Szent Abekiosz     püspök és hitvalló, † ~200.       


Szent Aberk püspök.

Marcus Aurelius császár uralkodása alatt a főként pogányok által lakott Hierapoliszban, Aberk volt a püspök. Egy napon, a pogányok ünnepén, látva a bálványimádók áldozatait, imádságban fordult Istenhez értük. Látomásában egy ifjú vesszőt adott a kezébe, hogy azzal rombolja szét a bálványokat. Másnap Aberk így is cselekedett. A pogányok ezért halálát kívánták. Az összegyűlt tömeghez kiment a szent főpap és kiűzte a két ifjúból az ördögöt, felemelte őket a földről. Az egész város kérte a püspököt, hogy oktassa őket és keresztelje meg. Aberk ezt meg is tette. Ezek után meg Szíriában, Mezopotámiában és Kis-Ázsiában hirdette az Evangéliumot. Mindenütt rombolta a bálványtemplomokat, felvilágosította a sötétségben élőket, gyógyította a betegeket és sok csodát tett. Végül ismét Hierapoliszba tért vissza, és éveken át gondozta szellemi nyáját. Halálának idejét jó előre megtudva, elbúcsúzott híveitől. Életének 73. évében, 167 körül békében hunyt el hívei között.

BOLDOG JOSEPHINE LEROUX* szűz, klarissza vértanú (1747-1794)

Észak-Franciaországban született, keresztneve Anna-Jozéfa. 23 éves korában lépett be a klarisszákhoz Valenciennes*-ben. Ebben az idoben zajlottak a francia forradalom véres évei. 1790-ben a forradalmi nemzetgyulés feloszlatta a szerzetesrendeket, kivéve a betegápoló és tanító rendeket. De két év múlva azokat is megszuntette. Így Jozefinának is el kellett hagynia kolostorát. Egy ideig szüleinél tartózkodott, de a közös életre vágyott, ezért, amikor erre lehetoség nyílt, Valenciennes-ben az orsolyitákhoz csatlakozott, akik visszakapták rendházukat. A város ugyanis ebben az idoben osztrák uralom alatt állt. Nem lépett az orsolyita rendbe, csak velük együtt élt. Itt lakott ugyanis húga, Mária Skolasztika mint orsolyita novér. Azonban nem sokáig élhetett közös életet, mert egy év múlva, a várost visszafoglalták a francia csapatok. Az orsolyitákkal együtt neki is el kellett hagynia a kolostort. Nemsokára elfogták oket. Az elfogására jött csapat vezérének mondotta: „Nincs szükség egy gyenge no elfogására ennyi katonára!” Sot megkínálta oket frissítovel, majd amikor megbilincselték nyugodtan követte oket az orzohelyre. Halálra ítélték az öt orsolyita novérrel együtt, mivel háború idején elhagyták Galliát és a köztársaság törvénye ellenére szerzetesi közös életet éltek. Jozefina nyugodtan fogadta a halálos ítéletet. A kivégzés elotti éjszaka meg tudott áldozni, majd húgával és a többi négy orsolyita novérrel együtt „örvendezo arccal ment a vesztohelyre, szent énekeket énekelve, s örvendezve, hogy méltóvá lett katolikus hitéért a halált elszenvedni. Fölkiáltott: Félhet-e az ember, ha megszabadul a számkivetésbol s a mennyország szépségére gondol?” Hálája jeléül kezet csókolt a hóhérnak, s kifejezte, hogy megbocsát üldözoinek- így szenvedte el a vértanú halált (lefejezést) az öt orsolyita novérrel együtt 47 évesen 1794. okt. 23-án. XV. Benedek pápa avatta oket boldoggá.

E szüzed kettos koronával ékes:

testének vágyát hogy igába törte,

s testében szerzett diadalt a véres, büszke világon.

Se halált nem félt, se halál követjét:

hóhér-kínzások ezer új alakját,

s vérét hullatván mehetett az égnek szent örömébe.

A vértanú szuz zsolozsmájából

Imádság:

Urunk, Jézus, öntsd szívünkbe az istenfélemlet és a szeretetet, hogy Boldog Jozefína szuz érdemeiért és példájára inkább a halált válasszuk, minthogy Téged valami bunnel megbántsunk.

Szent Malkusz     hitvalló, † ~380.       


Szent Mária Szalómé     özvegy, † ~50.       


Szent Sándor és vértanú társai.

Szent Sándor püspök volt. Sokakat térített meg a hitre és megkeresztelte őket. Nem akarva a pogány isteneknek áldozni sok kínt szenvedett el. Látva Sándor türelmét, Hierakliusz katona Krisztus híve lett, ezért karddal lefejezték. Szent Sándort Isten ereje hirtelen meggyógyította sebeiből. Ezek után a keresztény hitre térített 4 asszonyt: Annát, Erzsébetet, Teodotiát és Glikériát. A helytartó őket is kardhalálra ítélte. Utánuk Szent Sándor is kard által nyerte el a vértanúságot. Ez Adrianopoliszban történt a III. században.