Doku-játékfilmet mutattak be II. János Pál papi szolgálatának első éveiről

Csütörtök délelőtt mutatták be a Vatikáni Rádió Marconi-termében A niegowići káplán, Wojtyła atya c. filmet, Jarek Cielecki prelátus, a Vatican Service News alapítójának és igazgatójának alkotását.

Cielecki prelátus a Krakkó közelében lévő Niegowićből származik, 1993-ban szentelték pappá, Kazahsztánban, Ukrajnában, Oroszországban, Moszkvában folytatta szolgálatát. A dokumentarista játékfilm a rendező hasonló című könyvéből készült, amelyet II. János Pál elolvasott és jóváhagyott. A filmet teljes egészében Lengyelországban forgatták az eredeti helyszíneken, amelyek Karol Wojtyła számára különösen kedvesek voltak.

A film egy magával ragadó utazás Karol Wojtyła atya életében: a történetet Eleonora Mardosz, egy 87 éves asszony meséli el, aki a későbbi pápa házvezetőnője volt a niegowići plébánián. A falu Krakkótól 25 km-re, délkeletre fekszik. A filmben láthatunk tárgyakat, amelyek valóban a pápa tulajdonát képezték, mint a stóla és a karing, amelyeket Karol Dudek főszereplő visel egy esküvői szertartáson. A jelenetet abban a fatemplomban forgatták, ahol Karol Wojtyła első szentmiséit bemutatta 1948-49-ben.

Maga II. János Pál így emlékezik vissza Ajándék és titok c. önéletrajzi írásában, amelyet 1946. november 1-jén történt pappá szentelésének 50. évfordulójára írt, és amelyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megbízásából a Vatikáni Rádió magyar tagozatának munkatársai fordítottak le.

Niegowić: egy vidéki plébánia

Amint megérkeztem Krakkóba, az érseki aulában várt már rám az első „kápláni megbízatás” az ún. „aplikata”. Az érsek akkor éppen Rómában tartózkodott, de írásban meghagyta akaratát. Örömmel fogadtam el rendelkezését. Azonnal érdeklődtem, hogyan juthatok el Niegowićba és igyekeztem, hogy a megadott napon megérkezzem. Krakkóból autóbuszon mentem Gdówba, ott egy parasztember felvett a szekerére és elvitt a Marszowice-mező felé, ahol azt tanácsolta, hogy gyalog, egy rövidebb úton vágjak át a szántóföldeken. Már messziről megláttam a niegowići templomot. Aratás ideje volt. A gabonaföldeken haladtam, ahol a termés egy részét már learatták, részben pedig még lábon állt és hullámzott a szélben.

Amikor végre megérkeztem a niegowići plébánia területére, letérdeltem és megcsókoltam a földet. Ezt a gesztust Vianney Szent Jánostól tanultam. A templomban megálltam a Legszentebb Oltáriszentség előtt, majd jelentkeztem a plébánosnál. (...)

Megkezdtem a lelkipásztori munkát első plébániámon. Egy évig tartott és egy káplán és hitoktató szokásos feladatából állt. Öt elemi iskolát bíztak rám a niegowići plébániához tartozó falvakból. Szekéren vagy lovas kocsin vittek ki az iskolákba. (…) Olykor még ma is eszembe jut az az áhítatos csönd, amely a tantermekben uralkodott, amikor nagyböjt idején Urunk szenvedéséről beszéltem.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír