2023. március 29., szerda

Szent Auguszta     szűz és vértanú, † ~300.   


Szent Barakiz     vértanú, † ~340.   


Szent Bertold     remete, † 1142.   


Szent Cirill vértanú


Szent Cirill a föníciai Iliopolisz városának volt diakónusa. Nagy Konstantin császár idejében ő is sok pogány templomot és bálványszobrot semmisített meg. Ezért elfogták, megölték, és saját fogaikkal marcangolták a kínzók Cirill belső részeit. Ez is IV. század közepén történt. Ebben az időben szenvedett még Azkalonban és Gázában sok keresztény vértanú.


Szent Eusztát hitvalló

Elhagyva a világ javait a szerzetesi életet választotta. Áldozópappá is lett. Ebben a hivatásban sok lelki örömet érzett, és szüntelenül hálát adott Istennek. Hit, szeretet, alázatosság, szelídség és jótettek gyakorlásában telt el élete. Isten akaratából Bithinia püspökévé választották. Sok éven át kormányozta egyházát az apostolok hagyománya szerint. Amikor a képrombolás tanítása feltűnt, a szó fegyverével harcolt ellene. Sok különféle kínzás után számkivetésbe küldték. Sok évet töltve számkivetésben, sok viszontagságot tűrve el abban elhunyt a VIII. században.


Szent Guntlausz     hitvalló, † ~500.   


Szent János remete

János egy fiatal özvegyasszony gyermeke volt. Valószínűleg Dioklecián császár üldözése idején elrejtőztek egy lakatlan helyen. Az anya ott nevelte fel fiát, megtanította Isten törvényére és olvasni. Egy alkalommal egy istenfélő emberrel találkozva, magához hívta őt. Elbúcsúzva anyjától és testvérétől az egyiptomi pusztákba mentek, és ott egy üres kútban élt 10 éven keresztül vezeklésben. Elhunyt a IV. században.


Szent Jónás     vértanú, † ~340.   


VILLAMAGNA*-I BOLDOG LŐRINC (1475-1535)
Lőrinc a Marche tartomanytól délre eso Abbruzzo tartomány keleti felében, Villamagna-ban született. Errol a hegyes, dombos vidékrol alig akad ferences szentünk, boldogunk. Szülei nemes és köztiszteletben álló emberek voltak némi emberi gyarlósággal. Amikor ugyanis fiuk bejelentette, hogy ferences óhajt lenni, apja mindenáron le akarta beszélni. S amikor se a szép szó, se a szidalmak, fenyegetések nem használtak, fiát házi orizet alá helyezte. Lorinc azonban innen megszökött, s apja ellenére ferences lett. Fogadalma letétele után pappá szentelték s a környéken hirdette Isten igéjét szép eredménnyel. Szavával, jópéldájával sokakat segített az istenes életre. Amikor látták erényes, önmegtagadó életét, egyre inkább szentként emlegették. Lorinc olyan korban élt, mely az Egyház egyik legválságosabb kora volt: a reneszánsz egyes fopapjai, urai, sot szerzetesei lejáratták az Egyház tekintélyét. Ekkor lépett fel Luther: megszövegezte az új vallás tételeit (1517), a pápa kiközösítette (1520), Rómát a zömében protestáns hadsereg szörnyuségesen feldúlta (Sacco* di Roma 1527). Mindezek az események nem voltak ismeretlenek Lorinc elott, beszédeiben ki kellett térni rájuk. Feltuno, hogy két noi ferencest kivéve (B. Ludovica és Merici Szt. Angéla) ezidotájt nincs Itáliában más ismert ferences szent vagy boldog Lorincen kívül. Vannak szép számmal ferences szentek, boldogok, de a század második felében, már a katolikus megújhodás korában (pl. Alkantarai Szt. Péter). Lorinc halála igazi papi halál: Ortonában (szintén az Abbruzzo tartományban) egyik nagyböjti beszéde közben a szószéken rosszul lett, rá egy-két nappal meg is halt 60 éves korában. Évszázados tiszteletét XI. Piusz pápa hagyta jóvá.
„Jézus, minden gyötrodo lélek igaz java és édes vigasztalója, fordítsd szemedet szeretettel Róma felé. Tekints irgalommal Jegyesedre, mely ily nagy viharral küszködik: mennyi vérnek kell még folynia köztünk, ha a te áldó és megbocsátó Kezed meg nem állítja a vészt és helyre nem állítja a békét, egyetértést, mint a hajdani idokben, amikor még Egyházad alázatos és szegény volt.”
Savonarola imája a 15. század vége felé.

Imádság:

Istenünk, te Boldog Lorincet lelki erovel ruháztad fel, hogy szerzetesi hivatása útjában a nehézségeket legyozze, s igehirdetésével s erényes életével sokak épülésére legyen. Add, hogy minket toled semmi kísértés vagy más viszontagság el ne tántorítson. Ki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.


Szent Márk püspök


Márk Aretúzia püspöke volt, és nagy buzgósággal hirdette a keresztény tanítást a pogányok között. Nagy Konstantin császár idején hatalmat kapva, sok pogány templomot rombolt le, emiatt felkeltette maga ellen a pogányok haragját. A hitehagyott Julián császár idején Márkot kínzások alá vetették. Erényes életet élve, mindenkitől különleges elismerésben részesülve, egyedül ellenségei estek neki a legnagyobb dühösséggel. Egymást felülmúlva igyekeztek a szent idős embert kínozni. A kínzások között igyekezett megőrizni erejét. A város lakói, látva a szent öreg türelmét és állhatatosságát, megszelídültek vele szemben. Szabadon engedték őt. Ezután, meghallgatva keresztény tanításait, mindnyájan az igaz hit felé fordultak, és kereszténnyé lettek. Ez a IV. század közepén történt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése