A hit éve első új boldogjai

Négyszáz évvel ezelőtt, 1611-ben tizennégy ferencest a hit iránti gyűlöletből öltek meg Prágában. Boldoggáavatási dekrétumukat 2012 májusában írta alá XVI. Benedek pápa. A szertartást október 13-án, a hit éve megnyitását követően két nappal a prágai Szent Vitus-székesegyházban Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa végzi.

Az olasz, német, holland és spanyol származású szerzetesek 1604-ben érkeztek Prágába, a II. Rudolf által alapított Havas Boldogasszony ferences kolostorba. Feljegyezték róluk, hogy valamennyien kiválóan megtanultak csehül. Akkoriban nagy feszültségek voltak Európa-szerte, de különösen Csehországban a katolikusok és a protestánsok között, amely a császári családon belüli hatalmi harccal is párosult. A huszita „cseh testvérek” és a kálvinisták régóta vártak az alkalomra, hogy a katolikus vallás képviselőin elégtételt vegyenek az őket ért korábbi sérelmekért. Különösen szálka volt a szemükben a prágai ferences kolostor.

Feldühödött protestáns tömeg támadta meg 1611. február 15-én a város katolikus templomait. A Havas Boldogasszony-templomba és kolostorba is behatoltak. Az egyik spanyol ferences menteni akarta az Oltáriszentséget. Karddal levágták a kezét, mire leesett a cibórium és a szentostyák szétgurultak. Szörnyű káromkodások közt taposták szét a protestánsok a szentostyákat. A szerzetes ezt meg akarta akadályozni, erre leütötték a fejét. Aztán sor került a kolostor többi lakójára is. Három papot szíven szúrtak. Három másik szerzetest felkergettek a templom tetejére, hogy ott lőjék le őket, élvezve, mint esnek le sebesülten a földre. Többeket kardokkal, bárdokkal ízekre szabdaltak. A vértanúk tetemét csak harmadnap merte néhány katolikus összeszedni s egy kápolnába elvinni.

Isten számos csodával dicsőítette meg hű szolgáit. A cseh püspökök a ferences vértanúk boldoggáavatásával kapcsolatban rámutatnak, hogy az 1611-ben történt kegyetlen vérontás figyelmeztetésként szolgálhat a mai ember számára is. Jézus azt tanította, hogy nincs nagyobb szeretet annál, mint aki életét áldozza embertársaiért. A tizennégy prágai vértanú erről a szeretetről tett tanúbizonyságot. A püspökök kiemelik továbbá a szolidaritás fontosságát, amelynek valódi értékekre kell épülnie.

A magyar egyház hét ferences vértanújának (Károlyi Bernát, Kiss Szaléz és társaik) boldoggáavatási pere egyházmegyei szakaszban van.  Ők szintén a hit iránti gyűlölet áldozatai, 1944 és 1954 között szenvedtek vértanúhalált.

Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír

Október 13-án boldoggá avattak Prágában 14 ferences szerzetest, akiket 400 évvel ezelőtt, a XVII. század elején árulónak minősítettek a prágaiak, és emiatt megkínozták, majd meggyilkolták őket.

