Az
itáliai Aquileából jött a dalmát tengeri Szalon városába. Önként jelent
meg a kínzó előtt, és Jézust igaz Istennek és a mindenség Teremtőjének
vallotta. Hitében való állhatatossága miatt karddal lefejezték és testét
a tengerbe dobták. Egy istenfélő asszony kihúzatta testét a tengerből,
tisztelettel megkente testét és halotti ruhába öltöztetve saját házi
templomában temette el. Sírjánál sok gyógyulás történt. A vértanúság
ideje Dioklécián császár alatt történt, 284-305.
Szent Blanka
Szent Dária vértanú, † ~300.
PESAROI* BOLDOG FERENC remete, III. r. (1270-1350)
Szent Dária vértanú, † ~300.
PESAROI* BOLDOG FERENC remete, III. r. (1270-1350)
Az
Adriai tenger partján fekvo Pesaroban született gazdag és vallásos
szüloktol, akiket azonban korán elvesztett. Életében megismétlodött
Remete Szent Antal esete: követte Jézusnak a gazdag ifjúhoz intézett
szavait: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el amid van…, aztán jöjj
és kövess engem.” Ferenc valóban szétosztotta örökségét a szegények
között s belépett a ferences III. rendbe. Szent Ferenc példája
mindenképpen hatott rá. Annyi pénzt megtartott magának, amibol lakott
területtol távol három remetelakot épített, melléjük kápolnát emelt a
Szuzanya tiszteletére s itt remeteéletet kezdett. A gonosz lélek
sokféleképpen csábította, hogy a világba visszatérjen, még életére is
tört, de Ferenc Isten segítségével legyozött minden kísértést. Néhány év
múlva tanítványok is jelentkeztek, s kérték, hogy ugyanazt az életmódot
követhessék. O befogadta oket s a maga életmódja és erényei szerint
nevelte oket. Ferencnek szokása volt, hogy havonta egyszer elment a
környezo városokba, falvakba s ott kéregetett. Az alamizsnának csak kis
részét tartotta meg magának, a többit szétosztatta a szegények között.
Társai is hasonlóképpen tettek. Egy alkalommal, amikor Ferenc körútjáról
visszatért, két rosszindulatú ember ot szidni kezdte, képmutatónak,
naplopónak nevezte. De Isten védelmére kelt szolgájának: egyik
becsmérloje megbetegedett, a másik megnémult. Isten a csodatevés és a
jövobelátás adományával is megajándékozta hu szolgáját, akit a nép
tisztelt, de ot ez a tisztelet arra ösztönözte, hogy megfeleljen az
elvárásoknak s foleg Isten tetszésének. Idos korában sem hagyta abba
szigorú böjtöléseit, virrasztásait. 80 éves korában csendesen hunyt el a
Szuz Mária tiszteletére saját maga által épített kápolnánál a Granario
hegyen. Holttestét nagy ünnepélyesen helyezték el a pesaroi
székesegyházban. Tiszteletét IX. Piusz pápa hagyta jóvá.
„Adjátok el,
amitek van és osszátok ki alamizsnaként. Készítsetek magatoknak ki nem
merülo erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol tolvaj hozzá
nem fér és a moly meg nem rágja. Ahol a kincsed, ott a szíved is.” (Lk
12,33-34.)
Imádság:
Istenünk,
te Boldog Ferencet arra indítottad, vagyonát a szegényeknek adja és
remeteként neked szentelje életét; segíts, hogy példájára téged minél
jobban keressünk, és ebben a világban az új ember vonásait viseljük.
Krisztus, a mi Urunk által.
Szent Gaudenciusz püspök és hitvalló, † ~400.
Beverley Szent János püspök és hitvalló, † 721.
Szent Krizantusz vértanú, † ~300.
Szent Marcián és Mártir jegyzők.
Beverley Szent János püspök és hitvalló, † 721.
Szent Krizantusz vértanú, † ~300.
Szent Marcián és Mártir jegyzők.
Amikor
Árius tévtanítása egyre jobban terjedt, nagy szakadást idézett elő az
Egyházban. Az igazhitűek ellen üldözést kezdtek úgy az ariánusok, mint a
bálványimádók. Az ariánus támadások attól az időtől erősödtek meg,
amikor Nagy Konstantin fia: Konstancius is ebbe a tévtanításba esett.
