Mikor Virág Ferencnek, a
nagyszerű lelkipásztori képességeiről ismert szekszárdi plébánosnak is
felmerült a neve a pécsi püspöki szék jelöltjei között, Majláth Gusztáv
Károly gróf erdélyi püspök mint „az alsópapság legnépszerűbb és
legérdemesebb papját” ajánlotta. Virág Ferenc hosszú püspöksége alatt
kiválóan bizonyította, hogy püspöktársa nem hiába méltatta. A
legnehezebb időben is helytállt, és biztos támasza volt híveinek.

1923-ban elhunyt Várady Lipót Árpád kalocsai érsek, helyére a
Szentszék Zichy Gyula pécsi püspököt jelölte. A kinevezés véglegesítése
azonban elhúzódott, mert a magyar kormány nem szívesen látta volna a
köztudottan legitimista főpapot a kalocsai érseki széken. Miután a
kormány beleegyezett Zichy kinevezésébe, pécsi püspöknek többek között
Vass József népjóléti minisztert javasolta, ám a kormány jelöltjeit
túlzott politikai szerepvállalásukra hivatkozva a Szentszék
elutasította. Háromévnyi vita és küzdelem kompromisszumos jelöltje lett a
pécsi püspöki székre a szekszárdi plébános, Virág Ferenc, aki 1926.
május 19-én foglalta el hivatalát.
Püspöki szolgálatának 32 éve alatt számos új plébániát alapított, és
közel harminc templomot építtetett egyházmegyéjében. Segítette a pálos
rend pécsi letelepedését, amit még elődje kezdeményezett, és meghívta
karmelita rendet is, akik 1934-ben kezdték meg pécsi működésüket. A
vallási élet virágkorát élte, sorra alakultak meg a különféle katolikus
egyesületek, imatársulatok. Virág püspök pártfogója volt az Actio
Catholica mozgalomnak és a Karitásznak is. 1936-ban összehívta az
egyházmegyei zsinatot, amely sikerrel zárult, és választ adott a kor
kihívásaira.
Nemcsak a második világháború, hanem annak előzményei is érzékenyen
érintették a pécsi egyházmegyét. A terjedő német nemzetiszocialista
propaganda a magyarországi német kisebbséget is igyekezett megnyerni, s
miután 1938-ban megalapították számukra a Volksbundot, a pécsi püspökség
német településein is sorra alakultak meg a mozgalom alapszervezetei. A
Volksbund ellensúlyozására hozta létre Pór József bonyhádi plébános
több paptársával együtt a Hűséggel a Hazához mozgalmat. A nácizmust
ilyenformán elutasító papok emiatt gyakori zaklatásnak voltak kitéve,
Pór Józsefet a Gestapo le is tartóztatta 1944-ben.
Bár Pécs városa megmenekült a háború pusztításától, az egyházmegye
többi részén komoly károk keletkeztek. Több templom romokban hevert, más
egyházi ingatlanokat pedig a beszállásolt orosz katonák tettek tönkre. A
megszállók által elkövetett rablások, fosztogatások, erőszakoskodások,
gyilkosságok szinte mindennaposak voltak. A püspökség ráadásul területi
veszteséget is szenvedett, az 1941-ben visszacsatolt Dél-Baranya újra
jugoszláv fennhatóság alá került. Dél-Baranya új gazdái bosszúból
meggyilkolták a terület püspöki vikáriusát, tizenhárom papot pedig
elüldöztek.
A háború elvonultával Virág püspök az egyházmegye valamennyi
templomában hálaadó misét tartatott, ám ekkor már körvonalazódott, hogy a
háborút követő évek sem tartogatnak kevesebb nehézséget az egyház és a
hívők számára. A német ajkú lakosság kitelepítése gyógyíthatatlan
sérülést okozott a pécsi egyházmegyének. A hatalomra jutott kommunisták
megkezdték az egyház ellehetetlenítését is; birtokait elvették, iskoláit
államosították, a szerzetesrendeket feloszlatták. A papság állandó
fenyegetettségnek volt kitéve.
A történtek lassan felőrölték Virág Ferenc egészségét, XII. Pius pápa
ezért 1948-ban utódlási joggal felruházott segédpüspökké nevezte ki
mellé Rogáts Ferencet. A két főpap érintkezését azonban igyekeztek minél
jobban akadályozni a kommunisták. Virág püspök még megérte az 1956-os
forradalmat is, október 29-én körlevelet adott ki, melyben részletesen
feltárta a katolikus egyházat ért sérelmeket. Hosszú betegség után,
1958. március 2-án hunyt el, személyében kiváló lelkipásztortól
búcsúztak hívei.
BJZS
BJZS