Születésének 120. évfordulója, valamint
az 1956-os forradalomban vállalt szerepe kapcsán manapság többet
beszélünk Mindszenty bíborosról. Kevesen tudják azonban, hogy száz évvel
Mindszenty vértanúsága előtt, az 1848–49-es szabadságharc utáni
rémuralom is mártírokat adott a magyar katolikus egyháznak. Legalább
háromszázra lehet tenni a szabadságharc után bebörtönzött vagy
meghurcolt papok számát, a megtorlás nem tett kivételt a püspökökkel
sem. Öt főpap került börtönbe, közülük a legszomorúbb sors Bémer
Lászlóra, a nagyváradi püspökre várt.
Bémer László püspök (forrás: hu.wikipedia.org)
Báró Bémer László
1784 ápr. 8-án született a Szabolcs megyei Kisbákán. Tanulmányait
Egerben végezte, pappá 1811-ben szentelték. Rövid gyöngyösi káplánság
után, 1812-ben került a kunszentmártoni plébánia élére, ahol
tanúbizonyságot tett jó szervezőkészségéről és bölcsességéről. Négy év
elmúltával felcserélte javadalmát a fényeslitkei plébániával, hogy a
családi birtokot közelebbről tudja igazgatni. 1830-ban Egerbe került,
ahol kanonoki és kispréposti címet kapott, valamint választották a
hétszemélyes tábla ülnökévé is. [1] 1843-as nagyváradi püspöki kinevezését kiváló munkájával és lelkipásztori tehetségével szolgálta meg.
Bémer László, mint arisztokrata és főpap, tagja volt az országgyűlés
főrendi házának, így vett részt az utolsó rendi országgyűlésen, majd az
1848-as pesti országgyűlésen is. 1849. január 5-én, amikor az osztrák
hadsereg Windisch-Grätz vezetésével bevonult Pestre, a magyar katolikus
püspöki karból csak ketten – Horváth Mihály csanádi püspök és Bémer
László váradi püspök – követték a Debrecenbe vonuló országgyűlést és
politikai vezetést. Bémer László első jelentős szereplése Debrecenben,
1849. március 15-én volt, amikor március idusának évfordulóját ünnepelte
a város. Ekkor szentmisét tartottak a Szent Anna templomban, amelyet
Bémer László püspök celebrált. A mise után Lázár Miklós helyi káplán
ünnepi beszédet tartott. A szentmisében részt vett az akkori politikai
és katonai vezetés, a városban tartózkodó képviselők, hivatalnokok és a
nép, reformátusok és katolikusok egyaránt. Innen indultak a Református
Nagytemplomba, a főutcán a Debrecenben tartózkodó katonai alakulatok
álltak díszőrséget a nagytemplom felé tartó tömegnek. A református
templomban Könyves Tóth Mihály, híres helyi református lelkész és
Szoboszlai Papp István szuperintendens tartottak beszédet,
istentiszteletet. 1848–49 így hozta össze a vallásokat, kovácsolta össze
a nemzetet, ahogyan szép példája volt ez a szentmise, valamint
istentisztelet az ökumenizmusnak.
Bémer püspök a szabadságharc alatt végig a nemzeti oldalon állt. A
honvéd csapatokat pénzzel és élelmiszerrel látta el, és 1849 áprilisában
egy Várad környéki erdőt is átengedett a kormánynak lőszergyártás
céljaira. Részt vett a trónfosztó országgyűlésen is, és ő maga is a
szószékből hirdette ki a trónfosztást és az ország függetlenségét,
körlevélben parancsba adta az egyházmegyéje papjainak, hogy ők is
hirdessék ki azt. Amikor az oroszok betörtek Magyarországra elrendelte,
hogy tartsanak körmeneteket és Istenhez könyörögjenek az ország
védelméért.
A detronizáció kihirdetése, a hálaadó istentiszteletek tartása és az
erősen politikai tartalmú könyörgés elimádkozása a szabadságharc
leverése után sok pap számára keserves megpróbáltatást hozott. Az
alsópapság tagjai közül öt lelkészt kivégeztetett az osztrák vérbíróság.
Ezen kívül tizenhatot halálra ítéltek, és miközben a siralomházban
készültek a halálra, hetek múlva kegyelmeztek meg nekik. A megtorlás
során azokat a papokat, akikről megtudták, hogy honvédként harcoltak a
szabadságharcban, besorozták a császári hadseregbe, és távoli
tartományokba vezérelték őket. A „katolikus” Habsburg udvar haragja elől
a püspöki kar sem menekülhetett. Görgey Világosnál még le sem tette a
fegyvert, Ferenc József már a forradalom pártjára állt püspökök
elmozdítását vette fontolóra. 1849. július 3-án jelentette be Alexander
Bach belügyminiszter, hogy a magyar egyházat meg kell tisztítani minden
olyan elemtől, akik veszedelmesek államra és egyházra egyaránt. [2]
Súlyos vádakkal illette a magyar kormány és V. Ferdinánd által
kinevezett püspököket is, elsősorban Hám Jánost, s mivel a kinevezett
püspökök pápai megerősítése még nem történt meg, Ferenc József
valamennyiük kinevezését visszavonta. Haynau rémuralma alatt elsőként
Rudnyánszky József besztercebányai püspök került börtönbe, hatévi vasban
történő várfogságra ítélték. Hasonló sorsra jutott Jekelfalusy Vince
szepesi püspök, Leményi János fogarasi görög katolikus püspök és
Lonovics József kinevezett egri érsek is. A bécsi pápai nuncius
közbenjárására azonban a börtönből kiszabadultak, de életük végéig
különböző ausztriai kolostorokban töltötték száműzetésüket. Püspöki
jogkörük gyakorlásától természetesen mindegyiküket megfosztották.
Haynau báró legkegyetlenebbül Bémer Lászlóval bánt el. Elfogatásának
közvetlen oka az volt, hogy a békésszentandrási káplán védekezésül
püspökére hivatkozott. A káplán a szabadságharc alatt honvédlelkész
volt, a trónfosztás után pedig hálaadó istentiszteletet tartott.
Kihallgatásakor azt állította, hogy beszédét Bémer püspök körlevele és a
magyar kormányhoz intézett üdvözlő felirata alapján készítette. A
káplán vallomása arra indította a hadbírót, ha a fiatal pap bűnt
követett el, püspöke még inkább. Bémer Lászlót 1849 decemberében fogták
el, és a haditörvényszék felségsértés miatt kötél általi halálra ítélte,
majd ítéletét „kegyelemből” húszévi várfogságra változtatta. Bémer
meghurcoltatása a közvéleményben óriási felháborodást keltett. Ennek is
tulajdonítható, hogy a várfogságból hamarosan megszabadult, püspöki
székét azonban nem foglalhatta el. Különböző ausztriai kolostorokban,
így Maria-Enzersdorfban és a neustifti bencés monostorban töltötte a
száműzetés éveit. A számkivetettség idején írta meg elmélkedéseit és
imádságait tartalmazó Lelki Vezér című könyvét, melyet névtelen
tisztelői adattak ki Bécsben 1851-ben. 1859-ben, rendkívül megromlott
egészségi állapotban, teljesen megvakulva engedték haza Magyarországra.
Ungváron halt meg 1862-ben. Utódának, Szaniszló Ferencnek sikerült
kieszközölnie a Helytartótanácsnál, hogy sokat szenvedett elődjét a
nagyváradi püspöki sírboltba temesse.
Bémer László vértanúságát kevesen ismerik, ennek ellenére sokan
tisztelik azokon a településeken, ahova kötődik. Ungváron már 1911-ben
emléktáblát állítottak a ház falán, ahol utolsó éveit töltötte – a
táblát 1991-ben állíttatta helyre a Kárpátaljai Magyar Kulturális
Szövetség ungvári szervezete – Debrecenben pedig 2011. március 14-én avatták fel Bémer László emléktábláját a Szent József Gimnázium épületében.
Jegyzetek
