2006. szeptember 14., csütörtök

A Heti Válaszban (22–23.o.) Rosdy Pál Másokért élt és halt címmel méltatja a szeptember 17-én vasárnap boldoggá avatandó Salkaházi Sárának, a nyilasok által 1944 decemberében Dunába lőtt szociális testvérnek az életútját. A cikkíró kiemeli, hogy a szerzetesnő tudatosan készült az életszentségre. A szerző emlékeztet rá: a „népi demokrácia” évtizedeiben nem volt mód a boldoggá avatás ügyét kezdeményezni, de tisztelete sosem szűnt meg Magyarországon. 1997-ben azután elkezdődött az eljárás. Rosdy Pál arra is rámutat, hogy Salkaházi Sára naplójából kiviláglik: ő sem született szentnek, hanem azzá nevelte magát. „Tavaly – írja 1930-ban – olyan sokat kínlódtam, mert egyeseket oly nehéz volt elviselni. Akkor csináltam azt, valahányszor találkoztam az illetővel, mindig egy fohászt mondtam érte: Jézus, segítsd meg! Áldd meg!” 1935-ben ezt írja: „Nem voltam egészen hűséges. Rájöttem, hogy milyen szörnyű nehéz a lemondás a kávéról. Reggel betartottam. Délben nem. Jó lesz ezzel kapcsolatban folytonos harcot indítani.” Egy évre rá pedig így fogalmaz: „Szeretni akarom a halált! Már most készülök a halálra. Készülök, hogy mindennap keressek alkalmat önmagamnak a meghalásra. Hogy szívesen fogadjam a bírálatokat, ha megsemmisítők, megalázók is.”


A Népszabadság 2006.augusztus 19. Hétvége című mellékletében (2-3.o.) Bokor Péter Hét fejezet a Bokréta utca mártírjáról, címmel felidézi, hogy néhány évvel ezelőtt egy dokumentumfilmjében a vértanúhalált halt és boldoggá avatás előtt álló Salkaházi Sára életéről nyilatkozott Jolsvai Hedvig, a Szociális Testvérek Társaságának tagja. Többek között elmondta, hogy amikor 1967 augusztusában a zuglói nyilasház embereit bíróság elé állították, a tárgyaláson az egyik vádlott beszélt egy apácáról, aki zömök termetű és fekete hajú volt, a leírás ráillett Sára testvérre. De ami még inkább rá vallott, az a vádlott vallomásának következő része volt: „Mielőtt kivégeztük volna, előbb letérdelt, és feltűnően nagy, széles mozdulattal vetett magára keresztet.” Hedvig testvér szerint „Ez annyira Sára testvér volt! Sokszor tanította környezetének: Keresztet ne úgy vessetek, mintha legyet kergetnétek, hanem szépen, összeszedetten, mint aki a hitét vallja meg.”

2006. május 25., csütörtök

Szentmise Sándor István és vértanútársai emlékére

„Sándor István tudatosan vértanú akart lenni, áldozat a magyar ifjúságért. Mintha minden tette még ott a börtön poklában is egy bizonyos vágyat takart volna.”
Sándor István szalézi testvérért és üldözött társaiért haláluk évfordulóján P. Havasi József SDB tartományfőnök ünnepi szentmisét mutat be. Szentbeszédet mond P. Szőke János SDB atya, a boldoggá avatás posztulátora.

Helyszín: Clarisseum (Budapest IV. ker., Árpád út 199.)
Időpont: 2006. június 11. 10.30
* * *
Sándor István Rákospalotán volt a Szalézi Művek egyik oszlopos tagja. Többszöri megszakítással, katonai szolgálat miatt, mint nyomdamester és nevelő dolgozott 1940-1948 között. A nyomdán kívül még az oratóriumban is dolgozott és az ún. „kis klérus" szervezője volt. Később, a rendek feloszlatása után (1950) tovább foglalkozott a fiatalok hitoktatásával.
Aki őt ebből az időből ismeri és hajlandó ismeretét közölni, kérjük, jelentkezzen a boldoggá avatás magyarországi megbízottjánál, Szőke János szalézi atyánál.
Cím: 1125 Budapest, Felső Svábhegyi u. 12.
Tel.: 1/201-0979
E-mail:
ungmind@vnet.hu
Sándor István vértanúságának történetéről Háttér rovatunkban olvashatnak.
Magyar Kurír

2006. április 29., szombat

A Magyar Hírlap (9.o.) Nehezebb lesz ezentúl szentté válni címmel közli, hogy szigorítaná a szentté avatás feltételeit XVI. Benedek. A balliberális lap emlékeztet rá: Joseph Ratzinger óvatosabb, mint elődje volt: II. János Pál idejében 482 új szentet avattak, többet mint az előző ötszáz évben összesen. „Az évtizedekig tartó eljárást a lengyel pápa felpörgette, de XVI. Benedek nem követi ezt a gyakorlatot. Egy kivételt tesz majd, méghozzá éppen elődjével. Karol Wojtyla boldoggá avatási eljárását – az első lépés a szentté avatás felé – alig néhány héttel a halála után megindította a Vatikán. Mintegy száz tanút hallgattak meg, illetve hallgatnak meg, köztük Lech Walesa és Aleksander Kwasniewski volt lengyel államfőket.”