2013. március 29., péntek

Serédi Jusztinián, akiből majdnem pápa lett

Serédi Jusztinián esztergomi érsekről méltán érdemes megemlékeznünk. Nemcsak világhírű tudós volt, de tevékeny főpap és kitűnő szervező is. Nehéz időkben állt a magyar egyház élén, tudását bőven kamatoztatta, hogy sokat szenvedett egyházát és hazáját talpra állítsa. 1939-ben még a pápaságra is esélyesnek tartották egyes napilapok.

Serédi Jusztinián (1884–1945)
Serédi Jusztinián Szapucsek György néven született a Pozsony vármegyei Deákiban, mélyen vallásos tót család tizedik gyermekeként. A tizenegy testvér közül többen álltak az egyház szolgálatába: a kis Györgyre legnagyobb hatással Mihály bátyja volt, aki szintén bencés lett. A fiatalember tizenhat évesen kérte felvételét a bencés rendbe, középiskolai tanulmányait már Jusztinián novíciusként fejezte be Győrben. Bár Serédi bátyja nyomán matematika–fizika szakos tanár szeretett volna lenni, ám a tehetséges fiatal szerzetest a rend elöljárói Rómába küldték teológiai tanulmányokra. A bencés egyetemen, az Anselmianumban eltöltött évek alatt Serédi érdeklődése az egyházjog felé fordult, melyből doktori címet is szerzett. 1908-ban csak egy kis időre tért haza Pannonhalmára, hogy Kohl Medárd esztergomi segédpüspök pappá szentelhesse, majd ősszel visszatért Rómába, Pietro Gasparri bíboros felkérésére az Egyházi Törvénykönyvet megszövegező nemzetközi tudósbizottság tagja lett.
Az Egyházi Törvénykönyv 1917 májusában készült el, de megjelenéséhez hosszú és fáradságos munka vezetett, mely az első világháború miatt kis híján elakadt. A kutatással és jogalkotással töltött évek alatt Serédi a pápai udvarban számos különleges barátra tett szert, például Achille Rattira, akit XI. Pius néven pápává választottak 1922-ben. Munkatársai csodálták a fiatal bencést, aki nemcsak szorgalmával, de kedvességével és humorérzékével is lenyűgözte a rómaiakat, szellemes mondásaival gyakran kacagtatta meg Gasparri bíborost is. Serédi 1918-ban rövid ideig tábori lelkészként működött Esztergomban, majd a háború után újra visszatért Rómába, ahol többek között a magyar egyházmegyék ügyvivője lett, e munkája mellett egyházjogot tanított az Anselmianumban. Tudományos munkásságát nemzetközi szinten elismerték és méltatták.
1927-ben elhunyt Csernoch János hercegprímás. Utódjának a magyar kormány Szmrecsányi Lajos egri érseket, később Glattfelder Gyula csanádi püspököt kívánta, XI. Pius mégis Serédi Jusztiniánt nevezte ki esztergomi érsekké. Bár nehezen barátkoztak meg a pápa döntésével, Serédi kinevezése csak javára vált a magyar kormánynak, mert a széles körű vatikáni kapcsolatokkal rendelkező főpap tizennyolc évi szolgálata során összeköttetéseit kiválóan aknázta ki egyháza és hazája javára. 1939-ben, XI. Pius halála után Serédi Jusztinián is részt vett a bíborosok pápaválasztó gyűlésén, a konklávén. Bár a magyarokat köztudottan kedvelő Eugenio Pacellit választották pápává, XII. Pius néven, a pápaságra esélyesek között Serédi Jusztinián is szerepelt. Az Új Magyarság 1939. március 1-jén említette Serédi Jusztiniánt az esélyes bíborosok között, a Magyar Nemzet már február 14-én felvetette azt a lehetőséget, hogy valószínűleg nem olasz pápát fognak választani. A Magyar Nemzet 1939. február 16-án a Corrispondenza című olasz napilapra hivatkozva azt írta, hogy amennyiben nem olasz pápát választanak, Serédi Jusztiniánnak kitűnő esélyei vannak. Ehhez február 19-én hosszú cikk kapcsolódott, mely Bakócz Tamás esztergomi érsek 1513-as konklávé-esélyeiről szólt. Talán rejtetten azt hangsúlyozták ezzel a napilapok, hogy a magyarok a hozzájuk közel álló – vagy magyar származású – pápától várták a kivezetést a Trianon miatti nehéz helyzetből.
Pápaválasztás előtt. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás a Vatikánban (1939. március)
Serédi Jusztiniánra komoly megpróbáltatás várt a második világháború alatt. A zsidótörvényeket elítélte, segítette az üldözötteket, felkarolta a Magyarországra érkező lengyel menekülteket. Közben betegsége egyre súlyosbodott, s miután 1944 telén Esztergom a frontvonalba került, megfelelő egészségügyi segítséghez sem juthatott hozzá. Az óvóhelyen érte a halál 1945. március 29-én. Utódjának XII. Pius Apor Vilmos győri püspököt kívánta kinevezni, ám Apor éppen másnap kapta a halálát okozó lövéseket, miközben híveit védte a kegyetlenkedő orosz katonáktól. Az üres esztergomi érseki széket csak október 7-én foglalta el Mindszenty József, aki méltó utóda lett Serédinek.
BJZS