XVI. Benedek pápa májusban hagyta jóvá azt a dekrétumot, amelynek alapján a hradzsini Szent Vitus-székesegyházban szombaton megtartott egyházi ceremónia keretében felvették a boldogok jegyzékébe az 1611. február 15-én meggyilkolt, döntően nyugat-európai országokból származású ferences szerzeteseket. A boldoggáavatásról szóló pápai dekrétum szerint a meggyilkolt szerzetesek vértanúnak minősülnek.
Az ünnepi szentmisét Angelo Amato érsek, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja prefektusa mutatta be. A prágai egyházmegye történetében ez az első boldoggáavatás.
A ferenceseket a prágai Szűz Mária kolostor templomában kínozták halálra.
A külföldi szerzeteseket 1604-ben a katolikus egyház hívta Prágába, hogy a döntően protestáns városban miséket tartsanak, terjesszék a katolikus hitet és életükkel példát mutassanak az embereknek. Prága többnyire protestáns lakosságának – cseheknek és németeknek egyaránt – azonban nem tetszett a szerzetesek tevékenysége, ellenségnek tekintették, gyakran támadták, megalázták őket. Miután 1611 elején Habsburg Leopold zsoldos hadserege megszállta Prágát, az ellenséges viszony tovább mérgesedett. A prágaiak az ellenség embereinek, kollaboránsoknak tartották a ferenceseket. 1611 februárjában a Szűz Mária kolostorban élő szerzeteseket összegyűjtötték, és a rendház templomában halálra kínozták őket.
A múltban már több kísérlet is történt a 14 mártír ferences szerzetes boldoggáavatására, de egyik sem végződött sikerrel. A rendszerváltás után, 1992-ben a Cseh Püspöki Konferencia újra napirendre tűzte az ügyet, és beadvánnyal fordult II. János Pál pápához a boldoggáavatásuk érdekében.
A Cseh Püspöki Konferencia október elején pásztorlevélben arra szólította fel a katolikus hívőket és a lakosságot, hogy a vérontás legyen mementó napjainkban is, amely tanúságot ad a hitről, segít a katolikusok és más felekezetek együttélését érintő történelmi sérelmek megértésében. A püspökök felhívták a figyelmet arra, hogy a világban valódi szolidaritásra van szükség, amely a mélyebb értékekre épül.
MTI/Magyar Kurír

Újabb női egyháztanítóval gazdagodik az Egyház

Október 7-én Benedek pápa egyháztanítóvá nyilvánítja a német misztikus apátnőt, Bingeni Szent Hildegárdot.

Hildegard von Bingen (1098–1197) negyvenéves korában kezdett írni, illetve kezdet tollba mondani azokat a látomásokat, amelyek által Isten eltöltötte bölcsességgel. Így születtek meg különleges miniatúrákkal díszített, híres művei: a Liber Scivias (Tudd az utat) és a Visionum ac Revelationum libri tres (Látomások és kinyilatkoztatások három könyve) és az Erények körtánca című daljátéka.

Törékeny, beteges alkat volt, mégis fáradhatatlanul dolgozott. Sokat utazott, hirdette az örömhírt, csodákat tett, pápák és császárok kérték ki tanácsát, Rupertsbergben kolostort alapított.

Élete vége felé arra kényszerült, hogy a világi hatalommal szemben megvédje az isteni akarat iránti való engedelmességből fakadó tettét: eltemetett egy kiközösített lovagot, aki bűnbánatot tartott előtt. Szembeszállt érte a mainzi prelátusokkal.

Látomásai során soha nem vesztette el öntudatát, mindig tisztán érzékelte az őt körülvevő valóságot, csak éppen lelki szemeivel látott. Így ír erről: „a fény, amelyet látok, nem a térhez kötött fény. Sokkal fényesebb, mint a világító napot rejtő felhő, melyben sem magasságot, sem szélességet, sem hosszúságot nem tudok megkülönböztetni. Az Élő Fény árnyékaként lett számomra megjelölve... De ezeket a dolgokat nem külső szemeimmel látom, vagy amit hallok, nem külső füleimmel hallom, és nem a szív érzésével értem meg, vagy esetleg az öt érzékszerv együttes munkájával, hanem csak és kizárólag a lelkemben... Külső szemeim ugyanakkor nyitottak, sohasem csukódnak le, mialatt érzékeim – mintegy extázisban – felmondanák a szolgálatot, ébren látom mindezt nappal és éjjel..." (Kemenczky Judit fordítása).

Ez a látomásairól hires szerzetesnő erkölcsi tanító, teológus, filozófus volt; természettudományos és orvosi ismeretei egyedülállóak voltak korában; csodálatos költői nyelven tudott szólni, költeményeihez zenét is írt; gyönyörű képeket festett a teremtett világról.

Rosita Copioli az Avvenirében kiemeli azt  a kettősséget, hogy végtelenül nagy dolgokat alkotott, ugyanakkor mindig  a mértékletességet tartotta szem előtt, rendkívül fegyelmezetten élt, megvetette a világi javakat és a megbecsülést.