Elüldözték a pátriárkai trónról Szent Pál pátriárkát és örmény földre
száműzték. Vele együtt szenvedett másik két hitvalló: Marcián és Mártir
is. Marcián felolvasó volt, Mártir pedig a pátriárka hypo-diákonusa.
Mindketten a gyorsíró tisztségét is betöltötték. Ok írták le a pátriárka
leveleit, amit a népnek küldött, hogy az Igaz tanításban erősek
legyenek. Közben maguk is buzgón tanították az embereket és buzdították
őket az igaz hitben való kitartásra. Az ariánusok gazdagságot és főpapi
állást és császári kegyet ajánlottak fel a két szent férfinak, de azok
egyikkel sem törődtek. Végül mindkettőjüket kardhalálra izélték. 335-ben
nyerték el a vértanúi koronát.
PÉCSI SZENT MÓR
*1000 körül +1070 körül
Szent Mór pécsi püspökről nem írtak legendát, vagy ha igen, az nem maradt
ránk. Az egyéb irodalmi emlékekben szétszórva található adatokból mégis
kirajzolódik előttünk szent alakja.
A hagyomány szerint magyar
szülőktől született 1000 körül. Saját megjegyzése szerint -- ezt Szent
András és Benedek legendájában olvashatjuk -- István király uralkodása
elején iskolás gyermek volt Szent Márton hegyén, a mai Pannonhalmán.
1030 körül a Szent Hegy kolostorának apátja volt, s ebben az időben
történhetett a király és Szent Imre nevezetes látogatása, mely után
1036-ban a király akarata kiszólította őt a kolostor csendjéből, és a
pécsi püspökség élére állította.
Az 1046-ban történt lázadáskor,
amely Szent Gellért és több püspök halálát is okozta, Mórnak nem esett
bántódása. Egyike volt a három püspöknek, akik Endrét Székesfehérvárott
megkoronázták. 1055-ben tanúként aláírta a nevezetes tihanyi
alapítólevelet, mellyel I. Endre újabb bencés apátságot hívott életre.
1064 húsvétján püspöki székvárosa nevezetes esemény színhelye lett: a
hercegek kibékülése után Géza személyesen helyezte a koronát Salamon
fejére, Mór püspök pedig Salamonnak ajándékozta András remete
ciliciumának egy darabját. Nem sokkal ezután, első magyar íróként --
természetesen latinul -- megírta a két szent remete, András és Benedek
életét. 1070 körül halt meg, valószínűleg Pécsett.
Emberemlékezetet
meghaladó, folyamatos tiszteletét a Szentszék 1848. július 22-én
hivatalosan is megállapította. A jóváhagyó bullában IX. Pius pápa a
következőket írta: ,,Életének nyilvánvaló szentsége halálától fogva
méltán részesült a hívek részéről nyilvános egyházi tiszteletben: bár a
régi kort sok homály fedi, bár az országot ért sok csapás folytán a régi
magyar egyház emlékei csaknem mind hiányoznak, a történelemből és a
hagyományokból ennyi világos. Azt pedig, hogy a tisztelete mindmáig
fennállt, bizonyítja mindazoknak az íróknak egybehangzó tanúságtétele,
akik Mórról úgy emlékeznek meg, mint boldogról és szentről. Hozzájárul
ehhez, hogy képét nem egyszer festették meg szent fölirattal. Vannak
1499-ből való misekönyvek, melyek Mór dicséretét zengik, a
martirológiumokban is szerepel a neve. Vannak tetteiről és rendkívüli
életszentségéről tanúskodó kommentárok. Mindezeket mérlegelve és
igazolva látván Szent Mór emberi emlékezetet meghaladó nyilvános és
egyházi tiszteletét, Pécs püspöke (akkor Scitovszky János volt)
alázattal kérte, hogy ez a tisztelet annak rendje és módja szerint
jóváhagyást nyerjen.''
Ez a pápai jóváhagyás vetette meg Szent
Mór újkori tiszteletének alapját. Egy év múlva a püspök körlevélben
jelentette be: ,,IX. Pius pápa Mórnak, a 11. századi pécsi püspöknek
nyilvános tiszteletét elrendelte és életbe léptette. Szent Mór hitvalló
és püspök egyházi ünnepét évente az egész pécsi egyházmegyében a
szerzetes templomokban is szentmisével és zsolozsmával október negyedik
vasárnapján kell megülni.'' Az ünnepet később, 1913-ban október 25-re
rögzítették. (A két idézet Rónay György fordítása.)
