Bizonyára sokaknak tartozik
legkellemetlenebb fiatalkori emlékei közé a középiskolai matematikaóra,
Endrédy Vendel diákjai azonban ezt nem mondhatták el magukról. A vértanú
zirci apát – bárhová is állította az élet – feladatát a legnagyobb
odaadással végezte. Akár tanárként a Szent Imre Gimnáziumban, akár
apátként a második világháború és az azt követő meghurcoltatások idején,
majd a börtönben és internálva. Hosszú élete során ahány emberrel
találkozott, mindenkihez ugyanolyan szeretettel fordult. Tanítványai
között soha nem tett különbséget, rosszakaróinak és kínzóinak pedig
megbocsátott.
Endrédy
Vendel Hadarits Kálmán néven született a Sopron megyei Fertőendréden
1895. január 19-én. Szülei horvát származású kisbirtokosok voltak.
Középiskolai tanulmányait a soproni bencések gimnáziumában kezdte, majd
papi hivatást érezvén a gimnázium felső tagozatát már úgy fejezte be
Győrben, mint az egyházmegye kisszeminaristája, azaz gimnazista
kispapja. Kitűnő tanuló volt, különösen a matematikát szerette.
Szabadidejében szívesen foglalkozott példák megoldásával, sőt,
versenyeken is indult, ahol mindig eredményesen szerepelt. Kivételes
képességeinek köszönhetően elöljárói érettségi után rögtön Budapestre, a
Központi Szemináriumba küldték, hogy egyetemi szinten sajátítsa el a
teológiát. Természettudományos érdeklődése azonban arra sarkallta, hogy
ne csak, mint lelkipásztor működjön, hanem tanár legyen, a tudományok
művelése által vezesse Istenhez az embereket. A ciszterci rendbe
jelentkezett novíciusnak, ami ekkor több gimnáziumot tartott fenn
Magyarországon. Beöltözése 1917. augusztus 14-én történt Zircen, rendi
névként a Vendelt kapta. A novíciusév letelte után Budapesten tanult a
ciszterci rend főiskoláján, közben matematikát és fizikát hallgatott a
Pázmány Péter Tudományegyetemen. Pappá 1919. december 28-án szentelte
Rott Nándor veszprémi püspök a zirci apátsági templomban.
1921-ben tett ünnepélyes szerzetesi fogadalmát követően a budai Szent
Imre Főgimnázium tanára lett, diákjai rajongó szeretettel vették körül.
Élményszerű tanórái megszerettették a gimnazistákkal az olykor nehéz
matematikát és fizikát. A gyengébb képességű tanulókat sosem alázta meg,
hanem biztatta, a rendetlenkedőket pedig szellemes tréfákkal
fegyelmezte. 1938-ban a gimnázium igazgatója lett, de ezt a tisztséget
nem sokáig viselhette, mert a rendi káptalan Werner Adolf halála után
Endrédy Vendelt választotta zirci apátnak. Bár nehezen vett búcsút
szeretett tanítványaitól, nagy lelkesedéssel vetette bele magát új
munkájába.
Endrédy Vendel az Emericana commendátora (1943. november)
1942-ben 800 éves jubileumát ünnepelte a ciszterci rend, melyről
megemlékeztek szerte az országban. Az ünneplésre azonban rányomta
bélyegét a II. világháború. A frontvonal 1944 őszén érkezett Zirc
határába. A zűrzavaros helyzetben egyetlen biztos pont az apátság
épülete volt, mely nyitva állt minden kiszolgáltatott számára. A háború
elvonultával a szenvedések még nem értek véget. Már az iskolák 1948-as
államosítása súlyos csapás volt a ciszterci rend számára, 1950-ben pedig
sok más szerzetesrend mellett a ciszterciek magyarországi működését is
betiltották. Endrédy Vendel nemkívánatos személy lett a pártállam
számára, 1950. október 29-én letartóztatták, majd nyolc hónapnyi
embertelen kínzás után a Grősz-per egyik vádlottjaként 14 év
börtönbüntetésre ítélték. Hat évet töltött magánzárkában, s bár a
börtönélet megtörte egészségét, szenvedéseit határtalan nyugalommal és
optimizmussal tűrte. A fogvatartottak listájában, mint titkos rab, név
nélkül, csak 475-D-975 számon szerepelt, csupán véletlen szerencsének
köszönhette, hogy 1956-ban a forradalmárok megtalálták és
kiszabadították.
Endrédy Vendel szabadságának csak néhány hónapig örülhetett. 1957
márciusában újra bebörtönözték, de súlyos betegsége miatt büntetését
internálásra „enyhítették”. Élete utolsó évtizedeit Pannonhalmán, az
idős szerzetesek gondozóotthonában töltötte. Társai csodálták azt az
emberfeletti türelmet és derűlátást, ami még ennyi szenvedés után is
áradt lényéből.
„Minden szemét, ringy-rongy ember is lehet fény, örökfény, ha egyszer rásüt Isten napja, és felszabadítja gonoszsága borzalmas terheitől. – írta visszatekintve. – Ezért nem tudok én haragudni senkire megbántóim, kínzóim közül, senki gonosz emberre. Szeretek értük úgy imádkozni szívből, igazán, hogy megtérjenek, jó emberek legyenek.”
1981. december 29-én hunyt el, a zirci apátsági templom Szent Bernát
oltára alatt nyugszik. Boldoggá avatását 2012-ben indították meg,
szintén ebben az évben jelent meg a Szent Imre Gimnázium gondozásában
Badál Ede Álmos rendtörténész monográfiája a vértanú zirci apátról.