Magyar Kurír

Két új egyházdoktort avat a pápa a közeljövőben

 

Október 7-én XVI. Benedek egyházdoktorrá avatja Bingeni Szent Hildegardot és Ávilai Szent Jánost. A cím azt jelenti, hogy viselőjük teológiai tanításai a történelmi kortól függetlenül minden katolikus számára időszerűek.

A döntést hivatalosan 2012. május 27-én jelentette be a Szentatya: „Örömmel jelentem be, hogy október 7-én, a püspöki szinódus közgyűlésének kezdetén egyházdoktorrá nyilvánítom Bingeni Szent Hildegardot és Ávilai Szent Jánost.”

Egyházdoktor-avatásra ritkán kerül sor. VI. Pál két szentet, Ávilai Szent Terézt és Sienai Szent Katalint, II. János Pál pedig mindössze egyet, Lisieux-i Szent Terézt emelte egyházdoktori rangra.

Az Egyháznak jelenleg 33 doktora van, számuk néhány nap múlva e kettővel nő. XVI. Benedek szerint életük és üzenetük a mai ember számára is időszerű: „Hildegard középkori bencés apáca volt, a teológia igazi mestere, aki komolyan tanulmányozta a természet- és a zenetudományt. János, a spanyol reneszánsz idején élt egyházmegyés pap pedig az Egyház és a társadalom modernizálásáért, vallási és kulturális megújulásáért tevékenykedett.”   
   
A két új egyháztanító kinevezése jó indítása lesz a néhány nappal később kezdődő, az új evangelizációról szóló szinódusnak, amely hite elmélyítésére és megújítására hív meg minden keresztényt.

Magyar Kurír

Boldoggá avatták a kínai nyelvű Szentírás első fordítóját

Szentírás vasárnapjának vigíliáján avatták boldoggá a szicíliai Acireale székesegyházában Gabriele Allegra olasz ferencest, akik elsőként fordította kínaira a teljes Bibliát.

Gabriele atyát Kína Szent Jeromosának is nevezték már életében. A boldoggáavatásra tíz évvel azt követően került sor, hogy az 1907-ben Szicíliában született és 1976-ban Hongkongban elhunyt szerzetes közbenjárására történt csodát II. János Pál pápa hitelesnek fogadta el. Azért kellett ilyen sokat várni, mert a Szentszék nem akarta tovább rontani az akkoriban amúgy is feszült viszonyát Kínával, amely a kínai vértanúk 2000-ben történt kanonizációja nyomán alakult ki. Eredetileg Hongkongban zajlott volna a mostani boldoggáavatás, ahol negyven éven át élt és dolgozott a szerzetes, de szintén a kínai kommunista kormány érzékenysége miatt inkább szülőföldjét tisztelték meg a felemelő szertartással.

Allegra atyára a hongkongi katolikusok igen büszkék, és kínainak tartják. Az ottani ferences provinciális mondta, hogy ő az első hongkongi katolikus, akit az egyház oltárra emel, és egyben az első ferences, aki a Hongkong-tajvani Ferences Provincia tagjai közül ebben az elismerésben részesült.

Boldog Gabriele atya 1928-ban, a szintén olasz ferences Montecorvinói János születésének 600. évfordulóján döntötte el, hogy életét a szentírásfordításnak szenteli, ugyanis e nagy előd volt az első, aki megkísérelte a Biblia kínaira fordítását.

Az új boldogot 1930-ban szentelték pappá, és elöljárói azonnal Kínába küldték. Néhány év nyelvtanulás után fogott hozzá a szent könyvek fordításához. Egészségügyi okokból vissza kellett térnie Európába, de itt is tovább dolgozott. A háború alatt sikerült ismét Kínába mennie. Pekingben 1945-ben megalapította a ferences bibliakutató központot, amely a kommunisták 1949-es hatalomátvételéig működhetett a fővárosban. Az intézet ezt követően átköltözött Hongkongba, ahol Gabriele atya haláláig élt és dolgozott.

Élete főműve, az egykötetes teljes bibliafordítás 1968 karácsonyára jelent meg. A szakemberek szerint munkája máig a leghűbb kínai fordítás. Az általa szerkesztett kínai biblikus szótár 1975-ben készült el. Bár élete nagy részét a fordításnak szentelte, sohasem volt szobatudós. Mindig talált időt arra, hogy segítse a szegényeket, a betegeket, a hadirokkantakat és a leprában szenvedőket.

