hogy Amerika eredeti névadója Imre volt.
Amerikai napilapokban volt egy rovat, ami „hiszed vagy nem” cím alatt
érdekes tényeket közölt. Ide küldte be Klarkowsky atya, egy csikágói
pap, ezt a meglepő információt.
Hiszed vagy nem!
A MAGYAR HERCEG
AMERIKA NÉVADÓJA
NEVE, AMELYET MARTIN WALD-
SEEMÜLLER-TŐL KAPOTT
1507-BEN, AMERIGO VESPUCCI
FIRENZEI HAJÓSTÓL SZÁRMAZIK.
ŐT AMERIGONAK SZENT IMRE,
MAGYARORSZÁG ELSŐ KERESZTÉNY
KIRÁLYÁNAK FIA UTÁN NEVEZTÉK.
Beküldte Rev. Claude Klarkowsky
Chicago, Ill.
Eleinte
én is azok közé tartoztam, akik inkább nem hitték, vagy legalább is
kételkedtek. Így, Klarkowsky atya információjára támaszkodva, ezt
megírtam egy rövid levélben a helyi katolikus lap, az Evangelist-nak. Ők
lehozták a levelet, és pár nap múlva kapok egy telefonhívást egy helyi
paptól, aki olvasta a levelemet.
Azzal kezdte, hogy először ő is
szkeptikusan fogadta a hírt, mert „ezek a kelet európai bevándoroltak
azt hiszik, hogy még a spanyol viaszt is ők fedezték fel.” Majd elővette
az Egyháztörténelem könyvét, amit a szemináriumban használtak, és íme,
szó szerint ezt találta:
MAGYARORSZÁG … Szent István, a magyar Haza Atyja, 1038. Augustus 15-én halt meg. Szerencsétlenségre, egyetlen fia, Szent Imre – Amerigo Vespucci és innen, távolról, Amerika védőszentje, egy vadászbalesetben halt meg.
(A Summary of Catholic History, Volume I Ancient &Medieval History,
By Newman C Eberhardt, C. M; Herder Book Co; St. Louis 2, MO. 538 o.
saját kiemelésem)
Ezen felbátorodva, feltettem ezt a hírt az
akkor még létező MAGYAR KATOLIKUS VASÁRNAP c. hetilapra, amire egy másik
hírt kaptam. Dr. Horváth Miklós, egy pap-tanár a katolikus John Carroll
Egyetemen, küldött egy kivágást az Our Sunday Visitor egyik 1931-es
számából, ahol John Noll érsek, a Fort Wayne-i egyházmegye püspöke írta,
hogy
“Szent Imre örökös szüzességet fogadott. A tény, hogy
ez a fiatalember hűségesen megtartotta esküjét négy éves házassága alatt
is, és így első lelki virága volt egy újonnan kereszténnyé lett népnek,
Szent Imre emlékét olyan különleges fénybe emelte, amilyet nehéz lenne
találni az emberiség történetében. Népszerűsége nőtt, Európa
fiatalságának a védőszentje lett Sanctus Emericus vagy Americus név
alatt. Mikor Amerigo Vespucci született, ügyvéd apja, egy firenzei
nemes, állítólag szándékosan választotta Szent Imrét harmadik fia égi
patrónusának olasz változatban, ezért Amerigonak nevezte. Így,
Magyarországot tekinthetjük nagy Amerika névadójának.”
Egy másik levélíró küldött egy újságkivágást, amelyben Dr. Howard V. Harper veti fel, majd válaszolja meg a kérdést:
„Honnan kapta Amerika a nevét?
Okos
tudósok azt válaszolják, hogy a 16. századbeli felfedezőről, Amerigo
Vespucciról. Ez persze igaz. De az igazán érdekes rész az, hogy annak
idején sok olasz szülő nevezte fiúgyermekét a 11. századbeli magyarról,
Szent Imréről. Imre olasz formája Amerigo. Így egy nyelvi ugrással,
Amerikát Szent Imréről nevezték el.” (Acron Beacon Journal, Nov. 3,
1962, p. 9).
Msgr. Pap György állítólag közölt a Magyar
Kultúra 1968 decemberi számában egy szárnyas oltárképet (amit sajnos nem
tudtam megszerezni*) a Firenze környéki Settignano St.
Martino a Mensola kápolnából, amelyen az egyik férfi alak mint Amerigo
D’Ungheria van azonosítva.
Végül a budai Széchényi Könyvtárban találtam, hogy Amerigo édesapja több évig Pesten dolgozott.
(…)
* Dr. Prokopp Mária az alábbi szerkesztőségi megjegyzést tette Dr. Balogh Sándor cikkéhez:
A firenzei Ponte a Mensola-i templom 1391. évi FŐOLTÁRKÉPÉN ma is ott áll a Madonna mellett Szt. Imre, liliommal…
(…)
Amerikát Amerigo Vespucci nevéről, a magyar védőszentjéről nevezték el!
Az iskolákban mindenhol ezt kellene tanítani!!!
Nincs
semmi meglepő abban, hogy egy magyar szentről nevezte el Vespucci a
fiát, ugyanis 1492-ben Amerika még NEM Nagyhatalom, míg a Magyar
Királyság Világhatalom!....Amerigo büszke a védőszentjére, és
megismertetik Amerikát is az egész Európában, vagyis az akkori Világban
tisztelt nagy Árpád-házi királyokkal, mindenesetre Mátyás királlyal...
Firenze kis városa előtt a XV. században felmérhetetlen nagyság Magyarország! Olaszország 1860-ig NINCSEN!!!
Ezt a történészek tudják, de nem beszélnek róla...
Marad a mai magyar ember agyában is a JELEN helyzet!!!.
A
szobor különlegességét az adja, hogy kulcsokból készült, melyeket a
mexikói hívek adományoztak – több mint 7 millió kulcsot használtak fel a
műhöz. Mint a felirat elmondja, ezzel fejezték ki a hívek, hogy a
szívüket nyitó kulcsot odaadták II. János Pálnak. A szobor talapzatán a
Pancho Cárdenas név olvasható, ám a művészt hivatalosan Francisco
Cárdenas Martíneznek hívják – a Pancho a Francisco név becézett alakja.
A mintegy 3,10 m magas bronz szobrot 2007-ben avatták fel, s hivatalosan A hit kulcsai címet viseli.
II.
János Pál 1979-ben ebben a katedrálisban celebrálta az első misét
mexikói útja során – ekkor hangzottak el híres szavai: „Mexikó, a mindig
hűséges”.
Az
óriási miseruha a Guadalupei Szűzanya képmását hordozza, ezzel utal a
Guadalupei Szűz csodás képének erdetére, és az abból fakadó hagyományos
ábrázolásra.
A Guadalupei
Szűzanya története szorosan összefügg Mexikó megtérésével. A város
közelében a Tepeyac-dombon 1531. december 9-én, Mária fogantatásának
ünnepén a Szűzanya megjelent egy Juan Diego Cuauhtlatoatzin nevű
egyszerű indián férfinak, aki épp szentmisére igyekezett. A Boldogságos
Szűz templom építését kérte, hogy ott mutathassa meg anyai jóságát. Juan
elment Zumárraga püspökhöz, aki megígérte, hogy megfontolja a dolgot.
Visszatérőben
a dombon Mária újra megjelent és ismét küldte Juant, akitől a püspök
ezúttal égi jelet kért a jelenés hitelessége bizonyítására. December
12-én a Szűzanya jelül virágokat küldött a püspöknek, melyeknek
átadásakor a köpenyen, melyben a virágokat Juan az ölében vitte,
csodálatos módon megjelent Mária képe, s még aznap az Istenanya
megjelent Juan halálosan beteg nagybátyjának és meggyógyította.
1754-ben
XIV. Benedek Mexikó pátrónájának, majd 1910-ben X. Pius pápa
Latin-Amerika pátrónájává nyilvánította a Guadalupei Szent Szüzet.
