Szombaton egy szentimrevárosi lelki nap keretében ismerkedhetünk meg a
hét ferences és egy ciszterci novícius szombathelyi pap vértanúságával,
ők lehetnek Sándor István után legközelebb boldogok. Várhatóan nem kell
sok évet várni a következő nagy ünnepre, Ferenc pápa ugyanis
személyesen priorizálja a XX. századi diktatúrák áldozatainak boldoggá
avatási ügyeit.
Rómában kibontották a 7+1 boldoggá avatásra váró magyar szerzetespap
3300 oldalas dokumentációját, ezzel párhuzamosan Magyarországon
nekiláttak a „munka” másik felének: az érintett ciszterci rend, a
Szombathelyi Egyházmegye és a ferencesek, Károlyi Bernát, Körösztös
Krizosztom, Kovács Kristóf, Hajnal Zénó, Kiss Szaléz, Lukács Pelbárt,
Kriszten Rafael, valamint Brenner János népszerűsítésébe kezdtek.
Szombaton a vértanú sorsú papok napja lesz a budai ciszterci Szent
Imre Gimnáziumban 10.45-től filmvetítéssel, kiállítással, egykori cella-
és paptársak személyes beszámolóival. A részleteket Kálmán Peregrin
ferences szerzetes mesélte el az MNO-nak, aki viceposztulátori
minőségében vesz részt a hét ferences boldoggá avatási eljárásában.
Ismert, Brenner János szombathelyi egyházmegyés vértanú pap,
ciszterci novícius boldoggá avatási eljárásának hazai szakasza kilenc év
után, 2008-ban lezárult, a ferenceseké valamivel később kezdődött
(2011. november 27.), de az egyházmegyei szakasz már az ő esetükben is
véget ért (2013. augusztus 31.), és aztán Rómába repült a Szentté
Avatási Ügyek Kongregációjához.
Boldoggá avatás: ami eddig történt
l a vatikáni Szentté Avatási Ügyek Kongregációjánál folytatódott az eljárás. k, a kongregáció vezetése és a Szentatya is áttekinti a szakvéleményt.
l a vatikáni Szentté Avatási Ügyek Kongregációjánál folytatódott az eljárás. k, a kongregáció vezetése és a Szentatya is áttekinti a szakvéleményt.
– A testületnél jelenleg ez a két magyar vonatkozású ügy fut, a
ciszterci Brenner János atyáé és a hét ferencesé. Utóbbiak iratanyagát
január 20-án bontották fel formai ellenőrzésre, mert ez egy szabályos
bírósági per. Arra gondoltunk Veress András megyés püspök úrral és
Dékány Sixtus ciszterci apáttal, hogy az ő tiszteletüket közösen
szeretnénk elmélyíteni, életük történetét megismertetni a
közvéleménnyel. Az ő példájukra való odafigyeléssel kezdjük a nagyböjtöt
– magyarázza Kálmán Peregrin atya.
Törekvésükhöz sokan csatlakoznak, az ország számos pontjáról érkeznek
zarándokok a Feneketlen-tó partjára, akik aztán elviszik az élményt és a
tanúságtételeket otthonaikba. Körösztös Krizosztomot és Kovács
Kristófot ráadásul idén 70, Károlyi Bernátot 60 esztendeje ölték meg,
ami alkalmat ad egész közeli találkozásra: Krizosztom atyának például
azzal a kelyhével miséznek majd, amelyikkel ő tette ezt Újvidéken,
elhurcolása előtt.
Nem kevesen egyébként már eddig is felfedezték maguknak a XX. századi
vértanú szerzeteseket. Mint Peregrin atya mondja, több imameghallgatást
is tulajdonítanak a ferencesek közbenjárásának.
– Volt olyan házaspár, amelynél hosszú ideig nem lehetett gyermek, de
miután Károlyi Bernát közbenjárását kérték imáikban, az meghallgatásra
talált. Egy másik esetben egy gyermekeit egyedül nevelő édesapa épült
fel csodás módon egy életveszélyes agyérgörcs után, ő Rafael atya
közbenjárását kérte fohászaiban.
Károlyi Bernát csoportjának és Brenner Jánosnak egyébként azért sem
lebecsülendő a hatása, mert a hozzájuk kapcsolódó történészi kutatás új
történelemszemléletet hoz: többen a vértanúk közül ugyanis aktív
zsidómentést végeztek a második világháború alkonyán.