Boldoggáavatási perét halála után nyolc évvel, 1984-ben indította el a Hongkongi Egyházmegye. II. János Pál 1994-ben Isten tiszteletre méltó szolgájának nyilvánította, 2012. szeptember utolsó szombatján pedig az egyház a boldogok közé iktatta a kínaiak Szent Jeromosát.

Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír

Hamarosan boldoggá avatják a Szalézi Szent Ferenc Oblátusok és Obláták alapítóját

Szeptember 22-én boldoggá avatják Louis Brissont, a Szalézi Szent Ferenc Oblátusok és Obláták alapítóját. Az egyházmegye papjai több mint négyezer embert várnak a franciaországi Troyes-ba egy háromnapos rendezvénysorozatra, mellyel e nem mindennapi ember boldoggá avatását kívánják megünnepelni.

Brisson atya, aki nem csak pap, de egyben tanár és újító is volt, számos iskolát és gyermekvédő egyesületet hozott létre, valamint megalapította Szalézi Szent Ferenc Oblátusainak és Szalézi Szent Ferenc Oblátáinak rendjét. E két tanító és missziós rend szerte a világon jelen van, többek között Dél-Afrikában is, ahol Brisson atya 1882-ben létrehozta a Namakwaland missziót.

A francia püspöki kar párizsi székházában megtartott, augusztus 29-i sajtótájékoztatón Marc Stenger, Troyes püspöke azt mondta, hogy Brisson atya boldoggá avatása elsősorban a papnak, és csak másodsorban a rendalapítónak szól.

A boldoggá avatást megünneplő eseménysorozatot szeptember 21. és 23. között rendezik meg Troyes-ban és Plancy l’Abbaye-ban, melyen a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának prefektusa, Angelo Amato bíboros elnököl majd, aki XVI. Benedek pápa képviseletében lesz jelen.

Ebből az alkalomból az egyházmegye számos programot szervez, köztük egy virrasztást szeptember 21-én este 20 órai kezdettel a troyes-i katedrálisban, melynek során a közös imádságok között Brisson atya életének részleteit elevenítik fel énekek és élő előadás formájában. Szeptember 22-én ünnepi estet rendeznek „Brisson atya: egy szív, amely Isten órája szerint ver” címmel. Végül, szeptember 23-án gyermekkórus ad koncertet az oblátusok rendjéhez közelálló énekes, zeneszerző, Laurent Grzybowski közreműködésével.

„Több mint négyezer embert várunk erre a háromnapos ünnepre – mondja Stenger atya – jóval többet annál, mint ahányan a katedrálisba beférnek”. A püspök elmondta azt is, hogy megragadja az alkalmat, és a rendezvény során is buzdítani fogja a fiatalokat a 2013-as riói ifjúsági világtalálkozón való részvételre.

Louis Brisson Plancyban született 1817. június 23-án. Mélyen vallásos szülei szilárd keresztény nevelésben részesítették. 1831-ben beiratkozott a troyes-i kisszemináriumba, ahol hamar kitűnt „buzgó vallásosságával és kiemelkedő intelligenciájával” – mondta el Stenger atya.

1836. és 1840. között kiemelkedő eredménnyel végezte tanulmányait a nagyszemináriumban, ahol még 1940. december 9-i pappá szentelése előtt tanárrá nevezték ki. 1841-ben gyóntatói és tanári felkérést kapott a vizitációs apácák troyes-i iskolájába, majd 1843-ban a Közösség lelki vezetője lett. Így történt, hogy a kolostor akkori főnöknője, Chappuis Maria Salesia anya segítő ösztönzése mellett Brisson atya 40 éven keresztül szívta magába Szalézi Szent Ferenc lelkiségét.

1857-ben Pierre-Louis Cœur, Troyes akkori érseke megalapította a Szalézi Szent Ferenc Katolikus Egyesületet. A szervezet célja az elvilágiasodás elleni küzdelem, a hit újjáélesztése és a vallási szertartásokhoz való visszatérés volt, és 1884-ig Brisson atya állt a szervezet élén.

Ebben az időben a város egyre nagyobb mértékű iparosodása az erkölcs hanyatlását idézte elő. Ennek elsőszámú áldozatai a fiatal lányok voltak, akik zömmel a textiliparban kaptak munkát, rendkívül alacsony bérezéssel. Brisson atya, aki odafigyelt a felmerülő társadalmi igényekre, elhatározta, hogy otthonokat és műhelyeket alapít a fiatal munkásnőknek, és így próbálja megóvni őket a lezüllés veszélyétől.

1866-ban ezek irányítását a vizitációs apácák két volt növendékére, Léonie Aviat-ra és Lucie Canuet-ra bízta, és ez volt az első lépés a Szalézi Szent Ferenc Obláták rendjének megalakulása felé. A rend első főnöknője Lucie Aviat, Francisca Salesia nővér lett. 1869-ben, Ravinet püspök kérésére Louis Brisson az Obláták mintájára megalapította a Szalézi Szent Ferenc Oblátusok rendjét.

Troyes püspöke szerint Louis Brisson atya élete példa arra, hogyan élheti meg valaki eredeti módon a papi hivatását: „Brisson atya a papság újító alakja volt, aki messze a Rerum Novarum enciklika kiadása előtt is kiemelkedő érzékenységet mutatott a társadalmi kérdések terén.”

La Croix/Magyar Kurír

Szentek és boldogok Budapesten 1. - Képgaléria

Assisi Szent Fer...

Assisi Szent Fer...

Boldog Apor Vilm...

Boldog II. János...

Borromei Szent K...

Borromei Szent K...

Júdás Taddeus, S...

II. Szilveszter ...

idősebb Szent Ja...

Kapisztrán Szent...

Márton Áron, Bud...

Nepomuki Szent J...

Nepomuki Szent J...

Nepomuki Szent J...

Nepomuki Szent J...

A Magyar Kurír képgaléria sorozata a szentek és boldogok köztéri ábrázolásait mutatja be a fővárosban és környékén.
Képek: Fellner Ákos

Korunk vértanúi: Alexander Meny, a kommunista Szovjetunió üldözöttje

Alexander Meny ortodox papot 1990. szeptember 9-én ölték meg Moszkva egyik külvárosában.  Az ateista Szovjetunióban a keresztény ellenállás egyik vezéralakja volt.

Fél életét vonaton töltötte, mert sürgető vágyat érzett, hogy tanúskodjon Krisztusról. Krisztusról, aki a hit által kerül közel hozzánk és akit elménk ébersége által ismerhetünk meg. Alakjára emlékezett halála évfordulóján az Avvenirében Lorenzo Fazzini.

Moszkvában született 1935-ben, abban az időben, amikor az egyház a legkeményebb üldöztetéseket szenvedte el.  Testvére, Pável vallomása szerint Alexander már 12 évesen megkérdezte anyját, hogyan lehetne belőle pap. Mivel zsidó származású volt, nem járhatott egyetemre, de végül a leningrádi teológiai szemináriumban sikerült diplomát szereznie. 1960-ban szentelték pappá. A szovjetek már diákkorában kémkedtek utána, próbálták ellenőrzésük alatt tartani. Ennek ellenére már első plébániáján létrehozott egy bibliaolvasó csoportot, amelynek létezéséről éveken keresztül nem tudott a KGB. Szolzsenyicin rendszeresen járt hozzá és a híres orosz költő, Oszip Mandelstam is a plébániájához tartozott. Sokakat magával ragadott tanúságtétele, erőteljes, tiszta érvelése, mély gondolkodása és életszeretete: mindig mosolygott, az üldöztetések ellenére boldogság sugárzott belőle.

Képes volt saját korát is tisztán megítélni: „Nem létezik ideális társadalom, legfeljebb igazságosabb társadalom. De ehhez az kell, hogy az embert magát tegyük rendbe. Itt (a Szovjetunióban) éppen ellenkezőképpen gondolják. A testvériséghez azonban az kell, hogy legyen egy Atyánk. Ha elvetjük ez utóbbit, minden összeomlik. Ily módon összeomlik minden civilizáció” – írta. Szilárdan állt saját egyházában, de nagyon nyitott volt az ökumenizmusra. Szóbeli előadásain kívül számos könyvet írt, melyeknek középpontjában a közösségi dimenzió és a szentségi élet áll. 1988-ban, amikor megnyílt számára az út, hogy élete munkáját az emberek elé vigye, két éven belül kétszáz konferenciát tartott.

