2018. október 29., hétfő

Szent Ábrámiosz atya.

Mint istenfélő szülők gyermeke, korán megszerette a templomok látogatását, és ott a Szentírás szavait hallgatni. Szülei sok unszolására házasságot kötött. A nyolcadik napra azonban elhagyta szülei házát, feleségét és a pusztába ment, hogy ott magányos életet éljen. Böjtökkel és sok lelki harccal öldökölte a testi rossz szenvedélyeket. Ennek következtében kitűnt jóságával, igazságosságával, tisztaságával. Híre messzire elterjedt. A közelében volt egy nagy falu. Lakosai pogányok voltak. A püspök hiába küldött hozzájuk papokat, szerzeteseket és más egyháziakat, nem tudta őket a keresztény hitre téríteni. Amikor Ábramioszról hallott, magához hivatta és annak a falunak papjává szentelte. Három éven keresztül fáradozott köztük. Sok szenvedést és gúnyolódást is elviselt közöttük. Egyszer félholtan a közeli erdőbe vonszolták. A szent atya megújult erővel folytatta térítő munkáját, semmi nem tudta gyengíteni áldozatkész buzgóságát. Isten azzal jutalmazta meg fáradságát, hogy a pogány lakosok felismerték az igaz Isten küldöttjét. Mindnyájan megkeresztelkedtek. Ez után Ábrámiosz újra visszatért magányába, és 360 körül békében elhunyt.


Római Szent Anasztázia vértanúnő.

Szentünk Rómában született, 3 éves korában elvesztette szüleit. Egy közeli kis kolostorban nevelkedett és erényes hajadonná serdült. 21 éves korában szüzességet fogadott. Szépsége miatt a római nemes ifjak közül többen szerették volna feleségül venni. Anasztázia viszont megmaradt Krisztus iránti hűségében. Abban az időben Décius császár üldözést támasztott a keresztények ellen. Anasztáziát is elfogták és Probus hadvezér elé állították. Mivel nem akart hittagadó lenni, tűzzel, rossz szagú füsttel kínozták és a hátát kegyetlenül verték. Újabb kínzások után kivezették a városból és karddal lefejezték. Holttestét a vadak és madarak eledeléül dobták, de a test sértetlen maradt. Angyali látomás után egykori kolostorának főnöknője éjjel megtalálta testét és tisztelettel eltemette. A vértanúnővel együtt fejeztek le egy Kirill nevű embert is, aki Anasztáziának a kínzások alatt vizet adott inni.


Szent Klaudia és vértanútársai.

Klaudia, Asztéria és Neona vértanúnők édestestvérek voltak. Szörnyű kínzások után a kilikiai Egé-ben szenvedtek vértanúi halált úgy, hogy a városon kívül keresztre feszítették őket. Szent Teonilla egy jámbor özvegyasszony ugyanebben az időben lett vértanú. Zsákba varrva a tengerbe vetették. 285-ben szenvedtek. A holnap ünnepelt szentek életében említés történik róluk.


Mária szerzetesnő.

Szent Ábrámiosz testvérének leánya volt. Sokáig nevelte a szent atya, a jóban nagy előrehaladást tett. Húszéves korában azonban más útra, az erkölcstelenség útjára tért. Az atya a hír hallára utána ment. Sok rábeszélés után rávezette a bűnbánat útjára. Bűn nagyon megbánva és megsiratva, visszatért az istenfélő életre. Újra Ábrámiosz atya közelében vezekelt tovább. Lelki atyja halála után 5 évvel ő is jámborul halt meg.


Szent Nárcisz     püspök és hitvalló, † ~220.       


BOLDOG RESTITUTA KAFKA szűz, vértanú, III. r. (1894-1943)
Helena Kafka Morvaországban született szegény szüloktol, akik vallásosan nevelték gyermekeiket. Hamarosan Bécsbe költöztek, Helena itt járt iskolába. A középiskola elvégzése után egy ideig dohányárudai elárusító volt, majd a Bécs melletti Lainz külváros kórházában kisegíto betegápoló lett. Itt megismerkedett a Keresztény Szeretet Ferences Novérekkel, s hivatást érzett, hogy közéjük lépjen. Szülei ellenkezését legyozve 1915-ben öltötte magára a novérek ruháját és kapta a Mária Restituta nevet. 1919-tol a mödlingi kórházban tevékenykedett a sebészeten. Határozottság, kitartás, a betegek és a novérek iránti szeretet jellemezték. Amennyire beosztása engedte, részt vett a közösség életében, fogadalmát huséggel tartotta, nagy szeretettel volt a betegek családtagjai iránt is. Ferences deruvel végezte feladatát, mint orgonista és kórusvezeto is muködött. Különös áhítattal volt az Oltáriszentség és a Boldogságos Szuz iránt.
Amikor 1938-ban Ausztriát a nemzeti szocialisták megszállták, megváltozott a novérek helyzete a kórházban. Különösen egy ateista és elvakult nácista orvos áskálódott a novérek, azok közt is Restituta ellen, mert o nyíltan megvallotta hitét és hogy nem híve a nemzeti szocializmusnak. Amikor elrendelték, hogy a feszületet a kórházi termekbol el kell távolítani, o ezt megtagadta. Ezért a Gestapo 1942. febr. 18-án letartóztatta s börtönbe vitte. 13 hónapig volt a börtönben, közben ott is apostolkodott. 1942. okt. 29-én halálra ítélték hazaárulás és az ellenség pártolása ürügyén. Elozoleg felajánlották a szabadságot, ha megtagadja hitét és elhagyja szerzetét. O hitében rendíthetetlenül kitartott. Kivégzése napján, 1943. márc. 30-án gyónt, áldozott, imádkozott Isten ellenségei megtéréséért. Útban a vesztohely felé azt mondta: Ünnepre megyek! Majd: Krisztusért éltem, érte is akarok meghalni. Lefejezték. Nyilvánvaló volt, hogy mint a hit vértanúja halt meg. A bécsi érsek 1988-89-ben folytatta le az egyházmegyei boldoggá avatási eljárást, a boldoggá avatás pedig Bécsben a Hosök terén (Heldenplatz) történt 1998. jún. 21-én, amikor II. János Pál két osztrák papot is boldoggá avatott.„Boldog Restituta Kafka élete mutatja, hogy a belso érettségnek mily magas fokára juthat valaki Isten kegyelme által. A novér a kereszt megvallásáért hajtotta fejét a bárd alá. A keresztet szívében orizte, és kivégzése elott még egyszer megvallotta, amikor kérte a börtönlelkészt, jelölje meg homlokát a kereszt jelével.”
A szentatya boldoggá avatási beszédébol.

Imádság:
Mindenható, irgalmas Istenünk, te Boldog Restituta vértanúnak erot adtál, hogy bátor lélekkel vállalja hitéért a halált. Közbenjárására segíts gyozelemre minket a bun ellen vívott küzdelemben, s add meg a végso állhatatosság kegyelmét. Krisztus, a mi Urunk által.


Antióchiai Szent Teofil     püspök és hitvalló, † ~185.