2012. december 28., péntek

Folytatják Hám János egykor félbemaradt szenttéavatási perét

Schönberger Jenő szatmárnémeti püspök 2012. november 19-én elrendelte Isten Szolgája Hám János püspök szentté avatási ügyének folytatását.

December 16-án az egyházmegye minden templomában fel is olvasták a határozatot, miszerint a hívek körében nagy tiszteletnek örvendő Hám János püspök szentté avatási eljárásának egyházmegyei szakaszát újraindítják és lefolytatják. Ugyanebben a dokumentumban említést nyertek a különböző feladatkörök ellátásáért felelős személyek is.
 Az egyházmegye hívei már évek óta imádkoznak a püspök mihamarabbi boldoggá avatásáért, de minden év május 25-én, Hám János püspöki kinevezésének évfordulóján, az egyházmegye papsága, a főpásztorral együtt szentmisét is bemutat a szatmárnémeti székesegyházban e célért. Egy másik fontos dátum ilyen szempontból december 30., amikor haláláról emlékezik meg a szatmári egyházmegye. Idén még különlegesebb lesz ez az alkalom, hiszen százötvenöt évvel a halála után, Hám János földi maradványai felkerülnek a kriptából a székesegyház templomterébe. Erre a Szenttévatási Kongregáció 2011. március 9-i engedélye ad lehetőséget. Az új nyughely megszentelését, a 30-án, tizenegy órától kezdődő szentmise végén Schönberger Jenő püspök végzi el.
Hám János boldoggá avatását még Meszlényi Gyula megyéspüspök kezdeményezte, a per 1896. november 11-én kezdődött Szatmáron. Az egyházmegyei bíróság munkájának befejezése után az ügyben kinevezett promotor, Joannis Baptista Lugari 1898. július 5-én adta át az ügyiratcsomót a Vatikáni Kongregációnak. A Kongregáció prefektusa, Mazzella bíboros által aláírt Dekrétum elfogadta és érvényesnek minősítette az ügyiratcsomót és hozzájárult az eljárás folytatásához: „Nihil obstare quominus ad ulteriora procedi possit.”
1904-ben elkészült a Pozíció. Ugyanebben az évben meghalt az egyházmegye püspöke, kinevezett utóda hamarosan megbetegedett, majd lemondott. Az őt követő Boromisza Tibor püspök kinevezte az ügy promotorát, de az első világháború éveiben, majd az ezt követően kialakult helyzetben – a szatmári egyházmegye területe négy ország közigazgatási fennhatósága alá került – sokáig nem tudtak a boldoggá avatás ügyével foglalkozni.
Fiedler István 1933-ban Rómában az ad limina látogatáson személyesen, élőszóban előterjesztett kérelmében kérte XI. Piusz pápa támogatását az ügy előbbre vitelében. A Szentatya ekkor Dolci Maria Angelo bíborost ajánlotta az ügyben intézkedő Ponens kardinálisul. A következő évben, 1934-ben Fiedler István megyéspüspök megbízásából Scheffler János, a szatmári – nagyváradi teológia tanára Rómába utazott és tudakozódott az ügy állapotáról. Az európai helyzet folytán, beleértve az 1930-as évek végének a szatmári-nagyváradi egyházmegyét is érintő romániai eseményeit – papok bebörtönzése, kiutasítása az országból, a megyéspüspök lemondatása –, és 1939-től a második világháború kitörése kapcsán is, a boldoggá avatás ügyintézése pihent. A II. világháború idején és utána, 1945-1990 közötti Romániában, a kommunista diktatúra idején nem lehetett boldoggá avatási üggyel foglalkozni.
Az országban 1989 után végbement változások folyamán helyreállított egyházmegyék püspökei, így a szatmári egyházmegye 1990-ben kinevezett püspöke, Reizer Pál is, elsősorban a kommunista diktatúra idején vértanúként meghalt püspökök boldoggá avatási ügyének elindítására összpontosított. Így indította el az azóta (2011-ben) boldoggá avatott Scheffler János vértanú püspök ügyét. Ezzel párhuzamosan azonban napirendre került Isten Szolgája, Hám János ügye is, amelynek most egyházmegyei szakaszát újraindítják és lefolytatják.
A földi maradványok Székesegyházban való elhelyezésével még inkább a hívek figyelmébe kerül a püspök, akinek koporsóját nap mint nap felkereshetik, szentmisék alkalmával is láthatják majd.
Szatmárnémeti Egyházmegye/Magyar Kurír