A következő vallomás elég mulatságos,
még az érintett számára is. Nello Masini atya, a Szent József
Kongregáció tagja az 1950-es években ismerte meg Pio atyát. Lelki
gyermeke lett, rendkívül tisztelte, és sokszor meglátogatta San Giovanni
Rotondóban.
Egyik
nyáron szerzetestársaival lelkigyakorlatra mentek Venetóba. A testvérek
a folyó végén egy távoli szobában szállásolták el a testes, hangosan
horkoló Nello atyát, hogy senkit ne zavarjon. Egyik éjjel Nello atya
kiment a mosdóba, ám véletlenül úgy magára zárta az ajtót, hogy nem
tudott kimenni. Hiába kiabált segítségért, senki nem hallotta, ezért
elhatározta, hogy az ablakon át kimászik a tetőre. Neki is gyürkőzött,
ám százhúsz kilójával beszorult a szűk ablaknyílásba. Tehetetlenségében
Pio atyához fohászkodott. Kisvártatva, maga sem tudta, hogyan, kijutott a
tetőre, onnan egy nyitott ablakon át a könyvtárszobába, végül vissza a
saját szobájába. Másnap reggel az volt az első gondolata: „De jó, hogy
Pio atya megsegített az éjjel!”
Néhány
hónappal később meglátogatta lelkiatyját San Giovanni Rotondóban. A
verandán imádkozó Pio atya, amint meglátta, nevetve felkiáltott: „Don
Nello, Don Nello, az az éjszaka a tetőn!”
(Carla Riceputinak, a pap unokahúgának vallomása, Cesena, 2001. november 29.)