--------------------------------------------------------------------------------
Szent Imre legendája így beszéli el Mór kiválasztását a püspökségre:
,,Egyszer,
amikor Szent István király fiával együtt imádkozni jött Szent Márton
egyházába, amelyet Pannónia Szent Hegyén alapított és a szerzetesek
kiváló közösségével ékesített, a király, ismerve gyermeke jeles
érdemeit, azt a tiszteletet adta fiának, amely őt illette. Amikor
ugyanis az említett testvérek körmenetet tartva kivonultak a király
köszöntésére, tiszteletből a fiát küldte előre a köszöntésre. A gyermek
Imre pedig eltelve Szentlélekkel, ahogy az isteni kinyilatkoztatás
mindegyikük érdemeit megismertette vele, kinek-kinek egyenlőtlenül
osztotta a csókokat. Az egyiknek ugyanis egyet, a másiknak hármat, egy
harmadiknak ötöt, végül egynek hét csókot adott egymás után. Ezt -- bár a
többiek is észrevették -- Szent István király szótlanul csodálta, a
mise végén azonban bizalmas beszélgetésben gondosan megtudakolta tőle,
miért osztotta egyenlőtlenül a csókokat. Szent Imre akkor mindegyikük
érdemeit felsorolta atyja előtt, tudniillik, hogy ki-ki mennyi idő óta
tartott ki a megtartóztatás erényében. Azt mondta, hogy ő ezen
megfontolás alapján adott egyeseknek több, másoknak kevesebb csókot, és
állította, hogy akit hétszeres csókkal halmozott el, az szűzi életet
élt.
Ó, minden erényt felélesztő Kegyelem, ki természetünk
korlátait bőségesen meghaladod, s a mély titkokat kinyilatkoztatod a
kicsinyeknek! Te voltál Szent Imre mestere, te adtál neki szabad
bepillantást mások rejtett dolgaiba! Ennek a belső kinyilatkoztatásnak a
megléte pedig így vált ismertté:
Szent István néhány nappal
azután, hogy a Szent Hegyről eltávozott, csupán két kísérőt véve maga
mellé, oda visszatért, s a testvérek virrasztását és imádságait titokban
kikémlelte. Miután az éjszakai zsolozsmát befejezték, a többiek
nyugovóra tértek, s csak azok maradtak a templomban, akiket Szent Imre
elhalmozott csókjaival. Ezek szétoszlottak a templom rejtettebb
szögleteibe, s Isten színe előtt a zsoltárokkal virrasztottak. A szent
király azonban odament külön-külön mindegyikhez, felfedte előttük arcát,
és az áldás szavaival üdvözölte őket. A királyi felséget mindegyikük a
csend megtörésével köszöntötte. Végül a király egy Mór nevű testvérhez
ment, akit Szent Imre hétszeres csókkal tüntetett ki, de sem szelíd
üdvözléssel, sem a királyi fenyegetés szavaival nem tudott belőle
választ kicsikarni. Reggel aztán, amikor a testvérek összegyűltek, a
király maga is jelen volt, és hogy Mór testvér lelkét az alázatosság
erényében kipróbálja, a nyilvános bűnvallomáskor igen sok olyan dolgot
vetett a szemére, ami a szerzetesi élettel ellenkezik. Vádaskodása ellen
Mór egyáltalán nem védekezett, hanem alázatosan állt, s reménykedve
Istenhez menekült, aki az emberi lelket vizsgálja.
Ekkor aztán
megismerte Szent István, hogy fiának szavai megfontoltak voltak. Miután a
történteket rendben és a valóságnak megfelelően elmondta, Mórt
dicséretekkel halmozta el, és hogy egy főpapi szék dísze legyen,
kevéssel ezután Pécsett a püspöki méltóságra emelte.'' (Csóka J. Gáspár
fordítása.)
A történet naiv kedvességén átüt a tiszta léleknek
az a finom érzéke, amelyet Szent Jeromos mondott ki oly tömören János
evangéliumával (21,7) kapcsolatban: ,,Solus virgo virginem agnoscit;
csak a szűz ismeri fel a szüzet.''
--------------------------------------------------------------------------------
Kérünk,
mindenható Istenünk, engedd, hogy Szent Mór, a te püspököd és
hitvallód érdemei segítsenek minket, hogy imádsága és példája nyomán
tiszta és alázatos szívvel szolgálhassunk Neked!
Példája:
Legyél csodálatosan alázatos és vallásos!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése