Szent Barakiz vértanú, † ~340.
Szent Bertold remete, † 1142.
Szent Cirill vértanú
Szent
Cirill a föníciai Iliopolisz városának volt diakónusa. Nagy Konstantin
császár idejében ő is sok pogány templomot és bálványszobrot semmisített
meg. Ezért elfogták, megölték, és saját fogaikkal marcangolták a kínzók
Cirill belső részeit. Ez is IV. század közepén történt. Ebben az időben
szenvedett még Azkalonban és Gázában sok keresztény vértanú.
Szent Eusztát hitvalló
Elhagyva
a világ javait a szerzetesi életet választotta. Áldozópappá is lett.
Ebben a hivatásban sok lelki örömet érzett, és szüntelenül hálát adott
Istennek. Hit, szeretet, alázatosság, szelídség és jótettek
gyakorlásában telt el élete. Isten akaratából Bithinia püspökévé
választották. Sok éven át kormányozta egyházát az apostolok hagyománya
szerint. Amikor a képrombolás tanítása feltűnt, a szó fegyverével
harcolt ellene. Sok különféle kínzás után számkivetésbe küldték. Sok
évet töltve számkivetésben, sok viszontagságot tűrve el abban elhunyt a
VIII. században.
Szent Guntlausz hitvalló, † ~500.
Szent János remete
Szent János remete
János
egy fiatal özvegyasszony gyermeke volt. Valószínűleg Dioklecián császár
üldözése idején elrejtőztek egy lakatlan helyen. Az anya ott nevelte
fel fiát, megtanította Isten törvényére és olvasni. Egy alkalommal egy
istenfélő emberrel találkozva, magához hívta őt. Elbúcsúzva anyjától és
testvérétől az egyiptomi pusztákba mentek, és ott egy üres kútban élt 10
éven keresztül vezeklésben. Elhunyt a IV. században.
Szent Jónás vértanú, † ~340.
VILLAMAGNA*-I BOLDOG LŐRINC (1475-1535)Lőrinc a Marche tartomanytól délre eso Abbruzzo tartomány keleti felében, Villamagna-ban született. Errol a hegyes, dombos vidékrol alig akad ferences szentünk, boldogunk. Szülei nemes és köztiszteletben álló emberek voltak némi emberi gyarlósággal. Amikor ugyanis fiuk bejelentette, hogy ferences óhajt lenni, apja mindenáron le akarta beszélni. S amikor se a szép szó, se a szidalmak, fenyegetések nem használtak, fiát házi orizet alá helyezte. Lorinc azonban innen megszökött, s apja ellenére ferences lett. Fogadalma letétele után pappá szentelték s a környéken hirdette Isten igéjét szép eredménnyel. Szavával, jópéldájával sokakat segített az istenes életre. Amikor látták erényes, önmegtagadó életét, egyre inkább szentként emlegették. Lorinc olyan korban élt, mely az Egyház egyik legválságosabb kora volt: a reneszánsz egyes fopapjai, urai, sot szerzetesei lejáratták az Egyház tekintélyét. Ekkor lépett fel Luther: megszövegezte az új vallás tételeit (1517), a pápa kiközösítette (1520), Rómát a zömében protestáns hadsereg szörnyuségesen feldúlta (Sacco* di Roma 1527). Mindezek az események nem voltak ismeretlenek Lorinc elott, beszédeiben ki kellett térni rájuk. Feltuno, hogy két noi ferencest kivéve (B. Ludovica és Merici Szt. Angéla) ezidotájt nincs Itáliában más ismert ferences szent vagy boldog Lorincen kívül. Vannak szép számmal ferences szentek, boldogok, de a század második felében, már a katolikus megújhodás korában (pl. Alkantarai Szt. Péter). Lorinc halála igazi papi halál: Ortonában (szintén az Abbruzzo tartományban) egyik nagyböjti beszéde közben a szószéken rosszul lett, rá egy-két nappal meg is halt 60 éves korában. Évszázados tiszteletét XI. Piusz pápa hagyta jóvá.
VILLAMAGNA*-I BOLDOG LŐRINC (1475-1535)Lőrinc a Marche tartomanytól délre eso Abbruzzo tartomány keleti felében, Villamagna-ban született. Errol a hegyes, dombos vidékrol alig akad ferences szentünk, boldogunk. Szülei nemes és köztiszteletben álló emberek voltak némi emberi gyarlósággal. Amikor ugyanis fiuk bejelentette, hogy ferences óhajt lenni, apja mindenáron le akarta beszélni. S amikor se a szép szó, se a szidalmak, fenyegetések nem használtak, fiát házi orizet alá helyezte. Lorinc azonban innen megszökött, s apja ellenére ferences lett. Fogadalma letétele után pappá szentelték s a környéken hirdette Isten igéjét szép eredménnyel. Szavával, jópéldájával sokakat segített az istenes életre. Amikor látták erényes, önmegtagadó életét, egyre inkább szentként emlegették. Lorinc olyan korban élt, mely az Egyház egyik legválságosabb kora volt: a reneszánsz egyes fopapjai, urai, sot szerzetesei lejáratták az Egyház tekintélyét. Ekkor lépett fel Luther: megszövegezte az új vallás tételeit (1517), a pápa kiközösítette (1520), Rómát a zömében protestáns hadsereg szörnyuségesen feldúlta (Sacco* di Roma 1527). Mindezek az események nem voltak ismeretlenek Lorinc elott, beszédeiben ki kellett térni rájuk. Feltuno, hogy két noi ferencest kivéve (B. Ludovica és Merici Szt. Angéla) ezidotájt nincs Itáliában más ismert ferences szent vagy boldog Lorincen kívül. Vannak szép számmal ferences szentek, boldogok, de a század második felében, már a katolikus megújhodás korában (pl. Alkantarai Szt. Péter). Lorinc halála igazi papi halál: Ortonában (szintén az Abbruzzo tartományban) egyik nagyböjti beszéde közben a szószéken rosszul lett, rá egy-két nappal meg is halt 60 éves korában. Évszázados tiszteletét XI. Piusz pápa hagyta jóvá.
„Jézus,
minden gyötrodo lélek igaz java és édes vigasztalója, fordítsd szemedet
szeretettel Róma felé. Tekints irgalommal Jegyesedre, mely ily nagy
viharral küszködik: mennyi vérnek kell még folynia köztünk, ha a te áldó
és megbocsátó Kezed meg nem állítja a vészt és helyre nem állítja a
békét, egyetértést, mint a hajdani idokben, amikor még Egyházad alázatos
és szegény volt.”
Savonarola imája a 15. század vége felé.Imádság:
Istenünk, te Boldog Lorincet lelki erovel ruháztad fel, hogy szerzetesi hivatása útjában a nehézségeket legyozze, s igehirdetésével s erényes életével sokak
épülésére legyen. Add, hogy minket toled semmi kísértés vagy más
viszontagság el ne tántorítson. Ki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.
Szent Márk püspök
Márk
Aretúzia püspöke volt, és nagy buzgósággal hirdette a keresztény
tanítást a pogányok között. Nagy Konstantin császár idején hatalmat
kapva, sok pogány templomot rombolt le, emiatt felkeltette maga ellen a
pogányok haragját. A hitehagyott Julián császár idején Márkot kínzások
alá vetették. Erényes életet élve, mindenkitől különleges elismerésben
részesülve, egyedül ellenségei estek neki a legnagyobb dühösséggel.
Egymást felülmúlva igyekeztek a szent idős embert kínozni. A kínzások
között igyekezett megőrizni erejét. A város lakói, látva a szent öreg
türelmét és állhatatosságát, megszelídültek vele szemben. Szabadon
engedték őt. Ezután, meghallgatva keresztény tanításait, mindnyájan az
igaz hit felé fordultak, és kereszténnyé lettek. Ez a IV. század közepén
történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése