Serédi Jusztinián esztergomi érsekről
méltán érdemes megemlékeznünk. Nemcsak világhírű tudós volt, de tevékeny
főpap és kitűnő szervező is. Nehéz időkben állt a magyar egyház élén,
tudását bőven kamatoztatta, hogy sokat szenvedett egyházát és hazáját
talpra állítsa. 1939-ben még a pápaságra is esélyesnek tartották egyes
napilapok.
Serédi Jusztinián (1884–1945)
Serédi Jusztinián Szapucsek György néven született a Pozsony
vármegyei Deákiban, mélyen vallásos tót család tizedik gyermekeként. A
tizenegy testvér közül többen álltak az egyház szolgálatába: a kis
Györgyre legnagyobb hatással Mihály bátyja volt, aki szintén bencés
lett. A fiatalember tizenhat évesen kérte felvételét a bencés rendbe,
középiskolai tanulmányait már Jusztinián novíciusként fejezte be
Győrben. Bár Serédi bátyja nyomán matematika–fizika szakos tanár
szeretett volna lenni, ám a tehetséges fiatal szerzetest a rend
elöljárói Rómába küldték teológiai tanulmányokra. A bencés egyetemen, az
Anselmianumban eltöltött évek alatt Serédi érdeklődése az egyházjog
felé fordult, melyből doktori címet is szerzett. 1908-ban csak egy kis
időre tért haza Pannonhalmára, hogy Kohl Medárd esztergomi segédpüspök
pappá szentelhesse, majd ősszel visszatért Rómába, Pietro Gasparri
bíboros felkérésére az Egyházi Törvénykönyvet megszövegező nemzetközi
tudósbizottság tagja lett.
Az Egyházi Törvénykönyv 1917 májusában készült el, de megjelenéséhez
hosszú és fáradságos munka vezetett, mely az első világháború miatt kis
híján elakadt. A kutatással és jogalkotással töltött évek alatt Serédi a
pápai udvarban számos különleges barátra tett szert, például Achille
Rattira, akit XI. Pius néven pápává választottak 1922-ben. Munkatársai
csodálták a fiatal bencést, aki nemcsak szorgalmával, de kedvességével
és humorérzékével is lenyűgözte a rómaiakat, szellemes mondásaival
gyakran kacagtatta meg Gasparri bíborost is. Serédi 1918-ban rövid ideig
tábori lelkészként működött Esztergomban, majd a háború után újra
visszatért Rómába, ahol többek között a magyar egyházmegyék ügyvivője
lett, e munkája mellett egyházjogot tanított az Anselmianumban.
Tudományos munkásságát nemzetközi szinten elismerték és méltatták.
1927-ben elhunyt Csernoch János hercegprímás. Utódjának a magyar kormány Szmrecsányi Lajos egri érseket, később Glattfelder Gyula
csanádi püspököt kívánta, XI. Pius mégis Serédi Jusztiniánt nevezte ki
esztergomi érsekké. Bár nehezen barátkoztak meg a pápa döntésével,
Serédi kinevezése csak javára vált a magyar kormánynak, mert a széles
körű vatikáni kapcsolatokkal rendelkező főpap tizennyolc évi szolgálata
során összeköttetéseit kiválóan aknázta ki egyháza és hazája javára.
1939-ben, XI. Pius halála után Serédi Jusztinián is részt vett a
bíborosok pápaválasztó gyűlésén, a konklávén. Bár a magyarokat
köztudottan kedvelő Eugenio Pacellit választották pápává, XII. Pius
néven, a pápaságra esélyesek között Serédi Jusztinián is szerepelt. Az
Új Magyarság 1939. március 1-jén említette Serédi Jusztiniánt az esélyes
bíborosok között, a Magyar Nemzet már február 14-én felvetette azt a
lehetőséget, hogy valószínűleg nem olasz pápát fognak választani. A
Magyar Nemzet 1939. február 16-án a Corrispondenza című olasz napilapra
hivatkozva azt írta, hogy amennyiben nem olasz pápát választanak, Serédi
Jusztiniánnak kitűnő esélyei vannak. Ehhez február 19-én hosszú cikk
kapcsolódott, mely Bakócz Tamás
esztergomi érsek 1513-as konklávé-esélyeiről szólt. Talán rejtetten azt
hangsúlyozták ezzel a napilapok, hogy a magyarok a hozzájuk közel álló –
vagy magyar származású – pápától várták a kivezetést a Trianon miatti
nehéz helyzetből.
Pápaválasztás előtt. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás a Vatikánban (1939. március)
Serédi Jusztiniánra komoly megpróbáltatás várt a második világháború
alatt. A zsidótörvényeket elítélte, segítette az üldözötteket,
felkarolta a Magyarországra érkező lengyel menekülteket. Közben
betegsége egyre súlyosbodott, s miután 1944 telén Esztergom a
frontvonalba került, megfelelő egészségügyi segítséghez sem juthatott
hozzá. Az óvóhelyen érte a halál 1945. március 29-én. Utódjának XII.
Pius Apor Vilmos győri püspököt kívánta kinevezni, ám Apor éppen másnap
kapta a halálát okozó lövéseket, miközben híveit védte a kegyetlenkedő
orosz katonáktól. Az üres esztergomi érseki széket csak október 7-én
foglalta el Mindszenty József, aki méltó utóda lett Serédinek.
