A diktatúra történetírása is
felelős azért, hogy nemesi származású főpapjainkkal szemben gyakran
támadnak előítéleteink. A magas rangú családokból származó főpapokról
sajnos olyan kép él manapság, hogy inkább saját diadalívüket építették,
és a felebaráti szeretet gyakorlását elhanyagolták. Zichy Gyula kalocsai
érsek – Apor Vilmoshoz hasonlóan – nemcsak hirdette a felebaráti
szeretetet, hanem annak tevékeny cselekvője is volt. Két, Pécsen
eltöltött dolgos, nehézségekben bővelkedő évtized után került a kalocsai
érseki székbe, ahol szintén minden tőle telhetőt megtett, hogy
javítson híveinek sorsán.
A későbbi főpásztor a zichi és vásonkeői gróf Zichy család palotai
vonalának nagylángi ágából született Nagylángon 1871. november 7-én.
Származásának köszönhetően a legjobb iskolákban tanult, középiskoláit a
Bécs melletti Kalksburgban, teológiai tanulmányait pedig Innsbruckban
végezte. 1895-ben a család nagylángi kastélyának kápolnájában szentelte
pappá Steiner Fülöp székesfehérvári püspök. 1897-től Rómában a pápai
nemesi kollégium növendékeként tanult, majd a Pápai Gergely Egyetemen
szerzett teológiai doktorátust.
Alig harminc évesen már a pápai udvarban látott el szolgálatot, azok
között volt, akik elkísérték XIII. Leó pápát utolsó útjára. Erre Czaich
Árpád Gilbert, egy szintén Rómában működő magyar pap így emlékezett
vissza:
Zichy „már a harmadik éjszakát virrasztotta a pápa betegágyának közelében. Végtelen, szíves szeretettel volt iránta is, a belső környezete többi tagja iránt is a pápa. A földi életnek és az örökkévalóságnak a mezsgyéjén jelét akarta adni nagy szeretetének: a halotti szentségek felvétele után megáldotta mindannyiukat. […] Zichy gróf nem tudott uralkodni magán. A nyomasztó és lelket tépő pillanatban előtörtek pillái alól a forró, fájdalmas könnyek. Sírt – néma zokogással. Egyszerre csak feléje fordult Leó pápa […] és beszélni kezdett hozzája tiszta, érthető hangon: »Ne sírj! Hisz jól vagyok én már egészen.«”
Zichy Gyula Leó pápa utódának, X. Piusnak is közvetlen munkatársa
volt 1905-ig, amikor mindössze harmincnégy évesen pécsi püspökké
nevezték ki. X. Pius pápa saját kezűleg szentelte püspökké Prohászka
Ottokár társaságában a Sixtus-kápolnában. Pécsi székfoglalása után
rögtön hozzálátott, hogy elődje, a fiatalon elhunyt Hetyey Sámuel
munkáját folytatva elősegítse egyházmegyéjében a katolikus megújulást.
Templomokat építtetett, 1907-ben vendégül látta az országos katolikus
nagygyűlést, s csatlakozva Prohászka Ottokár sajtómissziójához
megalapította az egyik legjobb vidéki napilappá vált Dunántúlt. A püspök
elkötelezetten segítette a katolikus oktatást is: újra letelepítette
Pécsen a jezsuitákat, akik gimnáziumot hoztak létre, valamint a
Pozsonyból Pécsre költözött Erzsébet Tudományegyetem rendelkezésére
bocsátotta a püspöki könyvtár épületét és állományát. Az első
világháború és az azt követő zűrzavaros időszak rendkívül megviselte a
pécsi egyházmegyét, amelynek helyzete a szerb megszállás három éve alatt csak tovább romlott. A trianoni diktátum értelmében 28 plébániát veszített el a püspökség.
Az újjáépítés éveiben érte Zichy püspököt kalocsai érseki kinevezése,
de székét a politikai viszontagságok miatt csak három évvel később
foglalhatta el véglegesen. Nehéz szívvel hagyta el Pécset, nemcsak félbe
maradt munkái tartották vissza, hanem betegsége is egyre súlyosbodott.
Zichy kevésnek érezte erejét, hogy átvegye a kalocsai egyházmegyét, ami
még siralmasabb állapotban volt, mint a pécsi. Az egyházmegye óriási
területi veszteséget szenvedett, mezőgazdaságból élő lakóit egyre inkább
elszegényedés fenyegette. Az érseki székhely lakossága is igen nehéz
gazdasági és szociális problémákkal nézett szembe. Nagy mértéket öltött a
szegénység, alig volt munkalehetőség, lakáshiány és rossz közbiztonság
uralkodott Kalocsán.
Az érsek első vállalkozása a kórház kibővítése volt, majd nekilátott
leküzdeni a lakáshiányt. A szegénygondozásban is nagy sikereket ért el,
csatlakozott az 1927-ben alapított Egri Normához. 1928-ban egyházmegyei
zsinatot hívott össze, melynek központi gondolata a hitélet szabályozása
volt. A templomépítést és az egyházi oktatást Kalocsán is szívügyének
tekintette, és felkarolta az üldözötteket is. Az egyházmegye nehéz
anyagi helyzete ellenére igyekezett mindig a legtöbbet segíteni hívein,
még az 1941-es árvíz idején is.
Bár betegsége sok mindenben akadályozta, Zichy gyakran vállalkozott
hosszú zarándokutakra. Többször járt Rómában, 1929-ben meglátogatta a
Szentföldet. Utolsó vállalkozásaként egyházmegyéje visszatért plébániáit
kívánta felkeresni, ám 1942. május 20-án meghalt. Kortársai imádságos
lelkületű és feltétel nélkül adakozó főpásztortól búcsúztak.
Felhasznált irodalom:
A pécsi egyházmegye ezer éve. Pécs, 2008.
Lakatos Andor: Gróf Zichy Gyula a kalocsai érseki széken (1923–1942). In: Emlékkötet Zichy Gyula tiszteletére. Pécs, 2007.
Czaich Árpád Gilbert: X. Pius pápa életének és uralkodásának története napjainkig. Bp., 1907.
Benkéné Jenőffy Zsuzsanna
A pécsi egyházmegye ezer éve. Pécs, 2008.
Lakatos Andor: Gróf Zichy Gyula a kalocsai érseki széken (1923–1942). In: Emlékkötet Zichy Gyula tiszteletére. Pécs, 2007.
Czaich Árpád Gilbert: X. Pius pápa életének és uralkodásának története napjainkig. Bp., 1907.
Benkéné Jenőffy Zsuzsanna