Pio atya a távolból is meghallgatta
lelki gyermekeit. Valentino kapucinus atya Pio atya lelki gyermeke volt,
aki rajongott lelkiatyjáért. A második világháborúban a német
hadseregnek az Appenninekben állomásozó szárnya kettéosztotta a
térséget, elválasztva Valentino atyát délen élő családjától. Sokáig nem
hallott róluk, mígnem elhatározta, hogy átvág a fronton és hazamegy.
Rendkívül kockázatos vállalkozás volt, különösen télen. Néhány hasonló
helyzetben lévő társával együtt vágtak neki az útnak, Isten segítségéért
és Pio atya közbenjárásáért fohászkodva. Egy meredek lejtőn Valentino
atya rosszul lépett a szűk úton, és a hóban csúszni kezdett lefelé. Pio
atyához kiáltozott segítségért, és egyszer csak egy bokor állította meg.
A többiek visszasegítették az útra, és végül sikerült észrevétlenül
átjutniuk a fronton. San Marco in Lamisba érve Valentino testvér
megpihent, és a közeli San Giovanni Rotondóban meglátogatta Pio atyát.
Lelkiatyja, amint meglátta, így szólt: „Hányszor hívtál tegnap éjjel, de
hányszor!” Aztán megölelte, és azt mondta: „Köszönjük meg együtt az
Úrnak!”
(San Marco in Lamis-i Valentino atya vallomása, San Severo, 1992. április 8.)