Történelemformáló boldoggá avatás
– Kriszten Rafael atya betegeskedő ember volt, szervezőmunkája által
mégis egy egész zsidómentő hálózat jött létre, és népkonyhákat is
üzemeltetett. Amikor pedig felrobbantották a Margit hidat, csónakkal
igyekezett a haldoklók segítségére a Duna jeges vizén. De Bernát atya is
számos zsidó életét megmentette. Ezek a tanúságtevők saját
bátorságukkal, ártatlanságukkal, életükkel és halálukkal megmutatják
mindkét XX. századi diktatúra embertelenségét; hatásukkal a
történelemszemléletre elérik, hogy ne legyenek kijátszhatók egymás ellen
a nagy diktatúrák, mindkettő gonoszságát rajtuk keresztül egyformán
lehet látni – érzékelteti Kálmán Peregrin az 1944 és ’57 között elhunyt
szerzetespapok hatását.
Amihez még hozzá kell tennünk azt is, hogy néhány héttel ezelőtt a
kongregáció prefektusa nyilatkozatot adott ki, miszerint a pápa külön
felhívta a figyelmüket arra: a XX. századi diktatúrák áldozatainak
boldoggá avatási ügyeit vegyék előre. – Úgy tűnik tehát, hogy a mostani
Szentatya evangelizációs szempontjaiba is jól beleillik ez a nyolc
személy – mondta Peregrin atya.
A szombati rendezvényhez kapcsolódóan a szomszédos templomban látható
lesz Brenner János karinge és stólája, amiben 1957-ben a kommunisták
kivégezték. Látható lesz továbbá a Paskai László bíboros által megőrzött
misekönyv is, amivel Hajnal Zénó atya misézett elfogása előtt, 1945
karácsonyán a menekülteknek. A filmek kedvelői Csallóközi Zoltán 2013-as
alkotásával találkozhatnak, amiben közelebbről is megismerhető Károlyi
Bernát működése és tanúságtétele. Brenner Jánosról is készült film, amit
szintén levetítenek a Villányi úton.
A boldoggá avatási eljárás végidőpontját nehéz megjósolni, de ha
vértanú Sándor István vagy Meszlényi Zoltán perét nézzük, akár 2-3 éven
belül újabb boldoggá avatás kihirdetésére is sor kerülhet Budapesten,
illetve Szombathelyen.
A vértanúk százada – a 7+1 pap
1944 és 1954 között megöltek hét ferences szerzetest, hárman szovjet
és jugoszláv csapatok, négyen pedig a kiépülő kommunista rendszer
áldozatai lettek. Brenner Jánossal 1957-ben végeztek a kommunisták.
Ismerje meg őket!
KÁROLYI BERNÁT (1892–1954) 1913-ban tett ferences örök fogadalmat,
pappá 1945-ben szentelték. Az első világháború zárószakaszában tábori
lelkészként tevékenykedett a fővárosban és Szécsényben. 1929-ben
hittérítő munkára jelentkezett, és a kínai Paokingba utazott. Alapított
egy missziós iskolát, betegeket, időseket ápolt, és szerkesztett egy
2000 szavas magyar–kínai szótárt, munkája elismeréseként 1936-ban a
missziós terület második emberévé nevezték ki, de betegsége miatt két
évvel később haza kellett jönnie. 1939-ben helyezték a pasaréti
kolostorba helyettes vezetőnek, ott ferences újságot is szerkesztett.
Kisvártatva kinevezték a kecskeméti rendház vezetőjévé (a kecskeméti
zsidóság megmentőjeként tartják számon, emlékére fát is ültettek a
városban), majd a pappá szentelése utáni évben a pasarétiek élére
került. Még 1944-ben a rendházban rejtegette azokat, akik a nyilasok
elől menekülve hozzá fordultak segítségért. Ő bújtatta el Vörös János
honvédelmi minisztert is. Demokráciaellenesség vádjával tartóztatták le,
de kiengedése után elindult az 1947-es választásokon, ahol egyéni
mandátumot szerzett a Demokrata Néppárt színeiben. Mivel elöljárói nem
engedték, hogy politikai pályafutásba kezdjen, lemondott. 1948-ban nem
jogerősen börtönbüntetésre ítélték, de csak 1949. november végén a
pasaréti templomból hurcolták el az ávósok – épp vásárolni ment
óvodásoknak –, majd megkínozták. Vácott internálták, a börtönben halt
meg 1954-ben. Jeltelen sírba temették. Akik a börtönben találkoztak
vele, úgy tartották, hogy „egy maroknyi mennyország volt a pokol
kapujában”. Károlyi lehet a képviselők védőszentje.
KÖRÖSZTÖS KRIZOSZTOM (1900–1944) „Nem akarjuk cserbenhagyni azt a
népet, amely megszeretett minket, nagy áldozatot hozott (…). Itt
maradásunk valószínű következményeivel tisztában vagyunk…” – írta
elöljárójának halála előtt. Október 28-án, Újvidéken a partizánok
végezték ki, mert a hívekkel maradt a meghurcolások idején.
KOVÁCS KRISTÓF (1914–1944) a lágerben is hamar megtalálta a beteg,
szomorú embereket, akiket „ne aggódj, kis pajtásom” megszólítással
biztatott. Kamarás Mihály atya, aki szemtanúja volt kivégzésének, egy
történetet említ: sikerült egy alkalommal bort és ostyát hozatni a
táborba misézéshez, amit Kovács Kristóf egy betegnek odaadott
szíverősítőül… Sic debuit esse (Így kellett történnie) – ezek voltak
utolsó szavai a kivégzés előtt.
HAJNAL ZÉNÓ (1900–1945) a Gyékényesre bevonuló bolgár partizánokat
egyházi öltözetben várta, hogy a hívek a menetelés közben is láthassák,
van mellettük pap, tudnak gyónni. Egy katona – látva a ruhát – az árokba
lőtte a helyi plébánossal együtt.
KISS SZALÉZ (1904–1946) naplójában 17 évesen előre megírta, hogy a
vértanúság útjára lép. 1946-ban azért ítélték halálra, mert nem törte
meg a gyónási titkot. Mindszenty József mondta róla: „A magyar
vértanúpapok sorát Szaléz atya nyitja meg.” Sopronkőhidán végezték ki.
Halála után hajtóvadászat indult az egyházhoz köthető ifjúságnevelő
mozgalmak, különösen a cserkészet ellen.
LUKÁCS PELBÁRT (1916–1948) a börtönpincében maga köré gyűjtötte
azokat, akik rózsafüzért akartak imádkozni. A hangot meghallotta egy
Ungvárról odahurcolt zsidó is, akivel Pelbárt atya egy harmadik
társukkal új fejezetet nyitott a hírhedett Vilma Királynő úti
börtönpincében; nem panaszkodtak, nem jajveszékeltek, megbocsátottak és
imádkoztak. Finn-Karéliába hurcolták, ott halt vértanúhalált. A Kiss
Szaléz és Lukács Pelbárt elleni eljárások voltak a Mindszenty-per
főpróbái, az volt a „bűnük”, hogy az ifjúsággal foglalkoztak, amit, mint
azt Sándor Istvánnál később látjuk, a kommunisták nem tűrtek el.
Pelbárt atyának a ma közismert és közkedvelt Olofsson Placid atya volt a
cellatársa.
KRISZTEN RAFAEL (1899–1952) pasaréti és Margit körúti házfőnök is
volt, 1950-ben a hatvani kolostor elöljárója, az üldözött zsidók és a
szegény családok támasza. Hatvanból hurcolták el. A téli hidegben egy
szál kabát volt az összes börtönruházata, „pucér Krisztusnak” gúnyolta
őt egy őr. Tüdőbajban halt meg, fogságban.
BRENNER JÁNOS (1931–1957) 1950-ben jelentkezett a ciszterci rendbe,
néhány héttel később azonban utolérte zirci állomáshelyét a kommunisták
bosszúja. A rend vezetése, hogy mentse a szerzeteseket, integrálta a
rendtagokat az egyházmegyékbe, így lett 1951-ben Brenner szombathelyi
egyházmegyés. 1955-ben pappá szentelték, Rábakethelyen kezdte
szolgálatát, rajongott az ifjúságért, együtt sportolt velük. 1957-ben
többször is megpróbálták megölni, végül december 14-én éjjel, miután a
Zsida felé vezető úton többször is megtámadták, 32 késszúrással végezték
ki, miközben egy halálos beteg felé tartott. Halála része volt az
egyház és a hívek ellen irányuló megfélemlítéssorozatnak.
(Bucsy Levente, mno.hu)