A hatalom egyre ellenségesebben tekintett Meny munkásságára: ismertségre tett szert nyugaton, vonzotta a fiatalokat, biblikus-teológiai szótárt írt, igaz emberségről tett tanúságot. Moszkvától egyórányi autóútra fekvő házába tömegek érkeztek, hogy hallgassák tanítását. Nem tetszett a rendszernek az általa képviselt értékrend, amelyet ezzel a mondattal foglalhatnánk össze: „lelkiismeret, tisztaság, gondolkodás, érzelmek, reménység, hit, szeretet – ezeket a dolgokat nem temethetjük el”.

1990. szeptember 9-én két ember fejszével támadt rá lakásától néhány méterre. Haláláról nincsenek biztos adatok, támadóit soha nem azonosították. Fia, Mihail szerint már nem sok remény van a gyilkosság felkutatására, mert túl sok idő telt el, a tanúk meghaltak. Meny korábban így írt a halálról: „Krisztus nélkül a halál gyűlöletes dolog, Krisztusban a halál szabadulás a bűntől és átmenet az örök életbe.” A gyilkosság helyszínén egy emléktábla áll a követező felirattal: „Itt kapta meg a vértanúság koszorúját Alexander Meny atya”. Lorenzo Fazzini az Avvenirében megjelent írásában így jellemzi őt: „az állam vallássellenességgel elpusztított, kopár földjein Krisztus jó illatát szórta szét”.

Az interneten két dokumentumfilm mutatja be az ortodoxia e különleges tanúságtevőjének alakját:

Egy félórás, angol nyelvű filmből (a honlapon orosz nyelven is megtalálható) bővebben megismerheti Meny atya életét, idéznek homíliáiból, beszédeiből, a vele készült interjúkból.

A Net for God TV is készített róla filmet, amelyet magyarul is meghallgathatnak az érdeklődők. A honlapon az Alexander Men - Word of a Martyr címet kell kikeresni és a magyar nyelvet kiválasztani.

Magyar Kurír

Pio atya bilokációja Mindszenty bíborosnál - interjú a mozaikkészítő P. Rupnik jezsuitával

Vatikáni Rádió: Rupnik atya, szeretném megköszönni a magyar hívek nevében is, hogy a Pio atyának tulajdonított 150 bilokáció közül éppen azt választotta, amikor a kapucinus szent Mindszenty bíborosnak jelent meg. Miért ez a választás?

