Schönberger
Jenő szatmárnémeti püspök 2012. november 19-én elrendelte Isten
Szolgája Hám János püspök szentté avatási ügyének folytatását.
December
16-án az egyházmegye minden templomában fel is olvasták a határozatot,
miszerint a hívek körében nagy tiszteletnek örvendő Hám János püspök
szentté avatási eljárásának egyházmegyei szakaszát újraindítják és
lefolytatják. Ugyanebben a dokumentumban említést nyertek a különböző
feladatkörök ellátásáért felelős személyek is.
Az
egyházmegye hívei már évek óta imádkoznak a püspök mihamarabbi boldoggá
avatásáért, de minden év május 25-én, Hám János püspöki kinevezésének
évfordulóján, az egyházmegye papsága, a főpásztorral együtt szentmisét
is bemutat a szatmárnémeti székesegyházban e célért. Egy másik fontos
dátum ilyen szempontból december 30., amikor haláláról emlékezik meg a
szatmári egyházmegye. Idén még különlegesebb lesz ez az alkalom, hiszen
százötvenöt évvel a halála után, Hám János földi maradványai
felkerülnek a kriptából a székesegyház templomterébe. Erre a
Szenttévatási Kongregáció 2011. március 9-i engedélye ad lehetőséget.
Az új nyughely megszentelését, a 30-án, tizenegy órától kezdődő
szentmise végén Schönberger Jenő püspök végzi el.
Hám
János boldoggá avatását még Meszlényi Gyula megyéspüspök kezdeményezte,
a per 1896. november 11-én kezdődött Szatmáron. Az egyházmegyei bíróság
munkájának befejezése után az ügyben kinevezett promotor, Joannis
Baptista Lugari 1898. július 5-én adta át az ügyiratcsomót a Vatikáni
Kongregációnak. A Kongregáció prefektusa, Mazzella bíboros által aláírt
Dekrétum elfogadta és érvényesnek minősítette az ügyiratcsomót és
hozzájárult az eljárás folytatásához: „Nihil obstare quominus ad
ulteriora procedi possit.”
1904-ben
elkészült a Pozíció. Ugyanebben az évben meghalt az egyházmegye
püspöke, kinevezett utóda hamarosan megbetegedett, majd lemondott. Az
őt követő Boromisza Tibor püspök kinevezte az ügy promotorát, de az
első világháború éveiben, majd az ezt követően kialakult helyzetben – a
szatmári egyházmegye területe négy ország közigazgatási fennhatósága
alá került – sokáig nem tudtak a boldoggá avatás ügyével foglalkozni.
Fiedler
István 1933-ban Rómában az ad limina látogatáson személyesen, élőszóban
előterjesztett kérelmében kérte XI. Piusz pápa támogatását az ügy
előbbre vitelében. A Szentatya ekkor Dolci Maria Angelo bíborost
ajánlotta az ügyben intézkedő Ponens kardinálisul. A következő évben,
1934-ben Fiedler István megyéspüspök megbízásából Scheffler János, a
szatmári – nagyváradi teológia tanára Rómába utazott és tudakozódott az
ügy állapotáról. Az európai helyzet folytán, beleértve az 1930-as évek
végének a szatmári-nagyváradi egyházmegyét is érintő romániai
eseményeit – papok bebörtönzése, kiutasítása az országból, a
megyéspüspök lemondatása –, és 1939-től a második világháború kitörése
kapcsán is, a boldoggá avatás ügyintézése pihent. A II. világháború
idején és utána, 1945-1990 közötti Romániában, a kommunista diktatúra idején nem lehetett boldoggá avatási üggyel foglalkozni.
Az
országban 1989 után végbement változások folyamán helyreállított
egyházmegyék püspökei, így a szatmári egyházmegye 1990-ben kinevezett
püspöke, Reizer Pál is, elsősorban a kommunista diktatúra idején
vértanúként meghalt püspökök boldoggá avatási ügyének elindítására
összpontosított. Így indította el az azóta (2011-ben) boldoggá avatott
Scheffler János vértanú püspök ügyét. Ezzel párhuzamosan azonban
napirendre került Isten Szolgája, Hám János ügye is, amelynek most
egyházmegyei szakaszát újraindítják és lefolytatják.
A
földi maradványok Székesegyházban való elhelyezésével még inkább a
hívek figyelmébe kerül a püspök, akinek koporsóját nap mint nap
felkereshetik, szentmisék alkalmával is láthatják majd.
Szatmárnémeti Egyházmegye/Magyar Kurír
