2005. október 23., vasárnap

A pápa október 23-án avatja szentté Boldog Alberto Hurtado jezsuita szerzetest

Vatikán/Santiago de Chile: Angelo Sodano bíboros-államtitkár a chilei püspöki konferenciához intézett szerdai levelében tájékoztatta a főpásztorokat XVI. Benedek pápa azon döntéséről, hogy Boldog Hurtado jezsuita atya szentté avatására – II. János Pál előzetes tervének megfelelően – ez év október 23-án kerül sor. Ez lesz az első szentté avatás XVI. Benedek pápasága alatt.

Alberto Hurtado Cruchaga 1901-ben született a chilei Viña del Marban. 1923-ban belépett a jezsuita rendbe, ahol főleg a szegények, hajléktalanok apostolaként szolgált 1952-ben bekövetkezett haláláig.

II. János Pál pápa 1994. október 16-án avatta boldoggá, majd a 2005. február 24-én tartott konzisztóriumon jelentette be, hogy ez év október 23-án másik négy boldoggal együtt a szentek közé emeli a chilei jezsuitát. A mostani bejelentés tehát lényegében az eddigi konzisztóriumi döntés megerősítése az új pápa részéről.

A vatikáni döntést Camilo Vial atya, Boldog Hurtado szentté avatási bizottságának elnöke szerdán jelentette be Chilében a következő szavakkal: „Az egy héttel ezelőtti földrengés szomorú időszakában a kanonizációs dekrétum megerősítése a reménység ajándéka számunkra”.
A chilei kormány a katolikus egyház intézményeivel karöltve már számos ünnepi programot készített az alkalomra.

Boldog Alberto Hurtado ünnepét eddig augusztus 18-án tartották, amely Chilében a szolidaritás napja – ezzel is elismerve példaadó munkásságát és tanítását.

Zenit/VR/MK

2005. május 15., vasárnap

„Ha sírsz, máskor nem jövök el hozzátok”

Paolo Nigro 1940-ben fejezte be egyetemi filozófiatanulmányait. Meggyőződéses ateista volt, felesége azonban, akit árvaként kármelita nővérek neveltek, mélyen hívő. Tarantóban kezdték közös életüket. Paolo néhány év múlva súlyos mellhártyagyulladást kapott, olyannyira, hogy 1950 tavaszán az orvosok lemondtak róla.   
Áprilisban egy szombat este 10 órakor két férfi kopogtatott. Bemutatkoztak, és azt mondták, Pio atya küldte őket, hogy elmondjanak egy rózsafüzért az itt lakó súlyos betegért. Az asszony soha nem hallott még Pio atyáról, ráadásul Paolónak két hete magas láza volt, időnként delíriumos állapotba került, és ott volt a két kicsi gyerek. Férjével megbeszélve végül mégis beengedte az idegeneket.       
A két férfi letérdelt, és áhítattal imádkozta a rózsafüzért. A beteg azonban nyugtalanul azt mondogatta a feleségének: „Maria, küldd el azt a csuklyás szerzetest az ágy végétől!” Az asszony úgy vélte, férje a magas láztól hallucinál. Az ima végeztével a két férfi kérte az asszonyt, hogy fogadjon el egy kis pénzt. „Pio atya küldi. Szükségük lesz rá jövő héten a San Giovanni Rotondó-i utazáshoz, mert Pio atya szeretne találkozni a férjével. A többi meg a gyógyszerekre.”   
Hétfőre a beteg sokkal jobban lett, lement a láza; az orvosok álmélkodtak. Csütörtök reggel már annyira jól volt, és annyira szeretett volna találkozni Pio atyával, hogy a két férfi taxival kivitte őt az állomásra. Estére értek San Giovanni Rotondóba. Másnap, pénteken, amikor Pio atya végzett a gyóntatással és kilépett a gyóntatószékből, Paolo azonnal felismerte, hogy ő állt az ágya lábánál. Odalépett hozzá, és zokogva térdre vetette magát. A Padre felsegítette, és – Paolo tájszólásában – azt mondta: „Ha sírsz, máskor nem jövök el hozzátok.”
Másnap Paolo meggyónt a szentnél, akinek lelki gyermeke lett. Lánya, Santina vallomása szerint apja „más ember lett. Ettől kezdve naponta járt szentmisére és áldozott. Pio atya továbbra is mellette maradt. Olykor eljött hozzánk (lelkileg, bilokációval), hogy meglátogassa. Lábadozása idején apám néha azt mondta: 'Santina, Pio atya a fejedre tette a kezét'. Később sokszor láttam, hogy sír a korábbi bűnei miatt. Hogy jóvá tegye, sokakat vezetett Istenhez és Pio atyához.”   
(Santina Nigro vallomása, San Giovanni Rotondo, 2005. május 10.)

2005. január 3., hétfő

Szintén a Magyar Nemzetben (Munkáslány boldoggá avatás előtt 14.o.) Szécsi Ferenc plébános nyilatkozik abból az alkalomból, hogy Litéren a közeljövőben szobrot kap a 60 éve vértanúhalált halt Bódi Mária Magdolna. A 24 éves leányt 1945. március 23-án gyilkolta meg egy szovjet katona, amiért a korábban örök szüzességi fogadalmat tevő Magda nem engedett az erőszaknak. Szécsi Ferenc elmondta: a vértanúvá lett litéri munkáslány Fűzfőgyártelepen, a Nitrokémiánál dolgozott. Erős vallásossága kolostorba, valamelyik női rendbe vitte volna, de ezt a családi körülmények lehetetlenné tették. Õ azonban föltalálta magát: gyári munkásnőként szolgálta egyházát. Nehéz sorsú, sokszor durva munkásemberek között kellett megélnie a vallást, segítenie a rászorulóknak. Megszervezte a Katolikus Dolgozó Lányok Szövetségének fűzfői csoportját. Ki akart menni a frontra a sebesült fiúkat ápolni, de a gyár nem engedte, szükség volt rá, ezért otthon segített: a DL-tagokkal eljárt a rászorulókhoz (például beteg asszony helyett főzni, takarítani), maga is tartott lelkigyakorlatot, együtt fordultak imával Istenhez népünkért, vitte a segélyszállítmányt a füredi katonai kórházba. Élete arra is példa, hogy nem vallásos közösségben is lehet vallásos emberhez méltó módon élni – mondta Ferenc atya. Azt is közölte: mivel Bódi Magdolna vértanúságának emléknapja 2005-ben nagyszerdára esik, később tartják a megemlékezést. Április 2-3-án, az évforduló alkalmából Litéren fórumot rendeznek a XX. század boldoggá avatott és boldoggá avatás előtt álló magyarjairól, utcát neveznek el Bódi Magdáról, a vértanúság helyén fölavatják a tiszta és bátor katolikus munkáslány szobrát, a lelövés helyét emlékfával jelölik. Emlékkiállítás is lesz, a templomban fölszentelik a Bódi Mária Magdolna életét ábrázoló festett üvegablakokat.
Magyar Kurír