P. Rupnik: Nagyon fiatal voltam, amikor Londonban részt vettem Mindszenty bíboros egy miséjén, ami nagy hatással volt rám. Azt hiszem, hogy a magyar nép, csakúgy, mint Közel-Kelet-Európa minden népe, sokat szenvedett, főleg a keresztények, az elmúlt évszázad utolsó évtizedeiben. Amikor tanulmányoztam Pio atya bilokációit, és közöttük Mindszenty bíborosnál tett jelenését, rögtön gondoltam, hogy talán ez a legrendkívülibb az egész spirituális teológia történetében. A bilokálás teológiailag a Szentlélek ajándéka az egyháznak, néhány szent, néhány spirituális személy által. Célja, hogy megerősítse a híveket a feltámadásba vetett hitükben. A nyolcadik nap, vagyis a Feltámadás napjának elővételezése, amelyben a test megszabadul a tér és idő kötelékeitől, és feloldva ettől a két dimenziótól, valóban pneumatikus, spirituális lesz. Pio atya Mindszenty bíborosnál tett bilokációjakor magával vitte a szentmise minden kellékét. Ez azért rendkívüli, mert általában a bilokáció alkalmával a szentek, a személyek változtatnak helyet. Ő azonban tárgyakat is magával vitt. Mint az előbb mondtam, a nyolcadik nap, vagyis a Feltámadás, Krisztus napjának elővételezéséről van szó. Felmerül a kérdés: a világ melyik anyaga alkotja már most a nyolcadik nap részét? A szentségekkel kapcsolatos matéria. Ezért vitte tehát magával Pio atya a kenyeret és a bort, mert azok olyan anyagok, amelyek az Eucharisztiában Krisztus Testévé válnak. Rendkívüli dolog, hogy Pio atya Mindszenty bíboroshoz megy, segít neki a szentmise bemutatásában, amelyre olyan nagyon vágyott a bíboros. Ezt maga Pio atya mondja el szó szerint a „Positio”-ban. A bíboros nagyon szeretett volna szentmisét bemutatni, de természetesen nem engedték meg neki. Pio atya azt is elmondja, hogy sokáig, hosszasan beszélgettek. Az a személy (Angelo Battisti, a Szenvedés Enyhítése Házának gondnoka, Pio atya egyik legközvetlenebb munkatársa), aki Pio atyát az esettel kapcsolatban faggatta, többek között azt is megkérdezte: „Pio atya, gondolja, hogy a bíboros felismerte Önt?”. És a válasz: „Milyen ostoba kérdés! Sokáig beszélgettünk. Természetes, hogy felismertük egymást!” – mondta Pio atya.
Számomra rendkívüli, hihetetlen tanúságtételről van szó. A jelenetet jobb és baloldalon arany mozaikokból kirakott, négy méter magas keret szegélyezi, mintegy belátunk a bíboros börtöncellájába, amelynek asztalán jelen vannak a szentmise kellékei. Szent Pio atya kapucinus csuhában, glóriával, míg Mindszenty bíboros rabruhában, fején püspöki sapkával látható.

Vatikáni Rádió: Rupnik atya, Mindszenty bíboros kánonilag még nem tartozik a boldogok közé…

P. Rupnik: Meg vagyok győződve róla, hogy szent ember volt, nagy hitvalló, aki tanúságot tett a Krisztushoz és az egyházhoz való hűségéről, valóban nap mint nap megmutatta, hogy számára Krisztus fontosabb az életénél is.

Vatikáni Rádió: Rupnik atya, vasárnap XVI. Benedek pápa megáldotta az Ön által készített hatalmas és csodálatos mozaikokat. A Szentatya megállt a bilokációs epizód előtt.

P.Rupnik: Igen, megállt a jelenet előtt, mert nem tudott erről a tényről. Megálltunk és beszéltünk Pio atya Mindszenty bíborosnál tett jelenéséről. Beszéltünk az Eucharisztiának erről a valóságáról is, arról, hogy az anyag a szentmisében Krisztus Testévé válik, és amelyet Pio atya magával vitt.
Rendkívülinek tartom a Szentatya látogatását. Számunkra, művészek számára kézzelfogható kegyelem volt. Ez a helyes kifejezés: Isten, az Egyház kézzelfogható kegyelme Pio atyának és annak a helynek is, ahol nyugszik, de művészetünknek is, amelyet ismét szeretnénk felfedezni. Ez liturgikus művészet, amely kapcsolódik az egyház nagy hagyományához.

Vatikáni Rádió: Láthatók valamilyen kiadványban, vagy akár interneten ezek a mozaikok? Hozzáférhetők a magyar hívek számára?

P. Rupnik: Nem tudom, a kapucinus atyáktól függ. Nekik készítettem el a művet. Azonban már megjelent egy szerény kiadvány a Lipa kiadó gondozásában. Az a címe, hogy „Az új ember útja”. Megtalálható benne Pio atya és Mindszenty bíboros rendkívüli epizódjának teológiai, spirituális és történelmi magyarázata is.

Vatikáni Rádió: Rupnik atya, nagyon szépen köszönöm egyrészt témaválasztását, másrészt az interjút. Reméljük, hogy talán Magyarországon is láthatjuk hamarosan valamelyik alkotását.

P. Rupnik: Köszönöm szépen, nagyon örülnék neki, mert sokszor átutazom Magyarországon kelet felé haladva, és nagyon otthonosan érzem ott magam. Szeretettel köszöntök minden magyarországi hallgatót.

http://storico.radiovaticana.org/ung/storico/2009-06/297329_pio_atya_bilokacioja_mindszenty_biborosnal_interju_a_mozaikkeszito_p_rupnik_jezsuitaval.html